Battaplébánia

Abban az időben, amikor Jézus a bárkával ismét átkelt a Genezáreti-tó túlsó partjára, a parton nagy tömeg sereglett köréje. Ekkor odajött egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga elöljárója, s mihelyt meglátta őt, a lába elé borult, és nagyon kérte: „Halálán van a lányom. Jöjj, tedd rá a kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!” Erre ő elment vele.
Nagy tömeg kísérte, és tolongott körülötte. Volt ott egy asszony, aki már tizenkét éve vérfolyásban szenvedett. Sok orvos sokféle kellemetlen kezelésnek vetette alá: Mindenét rájuk költötte, de hasztalan, egyre rosszabbul lett. Hallott Jézusról, ezért átfurakodott a tömegen, és hátulról megérintette a ruháját, így gondolkodott magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” És azonmód megszűnt a vérfolyása. Érezte testében, hogy meggyógyult bajából. Jézus nyomban észrevette, hogy erő ment ki belőle. Megfordult a tömegben, és megkérdezte: „Ki érintette meg a ruhámat?” Tanítványai ezt válaszolták: „Látod, hogy szorongat a tömeg, mégis azt kérdezed: Ki érintett meg?” De ő mégis körülnézett, hogy lássa, ki volt az. Az asszony félve, remegve előlépett – mert hisz tudta, hogy mi történt vele –, odaborult eléje, és őszintén bevallotta neki az igazságot. Ő így szólt hozzá: „Leányom, hited meggyógyított téged. Menj békével, és bajodtól megszabadulva légy egészséges!”
Még beszélt, amikor jöttek a zsinagóga elöljárójának házából és közölték: „Meghalt a lányod. Miért fárasztanád a Mestert?” A hír hallatára Jézus így bátorította a zsinagóga elöljáróját: „Ne félj, csak higgy!” Péteren, Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek sem engedte meg, hogy vele menjen. Amikor odaértek az elöljáró házához, nagy riadalmat, sok siratót és jajgatót látott. Bement és így szólt hozzájuk: „Mit lármáztok itt, miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik.” Azok kinevették. Ő azonban mindenkit kiparancsolt, maga mellé vette a gyermek apját, anyját, s kísérőivel együtt bement (a helyiségbe), ahol a gyermek volt. Megfogta a kislány kezét, és azt mondta neki: „Talita kúm”, ami annyit jelent: „Kislány, mondom neked, kelj föl!” A kislány azonnal fölkelt, és járni kezdett. Tizenkét éves volt. Azok pedig magukon kívül voltak a csodálkozástól. De ő szigorúan meghagyta, hogy ezt a dolgot senki meg ne tudja. Azután szólt nekik, hogy adjanak enni a kislánynak.
Mk 5,21-43

Elmélkedés

A mai evangéliumban két csodáról olvashatunk. Jairusnak, a zsinagógai elöljárónak a kérése és az ő házában történtek mintegy keretbe foglalják a vérfolyásban szenvedő asszony gyógyulását. E kettős csodánál is érdemes odafigyelnünk a hasonló elemekre, amelyek mély lelki tartalmat hordoznak.

Szembetűnő, hogy az asszony immár tizenkét éve szenved betegségében, Jairus lánya pedig tizenkét esztendős. Ennél azonban lényegesebb elem, hogy mindkét esetnél a gyógyítás a hitre adott válasz. Jairus önmagában a kéréssel, hogy Jézus jöjjön el házába beteg gyermekéhez, kifejezi hitét az Úr iránt. Ha nem hinne Jézus gyógyító hatalmában és erejében, aligha kérne ilyet. Amikor pedig megérkeznek házából a szomorú hírrel a szolgák, hogy a kislány időközben meghalt, akkor az Úr a hit fontosságára emlékeztetve bátorítja az apát: „Ne félj, csak higgy!” Az asszony ugyan nem mondja ki szavakkal azt, hogy hisz Jézusban, de gondolatait az evangélista lejegyzi: „Ha csak Jézusnak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” Ezt a szavakkal ki nem mondott, láthatatlan hitet Jézus azonnal megérzi, ezért így dicséri meg a betegségétől megszabaduló asszonyt: „Leányom, hited meggyógyított téged.”

