A sámáni tanok és gyakorlatok a társadalom életének szinte valamennyi területét meghódítják és áthatják. Ezen háttér ismeretében szeretnénk bemutatni és kritikusan megvizsgálni a sámánok legfontosabb tanait és praktikáit.
Amikor a színeváltozás hegyéről Jézus visszatért tanítványaihoz, látta, hogy nagy tömeg tolong körülöttük, és írástudók vitatkoznak velük. Amint az emberek észrevették Jézust, mindnyájan meglepődtek, majd elébe siettek és üdvözölték. Jézus megkérdezte tanítványait: „Miről vitatkoztok velük?” Valaki a tömegből így felelt neki: „Mester! Elhoztam hozzád a fiamat. Gonosz lélek lakik benne, aki némává tette. Valahányszor hatalmába keríti, földhöz vágja. Habzik a szája, fogait csikorgatja és megmerevedik. Már kértem tanítványaidat, hogy űzzék ki belőle, de nem tudták.”
Jézus így válaszolt: „Ó, hitetlen nemzedék! Meddig maradjak még veletek? Meddig tűrjelek titeket? Vezessétek hozzám a gyermeket!” Erre odavitték hozzá. Mihelyt a gonosz lélek meglátta Jézust, tüstént elkezdte ide-oda rángatni a fiút, az pedig a földre zuhant, és habzó szájjal vonaglott. Jézus megkérdezte a fiú apját: „Mióta szenved ebben a bajban?” Ő azt felelte: „Gyermekkora óta. A gonosz lélek gyakran tűzbe és vízbe taszította, hogy elpusztítsa. Ha valamit tehetsz, szánj meg minket, és segíts rajtunk!” Jézus így felelt neki: „Ha valamit tehetsz? Minden lehetséges annak, aki hisz!” Erre a fiú apja azonnal felkiáltott: „Hiszek, Uram, segíts az én hitetlenségemen!”
Amikor Jézus látta, hogy egyre nagyobb tömeg verődik össze, ezekkel a szavakkal parancsolt rá a tisztátalan lélekre: „Te néma és süket lélek! Parancsolom neked, menj ki belőle, és soha vissza ne térj belé!” Erre (a gonosz lélek) összevissza rángatta a fiút, és hangos kiáltással kiment belőle. A fiú olyan lett, mint a halott. Többen meg is jegyezték: „Meghalt!” Jézus azonban megragadta kezét, és felsegítette. A fiú talpra állt. Amikor azután Jézus hazaérkezett, és egymás között voltak, a tanítványok megkérdezték: „Mi miért nem tudtuk kiűzni a gonosz lelket?” Jézus így felelt: „Ezt a fajtát semmi mással nem lehet kiűzni, csak imádsággal és böjtöléssel.”
Mk 9,14-29
Elmélkedés
Jézus ördögűző képességével néhány csodás eset kapcsán már korábban megismerkedtünk. Isteni hatalmával parancsolt az embert megszálló gonosz léleknek és azok távoztak. A mai evangélium is egy ilyen esetet ír le. A történet sajátossága, hogy magát a csodát viszonylag hosszabb előkészítés vezeti be. A helyzetet az apa mondja el a színeváltozás hegyéről lejövő Jézusnak. Részletesen elmondja, hogy milyen tünetei vannak a fiú betegségének, illetve azt is, hogy a tanítványok nem voltak képesek segíteni a megszállott fiún. A helyzet megismerése után Jézus először saját tanítványainak és a jelenlévő tömegnek a hitetlensége miatt fejezi ki elégedetlenségét, majd pedig az apához szólva így bátorítja őt: „Minden lehetséges annak, aki hisz!” Természetesen itt is érezzük, hogy ez a felszólítás, buzdítás nem csak az apának szól, hanem a többi jelenlévőnek is, beleértve a gyógyítani nem képes tanítványokat.
