Battaplébánia

Egy alkalommal farizeusok mentek Jézushoz, és vitatkozni kezdtek vele. Égi jelet kértek tőle, mert próbára akarták tenni. Ő lelke mélyéből felsóhajtott, és így szólt: „Miért akar jelet ez a nemzedék? Bizony mondom nektek: ez a nemzedék nem kap semmiféle jelet.” Ezzel otthagyta őket. Ismét hajóba szállt, és átkelt a Galileai-tó túlsó partjára.
Mk 8,11-13

Elmélkedés

A mai evangéliumban ismét Jézus ellenfelei, a farizeusok lépnek színre. Korábban már több alkalommal számon kérték tőle és tanítványaitól a mózesi törvények megtartását, most újra vitába szállnak vele. Márk evangélista megjegyzése szerint „égi jelet kértek tőle”, azzal a szándékkal, hogy próbára tegyék. Vajon milyen jelre gondolhattak? És milyen próbatételről van itt szó?

Az előzményekben Jézus már számos jelet mutatott. Jelek voltak az ördögűzések és a csodás gyógyítások. Szintén jel volt a két kenyérszaporítás, az elsőnél ötezer férfi és mások, a másodiknál mintegy négyezer személy volt jelen és lakhatott jól. Miért kérnek most mégis újabb jelet a farizeusok? Fellépésükből kiderül, hogy miközben a nép felismeri Jézus cselekedeteiben az isteni segítséget és hisznek benne, a farizeusok egészen másként értékelik tetteit, azokat a gonosszal való szövetkezés eredményének tartják (vö. Mk 3,22-30). Most olyan jelet akarnak látni, amely egyértelműen bizonyítja Jézus istenségét. Jézus viszont megtagadja kérésüket, mert öncélúan, csupán isteni hatalmának megmutatása érdekében nem akar csodát tenni. Korábbi csodái sem voltak öncélúak, hanem mindegyik az emberek érdekében, a gyógyulásuk érdekében, éhségük csillapítása érdekében történt.

Uram, Jézus, nem különleges jeleket kérek tőled, hanem azt, hogy növeld az én hitemet!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Irgalmas Uram, jóságos Uram, bátorságot adtál, hogy megérezzem: neked szükséged van rám. Adj erőt, hogy szeretni tudjam a társadalom kivetettjeit, úgy, ahogyan te szeretsz engem. Add, hogy megértsük: neked szükséged van ránk, és nekünk is szükségünk van egymásra!

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem tökéletessé tenni. Bizony, mondom nektek, amíg az ég és föld el nem múlik, nem vész el a törvényből egy „í” betű sem, sőt egy vessző sem, amíg minden be nem teljesedik. Aki tehát csak egyet is eltöröl akár a legkisebb parancsok közül is, és úgy tanítja az embereket, azt nagyon kicsinek fogják hívni a mennyek országában. És mindaz, aki megtartja és tanítja őket, igen nagy lesz a mennyek országában.
Majd így szólt tanítványaihoz: „Mondom nektek: ha igaz voltotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juthattok be a mennyek országába. Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták: Ne ölj! Aki öl, méltó az ítéletre. Én viszont azt mondom nektek, hogy méltó az ítéletre mindaz, aki haragszik testvérére. Aki azt mondja testvérének: Te esztelen!, méltó a főtanács ítéletére. Aki pedig azt mondja: Te istentelen!, méltó a kárhozat tüzére. Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki testvéreddel. Csak aztán térj vissza, hogy bemutasd áldozatodat. Ellenfeleddel szemben légy békülékeny, amikor még úton vagy vele, nehogy átadjon a bírónak, a bíró pedig a börtönőrnek, és a börtönbe vessenek. Bizony, mondom neked, ki nem jössz onnan, míg az utolsó garast is meg nem fizeted.”
„Hallottátok a parancsot: Ne törj házasságot! Én pedig azt mondom nektek, hogy aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már vétkezett vele. Ha a jobb szemed bűnre visz, vájd ki, és vesd el magadtól. Jobb neked, ha elvész egy testrészed, minthogy egész tested a kárhozatra kerüljön. Ha a jobb kezed visz bűnbe, vágd le azt, és vesd el magadtól. Mert jobb neked, ha egy testrészed vész el, minthogy egész tested a kárhozatra jusson. És ezt is mondták: Aki elküldi feleségét, adjon neki válólevelet. Én pedig azt mondom nektek, hogy aki elküldi feleségét – kivéve hűtlenség esetét –, okot ad neki a házasságtörésre, és aki az elbocsátott nőt veszi feleségül, házasságtörést követ el.”
„Hallottátok, hogy ezt is mondták a régieknek: „Hamisan ne esküdj, és tartsd meg az Úrnak tett esküdet!” Én pedig azt mondom nektek: Egyáltalán ne esküdjetek! Sem az égre, mert az az Isten trónja, sem a földre, mert az lábának zsámolya, se Jeruzsálemre, mert az a nagy Király városa! De még saját fejedre se esküdj, mert egyetlen hajszáladat sem tudod ősszé vagy feketévé tenni. Legyen a ti beszédetek „igen, igen, nem, nem”; ami ettől eltér, az a gonosztól van.”
Mt 5,17-37