Lényeges továbbá mindkét csodánál az érintés. Az egyiknél az asszony kezdeményezi ezt, a másik esetben Jézus érinti meg a kislányt, kezét megfogva segíti fel őt, támasztja fel a halálból. S végül azt is említsük meg, hogy e csodákkal Jézus új életet ajándékoz. Az asszony élete gyógyulásától fogva teljesen megváltozik, megújul, és a kislány is új életet kap.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram és Üdvözítőm, Jézus Krisztus! Adj nekem kedvet és lehetőséget, hogy téged mindinkább megismerhesselek, mindjobban megszeresselek, és egyre hívebben kövesselek. Buzdító kegyelmed hívása nálam ne süket fülekre találjon, hanem legyek mindenkor kész, hogy akaratodat odaadással teljesítsem! Szembefordulok önszeretetemmel és önzésemmel, s követlek a gyalázatban, szegénységben és üldöztetésben. Teljesen újjá akarok születni, a régi magamat levetkőzni, hogy már ne én éljek, hanem te énbennem.

Jézus és tanítványai áthajóztak a Genezáreti-tó keleti partjára, a gerázaiak földjére. Amint Jézus kiszállt a hajóból, a sírok felől egy tisztátalan lélektől megszállt ember futott feléje. A sírboltokban lakott, és még láncra verve sem tudták féken tartani. Sokszor megbilincselték és láncra verték, de a láncokat eltépte, és a bilincseket összetörte. Senki sem bírt vele. Éjjel-nappal a sírboltokban és a hegyekben tanyázott, folyton kiabált, és kövekkel ütötte-verte magát. Amint messziről meglátta Jézust, odafutott. A földre vetette magát előtte, és hangosan így kiáltott: „Mi bajod velem, Jézus, a magasságbéli Istennek Fia? Az Istenre kérlek, ne gyötörj!” Jézus ráparancsolt ugyanis: „Tisztátalan lélek, takarodj ki ebből az emberből!” Erre Jézus megkérdezte tőle: „Mi a neved?” Azt válaszolta: „Légió a nevem, mert sokan vagyunk.” Nagyon kérte Jézust, hogy ne űzze el őket arról a vidékről. Akkor éppen egy nagy sertéskonda legelészett ott a hegyoldalban. A tisztátalan lelkek azt kérték Jézustól: „Küldj minket a sertésekbe, hogy megszálljuk azokat!” Jézus beleegyezett. Akkor a tisztátalan lelkek kimentek az emberből, és megszállták a mintegy kétezer sertésből álló kondát. A sertések a hegyoldalból a tóba rohantak, és a vízbe fúltak. Őrzőik erre elfutottak, hírét vitték a városba meg a tanyákra. Az emberek kitódultak, hogy megnézzék, mi történt. Jézushoz érve látták, hogy az, akit az imént még egy légió tartott megszállva, most felöltözve, ép ésszel ül előttük. Erre megdöbbentek. A szemtanúk elmondták nekik, hogy mi történt a megszállottal és a sertésekkel. Ekkor kérlelni kezdték Jézust, hogy távozzék a határukból. Amikor Jézus hajóra szállt, az imént még megszállott kérte, hogy vele mehessen. Ő azonban nem engedte, hanem így szólt hozzá: „Menj haza tieidhez, és mondd el nekik, hogy milyen nagy dolgot művelt az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad!” Az el is ment, és Dekápolisz környékén elhíresztelte, hogy milyen nagy dolgot tett vele Jézus. Ezen mindenki elcsodálkozott.
Mk 5,1-20

Elmélkedés

A tengeri vihar lecsendesítése (szombati evangélium) után Márk írásában egy érdekes csodát olvasunk a mai napon. Jézus egy egész sereg ördögöt űz ki egy megszállott emberből. Bár a két esemény különbözik egymástól, mégis felfedezhetünk bennük közös elemeket.

