10. FEJEZET
A MEGSZÓLÁS
1. Úgy vélem, nincs értelmes ember, aki tagadná, hogy a megszólás gyűlöletből és haragtartásból születik. Ezért ide, elődei után soroltuk be. A megszólás a gyűlölet fajzata: rafinált nyavalya, ám vaskos, titkon lappangó nadály, mely kiszipolyozza, megrontja a szeretet vérét. Szeretet színlelése, a szívre nehezedő teher és szenny szerzője, a tisztaság romlása.
A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Hallottátok a (régi) parancsot: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet! Én pedig ezt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket! Tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket! Imádkozzatok azokért, akik üldöznek és gyaláznak titeket, hogy gyermekei legyetek mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra és gonoszakra, és esőt ad mind az igazaknak, mind a bűnösöknek. Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, ugyan mi lesz a jutalmatok? Nem teszik meg ezt a vámosok is? És ha csak a testvéreiteknek köszöntök, mi az, amivel többet tesztek? Nem teszik meg ezt a pogányok is? Ti legyetek olyan tökéletesek, mint amilyen tökéletes a ti mennyei Atyátok!”
Mt 5,43-48
Elmélkedés
Akkor juthatunk el az igazi bűnbánathoz, ha belátjuk, hogy a bűn ellentmond az erkölcsi szabályoknak, Isten parancsainak és szeretnénk kikerülni ebből a benső ellentmondásból. Be kell ismernünk azt is, hogy bűneinkért nem másokat vagy nem körülményeket kell hibáztatnunk, hanem azokért mi magunk személyesen felelősek vagyunk. Ezt a személyes felelősségtudatot és igaz bűnbánatot azzal fejezzük ki, hogy rossz cselekedeteinkre nem azt mondjuk, hogy „ezek bűnök”, hanem azt, hogy „ezek az én bűneim.” A komolyan vett lelkiismeretvizsgálat nyugodt szembesülés a szívembe írt isteni törvénnyel, az evangéliumi értékrenddel, amelyet Krisztus hirdetett és amelyet az Egyház hitelesen elénk tár. Szembesülés magával Jézus Krisztussal, aki tanítónk és eszményképünk, és az irgalomban gazdag mennyei Atyával, aki minket tökéletességre és üdvösségre hívott.
Itt érkeztünk el Jézus szavaihoz, amelyeket a mai evangéliumban olvasunk: „Legyetek olyan tökéletesek, mint amilyen tökéletes a ti mennyei Atyátok!” Nem valamiféle emberi tökéletességről van itt szó, hanem a bűntelen életre, az életszentségre való törekvésről. Isten szent és azt kéri tőlünk, hogy mi is szentül éljünk. A tökéletességre való törekvés feltételezi a bűnbánatot, amely visszavezet minket Istenhez.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Úr Jézus, köszönjük, hogy közöttünk való jelenléteddel ajándékozol meg. Utunkon erősítesz és bátorítasz. Add, hogy mélyen tudatában legyünk jelenlétednek. Küldő szavadra örömmel válaszoljunk minden cselekedetünkkel. Adj nekünk bölcsességet és alázatot, hogy felismerjük jelenlétedet.
Kilencedet kezdünk március 10-én, Szent József ünnepére. Ha valaki be szeretne kapcsolódni, szívesen fogadjuk, a kilenced alatt ezeket az imákat végezzük:
Istennek kedves szentje, boldogságos Szent József! Te a Gondviselő Istentől neked kijelölt mindennemű helyzetben példát adtál élethivatásunk Istennek tetsző betöltésére: mint ifjú, a szerény önfegyelmezésre, mint hitves, az önfeláldozásra, mint kenyérkereső a munkáséletre, mint családfő, a magáról megfeledkező gondosságra.