Elmélkedés

A törvény helyes megtartása

A mai evangéliumban Jézus így kezdi tanítványainak szóló beszédét: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem tökéletessé tenni.” Amikor e helyen törvényt említ, nem egyes parancsokra vagy előírásokra gondol, hanem azok összességére, egészére, mindarra, amit Mózes törvénykönyve tartalmazott, s amelyet a zsidóság egyszerűen csak törvénynek nevezett. Ez a törvény volt minden zsidó ember számára az életszabály. E törvény szabályozta az emberek társadalmi és vallási életének minden területét, és egyedül ennek megtartása üdvözíthette az embert. Ennek fényében értjük meg azt, hogy miért volt annyira fontos a farizeusok és írástudók számára a törvények helyes értelmezése, és miért szálltak szembe Jézussal, amikor azt látták, hogy a legkisebb mértékben is másként cselekszik ő vagy tanítványai, mint ahogy azt a törvények – legalábbis az ő értelmezésük szerint – előírták. Mivel meg vannak győződve arról, hogy a törvények értelmezése tekintetében a saját álláspontjuk a helyes, érthető, hogy hevesen vitába szállnak Jézussal több alkalommal is.

Ugyanakkor Jézusban is megfigyelhetjük a határozottságot. Mert ha a törvények megtartása valóban feltétele az üdvösség elnyerésének, akkor meg kell azokat tartani. A konfliktus abból keletkezik, hogy a farizeusi gondolkodás inkább a parancsok külső megtartására ügyel, Jézus viszont a mögöttes lelki tartalmat nézi, a szív szándékát. Isten minden törvénye mögött ugyanis az húzódik meg, hogy az ember minden erejével törekedjen szeretni Istent és felebarátai felé is szeretettel forduljon. Ha nincs meg a szeretet és a jóság az emberek törvénytiszteletében, akkor csupán kiüresedett formákhoz való ragaszkodás a parancsok megtartása.

Jézus azzal az igénnyel lép fel, hogy ő a törvények helyes magyarázója és rámutat az egyes parancsok mögötti eredeti isteni szándékra. Az evangéliumban példákat említ. Először idézi az ószövetségi, mózesi törvényt, jelezvén, hogy jól ismeri ezeket, majd pedig annak új tartalmára világít rá. Újszerű kijelentéseit így kezdi: „Én pedig azt mondom nektek.” Véleménye szerint nem ott kezdődik a bűn, amikor valaki kioltja a másik ember életét, hanem már akkor, amikor gyűlölettel, haraggal néz a másikra és nem akar vele kiengesztelődni, nem akar neki megbocsátani. Nem akkor kezdődik a bűn, hogy valaki házasságtörést követ el, hanem akkor, amikor bűnös gondolattal néz egy másik asszonyra. A bűnt tehát már a gyökerében, rögtön a bűnös vágy kezdetekor érdemes elfojtani, mert ha nem állunk ellent a kísértéseknek, akkor elterebélyesednek szívünkben a bűnös hajlamok és eluralkodnak bennünk a bűnös cselekedetek.

