Battaplébánia

A gazdag ifjú távozása után Jézus így szólt tanítványaihoz: „Bizony, mondom nektek: A gazdag nehezen jut be a mennyek országába. Újra mondom nektek: Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutnia Isten országába.” Ennek hallatára a tanítványok igen megdöbbentek, és azt kérdezték: „Hát akkor ki üdvözülhet?” Jézus rájuk tekintett, és így szólt: „Embereknek ez lehetetlen, de Istennek minden lehetséges.” Ekkor Péter megkérdezte: „Nézd, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged. Mi lesz a jutalmunk?” Jézus így válaszolt: „Bizony, mondom nektek: ti, akik követtetek engem: a világ megújulásakor, amikor az Emberfia dicsőséges trónjára ül, együtt ültök majd vele tizenkét trónon, hogy ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse felett. Sőt mindaz, aki elhagyja értem otthonát, testvéreit, nővéreit, atyját, anyját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap, és elnyeri majd az örök életet. Sokan lesznek az elsőkből utolsók, és az utolsókból elsők.”
Mt 19,23-30

Elmélkedés

A mai evangéliumi részlet előzménye Jézus találkozása a gazdag ifjúval. Az ifjú jószándékkal érdeklődött aziránt, hogy mit kell tennie az üdvösség, az örök élet elnyerése érdekében. Jézus azt kérte tőle, hogy adja el mindenét és kövesse őt. Az ifjú azonban erre nem hajlandó, nem akar lemondani vagyonáról, tehát gazdagsága megakadályozza Jézus követésében. E jelenet folytatásaként teszi Jézus a következő kijelentést: „Bizony, mondom nektek: A gazdag nehezen jut be a mennyek országába.” Tanításának középpontjában azonban nem a gazdagság vagy annak elutasítása áll, hanem az üdvösség kérdése. A kezdetben lelkes, majd csalódottan távozó ifjú esete csak lehetőséget ad neki arra, hogy felhívja tanítványai és követői figyelmét a gazdagság veszélyére, tudniillik, hogy letérítheti az embert az üdvösség útjáról.

Az örök életet sok ember könnyen szeretné elnyerni. Jézus azonban nem ígér senkinek ilyet. Az üdvösségre vezető út hosszabb, nehezebb, meredekebb, mint azt az ember gondolná, de nem lehetetlen rajta haladni. El kell ismernünk, hogy próbára tesz minket ez az út. Erős bennünk a törekvés, de gyengének érezzük magunkat. A tökéletesség és az életszentség nem a mi képességeinktől és erőnktől függ, hanem Isten kegyelmi segítségétől.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Eljöttem hozzád, Jézus, hogy érintésedet fogadjam, mielőtt megkezdem a napot. Pihentesd meg tekinteted tekintetemben, segíts, hogy munkámat barátságod biztonságának tudatában végezhessem. Töltsd be gondolataimat, hogy kitartsak a lárma sivatagában is, engedd, hogy áldott sugaraid beragyogják elmém rejtett zugait, és adj nekem erőt azokért, akiknek szükségük van rám.

Boldog Kalkuttai Teréz

Azokban a napokban Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse? De hogyan lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat! Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!”
Mária megszólalt:
„Magasztalja lelkem az Urat,
és szívem ujjong megváltó Istenemben!
Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát,
lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék.
Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, szentséges az ő neve!
Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt.
Nagyszerű dolgot tett karja ereje,
széjjelszórta mind a gőgös szívűeket.
Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat,
és felmagasztalta az alázatosakat.
Az éhezőket elhalmozta minden jóval,
de a gazdagokat elküldte üres kézzel.
Felkarolta gyermekét, Izraelt,
megemlékezve irgalmasságáról,
amint atyáinknak megígérte:
Ábrahámnak és utódainak mindörökre!”
Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért az otthonába.
Lk 1,39-56