Kilencedet kezdünk március 10-én, Szent József ünnepére. Ha valaki be szeretne kapcsolódni, szívesen fogadjuk, a kilenced alatt ezeket az imákat végezzük:
Istennek kedves szentje, boldogságos Szent József! Te a Gondviselő Istentől neked kijelölt mindennemű helyzetben példát adtál élethivatásunk Istennek tetsző betöltésére: mint ifjú, a szerény önfegyelmezésre, mint hitves, az önfeláldozásra, mint kenyérkereső a munkáséletre, mint családfő, a magáról megfeledkező gondosságra.
Anna Katharina Emmerich 1774. szeptember 8-ikán, egy Mária ünnepen született Vesztfáliában. Krisztus sebeit hordozta, ő a legjelentősebb német stigmatizált.
Tiszta lelkét 1824. február 9-ikén adta vissza Teremtőjének. Katalin nemcsak Urunk szenvedés…
Anna Katharina Emmerich 1774. szeptember 8-ikán, egy Mária ünnepen született Vesztfáliában. Krisztus sebeit hordozta, ő a legjelentősebb német stigmatizált.
Tiszta lelkét 1824. február 9-ikén adta vissza Teremtőjének. Katalin nemcsak Urunk szenvedéséről és haláláról részesült látomásokban, de látta az Anyaszentegyház küzdelmének és végső győzelmének történetét is. 1819. december 27-ikén, Szent János evangélista ünnepén kezdődtek látomásai az Egyház küzdelméről és győzelméről.
A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: Ha igaz voltotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juthattok be a mennyek országába. Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták: „Ne ölj!” Aki öl, méltó az ítéletre. Én viszont azt mondom nektek, hogy méltó az ítéletre mindaz, aki haragszik testvérére. Aki azt mondja testvérének: „Te esztelen!”, méltó a főtanács ítéletére. Aki pedig azt mondja: „Te istentelen!”, méltó a kárhozat tüzére. Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki testvéreddel. Csak azután térj vissza, hogy bemutasd áldozatodat! Ellenfeleddel szemben légy békülékeny, amikor még úton vagy vele, nehogy átadjon a bírónak, a bíró pedig a börtönőrnek, és a börtönbe vessenek. Bizony, mondom neked, ki nem jössz onnan, míg az utolsó garast is meg nem fizeted.
Mt 5,20-26
Elmélkedés
Jézus tanácsát olvassuk a mai nap örömhírében: „Ellenfeleddel szemben légy békülékeny, amikor még úton vagy vele, nehogy átadjon a bírónak, a bíró pedig a börtönőrnek, és a börtönbe vessenek.” Békülékeny, békességet kereső lelkületet különösen azokkal szemben érdemes tanúsítanunk, akik nem jószándékkal közelednek felénk. Ha támadó szavaikra támadással reagálunk, akkor csak a békétlenség tüzét szítjuk. A szelídséggel, a békülékeny szavakkal viszont kiolthatjuk a másik emberben az ellenségeskedés tüzét.
Érdemes arra gondolnunk, hogy Isten örökké hűséges marad tervéhez, miszerint üdvözíti, az örök boldogságra vezeti az embert. Akkor is hűséges marad ezen szándékához, amikor az ember szembefordul vele, engedetlen iránta és bűneivel kimutatja, hogy ellenségként tekint rá. Isten akkor is hűséges marad üdvözítő tervéhez, amikor az ember enged a benne lévő gonosz erőknek, amelyek szembefordítják Teremtőjével és Urával. Hűséges marad akkor is, amikor szabadságunkkal visszaélve megtagadjuk akaratának teljesítését. Isten, aki végtelenül irgalmas, nem zár ki szívéből egyetlen embert sem. Vár ránk, hogy a magányosságból és a belső meghasonlottságból visszatérjünk a vele való szeretetközösségbe. Isten így mutatja ki békülékenységét, irgalmát és végtelen szeretetét irántunk.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Ó Krisztus Jézus, hiszem, hogy igaz Isten és igaz ember vagy. Te vagy az isteni út, mely végtelen biztonsággal hidalja át azt a szakadékot, amely elválaszt engem az Istenségtől. Hiszem, hogy szent emberséged tökéletes és oly hatalmas, hogy engem nyomorúságaim, hiányaim és gyarlóságaim ellenére el tud vezetni oda, ahol te magad vagy: az Atya keblére. Add, hogy hallgassak szavadra, kövessem példádat, és soha el ne szakadjak tőled.