A külső cselekmények és párbeszéd hátterében világosan felismerhető a gonosz törekvése és Jézus szándéka, amelyek ellentétesek egymással. Mindketten meg akarják mutatni hatalmukat, erejüket az emberen, de a gonosz a fiú vesztét, halálát akarja, Jézus viszont meg akarja őt menteni, meg akarja szabadítani a gonosz befolyásától és életet akar neki adni.
Megváltó Jézus, szabadíts meg engem a gonosztól és te élj a szívemben!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, te imádkoztál tanítványaidért, hogy mind az idők végéig egyek legyenek, amint te egy vagy az Atyával és az Atya veled. Nézz le, Uram, részvéttel arra a sok szakadásra, mely azok között éktelenkedik, akik tiednek vallják magukat, és vezesd haza őket abba a közösségbe, amelyet te alapítottál kezdetben: szent, katolikus, apostoli Egyházadba. Hogy amint az égben egy a szentek egysége, idelenn is csak egy legyen, szentséges neved megvallásában és dicséretében.
Tavaly júniusban, magát vallásosnak, ezen belül katolikusnak tartó folyóiratban az Oltáriszentséggel, illetve szentmisével kapcsolatban komoly félreértésre okot adó szöveg jelent meg. A folyóirat címét, pontos adatait azért nem írom le, mert nem óhajtok negatív hírverést kelteni az Egyház tanítását évtizedek óta büntetlenül és rendszeresen szétzilálók szellemi termékeinek.
Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták: Szemet szemért, fogat fogért. Én pedig azt mondom nektek: Ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem ha valaki arcul üt téged jobb felől, tartsd oda neki a bal arcodat. Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat, annak add oda a köntösödet is. És ha valaki egy mérföldnyire kényszerít, menj vele kétannyira. Adj annak, aki kér, és aki kölcsönt akar, el ne fordulj tőle.
Hallottátok, hogy ezt mondták: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek benneteket, imádkozzatok azokért, akik üldöznek és gyaláznak titeket, hogy gyermekei legyetek mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra és gonoszokra egyaránt, és esőt ad mind az igazaknak, mind a bűnösöknek.
Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, ugyan mi lesz a jutalmatok? Nem teszik meg ezt a vámosok is? És ha csak a testvéreiteknek köszöntök, mi az, amivel többet tesztek? Nem teszik meg ezt a pogányok is? Ti legyetek olyan tökéletesek, mint amilyen tökéletes a ti mennyei Atyátok!
Mt 5,38-48
Elmélkedés
Az ellenségszeretet gyertyája
Mert bizony világító gyertya a törvény, amíg el nem fújják – írja egyik novellájában Tömörkény István. A régies magyar nyelvezetéről és kiváló humorérzékéről ismert író az igazságszolgáltatásra érti megjegyzését, amelynek sosem szabad elfújni a törvényesség és az igazságosság lángját.
És bizony világító gyertya Krisztus törvénye, minden szava, amíg el nem fújják. A leghamarabb talán az ellenségszeretet parancsának gyertyáját fújnánk el. Mert ez bevilágít szívünk legmélyebb helyeire, lelkiismeretünk legrejtettebb zugaiba. Az Úr legtöbb törvényét megértjük, azaz azok értelmét belátjuk, de mit kezdjünk az ellenségszeretet parancsával? Miért van erre szükség? Miért közeledjünk jószándékkal azokhoz, akik ellenségnek tekintenek minket? Miért tegyünk jót azokkal, akik ártanak nekünk? Miért imádkozzunk azokért, akik üldöznek és gyaláznak minket? Ilyen és hasonló kérdések ébrednek bennünk, amikor az ellenségszeretet parancsa előkerül.
