Sajnos, a férjhezmenés lehetősége ma fokozatosan rosszabbodott. Európában több nő születik, mint férfi. A háború, az alkohol, a munka is jobban pusztít a férfiak sorában. Leginkább pedig a szociális viszonyok akadályozzák számos férfi nősülését.
De …
Jézus az apostolok kiválasztása után tanítványaival együtt hazatért (Kafarnaumba, Péter házába). Ott azonnal nagy tömeg verődött össze, úgyhogy még evésre sem volt idejük. Amikor rokonai ezt meghallották, elindultak, hogy erőnek erejével magukkal vigyék, mert az volt róla a szóbeszéd, hogy eszét vesztette.
Mk 3,20-21
Elmélkedés
Jézus csodás gyógyításainak sorozatát és a tizenkettő kiválasztását két, meglehetősen furcsa epizód zárja le Márk írásában. A Jézus körül történtekről családtagjai és rokonsága is értesül, ezért érte jönnek. Érkezésükről a mai evangéliumban, Jézussal való találkozásukról a jövő keddi evangéliumban olvashatunk, amely jelenetek közé az ördöggel való szövetkezés vádját megfogalmazó, Jeruzsálemből érkező írástudók fellépése ékelődik be (hétfői evangélium). A Jézussal szemben fellépő írástudók viselkedése még csak érthető, de az már kevésbé, hogy az Úr rokonsága miért hiszi el azt a nyilvánvalóan rosszindulatból fakadó híresztelést, miszerint Jézus „eszét vesztette”, azaz megőrült. A zsidó szokások szerint ilyenkor az illetőről családjának kell gondoskodnia, a rokonok tehát azzal a szándékkal jönnek, hogy hazavigyék őt. A rokonság részéről semmiféle, Jézus irányába megmutatkozó rosszindulatról nincs szó, őket inkább az a jóindulat vezeti, hogy a nagy nyilvánosság elől minél hamarabb elvigyék Jézust, ha valóban igazak a róla hallottak.
Ilyen szándékú fellépésük azt igazolja, hogy Jézus rendkívüli cselekedetei megosztják az embereket, azaz nem mindenki fogadja el ezeket jószándékkal, hanem megjelennek a kételkedők, a hitetlenkedők is, azaz a szembenállás képviselői. Ők, mivel nem találtak természetes magyarázatot arra, hogy milyen hatalom birtokában cselekszik Jézus és nem ébredt fel bennük a hit, inkább kitalálnak egy magyarázatot: aki ilyeneket tesz, az nyilvánvalóan megőrült.
Én mit gondolok Jézus személyéről?
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus! Te azért hívtad meg egykor tanítványaidat, hogy a te tanúid legyenek. Tanúskodjanak arról, amit tanítottál és cselekedtél. Ők megismerték a te életedet, veled éltek, s látták találkozásaidat az emberekkel. Te arra hívsz bennünket, hogy megismerjünk téged és tanításodat, és legyünk tanúid a világban. Tőled kapott küldetésünk mindenkihez szól, örömhíredből senki nem lehet kizárva, irgalmad mindenki felé kiárad. Taníts minket arra, hogy engedelmes szolgáid legyünk, akik művedet alázattal folytatjuk annak érdekében, hogy Isten országa szüntelenül növekedjen.
Tematizálás. – Kedves Nővéreim és Fivéreim az Úr Jézus Krisztusban ! A hit az egy valóságos tudatállapot. Egy belső tükör, mely a valóságot tükrözi. Méghozzá az elrejtett Valóságot: Ez pedig a személyes Isten. Egy jóságos személy lebeg fölöttem – ennek az érzésnek és sajátos vonzó mágnesességnek hatása alatt jövök-megyek. Ettől a felismeréstől visszhangzik a belső világom, mintha az én szívem hangja állandóan csak ezt mondaná: „Valaki fentről figyel, szeretettel kísér, mintha ölelni akarna, sőt ott áll melletted támogatásával.” „Ő mindent tud rólam, szándékomat, vágyamat, érzésemet, indulataimat követi – szüntelen együtt érző jóindulatával.”
