Battaplébánia

Egy alkalommal Jézust fölkeresték anyja és rokonai. De nem mentek be a házba, ahol Jézus tanított, hanem hívatták őt. Akik körülötte ültek, odaszóltak Jézusnak: „Anyád és rokonaid kint vannak, és keresnek téged.” Jézus azonban így válaszolt: „Ki az én anyám? Kik az én rokonaim?” Aztán végighordozta tekintetét a körülötte ülőkön, és csak ennyit mondott: „Ezek az én anyám és rokonaim. Aki teljesíti Isten akaratát, az az én testvérem, nővérem és anyám!”
Mk 3,31-35

Elmélkedés

Az ördöggel való szövetkezés képtelen rágalma után Márk evangélista visszatér a Jézust felkereső családtagokhoz, akik hallhatták azt a szóbeszédet, miszerint Jézus „eszét vesztette.” Most már kiderül, hogy anyjáról és más rokonokról van szó. Egyáltalán nem biztos, hogy hitelt adtak ennek a szóbeszédnek, de úgy gondolták, hogy már maga a híresztelés is rossz fényt vet a családra, s ezért jobb volna mielőbb véget vetni ennek. Érdekes mozzanat, hogy amikor megérkeznek, nem mennek be a házba, ahol Jézus éppen tartózkodik és tanít. Nem arról van itt szó, hogy a nagyszámú tömeg megakadályozza őket ebben, hanem inkább távolságtartásukat fejezik ki ilyen módon. Nem mennek be a házba, hanem üzennek Jézusnak és megpróbálják kihívni őt.

A történetben szereplő személyek helyzete, tartózkodási helye ezúttal jelzi a szereplők Jézushoz való viszonyát. A házon kívül tartózkodókat inkább kívülállóknak, keresőknek, bizonytalanoknak neveznénk, míg azok, akik bent vannak a házban és hallgatják az Úr tanítását, egységben vannak vele. Az épület látható viszonyítási pontja helyett azonban válaszában Jézus egy új viszonyítási pontot jelöl meg: „Aki teljesíti Isten akaratát, az az én testvérem, nővérem és anyám!”

A mennyei Atya akaratának elutasítása vagy elfogadása határozza meg azt, hogy kívülálló maradok-e vagy egységben élek Krisztussal.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Jóságos Istenem, hálás szível köszönöm neked mindazt, amivel minden nap elhalmozol jóságodból, köszönök mindent azok helyett és nevében is, akik ezt nem teszik meg. Édes Jézusom, határtalan jóság! Milyen sokat tettél azért, hogy az emberek viszontszeressenek. Miként lehetséges mégis, hogy sokan nem szeretnek téged? Szent kegyelmeddel eltökélem, hogy amennyire csak képes vagyok, szeretlek téged mindenekfölött!

Egy alkalommal Jeruzsálemből írástudók jöttek (Kafarnaumba), és azt híresztelték Jézusról: „Belzebub szállta meg”, és: „A gonosz lelkek fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.” Ám ő magához hívta őket, és példabeszédekben szólt hozzájuk: „Hogyan űzhetné ki a sátán a sátánt? Ha egy ország meghasonlik önmagával, az az ország nem maradhat fenn. Ha egy család meghasonlik önmagával, az a család nem maradhat fenn. Ha a sátán önmaga ellen támad és meghasonlik önmagával, akkor nem maradhat fenn, hanem elpusztul. Az erősnek házába nem törhet be senki, és nem ragadhatja el a holmiját, hacsak előbb meg nem kötözi az erőset; így viszont már kirabolhatja a házát. Bizony, mondom nektek, hogy az emberek fiainak minden bűnt megbocsátanak, és minden káromlást, bárhogyan is káromkodnak. De aki a Szentlelket káromolja, az soha nem nyer bocsánatot, azt örökös bűn terheli.” (Azért mondta mindezt Jézus), mert azt terjesztették: „Megszállta a tisztátalan lélek.”
Mk 3,22-30