Talán érdemes abból kiindulnunk, hogy nem lehetetlen a szeretet kinyilvánítása ellenségeink, üldözőink felé és erre több példát is említhetünk. Ott van például az Egyház első vértanújának, Szent István diákónusnak az esete, aki megkövezése előtt így imádkozott bántalmazóiért: „Uram, ne ródd fel nekik bűnül!” (ApCsel 7,60). Ugyanilyen lelkületről tanúskodnak Szent Pál apostol szavai, aki missziós útjai során többször találkozott azzal, hogy ellenségesen fogadták: „Ha átkoznak minket, mi áldást mondunk; ha üldözést szenvedünk, mi eltűrjük; ha gyaláznak minket, mi jó szívvel felelünk” (1Kor 4,12-13). Idézzük még fel Szent Péter apostol intését is, amelyet szintén a Szentírásban, az ő első levelében olvashatunk: „Ne viszonozzátok a rosszat rosszal, sem a szidalmat szidalommal, inkább mondjatok áldást” (1Pét 3,9). Lám, ő, aki annak idején arról kérdezte az Urat, hogy hányszor kell megbocsátanunk embertársainknak (vö. Mt 18,21), évekkel később már világosan hirdeti a szeretetből fakadó megbocsátás elsődlegességét. Szent Ágoston püspök e kérdés tekintetében az Úr Jézus példáját említi, aki nem csak szavaival hirdette az ellenségszeretetet, hanem a kereszten megbocsátott azoknak, akik szenvedését és halálát okozták. „Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek” (Lk 23,34) – imádkozta.
A szentek sorából emlékezhetünk még Szent Gellért püspökre, aki mielőtt megölték volna a pogány lázadók, imádkozott értük és megáldotta őket. De gondolhatunk Mórus Szent Tamásra is, aki nem volt hajlandó esküt tenni a király hitellenes törvényeire, ezért börtönbe vetették, majd halálra ítélték. Kivégzése előtt arra buzdította a tömeget, hogy imádkozzanak a királyért, aki őt halálra ítélte. És gondolhatunk Szent II. János Pál pápára, aki meglátogatta a börtönben merénylőjét és kifejezte megbocsátását.
E példák is mutatják, hogy az ellenségszeretet nem lehetetlen az ember számára. Tegyük meg, amit Krisztus kér tőlünk és legyünk szeretettel mindenki iránt. A minket bántalmazókra és az ellenséges érzületű emberekre is úgy tekintsünk, mint akiket Krisztus megváltott, ezért imádkoznunk kell értük. Legyünk készek mindig a megbocsátásra és a szeretetre!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Istenünk! Te minden emberre úgy tekintesz, mint gyermekedre, még azokra is, akik önteltségükben nem hisznek benned vagy szembeszállnak veled. A szeretet isteni látásmódot kölcsönöz nekünk és arra indít, hogy a gyűlöletet és a bosszút űzzük ki szívünkből, és legyünk mindig készek a megbocsátásra. Miként te a megbocsátással új lehetőséget adsz a bűnösöknek, ugyanúgy mi is új lehetőséget akarunk adni a szeretet által azoknak, akikben talán pillanatnyilag felülkerekedett a rossz. Istenünk! A te jóságod képes legyőzni az emberi rosszat. Segíts minket, hogy minden emberi igazságtalanságot és gyűlöletet legyőzzünk a szeretet által!
BEVEZETÉS A II. RÉSZHEZ
A szenvedélyek elleni küzdelemről és az azokkal ellentétes erények eléréséről szóló tizenhat viszonylag rövid fejezet képezi a Létra közepén a mű magvát, egyik legfőbb mondanivalóját. A fejezetek rendjét a szerzőnek a fő bűnökről, vagyis a görög szóhasználat szerint a „gonosz gondolatokról” vallott felfogása határozza meg. Ennek gyökerében egyaránt felismerhetők a IV. századi Evagriosz fejtegetései és Joannész Kasszianosz felosztása a lélek hármas mivolta szerint.
Uram, Jézus! Drágalátos Szent Véred által kérlek, amit halálfélelmedben ontottál az Olajfák hegyén: mentsd meg a Benned hívők lelkét a fájdalmas tisztítótűz minden kínjától, különösen azokat, akikre senki sem gondol, és vidd őket dicsőséged helyére, hogy mindörökké Téged dicsérjenek és dicsőítsenek!