Abban az időben Jézus fölment egy hegyre, és magához hívta, akiket kiválasztott. És ők csatlakoztak hozzá. Tizenkettőt választott ki, hogy vele tartsanak, és hirdessék az igét. Hatalmat is adott nekik a betegek gyógyítására és az ördögűzésre. A következő tizenkettőt választotta ki: Simont, akinek a Péter nevet adta; Jakabot, Zebedeus fiát és Jánost, Jakab testvérét – akiket Boanergesznek, vagyis „mennydörgés fiainak” hívott. Továbbá kiválasztotta Andrást, Fülöpöt, Bertalant, Mátét, Tamást, Jakabot, Alfeus fiát, Tádét, a kánaáni Simont és a karióti Júdást, aki később elárulta őt.
Mk 3,13-19
Elmélkedés
A tizenkét apostol kiválasztását az előzi meg, hogy Jézus „fölment egy hegyre.” E jellegzetes cselekedete többször előfordul az evangéliumokban. Egy kiemelkedő magaslaton hangzik el például hegyi beszéde, színeváltozása is egy hegyen történik, szenvedése is egy hegyen, az Olajfák hegyén kezdődik, ahová imádkozni ment az utolsó vacsorát követően és ahol elfogják őt, illetve megváltó kereszthalála is egy hegyhez, a Golgotához köthető.
Jelen esetben nem imádkozni akar a hegyen és nem is a népet szeretné tanítani, hanem a tanítványoknak egy szélesebb köréből akarja kiválasztani azt a tizenkettőt, akik majd folytatni fogják küldetését. A kiválasztottak közül négy személy neve már ismert számunkra, Péteré, Andrásé, valamint Jakabé és Jánosé, ők az elsőként meghívott tanítványok. A többi nyolc személy neve ezidáig ismeretlen és ezt követően is csak keveset tudunk meg róluk. A kiválasztás okát Márk evangélista így foglalja össze: „hogy vele, azaz Jézussal tartsanak, és hirdessék az igét”, továbbá „hatalmat ad nekik betegek gyógyítására és az ördögűzésre.” A kiválasztásnál a közösségteremtés mozzanatára is érdemes felfigyelnünk, hiszen e személyek lesznek a krisztusi közösség oszlopai. A most kiválasztottak az apostol, azaz a küldött nevet kapják, amely név a Krisztustól kapott új feladatukra, hivatásukra, küldetésükre utal.
Az Úr engem is arra hív, hogy követője, tanítványa és küldötte legyek.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Istenünk! Fiad, Jézus Krisztus vállalta a kereszt súlyát. Odaadta értünk az életét. Taníts meg minket, Istenünk, hogy mindennapjainkban készségesen vállaljuk az áldozatot. Nem beletörődést, hanem tudatos vállalást kívánsz tőlünk. Add, hogy életünket Krisztus szerint alakíthassuk. Add, hogy életünket értelmesen tudjuk leélni. Add, hogy feladatainkat készséggel vállalhassuk.
„Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kíván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel.” (Mik 6,8) (KG)
Néha olyan bonyolult tud lenni az élet. Jó volna mindig tisztán látni, mi a helyes döntés. De akár kapcsolatokról, akár feladatokról vagy anyagiakról van is szó, könnyen összezavarodom. Főleg mostanában.
Abban az időben tanítványaival együtt Jézus visszavonult a Genezáreti-tóhoz. Nagy tömeg követte Galileából. Sőt Júdeából és Jeruzsálemből, Idumeából meg a Jordánon túlról, valamint Tírusz és Szidon környékéről is nagy sokaság csatlakozott hozzá, mert hallották, hogy milyen csodálatos dolgokat visz végbe. Jézus meghagyta tanítványainak, hogy tartsanak készenlétben egy bárkát a tömeg tolongása miatt. Sokakat meggyógyított ugyanis, és aki valami bajban szenvedett, mind ott tolongott körülötte, hogy legalább megérinthesse. Még a tisztátalan lelkek is, amint meglátták Jézust, leborultak előtte, és így kiáltoztak: „Te vagy az Isten Fia!” Ő azonban szigorúan meghagyta nekik, hogy ne híreszteljék, kicsoda ő.
