Battaplébánia

Abban az időben Keresztelő János tanítványai és a farizeusok böjtöltek. Ezért néhányan odamentek Jézushoz és megkérdezték tőle: „Miért van az, hogy Keresztelő Jánosnak és a farizeusoknak a tanítványai böjtölnek, a tieid meg nem böjtölnek?” Jézus így válaszolt: „Vajon böjtölhet-e a násznép, míg velük van a vőlegény? Amíg a vőlegény velük van, nem böjtölhetnek. De jönnek majd napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt. És akkor, azon a napon majd böjtölnek. Senki sem varr régi ruhára új szövetből foltot. Vagy ha igen, akkor az új szövet kiszakítja a régit, és a szakadás még nagyobb lesz. És új bort sem tölt senki régi tömlőbe; vagy ha mégis, a bor szétveti a tömlőt, és a bor is, meg a tömlő is tönkremegy. Az új bor új tömlőbe való.”
Mk 2,18-22

Elmélkedés

Az előzményekben a törvények szigorú megtartásához ragaszkodó írástudók és farizeusok azt nehezményezték, hogy Jézus olyan személyekkel ül asztalhoz, akik nyilvános bűnösök. Ők a vallási tisztaság érdekében elkerülték ezt, és arra törekedtek, hogy saját, általuk helyesnek ítélt törvényértelmezésük szerint cselekedjenek mások is. A mai evangéliumi részben arról olvasunk, hogy még tovább mennek, amikor azt kérik számon, hogy miért ül egyáltalán asztalhoz Jézus, miért nem böjtöl inkább? Tehát itt is a törvények és szabályok helyes értelmezése és megtartásuk módja áll a középpontban. Úgy tűnik számukra, hogy Jézus semmibe veszi ezeket a szabályokat, és jogosnak érzik, ha ők, a vallási élet hivatalos képviselői fellépnek emiatt ellene. Itt még nem arról van szó, hogy számonkérésük Jézus személye ellen irányulna, nem feltétlenül akadékoskodni akarnak, hanem inkább a vallási törvények tiszteletben tartása a céljuk.

Válaszában a mi Urunk szemléletes példákat mond a ruhaszövetről, a borról és a bor tárolására szolgáló tömlőkről, kijelentéseiben szembeállítva a régit és az újat. E hasonlatokkal tárja fel, hogy Isten országának eljövetelével, az örömhír hirdetésével és rendkívüli cselekedeteivel egy új korszak köszöntött be. Tanítványainak és követőinek már nem a régi rend szabályai, hanem az ő tanítása szerint kell élniük.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Add, Urunk, hogy látásunk ne homályosuljon el, hozzád törekvő akaratunk ne gyengüljön el. Add, hogy akadályokat nem ismerve keressünk és kutassunk Téged. Add, hogy felismerhessünk Téged, aki magadhoz hívsz mindannyiunkat. Add, hogy készek legyünk önmagunkat átadni Neked. Add, hogy tudjunk mindig leborulni Istenséged titka előtt.

Abban az időben: Amikor János látta, hogy Jézus közeledik feléje, így szólt: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit! Ő az, akiről én azt mondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelőz engem, mert előbb volt, mint én. Én sem ismertem őt, de azért jöttem, és azért keresztelek vízzel, hogy megismertessem őt Izraelben.”
János azután így folytatta tanúságtételét: „Láttam, hogy az égből, mint egy galamb, leszáll rá a Lélek, és rajta marad. Én sem ismertem őt, de aki küldött, hogy vízzel kereszteljek, az mondta nekem: Akire látod, hogy rászáll a Lélek, és rajta marad, ő az, aki Lélekkel keresztel. Én láttam, és tanúskodom arról, hogy ő az Isten Fia!”
Jn 1,29-34

Elmélkedés

Önéletrajz

Egy alkalommal egyházi kollégiumba készülő, leendő egyetemista kért meg, olvassam el önéletrajzát, mielőtt elküldené. A korábbi tanulmányokról és családi háttérről szóló „kötelező” elemek mellett azt is röviden megírta, hogy még keresi azt a hivatást, szolgálatot, amire Isten hívja. Távozása után elgondolkoztam azon, hogy fiatal koromban mennyire lelkesen olvastam Szent Ágoston püspök Vallomások című művét, az önéletrajzok egyik legnagyszerűbb példáját. Szent Ágoston műve természetesen nem egyetlen oldalas bemutatkozás, de az egész mű hátterében ott húzódik az útkeresés, az Isten-keresés. A szentek esetében sokszor meg tudunk nevezni egy eseményt, amely megtérésük pillanata. Szent Ágoston életében ilyen fordulópont volt, amikor 387-ben, húsvét vigíliáján Szent Ambrus püspök megkeresztelte őt Milánóban. Megtérése mégsem köthető csupán ehhez az ünnephez, hanem folyamatos útnak nevezhetnénk, amelyen Ágoston ezt megelőzően és ezt követően is járt. Nyugtalan szívvel kereste az igazságot, és keresztelkedése után is folytatódott ez a keresés.

