Battaplébánia

Jézus egy alkalommal ismét magához hívta a népet, és így tanította őket: „Hallgassatok rám mindnyájan, és jól értsétek meg! Nem az szennyezi be az embert, ami kívülről jut az emberbe; hanem ami az emberből származik, az szennyezi be őt.” Amikor Jézus a népsokaság elől bement a házba, tanítványai megkérdezték tőle, mi a példabeszéd értelme. Ezt felelte: „Hát még ti sem értitek? Nem tudjátok, hogy amit megeszik az ember, az nem szennyezheti be, mert nem a szívébe jut, hanem a gyomrába, és a félreeső helyre kerül?” Ezzel tisztának mondott minden ételt.
Aztán így folytatta: „Ami az emberből ered, az teszi tisztátalanná az embert. Mert belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, paráznaság, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, kevélység, léhaság. Ez a sok rossz mind belülről származik, és ez teszi tisztátalanná az embert.”
Mk 7,14-23

Elmélkedés

A tegnapi evangéliumban a farizeusok és írástudók a tisztasági törvények megtartását kérték számon Jézustól és tanítványaitól. A mai szöveg ezt a részletet folytatja. Jézus most már nem az őt kérdező vallási vezetőkhöz címzi szavait, hanem a jelenlévő néphez, őket szeretné tanítani a tisztasági törvények megtartásának helyes módjáról. Rögtön észrevesszük, hogy a törvénytudók és Jézus gondolkodása két eltérő síkon mozog. Az írástudók fizikai, a tárgyakat illető külső, az embert kívülről érintő tisztaságról beszélnek, az Úr viszont az erkölcsi tisztaságról, ami az ember lelkét belülről érinti. És itt rögtön megértjük, hogy Jézusnak mi a problémája a farizeusi törvényértelmezéssel kapcsolatban, az ugyanis inkább a törvények külsődleges, látszólagos megtartását tartja szem előtt, míg ezzel ellentétben Jézus az erkölcsi tisztaságot, a szív tisztaságát kívánja meg az embertől, mert ez a parancsolatok eredeti szándéka.

Arra is érdemes odafigyelnünk, hogy e helyen Jézus a szavaival értelmezi újra a tisztasági törvényeket, korábban viszont már a cselekedetei is ezt mutatták. Csodái során megérintette a leprás beteget, együtt étkezett a bűnösökkel, férfi létére engedte, hogy egy asszony megérintse, a pogányok lakta területeken is járt. Mindezekkel ténylegesen „megszegte” a tisztasági parancsokat, mostani kijelentéseivel pedig kijelöli törvényének új irányát, a tiszta szívből fakadó szeretetet.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Fogadd szívesen, Uram, Istenem, felajánlásomat és végtelen dicséretedre, fogyhatatlan magasztalásodra irányuló vágyódásomat, hiszen ezek kijárnak neked, mert kimondhatatlanul nagy és hatalmas vagy. Ezzel fordulok hozzád és szeretnék hozzád fordulni minden nap, minden időben, és arra kérek minden mennyei lelket, minden benned hívőt, hogy velem együtt adjon hálát neked és dicsőítsen téged.

Abban az időben: Összegyűltek Jézus köré a farizeusok és néhány írástudó Jeruzsálemből. Látták, hogy egyik-másik tanítványa tisztátalan, vagyis mosatlan kézzel eszi a kenyeret. A farizeusok és általában a zsidók ugyanis nem esznek addig, amíg meg nem mossák a kezüket könyékig, így tartják meg az ősök hagyományait. És ha piacról jönnek, addig nem esznek, míg meg nem mosakszanak. S még sok más hagyományhoz is ragaszkodnak: így például a poharak, korsók, rézedények leöblítéséhez.
A farizeusok és írástudók tehát megkérdezték: „Miért nem követik tanítványaid az ősök hagyományait, miért étkeznek tisztátalan kézzel?”
Ezt a választ adta nekik: „Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok Izajás, amint írva van:
Ez a nép ajkával tisztel engem, ám a szíve távol van tőlem. Hamisan tisztelnek, olyan tanokat tanítván, amelyek csak emberi parancsok. Az Isten parancsait nem tartjátok meg, de az emberi hagyományokhoz ragaszkodtok.”
Azután így folytatta: „Ügyesen kijátsszátok Isten parancsait, hogy a magatok hagyományait megtarthassátok. Mózes azt hirdette: Tiszteld atyádat és anyádat, és aki atyját vagy anyját átkozza, halállal bűnhődjék! Ti ellenben azt tanítjátok: Ha valaki azt mondja atyjának vagy anyjának: amivel segíthetnélek téged, az „korbán” vagyis Istennek szentelt áldozati adomány, annak nem engeditek meg, hogy bármit is tegyen apja vagy anyja érdekében. Így a magatok hagyományával kijátsszátok Isten parancsát, és még sok más ehhez hasonlót tesztek.”
Mk 7,1-13

Elmélkedés

A Jézust kereső lelkes néptömeg után színre lépnek az ellenfelek is, róluk olvasunk a mai evangéliumban. Fellépésüket így vezeti be Márk evangélista: „Összegyűltek Jézus köré a farizeusok és néhány írástudó Jeruzsálemből.” Az „összegyülekezés” arra utalhat, hogy fellépésük szervezett. Nem véletlenszerűen találkoznak Jézussal, hanem kifejezetten hozzá jönnek, mégpedig elég nagy utat tesznek meg Jeruzsálemtől a galileai országrészig.