Elsőként a Jézus szavában rejlő különleges erőt nevezhetjük meg. Parancsol a háborgó tengernek és az rögtön elcsendesedik. Ráparancsol a tisztátalan lelkekre és azok azonnal távoznak a megszállottakból. Teremtő és újjáteremtő ez a krisztusi parancs és felszólítás, amelynek a teremtett dolgok engedelmeskednek. Második fontos elem, hogy Jézus olyan esetekben is képes segíteni, amikor emberileg már kilátástalan a helyzet. A viharban evező tanítványokat halálfélelem tölti el, tudják, hogy a természet félelmetes erőivel szemben tehetetlenek. A megszállott ember pedig olyan nyomorúságos helyzetben van, hogy rajta senki ember nem képes segíteni. A harmadik lényeges hasonlóság, hogy Jézus szabadító cselekedeteket hajt végre. Megszabadítja tanítványait a halálos veszélytől és megszabadítja a megszállottat az ördög hatalmától.

S végezetül hozzátehetjük, hogy e csodák elgondolkoztatják az embereket és azt a kérdést vetik fel a jelenlévőkben, hogy ki valójában Jézus?

Minden csoda isteni jel, amelynek hatására elindulhatok a hit útján.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, te felbecsülhetetlen ajándékot helyeztél életünkbe. Mindenkinek fölajánlod a lehetőséget, hogy jelenléted fényének tükre lehessen. A Szentlélek által szereteted szándékát nem kőtáblákra, hanem szívünk mélységeibe vésed. És lelkünket betöltő békességed által képessé teszel minket arra, hogy szebbé tegyük mindazok életét, akiket reánk bíztál.

Abban az időben: Jézus, látva a tömeget, fölment a hegyre, leült, tanítványai pedig köréje gyűltek. Akkor szólásra nyitotta ajkát, és így tanította őket:
„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek.
Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.
Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők kielégítést nyernek.
Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak. Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják Istent.
Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.
Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert övék a mennyek országa.
Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak titeket és üldöznek, ha hazudozva mindenféle gonoszsággal vádolnak titeket.
Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a ti jutalmatok az égben.”
Mt 5,1-12a

Elmélkedés

A boldogságok helye

Évekkel ezelőtt, egy németországi zarándoklat alkalmával felkerestük Szent István király feleségének, Boldog Gizellának sírját Passauban. A szentmise és az ebéd után lehetőség volt egyéni városnézésre, melynek során betértem egy könyvesboltba, mert egy gyógynövényekkel is foglalkozó kertész ismerősöm még az indulás előtt megkért, vigyek neki valamilyen könyvet Bingeni Szent Hildegárdról. Emlékezetem szerint talán akkortájt kezdtek divatossá válni a rupertsbergi bencés apácakolostor apátnőjének művei. Hildegárd a XII. században, a keresztes háborúk idején élt, a középkor egyik legnagyobb női szentje. Legjelentősebb műve misztikus látomásait foglalja össze. Bölcs meglátásai miatt számos világi és egyházi vezető kérte tanácsát különböző ügyekben. Több száz olyan levél maradt az utókorra, amelyeket Hildegárd ilyen esetekben írt. Írásai között több olyan mű is található, amelyek a természettel és a természetes gyógyítással foglalkoznak. Szent Hildegárd elgondolása szerint a gyógyulás elképzelhetetlen Isten segítsége nélkül. A testi betegségeket úgy érdemes gyógyítani, ha a lelki sebeket is gyógyítjuk. A gyógyítással foglalkozó művei lettek az utóbbi időben divatossá, és mostanában szinte minden kolostori könyvesboltban vagy ajándékboltban megtalálhatóak. Én viszont annak idején nem egy egyházi boltba tévedtem be, ezért az eladó segítségét kértem. Ő pedig kis gondolkodás után nem az egyházi, vallási, teológiai könyvek polcához, de nem is a biológiával vagy gyógynövényekkel foglalkozó könyvek részlegéhez vezetett, hanem egy olyan polchoz, melynek tetején az ezotéria szó szerepelt. Meglepődtem és elmosolyodtam a meglátásom szerint sikertelen választáson, mert itt biztosan nem kerestem volna Hildegárd műveit. Úgy tűnt nekem, hogy a könyvesbolt tulajdonosai annak idején nem nagyon tudták elhelyezni Szent Hildegárd munkásságát.