Érdekes feladat volna például katolikus iskolába jelentkező fiatalok számára, hogy írjanak Keresztelő Szent János nevében önéletrajzot. Akik jól ismerik az evangéliumokból János személyét, bizony zavarban lennének, mert az ő egész élete Krisztusra mutat. A Keresztelő soha nem büszkélkedne saját cselekedeteivel és nem tekintené a saját érdemének, hogy beszédeinek hatására megtérnek és megkeresztelkednek az emberek. Egy ilyen önéletrajz akkor volna igazán hiteles és az evangéliumok szellemiségét tükröző, ha ugyanúgy Krisztusról szóló tanúságtétel volna, mint Keresztelő János minden tette és szava. A mai evangéliumban az egyik tanúságtételét olvassuk: „Láttam, hogy az égből, mint egy galamb, leszáll rá (Jézusra) a Lélek, és rajta marad. Én sem ismertem őt, de aki küldött, hogy vízzel kereszteljek, az mondta nekem: Akire látod, hogy rászáll a Lélek, és rajta marad, ő az, aki Lélekkel keresztel. Én láttam, és tanúskodom arról, hogy ő az Isten Fia!” János tehát nem beszél önmagáról, mert az a hivatása, hogy Krisztusról beszéljen. Nem keresi az emberek elismerését, mert Istent akarja megdicsőíteni.

Keresztelő Szent János Krisztusra mutató életpéldája talán jól jöhet számunkra, amikor „önéletrajzot kell írnunk, hogy felvételt nyerjünk a mennyországba.” Iskoláinkat és tanulmányi eredményeinket, munkahelyi tapasztalatainkat és munkánkért kapott elismeréseinket hiába írnánk bele ebbe az önéletrajzba, mert Isten egészen másra kíváncsi. Arra, hogy keresztény emberként tanúságot tettünk-e hitünkről? Gyakoroltuk-e az irgalmasság cselekedeteit? Szeretettel, segítő jószándékkal fordultunk-e embertársaink felé? Tanúságot tettünk-e arról, hogy Krisztushoz tartozunk, s ezáltal elvezettünk-e másokat hozzá? Természetesen nem kell ilyen önéletrajzot írnunk majd, de az is biztos, hogy az élet könyvébe minden jócselekedetünk fel van jegyezve. E jócselekedeteknek és Isten végtelen irgalmának köszönhetjük, hogy felvételt nyerünk a mennybe.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te az Atyától jöttél a világba, őt dicsőítetted meg életeddel. Mindenkor az ő akaratát teljesítetted, neki engedelmeskedtél. Vállaltad, hogy emberré legyél, emberként éljél és vállaltad a halált is. Segíts minket, hogy észrevegyük közelségedet, jelenlétedet, szeretetedet! Segíts minket, hogy megtaláljunk téged, s vezess minket az Atyához! Maradj örökké köztünk, hogy szereteted állandóan bennünk legyen! Add meg nekünk az újjászületést, hogy egészen Istennek élhessünk! Segíts minket, hogy tanúságot tegyünk rólad az igazságot kereső embereknek!

Miután Jézus meggyógyított egy bénát, kiment a Tibériás-tó partjára. Nagy sokaság tódult hozzá, ő pedig tanította őket. Amint Jézus elhaladt a vám mellett, észrevette, hogy ott ül Lévi, aki Alfeus fia volt. Odaszólt neki: „Kövess engem!” Lévi (akit Máténak is hívtak) felállt, és követte.
Később Jézus elment vendégségbe Lévi házába. Ott Jézussal és tanítványaival együtt sok vámos és nyilvános bűnös is asztalhoz telepedett, mert sokan oda is elkísérték. Amikor a farizeusok közül való írástudók látták, hogy Jézus együtt eszik a nyilvános bűnösökkel és a vámosokkal, ezzel a kérdéssel fordultak a tanítványokhoz: „Miért eszik és iszik a ti Mesteretek együtt a vámosokkal és a nyilvános bűnösökkel?” Ennek hallatára Jézus ezt válaszolta nekik: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Én nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket.”
Mk 2,13-17