Világosan látszik az evangélista szándéka: az olvasó még véletlenül se gondolja azt, hogy kivétel nélkül mindenki elragadtatással volt Jézus iránt vagy lelkesedéssel kereste a vele való személyes találkozást. Az is látszik, hogy Jézus tanításának és csodáinak híre viszonylag nagyobb távolságra, a fővárosig is eljutott, így a korabeli uralkodók és a vallási élet vezetői is tudomást szereztek róla. A leírás alapján nem feltételezhetjük azt, hogy a zsidó főtanácsban már ekkor megvitatták volna a Jézus körül kialakult helyzetet és annak kivizsgálására hivatalos küldöttséget küldtek volna, de az szembetűnő, hogy az írástudók és a farizeusok fellépése határozott, amely abból fakad, hogy ők tartották magukat a vallási élet irányítóinak és a törvények helyes értelmezőinek.

Jézusnak viszont az a határozott véleménye róluk, hogy helytelenül értelmezik a mózesi törvényeket, nem értik és nem is teljesítik azok lényegét, vallásosságuk csak a látszatra törekszik.

A rendszeres lelkiismeretvizsgálat megóv a képmutató lelkülettől és segít a vallásosság helyes gyakorlásában.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Kérlek, Uram Jézus Krisztus, aki valóságosan és lényegedben jelen vagy a kenyér és a bor színe alatt: táplálj engem, vigasztalj és erősíts engem mindig, különösen utolsó órámon. Engedd, hogy téged, akit most a kenyér fátyola alatt imádok, ez élet után színről színre láthassalak!

Különleges interjú Fulton J. Sheen érsekkel. Mai kérdésekre válaszolt évtizedekkel ezelőtt.
Nem hiányos annak az élete, aki tisztán készül a házasságra?
„A tisztaság nem valamiféle negatívum; nem zárva maradt bimbó; nem tudatlanság az életről. Vajo…

Jézus és apostolai egyszer áthajóztak a Genezáreti-tó túlsó partjára, és ott kikötöttek. Amint kiszálltak a bárkából, az emberek rögtön fölismerték Jézust. Bejárták az egész környéket, s a betegeket hordágyon odavitték, ahol a hír szerint Jézus tartózkodott. Amerre csak járt, a falvakban, a városokban és a tanyákon, kitették a betegeket a terekre, és kérték, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Aki csak megérintette, meggyógyult.
Mk 6,53-56

Elmélkedés

A mai evangéliumi részletet olvasva könnyen magunk elé képzelhetjük a Jézust kereső emberek tömegeit, akiknek lelkesedése határtalan. Bárhová is érkezik meg Jézus tanítványai kíséretében, jelenlétének híre mindenütt gyorsan terjed. Úgy tűnik, hogy korábbi csodáinak, gyógyításainak híre valójában már megelőzte őt, ezért viszik hozzá a betegeket. Amikor tanítványaival együtt Jézus megérkezik és kiszáll a bárkából, akkor az evangélista megjegyzése szerint „az emberek rögtön fölismerték” őt. Mire gondoljunk itt a „felismerés” említése kapcsán?

Egyrészt a tömegben lehettek olyan személyek, akik korábban más helyeken már találkoztak vele, hallhatták tanítását vagy láthatták valamelyik csodáját. Másrészt jelentheti azt is, hogy a nép felismerte benne az Isten küldöttét. Az Úr rendkívüli cselekedetei azt igazolták, hogy az irgalmas Isten megmutatja jóságát az emberek felé. Az emberek meglátják személyében az Isten küldöttét, aki szavával képes megszüntetni a betegségeket, felszólítására a gonosz lelkek (ördögök) távoznak a megszállottakból és aki úr a természet erői felett is, miként ezt a vihar lecsendesítésével igazolta. Annak felismerése, hogy Jézus az Isten küldötte és isteni, természetfeletti erejének elismerése hitet ébreszt a jószándékú emberekben.

Felismerem-e Jézusban az Isten Fiát?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Te mindig közeledsz felénk. Egész életünk várakozás, várakozás a beteljesedésre. Nyugtalan a mi szívünk, amíg meg nem nyugszik Benned, a Veled való találkozásban. Kérünk, add, hogy már most, mai életünkben is felismerhessük a jeleit annak, hogy találkozni akarsz velünk. Add, hogy várakozásunk ne legyen hiábavaló.

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Ti vagytok a föld sója. De ha a só ízét veszti, mivel sózzák meg? Nem való az egyébre, mint hogy kidobják, s eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. Lámpát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá rejtsék, hanem a lámpatartóra teszik, hogy világítson mindenkinek a házban. Úgy világítson a ti világosságtok az emberek előtt, hogy látva jótetteiteket, magasztalják mennyei Atyátokat!”
Mt 5,13-16

Elmélkedés

Legyünk a világ világossága!