Mk 3,7-12
Elmélkedés
Márk evangélista lelkesen számol be arról, hogy Jézus csodáinak híre milyen gyorsan elterjed és ennek hatására egyre többen keresik őt. A leírásban a „nagy tömeg”, majd a „nagy sokaság” kifejezés szerepel, amely feltehetően több ezres létszámot jelent. A felsorolt, főként zsidók lakta országrészek, illetve a pogányok által lakott területek említése e jogos vélekedést szintén alátámasztja.
A „nagy sokasággal” kapcsolatban azonban két gond is adódik. Az emberek nem Jézus tanítása, hanem csodái miatt jönnek. Elsősorban rendkívüli tettei, amelyeket a betegeken visz végbe, kelti fel az emberek érdeklődését személye iránt, illetve a betegekben reményt ébreszt a gyógyulásra. Az Úr viszont szívesebben tanítana, hirdetné Isten országának örömhírét. És itt következik a másik gond, éppen a jelenlévők nagy száma teszi szinte lehetetlenné, hogy tanítsa őket. A nép lelkesedése érthető, mindenki Jézus közelébe szeretne kerülni legalább egy pillanatra, egy érintés erejéig. Ő természetesen nem menekül el, nem küldi el az embereket, hanem meggyógyítja a betegségben szenvedőket és kiűzi a megszállottakból a tisztátalan, gonosz lelkeket. Isteni erejének, hatalmának titkát a gonosz lelkek már megérzik, a nép számára viszont csak fokozatosan tárul fel személye és származása.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Jézus Krisztus , hiszem, hogy igaz Isten és igaz ember vagy. Te vagy az isteni út, mely végtelen biztonsággal hidalja át azt a szakadékot, amely elválaszt engem az Istenségtől. Hiszem, hogy szent emberséged tökéletes és oly hatalmas, hogy engem nyomorúságaim, hiányaim és gyarlóságaim ellenére el tud vezetni oda, ahol te magad vagy: az Atya keblére. Add, hogy hallgassak szavadra, kövessem példádat, és soha el ne szakadjak tőled.
Dr. Gál Péter atya homiliája (2016. nov. 13.)
Péter atya szentbeszédei itt találhatók.
Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek országa olyan, mint az a tíz szűz, akik vették lámpáikat, és kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak. A balgák fogták a lámpásukat, de olajat nem vittek magukkal; az okosak azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s ők mind elálmosodtak és elaludtak. Az éjszaka közepén egyszerre kiáltás hangzott: „Íme, a vőlegény! Menjetek eléje!” Erre a szüzek mindnyájan fölébredtek és felszították lámpásaikat. A balgák kérték az okosakat: „Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!” Az okosak ezt válaszolták: „Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen. Inkább menjetek el a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!” Míg azok vásárolni mentek, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre; az ajtó pedig bezárult. Később megérkezett a többi szűz is. Így szóltak: „Uram, Uram! Nyiss ajtót nekünk!” De ő így válaszolt: „Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket!” Virrasszatok tehát, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát!
Mt 25,1-13
Elmélkedés
Árpád-házi Szent Margit ünnepén Jézus példabeszédét olvassuk az evangéliumban a vőlegényre váró okos és balga szüzekről. A példázat bemutatja azokat, akik előrelátó módon nem csak lámpát (olajmécsest), hanem olajat is vittek magukkal az ünnepségre, illetve azokat, akik az olajról nem gondoskodtak. Ez utóbbi csoport mulasztása, hibája akkor válik nyilvánvalóvá, amikor késve érkezik a vőlegény, és ők éppen távol vannak, olajat vásárolnak. A hasonlat akkor éri el csúcspontját, amikor a vőlegény megérkezik és az őt felkészülten várók bemennek vele az ünneplésre, viszont a többiek lemaradnak erről a találkozásról.