Elmélkedés

A béna meggyógyítása alkalmával Jézus bebizonyította, hogy hatalma van a bűnök megbocsátására. Csodatevő ereje és bűnbocsátó hatalma istenségét igazolják, de ezt az emberek még nem értik meg, csupán csodálkozást váltanak ki és kérdéseket vetnek fel tettei és kijelentései. Lévi meghívása, akit az első evangélium szerzőjével, Máté apostollal azonosíthatunk, újabb jele annak, hogy az Úr küldetése minden emberhez szól, s még a mások által bűnösnek tartottak sincsenek kizárva az Isten országából. Jézus újra átlépi a szokások és szabályok határát, amikor elfogadja a vámosok és nyilvános bűnösök meghívását, asztalhoz ül és együtt étkezik velük. Természetesen nem bosszantani akarja az írástudókat és farizeusokat, akik szigorúan ragaszkodtak a törvényi előírásokhoz, hanem ilyen módon adja jelét annak, hogy Isten Fiaként felette áll a törvénynek, amelyet maga Isten adott az emberek számára.

A béna meggyógyítása alkalmával Jézus inkább saját tekintélyét mutatta meg, Lévi meghívásakor és a bűnösökkel való közös étkezéskor a mindenki felé kiáradó jóindulatát fejezte ki. Isteni szeretetéből és irgalmából egyetlen ember sincs kizárva, mindenki, még a kirekesztettek és a bűnösnek ítéltek is számíthatnak kegyelmére.

Miként egykor a vámos Lévit, ugyanúgy engem is új úton indít el bűneim megbocsátásával az Úr.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus, te vagy a test és a lélek gyógyítója. Betegségeinkben, bajainkban, életünk nehéz helyzeteiben hozzád fordulunk. Hisszük, hogy te tudsz és akarsz is segíteni rajtunk. Szavaidnak és cselekedeteidnek olyan ereje van, amely képes megváltoztatni életünket, megszüntetni mindazt, ami veszélyezteti azt vagy ami akadályozza lelki fejlődésünket. Segíts, hogy a betegség, amely próbatétel számunkra, ne gyengítse meg hitünket, hanem közelebb vigyen hozzád, aki vállaltad a szenvedéseket. Uram, mindent elfogadok tőled!

Néhány nap múlva Jézus visszatért Kafarnaumba. Mihelyt elterjedt a híre, hogy otthon van, annyian jöttek össze, hogy még az ajtó előtti téren sem fértek el; ő pedig hirdette nekik az igét. Közben odahoztak hozzá egy bénát. Négyen vitték. Mivel a tömegtől nem fértek a közelébe, kibontották fölötte a tetőt, ahol volt, és a nyíláson át leengedték a hordágyat, amelyen a béna feküdt. Jézus pedig, látva hitüket, így szólt a bénához: „Fiam, bocsánatot nyertek bűneid.” Ült ott néhány írástudó is. Ezek így gondolkodtak szívükben: „Hogy beszélhet ez így? Káromkodik! Ki más bocsáthatja meg a bűnt, mint egyedül az Isten?”
Jézus azonnal észrevette, hogy magukban ilyeneket gondolnak, így szólt tehát hozzájuk: „Miért gondoljátok ezt szívetekben? Mi könnyebb: Azt mondani a bénának: Bűneid bocsánatot nyertek, vagy azt mondani: Kelj föl, fogd ágyadat és járj? Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására!” Ezzel odafordult a bénához: „Mondom neked: Kelj föl, fogd az ágyadat, és menj haza!” Az felkelt, fölvette ágyát, és mindannyiuk szeme láttára eltávozott.
Mindenki elcsodálkozott. Dicsőítették Istent, és azt mondták: „Nem láttunk még ilyet sohasem!”
Mk 2,1-12

Elmélkedés

Péter anyósának és a leprás betegnek a meggyógyítása azt bizonyította, hogy Jézus képes megszüntetni a testi betegségeket. A béna meggyógyítása esetének leírásával Márk evangélista egy új területet nyit, tudniillik a lelki betegségtől, a bűntől való szabadítás képességének bemutatását. Jézus mielőtt meggyógyítaná a bénát, kifejezi, hogy bűnei bocsánatot nyertek. A korábbi eseteknél a csoda megtörténte világos az emberek számára, a beteg anyós képes azonnal felkelni és szolgálatára lenni a vendégeknek, a leprás örvendezve tér vissza a közösségbe. A bűnök megbocsátása, eltörlése viszont a szem számára láthatatlan. A testi gyógyulást azért kapcsolja Jézus a bűnbocsánathoz, hogy az előbbi igazolja, bizonyítsa az utóbbit.