Jézus azt tartja küldetésének, hogy megújítsa, tökéletessé tegye a régi törvényt. Fedezzük fel Isten parancsaiban azt az útmutatást, amely bennünket az örök életre vezet! Legyen a szívünkbe írva a szeretet törvénye!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! A te életutad és főként keresztutad azt tanítja nekünk, hogy nem kitalálnunk kell a szeretetet, hanem rá kell találnunk a szeretetre és rá kell lépnünk a szeretet útjára. Nem kitalálnunk kell azt, hogy miként szeressünk, hanem azt kell tennünk, amit te is cselekedtél: szeretetből odaadtad, felajánlottad magadat Istennek értünk, emberekért. Önként tetted ezt, szeretetből, ahogyan minket sem kényszerít semmilyen külső törvény. Erre egyedül a szeretet szívünkbe írt törvénye indít minket. Segíts minket, hogy ne csak szóval hirdessük a szeretet parancsát, hanem megtegyük mindazt, amit a szeretet törvénye kíván.

Egy alkalommal ismét nagy tömeg vette körül Jézust. Mivel nem volt mit enniük, odahívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: „Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Ha pedig étlen bocsátom haza őket, kimerülnek az úton, hiszen többen közülük messziről jöttek.” Tanítványai így feleltek: „Honnan vehetnénk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy mind jóllakjanak?” Jézus ekkor megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” Azt felelték: „Hét.” Akkor meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Majd fogta a hét kenyeret, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, hogy osszák szét. Szét is osztották a nép között. Volt néhány kisebb haluk is. Azokat is megáldotta és meghagyta, hogy osszák szét. Ettek, és jól is laktak. Aztán felszedték a maradékot: hét kosár telt meg vele. Mintegy négyezren voltak. Azután elbocsátotta őket. Maga pedig tanítványaival hajóba szállt, és Dalmanuta környékére ment.
Mk 8,1-10

Elmélkedés

Márk evangéliumában két kenyérszaporítási esetről olvashatunk. Az elsőt (vö. Mk 6,35-43) nem olvassuk a hétköznapok rendjében, de a másodikat igen, a mai napon. Ez utóbbi csoda pogányok lakta vidéken, feltehetően a Genezáreti-tó keleti partján történt. Az első kenyérszaporítás alkalmával a tanítványok szólnak Jézusnak a kialakult helyzetről, és kérik őt, hogy bocsássa haza a népet, hogy mindenki szállást és élelmet keressen magának (vö. Mk 6,36-37). Jelen esetnél viszont az Úr veszi észre a nép szükségletét, ő vázolja fel tanítványainak a problémát, tehát ő a kezdeményező. Ezt követően várja, hogy tanítványai valamiféle javaslatot tegyenek a helyzet megoldására, de ők inkább csak tehetetlenségükről beszélnek. Itt nem egészen világos számunkra, hogy ha korábban már egyszer megtapasztalták Jézus kenyérszaporítási képességét, akkor most miért nem gondolnak rögtön arra, hogy mesterük újra tehet egy ilyen csodát? Egyes szentírástudósok azzal magyarázzák ezt, hogy talán csak egy kenyérszaporítás történt, de a szóbeli hagyományban és igehirdetésben annak kétféle változata maradt fenn, és Márk evangélista külön esetként rögzítette azokat. Ez a feltételezés azonban a helyszín, a jelenlévők létszáma és a körülmények miatt nem biztos.

Mindenesetre figyeljünk oda a jelenet egyik mozzanatára, miszerint a tanítványok közreműködését kéri a kenyerek szétosztásához, amely a mindenható Isten ajándéka.
Uram, add meg nekünk a mindennapi testi és lelki kenyeret!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Tisztán látjuk, hogy korunkban milyen nagy szükség van evangéliumod jó magjára, amely termést hozhat az emberi szívekben. Támogass és lelkesíts bennünket, hogy ne féljünk tanúságot tenni a te tanításodról és a te személyedről, hiszen benned mindenki felismerheti az Igazságot. Segítsd munkánkat és szolgálatunkat, hiszen minden növekedés egyedül neked köszönhető!