Elmélkedés

Ahogyan már a szombati evangélium kapcsán előre jeleztük, a mai evangéliumban azoknak az írástudóknak a fellépéséről olvashatunk, akik Jeruzsálemből érkeznek és akik megfogalmazzák azt a vádat, miszerint Jézus az ördögök fejedelmével szövetségben képes azokra a rendkívüli tettekre, amelyeket a betegeken véghezvisz. Egészen pontosan azt állítják, hogy az ördögök fejedelme szállta meg Jézust és az ő segítségével képes arra, hogy a megszállottakból kiűzze az ördögöket. Ez a vád pontosan az ellentéte mindannak, amit Jézus az előzményekben tett. Valójában az Úr Isten erejével, a mennyei Atyától kapott hatalmának birtokában képes a csodákra és az a szándéka, hogy a gonosz befolyásától megszabadítsa az embereket.

Az írástudóknak adott válaszában Jézus rámutat a megfogalmazott rágalom belső ellentmondására és visszautasítja a hamis vádat. Bár elképzelhető, hogy egy nagyobb hatalommal rendelkező ördög képes parancsolni egy kisebb hatalommal rendelkezőnek, Jézus esetében nem erről van szó. Ő Isten segítségével képes a csodákra, mert Isten ereje és hatalma nagyobb minden ördögi, gonosz hatalomnál.

Isten hozzám hajló irgalma újra és újra lehetőséget ad, hogy képes legyek szembeszállni a rosszal, legyőzni a gonosz kísértéseit, és egyedül Istennek ajánljam fel életemet.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Sokszor nem szavakkal válaszolsz kérdéseinkre, hanem csendesen átölelsz bennünket, amikor hozzád fordulunk. Életünk során mindig érezhetjük jelenlétedet és segítségedet. Add, hogy a bajban és a veszélyben soha ne essünk kétségbe, hanem mindig hozzád forduljunk! Add, hogy ne féljünk, ha veszélyben van az életünk, csak higgyünk az örök életben! Mert örök életünk és üdvösségünk nem lehet veszélyben, ha veled élünk és veled halunk meg.

Amikor Jézus meghallotta, hogy (Keresztelő) Jánost fogságba vetették, visszatért Galileába. Elhagyta Názáretet, és a tengerparti Kafarnaumban telepedett le, Zabulon és Neftali vidékén, hogy beteljesedjék, amit Izajás próféta mondott:
Zabulon földje és Neftali földje,
a tenger útja, a Jordán vidéke,
a pogányok Galileája:
A sötétben lakó nép nagy fényt lát,
és fény virrad a halál honában s árnyékában ülőkre.
Ettől kezdve Jézus tanítani kezdett. Ezt hirdette: „Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa!”
A Galileai-tenger mentén járva meglátott két testvért: Simont, akit Péternek is neveznek, és Andrást, a testvérét. Éppen hálót vetettek a tengerbe, mert halászok voltak. Így szólt hozzájuk: „Kövessetek engem, és én emberek halászává teszlek titeket!” Erre azok otthagyták hálóikat és követték őt. Amint onnan továbbment, meglátott másik két testvért is: Zebedeus fiát, Jakabot és testvérét, Jánost. Apjukkal, Zebedeussal a hálóikat javították a csónakban. Őket is elhívta. Ők is otthagyták a csónakot és az apjukat, és követték őt.
Jézus pedig bejárta egész Galileát. Tanított a zsinagógákban, hirdette a mennyek országa örömhírét, és meggyógyított a nép körében minden betegséget és minden gyötrelmet.
Mt 4,12-23

Elmélkedés

Elkötelezetten

Avilai Szent Teréz írásaiból kitűnik, hogy oly közvetlen hangnemben beszélgetett Istennel imádságaiban, ahogyan az a jóbarátok között szokás. Lejegyezte, hogy amikor rengeteg gondja volt az általa alapított szerzetesházakkal és sokat kellett utaznia az ügyek intézése miatt, kibicsaklott a bokája. Alig tudott járni és ez bizony nehezítette teendőinek végzésében. Imádságában megkérdezte Jézust: Hát ez most miért történt, Uram? Az Úr Jézus válaszát hallotta szívében: Én így szoktam bánni a barátaimmal. Erre Szent Teréz visszaszólt: Hát akkor ezért van olyan kevés barátod!