A hasonlat arra emlékeztet bennünket, hogy minden ember számára eljön egyszer az Úrral való találkozás ideje. A legfontosabb kérdés az, hogy mikor jön el a találkozás ideje? E tekintetben a hasonlat nem tesz egyértelmű kijelentést. A találkozás bekövetkezhet a végső időkben, Krisztus eljövetelekor, de úgy is értelmezhetjük, hogy az egyes ember földi életének lezárulásával. S bár az időpont bizonytalan, mégis biztosra vehetjük, hogy e végső találkozás elkerülhetetlen. A hasonlat tehát a felkészültségre figyelmeztet minket. Személyes mulasztásainkat nem pótolhatja mások előrelátása. Mások jó példája viszont, így Szent Margité is, jel számunkra, hogy életünk minden napján szemünk előtt tartsuk az Úrral való találkozás napját.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Ha előítéletekkel vagy hitetlenséggel közelednénk feléd, félreismernénk téged. Te közülünk való valóságos ember és közénk jött valóságos Isten vagy. Emberként élted földi életed, emberként viselted el a szenvedéseket és a halált, megmutatva számunkra, hogy miként kell emberként élnünk. Jöjj, taníts bennünket az igazságra és vezess minket az örök életre! Taníts minket a hitre, hogy hitetlenségünk ne akadályozza, hogy közöttünk is csodát tegyél! Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!
Ötszáz évvel VIII. Henrik előtt élt egy angol király, aki igyekezett a Katolikus Egyház törvényeit követni és szüzességi fogadalmat tett egész életére. III. (Hitvalló) Eduárdot a nehézséggel küzdő és a különélő házasok védőszentjeként is tiszteljük.
Hitvalló Szent Eduárdot (1005–1066) kedvességéért, alázatosságáért és kegyességéért különösen tisztelték alattvalói. Jó Eduárd királynak hívták és trónralépését széles körben támogatták.
Egyszer, amikor az Úr szombaton vetések között járt, tanítványai útközben tépdesni kezdték a kalászokat. Ezért a farizeusok megszólították: „Nézd, olyat tesznek szombaton, amit nem szabad!” Jézus ezt felelte nekik: „Sohasem olvastátok, mit tett Dávid, amikor társaival együtt nélkülözött és éhezett? Abjatár főpap idejében bement az Isten házába, és megette a megszentelt kenyereket, és adott belőle társainak is, pedig ezeket a kenyereket csak a papoknak volt szabad megenniük.” Majd ezt mondta nekik: „A szombat van az emberért, nem az ember a szombatért. Azért az Emberfia ura a szombatnak is.”
Mk 2,23-28
Elmélkedés
A zsidó vallásosság sajátos eleme a szombati nyugalom megtartása. A hagyományos elképzelés szerint a világ és az ember megteremtését követően, nagy munkáját befejezvén Isten a hetedik napon megpihent, miként erről a bibliai teremtéstörténetben olvashatunk. A teremtő Isten példájára az ember is köteles pihenni hetente legalább egy napot, nem dolgozhat megállás nélkül egész életében. Láthatjuk, hogy a szombati nyugalom megtartását szabályozó törvények az ember érdekében születtek, és azt a célt szolgálják, hogy senki ne őrölje fel emberi erejét, ne zsákmányolja ki önmagát vagy másokat állandó munkavégzéssel.
A Jézus korabeli farizeusi törvényértelmezés viszont erős túlzásokba esett, amikor szinte minden emberi mozdulatot munkának, s ezáltal szombaton tiltott tevékenységnek minősített. Ennek a túlzásnak köszönhető a farizeusok felháborodása, akik nehezményezték, hogy Jézus tanítványai szombaton letéptek a mezőn néhány kalászt és megették a búzaszemeket. Az Úr egyrészt kiáll tanítványai mellett, védelmébe veszi őket, másrészt ismét tanúságot tesz arról, hogy ő a törvények helyes értelmezője. Isten nem azért adta törvényét, hogy azt az emberek a legszigorúbban értelmezzék és szőrszálhasogató módon teljesítsék, hanem azért, hogy az ember testi és lelki fejlődését szolgálja.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Ó, végtelen Szeretet, aki az Atyától és a Fiútól származol, add meg nekem az istengyermekség szellemét, taníts meg arra, hogyan kell mindig Isten gyermekéhez méltóan cselekednem! Maradj bennem! Add, hogy én is mindig benned maradjak, és úgy szerethesselek, ahogyan te szeretsz engem! Nálad nélkül semmi vagyok. Magamtól semmire sem megyek. De egyesíts önmagaddal, tölts el szereteteddel, hogy általad az Atyával és a Fiúval mindig egyesüljek!