Miatyánk… Üdvözlégy…
Abban az időben: Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és egyedül velük ment föl egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük. Ruhája olyan ragyogó fehér lett, hogy a földön semmiféle kelmefestő nem képes így a ruhát kifehéríteni. Akkor megjelent nekik Illés és Mózes, és beszélgettek Jézussal. Péter ekkor ezt mondta Jézusnak: „Mester! Jó nekünk itt lennünk! Készítsünk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet!” Nem is tudta, mit mond, annyira meg voltak ijedve. Ekkor felhő árnyékolta be őket, és a felhőből szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!” Mire körülnéztek, már senkit sem láttak, csak Jézust egymagát.
A hegyről lejövet Jézus megparancsolta nekik, hogy ne mondják el senkinek, amit láttak, amíg az Emberfia fel nem támad a holtak közül. A parancsot megtartották, de maguk között megvitatták, hogy mit jelenthet az, hogy feltámad a halottak közül. Azután megkérdezték tőle: „Miért mondják az írástudók, hogy előbb el kell jönnie Illésnek?” Ezt válaszolta: „Igen, előbb eljön Illés és mindent helyreállít. De az is meg van írva az Emberfiáról, hogy sokat kell szenvednie és megvetésben lesz része. Azt mondom nektek, hogy Illés már eljött, de kényük-kedvük szerint bántak vele, ahogy előre megírták róla.”
Mk 9,2-13
Elmélkedés
A mai evangéliumban Jézus színeváltozását olvassuk. A három kiválasztott apostol, Péter, Jakab és János rendkívüli dolgokat látnak és hallanak, egyedülálló élményben van részük. Márk evangélista is csak nehezen találja a szavakat: „Ruhája olyan ragyogó fehér lett, hogy a földön semmiféle kelmefestő nem képes így a ruhát kifehéríteni.” A földöntúli, mennyei ragyogást próbálja evilági dolgokhoz hasonlítani.
Hajlamosak vagyunk arra, hogy a színeváltozáskor megmutatkozó dicsőségről azt gondoljuk, hogy ez majd a jövőben, az Úr feltámadása után lesz osztályrésze Jézusnak és most ebből előre megláthatnak valamennyit a kiválasztottak. De talán helyesebb azt állítanunk, hogy Jézus, az örökkévaló Isten, állandó részese ennek a dicsőségnek, csak ezt földi élete során nem tárja fel mindenki előtt, nem láthatják az emberek. A színeváltozáskor nagy jelentősége van az égből hangzó szózatnak, amelyhez hasonló Jézus megkeresztelkedésekor hangzik el. A Biblia szóhasználatában a felhő Isten jelenlétére utal, tehát a mennyei szózat Istentől származó tanúságtétel. A megkeresztelkedéskor a mennyei Atya szava kifejezetten Jézus felé irányul: „Te vagy az én szeretett fiam, benned telik kedvem” (Mk 1,11). A mostani tanúságtétel már a három apostolnak szól: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!”
Uram, Jézus, mutasd meg nekem azt a dicsőséget, amely az örökkévalóságban vár rám!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Hálát adunk néked, Atyánk, az életért és tudásért, melyet kinyilatkoztattál nekünk a Te szolgád, Jézus által! Dicsőség néked mindörökké! Ahogyan e kenyértöredékek szét voltak szóródva a hegyeken és eggyé váltak összegyűjtve, úgy gyűljön össze egyházad királyságodban a Föld határairól! Mindenható Uralkodónk, ki mindent nevedért teremtettél, ételt és italt adtál az embereknek, hogy élvezzék, nekünk pedig lélek szerinti ételt és italt adtál, és örök életet Szolgád által. Dicsőség néked mindörökké!