Az esemény tehát két szinten zajlik, egyrészt a szemmel látható, a jelenlévők által megtapasztalható szinten, másrészt a hit világában, amely láthatatlan. A barátok vagy családtagok cselekedete, az hogy még a tetőt is kibontják annak érdekében, hogy a beteg Jézus elé kerüljön, az ő láthatatlan hitüket, Jézus isteni hatalmába vetett hitüket jelzi. A béna testi gyógyulása, tehát az, hogy képes felállni és a saját lábán hazamenni, azt jelzi, hogy valóban megtörtént a szemmel láthatatlan csoda, a bűnök megbocsátása.
Uram, Jézus, nálad keresek gyógyulást testi és lelki bajaimban!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus, taníts meg engem arra, hogy a legkisebb dolgokban is felfedezzem az igazi öröm, az igazi boldogság forrását! A szegénység, a nélkülözés, a szomorúság és az üldöztetés nem lehet akadály számomra, hogy feléd közeledjek. Sőt, éppen ellenkezőleg, ezek segítenek a leginkább abban, hogy megtaláljalak Téged, s benned boldogságomat. Érzem közelséged, érzem gondviselésed, érzem irgalmadat, érzem jóságodat, érzem szereteted, s ez nekem a boldogság. Jézusom, veled mindenkinél boldogabb vagyok.

Abban az időben egy leprás jött Jézushoz. Térdre borult előtte, és így kérlelte: „Ha akarod, te megtisztíthatsz engem!” Jézusnak megesett rajta a szíve. Kinyújtotta kezét, megérintette, és azt mondta neki: „Akarom! Tisztulj meg!” Erre rögtön elmúlt a leprája, és megtisztult. Jézus szigorúan ráparancsolt, azonnal elküldte, és így szólt hozzá: „Nézd, senkinek se szólj erről, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak, és tisztulásodért ajánld fel a Mózes által rendelt áldozatot, bizonyságul nekik.”
Ő azonban, alighogy elment, mindenfelé hirdetni és híresztelni kezdte a dolgot. Emiatt Jézus nem mehetett többé nyilvánosan a városba, inkább távolabbi, elhagyatott helyeken tartózkodott. Mégis, mindenünnen özönlöttek hozzá az emberek.
Mk 1,40-45

Elmélkedés

A gyógyítások sorát Márk evangélista egy leprással folytatja. Már Péter anyósának meggyógyítása kapcsán is láthattuk azt, hogy Jézus átlép bizonyos zsidó szokásokat és hagyományokat. Ennek jele, hogy férfi létére megérint egy nőt, a beteg anyóst kezénél fogva segíti fel, illetve szombaton gyógyít, amely a szigorúbb zsidó törvényértelmezés szerint munka, azaz tiltott cselekedet volt. A leprás esetében is hasonlót látunk. E súlyos bőrbetegségben szenvedő emberek ugyanis a társadalomtól elkülönülve éltek és nem volt szabad érintkezniük az egészségesekkel, amely előírás nyilvánvalóan a betegség további terjedésének megakadályozására szolgált. Jézus is jól ismerte ezeket az előírásokat, de ez a szokás nem akadályozta meg őt abban, hogy érintkezzen a betegekkel. Megtehette volna azt is, hogy érintés nélkül, egyetlen szavával megszünteti a betegséget, de ő mégis látványosan megérinti a beteget, jelezvén, hogy az isteni erő és az emberi nyomorúság közé senki nem húzhatja fel a szabályok elválasztó falát.

Ez az érintés egyrészt szabadulást hoz a testi betegségtől, másrészt megajándékozza az immár gyógyult személyt azzal, hogy visszatérhet a társadalom közösségébe, tehát megszabadítja őt kirekesztett állapotától. A gyógyult személy természetesen örömmel mondja el mindenkinek a vele történteket, s ez még több embert indít Jézus felé. Nekem is az Úrnál érdemes keresnem testi és lelki gyógyulásomat.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Istenem! Jól tudom, hogy te minden ember szívében elültetted a szeretetet, az én szívembe is. Taníts engem a helyes szeretetre, az önfeláldozó szeretetre, az önzetlen szeretetre. A szeretet hassa át életem és minden cselekedetem! A szeretet mindennapi gyakorlásában találjam meg életem értelmét! A szeretet törvénye érintsen meg engem isteni kegyelemként!