Bizonyára sokak számára ismert a híres filozófus, Kierkegaard példázata a bohócról és az égő cirkuszról. A történet szerint egy vándorcirkusz sátrában tűz keletkezik, és az igazgató a társulat bohócát bízza meg nagy sietve, hogy szaladjon a faluba, hívjon segítséget, mert ha nem tudják mielőbb eloltani a tüzet, az átterjedhet a falu házaira is. A bohóc már az előadásra próbált, magán viselte jelmezét, így szaladt a faluba. Hangosan kiabálva kérte az embereket, hogy azonnal siessenek és oltsák el a tüzet, mert különben az ő házaikat is veszély fenyegeti. A falu népe azt gondolta, hogy a cirkusz így akarja reklámozni az előadást és elérni azt, hogy minél többen menjenek megtekinteni a műsort. Nagyon tetszett nekik a bohóc előadása, hangosan nevettek rajta és megtapsolták. Erre könnyekre fakadva magyarázta, hogy ez nem bohóctréfa, a cirkusz valóban lángokban áll, de nem hittek neki. Hiába erősködött, hogy most nem szerepet játszik, hanem valódi a veszély, nem hallgattak rá. Amikor végül megpillantván a falu égő házait rájöttek, hogy nem tréfáról van szó, akkor már késő volt, leégett a cirkusz is és az egész falu.

A példázatot már többen felhasználták annak szemléltetésére, hogy napjainkban milyen nehézségekbe ütközik a hit terjesztése, továbbadása. Korunk embere számára úgy tűnik, hogy az Egyház egy letűnt kor bohócjelmezében közelít az emberekhez, középkori nyelven igyekszik előadni üzenetét, amelyet senki nem vesz komolyan. Az egyházi igehirdetők mondhatnak, amit akarnak, mindenki bohócnak tartja őket és jót derülnek kijelentéseiken. Amikor pedig megpróbálkozik azzal, hogy meggyőzze az embereket a helyzet komolyságáról, szavai miatt senki nem kezd el nyugtalankodni vagy gondolkodni.

Bár a kép találóan jellemzi korunk emberének hozzáállását a hit kérdéséhez, mégis egy kicsit leegyszerűsíti a helyzetet, és azt a képzetet kelti, hogy elegendő volna levenni a bohócruhát, azaz megújítani az egyházi igehirdetést, tevékenységet és szolgálatot. Valóban ennyire egyszerű volna a megoldás? Elég volna, ha lemosnánk magunkról a jámborság festékét és levetnénk a régies nyelvezet ruháját? Elég volna egy látványos külső átalakulás ahhoz, hogy minden megváltozzon és az emberek odafigyeljenek Isten üzenetére? Valóban eredményeket hozna egy formai megújulás? Aligha. Naiv tévedés volna ebben reménykednünk. Szükség van az állandó megújulásra és a korszerű igehirdetésre, szükséges a mai kor nyelvezetének és napjaink emberének ismerete, de mindez kevés, mert úgy tűnik, hogy az életszentség zárt világából próbáljuk tanítani az általunk bűnösnek minősített világot, kívülről igyekszünk meggyőzni az embereket, akikkel nem akarunk sorsközösséget vállalni.

Úgy érzem, hogy Jézusnak a mai evangéliumban elhangzó szavai megmutathatják számunkra a helyes módszert: Ti vagytok a föld sója. Ti vagytok a világ világossága. A só belülről járja át, ízesíti meg az ételt. A lámpa fénye belülről világítja meg a házat, kívülről nem jutna át a fény a falakon. A keresztény embereknek belülről ható sóvá, belülről világító fénnyé kell válniuk! Nem jelmezcseréről van itt szó, hanem tanúságtételről. Legyünk a föld sója! Legyünk a világ világossága!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te azt kéred tőlünk, hogy igehirdetésünk és életünk tanúságtétele legyen ízes, legyen megnyerő. Az évszázadok során a te örömhíred, az evangélium üzenete nem veszítette el ízét, s nem veszített időszerűségéből. A mai kor emberének is szüksége van az evangélium ízére. Az örömhírből akár egy csipetnyi is elegendő ahhoz, hogy benne az ember rátaláljon, ráérezzen az őt vezető isteni igazságra. Urunk segíts minket, hogy kérésedet megvalósítva a föld sójává váljunk, mert ha a te isteni szereteted és jóságod ízét nem tudjuk a világnak adni, teljesen értéktelenek vagyunk. Segíts minket, hogy tanúságot tegyünk rólad a világban és szolgálatunk meghozza gyümölcsét Isten dicsőségére!

A ferencesek rendi hagyománya őrzi a következő kedves történetet: Sziénai Szent Bernardin és Kapisztrán Szent János idejében élt egy ifjú, aki a mennyország Királynője iránt különös áhítattal viseltetett. Ennek bizonyságául gyakran kötött virágkoszor…