Jézus egy alkalommal magához hívta a népet és tanítványait, majd így szólt hozzájuk: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét, és kövessen engem! Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt. De aki értem és az evangéliumért elveszíti életét, megmenti azt. Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a lelkének kárát vallja? Mit is adhat az ember cserébe a lelkéért? Aki e hűtlen és bűnös nemzedék előtt szégyell engem és tanításomat, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.” Aztán még hozzáfűzte: „Bizony mondom nektek, a jelenlévők közül néhányan nem halnak meg, amíg meg nem látják Isten hatalomban eljövő országát.”
Mk 8,34 – 9,1
Elmélkedés
Szent Márk művében meglehetősen kevés beszédet és tanítást olvashatunk Jézustól, amely azzal magyarázható, hogy a négy evangélium közül időben az ő írása keletkezett a legkorábban. Eddig a számos csoda mellett egyetlen hosszabb beszéddel találkoztunk, a magvetőről szóló példabeszéddel, amely az Isten országának növekedését mutatta be. A mai részletünkben újra tanítani kezd Jézus, szavai nem csupán tanítványainak, hanem az egész népnek, mindenkinek szólnak. Beszédében összefoglal néhány igazságot, amelyek az ő követésének alapelvei.
Első kijelentése így hangzik: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét, és kövessen engem!” E szavai akkor válnak számunkra igazán érthetővé, ha a mi Urunk kereszthordozására és kereszthalálára gondolunk. Életünk küzdelmei és szenvedései új értelmet nyerhetnek, ha azokat a megváltó Krisztus türelmével hordozzuk.
Következő szavaiból valódi bölcsesség sugárzik: „Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a lelkének kárát vallja?” A birtoklásnál és a vagyonszerzésnél sokkal fontosabb, hogy az ember végső sorsára gondoljon. A jócselekedetek és a hit megvallása olyan lelki kincsek, amelyekkel üdvösségünket biztosíthatjuk.
Uram, Jézus, segíts, hogy mindent megtegyek üdvösségem érdekében!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, Jézus Krisztus, aki valóságosan jelen vagy az Oltáriszentségben! Bűneim őszinte megbánásával készülök arra, hogy veled találkozzak a szentáldozásban. Légy lelkem tápláléka, éltess engem! Abban a hitben fogadom szent testedet az átváltoztatott kenyérben, hogy titokzatos testednek, az Egyháznak tagja vagyok. Szüntess meg a keresztények között minden széthúzást, hogy testvéri szeretetben éljünk egymással. Annak reményében veszem magamhoz szent testedet, hogy elvezetsz az örök életre.
Az elment gyermekek minden látszat ellenére Isten kegyelmében vannak
Vannak pillanatok, amikor senki sem tud vigasztalást adni. Lehetnek azok a legfőbb egyházi méltóságok, államfők, közvetlen rokonok. Senki. A tragikus gyermekhalál ilyen. Isten csendje ilyenkor kibírhatatlan, akkor is, ha tudjuk, hogy ami történt, nem az ő akarata volt, hanem emberi mulasztás vagy tragikus véletlen okozta. Ilyenkor halljuk a sátán kacaját, érezzük jeges, fojtogató szorítását. Miért pont az ártatlan gyermekek?
„Isten arra kért, hogy adjam át magam, testileg, szellemileg, lelkileg” mondja az új anya, Margaret Baudinet
Margaret és Michael Baudinet 2011-ben házasodtak a Virginiai Egyetemen, és alig várták, hogy családot alapítsanak. Miután megtudták hogy babát várnak, sajnos hamar kiderült, hogy a magzat elvetélt, de úgy döntöttek, hogy nem adják fel. Újra meglátogatták az orvost, aki azt javasolta, hogy gyógyszerrel növeljék a termékenységi esélyüket. Nemsokára örömmel fogadták a hírt, hogy a teszteredmény pozitív. Boldogan indultak ultrahangra, ahol aztán megdöbbentette őket az orvos szava: Margaret legalább négy, de lehet, hogy ötös ikreket fogant.