A példát azért említem, mert Jézus boldogság-mondásaival kapcsolatban is mintha hasonló volna a helyzet. Még a vallásukat gyakorló keresztények számára sem könnyű e mondások értelmezése és főként nem azok megélése életükben. Úgy tűnik, hogy két évezred óta keressük ezen ellentmondásosnak tűnő kijelentések helyét az Egyházban és személyes életünkben. Sokszor szinte teljesen értelmezhetetlenek számunkra az Úr kijelentései, mert egészen más elképzeléseink vannak az emberi boldogságról és főként személyes boldogságunkról. Miért volnának boldogok a szegények, a sírók, a szelídek, az éhezők és a szomjazók vagy éppen az irgalmas szívűek? Miért volnának boldogok az üldözöttek vagy azok, akiket igazságtalanul megvádolnak? Bár a fiatalok a karriert, a hírnevet és a vagyon gyarapodását nevezik meg általában, mint személyes boldogságuk érdekében elérendő célt, a hosszabb kutatások egyértelműen azt bizonyítják, hogy ezek nem tudnak igazán senkit sem boldoggá tenni. A boldogság-érzet kialakulásában és erősödésében inkább a személyes kapcsolatoknak és azok minőségének van jelentős szerepe. Ha megértéssel vagyunk mások felé és békességre törekszünk embertársainkkal, ha készek vagyunk önzetlenül segíteni felebarátainknak, akkor valóban boldognak érezzük magunkat.

Jézus kijelentései megadják a választ arra a kérdésre, hogy miért az általa felsoroltak az igazán boldogok. Azért, mert nem a földi kincsektől vagy evilági javaktól várják boldogságukat, hanem Istentől. Isten vezeti el őket a mennyek országába, ő ad nekik vigasztalást, ő mutatja meg nekik irgalmát és ő tárja fel önmagát előttük. Ha azt szeretnénk, hogy Istennek helye legyen az életünkben, akkor induljunk el a Jézus által javasolt boldogságok útján!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te nem csupán hirdetted a boldogság útját, hanem élted is. A boldogságot az jelentette számodra, hogy engedelmeskedtél az Atyának és szolgáltad az embereket. Minket is arra hívsz, hogy kövessük a te utadat, kövessünk téged. Bizalom nélkül nem tudunk elindulni ezen az úton. Hinnünk kell a hihetetlenben, s bíznunk kell abban, hogy Isten jót akar nekünk, boldogságunkat és üdvösségünket akarja. Bíznunk kell abban, hogy ez az út mindig biztosabb, mint a mi emberi útjaink, hiszen azok sokszor kudarcba és boldogtalanságba vezetnek. Segíts minket, Urunk, hogy veled éljünk és veled járjuk a boldogság útját!

Az alábbi imahadjáratot elvileg férfiak számára találták ki. Kemény, szinte szerzetesi elköteleződést vár el mindenkitől, aki belekezd. Természetesen nők, sőt házaspárok is elkezdhetik, pl. az önmegtartóztatást gyakorolva.
Magánvélemény: ha nem tud…