Nemrégiben egy vezető üzletember, Kevin, megemlítette, hogy mostanában gyakran szembesül azzal a ténnyel, hogy ő a legidősebb ember egy teremben. Ahogyan korábban ő nézett fel az idősebb emberekre, most ő lett az ilyen „idősek” egyike és mások néznek fel rá útmutatásért. Ez az állapot – tette hozzá – hízelgő, ugyanakkor ijesztő is.
A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Kérjetek, és adnak nektek; keressetek, és találtok; zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek. Mert aki kér, az kap; aki keres, az talál; aki zörget, annak ajtót nyitnak. Kicsoda az közületek, aki fiának követ ad, amikor az kenyeret kér tőle? Vagy ha halat kér, ki ad kígyót neki? Ha tehát ti – bár rosszak vagytok – tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább jót ad a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik őt. Amit tehát akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük! Ez ugyanis a mózesi törvény és a próféták tanítása.”
Mt 7,7-12
Elmélkedés
A mai evangéliumban Jézus a következő szavakkal bátorít minket, hogy Istenhez forduljunk kéréseinkkel: „Kérjetek, és adnak nektek; keressetek, és találtok; zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek.” Talán még helyesebb, ha nem anyagi természetű kérésekkel fordulunk hozzá és nem földi javakat szeretnénk tőle kapni, hanem kérdéseinkkel lépünk elé. Az imádság szüntelen párbeszéd, amelyben Isten meghallgat minket és válaszol nekünk. Ebben a párbeszédben megértjük önmagunkat, hivatásunkat. A szívünk legmélyén lévő és lelkünket megérintő kérdéseinket tárjuk Isten elé, s amikor átgondoljuk és kimondjuk szavainkat, akkor Isten megvilágosítja értelmünket, megtisztítja vágyainkat, hogy valóban mindig olyat kérjünk, ami örök üdvösségünket szolgálja s ezért teljesíthető legyen.
Sok ember úgy érzi, hogy Isten távol van az életétől, az ő mindennapi gondjaitól, mások pedig azt gondolják, hogy ők tudnak mindent a legjobban, ezért Isten ne avatkozzon bele az életükbe. Ezzel szemben Isten nem zárkózik el előlünk, ismeri problémáinkat és üzeneteivel válaszol nekünk. Szava útmutatás számunkra, hogy eligazodjunk azokban az ügyekben, amelyek meghatározzák életünket. Szolgálja a nagyböjti idő kéréseink megtisztulását!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Drága Jézus! Segíts, hogy fényed hordozói lehessünk, bármerre visz utunk. Töltsd el szívünket életadó Lelkeddel, itass át és végy birtokba minket oly teljességgel, hogy életünk már csak a Te kisugárzásod legyen. Ragyogj át rajtunk, és úgy élj bennünk, hogy mindenki, akivel találkozunk, a Te jelenlétedet érezze meg általunk. Többé már ne minket lássanak, hanem egyedül Téged, Jézus. Maradj velünk, s akkor úgy ragyoghatunk, ahogyan Te ragyogsz, s világossággá válhatunk mások számára is.
„Urunk nem azt kérte, hogy mondjunk le a földi dolgokról, hanem hogy jobbakra cseréljük azokat.” – Fulton J. Sheen gondolatai
„Kétféleképpen gondolhatunk a nagyböjtre: mint olyan időszakra, amikor irtjuk a rosszat vagy erősítjük az erényt; amikor gyomokat tépdesünk vagy jó magvakat ültetünk. Világos, hogy melyik a jobb, hiszen a keresztény eszmény mindig pozitív, nem pedig negatív. Az embert nem az teszi naggyá, hogy milyen ádázul gyűlöli a rosszat, hanem hogy milyen erősen szereti Istent.