A Szent Teréz kiváló humorát igazoló esetet azért hozom példaként, mert a mai vasárnap evangéliuma kapcsán érdemes elgondolkodnunk azon, milyen kapcsolat fűzte Jézust az általa meghívottakhoz és milyen kapcsolatban vagyunk mi vele. Az evangéliumi történet Jézus nyilvános működésének kezdetéhez köthető. A Galileai-tenger partján járva halászokat pillant meg és meghívja őket. Elsőként Simon Pétert és testvérét, Andrást, majd pedig Jakabot és Jánost, akik szintén testvérek voltak. Az Úr Jézus nem barátokat akar szerezni magának, hanem tanítványokat. Úgy gondolja, hogy az általa választott halászok alkalmasak arra, hogy követői legyenek, elkísérjék őt tanító útjain. Ugyanakkor időben távolabbra is gondol, hiszen a most választottak, akik az évek során nap mint nap vele vannak, fültanúi az általa mondottaknak és szemtanúi cselekedeteinek, hogy az Úr földi életből való távozása, mennybemenetele után az ő tanúi legyenek. Jézus nem egy baráti társaságot, nem egy rajongói klubot akar létrehozni, hanem tanítványokat, követőket gyűjt maga köré, akik készek arra, hogy elsajátítsák mesterük életmódját. És nem is szolgákat akar, akik útjai során majd minden kívánságát teljesítik, hiszen éppen ő akar mindenki szolgája lenni. Túlzás volna barátinak nevezni Jézus és az apostolok kapcsolatát, főként olyan értelemben, amit a mai szóhasználatban barátságnak nevezünk. Ha közvetlen is a kapcsolat köztük, mindig tudható, hogy ki a mester és kik a tanítványok. Az evangéliumok lapjain a barátság szóval is találkozunk, mint olyan kifejezéssel, amely Jézus és tanítványai kapcsolatát jelöli meg. Amikor a szeretet parancsáról beszél, Jézus utal arra, hogy a kereszthalált önként, szeretetből vállalja: „Ez az én parancsom: szeressétek egymást, mint ahogy én szeretlek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért” (Lk 15,12-13). Majd pedig hozzáteszi: „Ti barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek. Nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak titeket, mert mindent tudtul adtam nektek, amit Atyámtól hallottam” (Lk 15,14-15).

Jézus barátságosan közelít hozzánk, minden emberhez, de ezt sose vegyük haverkodásnak. Arra hív minket, hogy legyünk a követői, éljünk úgy, ahogyan ő élt és aszerint, amit ő tanított. És arra hív, hogy az egykori apostolokhoz hasonlóan mi is legyünk az ő küldöttei és tegyünk róla tanúságot a világban. Tegyük ezt úgy, hogy akik baráti szeretettel közelednek hozzá, azok elkötelezett követőivé váljanak!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus! Te azért hívtad meg egykor tanítványaidat, hogy a te tanúid legyenek. Tanúskodjanak arról, amit földi életed során tanítottál és cselekedtél az emberek javára. Ők megismerték a te életedet, látták találkozásaidat az emberekkel, megtapasztalták a csodákat, amelyeket az Atya segítségével cselekedtél. Te arra hívsz minket, hogy megismerjünk téged és tanításodat, és legyünk tanúid a világban. Tőled kapott küldetésünk mindenkihez szól, örömhíredből senki nem lehet kizárva, irgalmad minden ember felé kiárad. Taníts minket, hogy engedelmes szolgáid legyünk, akik művedet alázattal folytatjuk annak érdekében, hogy Isten országa szüntelenül növekedjen.