Elmélkedés

Az ember megdicsőülése

Jézus édesanyjának személyében és életében megcsodálhatjuk, hogy Istennek az emberrel kapcsolatos üdvözítő terve hogyan valósul meg. Isten minden embert a mennybe hív, mert azért teremtette meg az embert és azért ajándékozza az életet, hogy szeretetével éltessen bennünket és elvezessen az örökké tartó szeretetbe, az üdvösségre. Szűz Máriára is érvényes, miként minden emberre, hogy nem csupán Isten szándékának és kegyelmének köszönhetően nyerhetjük el az örök boldogságot, hanem ehhez a mi közreműködésünk, az isteni üdvözítő szándékkal való együttműködésünk is szükséges. Szűz Mária életét szemlélve világossá válik számunkra mindkettő. Isten kiválasztja őt egy különleges feladatra és alkalmassá teszi őt annak betöltésére, de Mária beleegyezése is szükséges ahhoz, hogy a Megváltó Anyja legyen. Az egyházi év során a Mária-ünnepek bevezetnek minket az Isten és az ember kapcsolatának titkába, az anyaság titkába, a születés titkába, a bűntelen élet titkába, a mai ünnep pedig, Szűz Mária mennybevételének napja, az üdvösségre, a mennybe jutás titkába.

Ma azt ünnepeljük, hogy a mindenható Isten Jézus édesanyját megdicsőítette azzal, hogy földi életpályája befejezése után testével és lelkével felvette őt a mennyország dicsőségébe. Mindannyiunkra a test szerinti megdicsőülés vár, bár nem olyan módon, mint Szűz Mária esetében, de hisszük, hogy halálunk után Isten feltámaszt minket az örök életre, s e feltámadásban új testet kapunk Istentől, amely megdicsőült test újra egyesül majd halhatatlan emberi lelkünkkel.

A názáreti lányról, Máriáról elmondhatjuk, hogy nem csak a Megváltó édesanyja, szülője volt, hanem gondoskodó édesanya, az Úr hűséges tanítványa, az isteni Ige hordozója és Isten szavának hallgatója, a megváltás szolgálója, az együtt szenvedést vállaló anya, az Istennek hittel engedelmeskedő ember. Mindezek méltóvá tették őt arra, hogy Isten felemelje a mennybe, elvezesse abba a dicsőségbe, amely mindannyiunkra vár. A mennybe felvett Szűzanya tehát egyrészt példa arra, hogy Isten terve bennünk is megvalósulhat, ha Isten szolgálatába állunk, másrészt utat mutat, hogy a mennyország elérése legyen legfőbb életcélunk. A remény ünnepe ez minden keresztény számára, hogy egyszerű teremtményként eljuthatunk a teremtő Istenhez, akinek életünket köszönhetjük. Mert Isten nem néz le bennünket, hanem azért alkotott meg minket, hogy emberi és istengyermeki méltósággal közeledjünk felé. Isten érdemesnek és méltónak tart minket arra, hogy üdvözítsen, mégpedig nem csupán halhatatlan lelkünket, hanem evilági testünket is újjáalkotja, hogy az örök dicsőségben vele lehessünk. Emberi testben való létezésünk nem lehet korlát, amely elválaszt bennünket az örökléttől, ezért Istentől kapunk majd a feltámadásban új testet, amely már nem hordozza magán a földi test hiányosságait, gyengeségeit, hanem méltó lesz arra, hogy a végtelen Isten elé járulhassunk.

A testet az Atya teremtette az ember számára, a Fiúisten megváltotta, a Szentlélek pedig megszenteli, és a mindenható Isten fogja újjáalkotni.

Szűz Mária mennybevételének eseménye erősíti bennünk a feltámadás és az örök élet reményét. Őbenne megmutatkozik és az emberek közül elsőként mutatkozik meg az a dicsőség, amelyre Isten meghív minket. Törekedjünk arra, hogy eljussunk a mennyországba!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Édesanyád, Szűz Mária egész élete szolgálat volt, hiszen ő minden pillanatban Isten akaratát kereste és teljesítette. Nem földre szállt angyal ő, hanem ember, mint mi. Emberként született a világra és emberként élte életét. A mennyei megdicsőülésben azért részesült, mert a Megváltó Anyjaként élt és Isten nem engedte, hogy testét romlás érje. A mennybe felvett Szűzanya életpéldája arra ösztönöz bennünket, hogy mi is a menny felé törekedjünk. Az ő megdicsőülését, mennybe jutását látva, bennünk, Isten gyermekeiben megerősödik a remény, hogy eljuthatunk az örök életre.

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon. Keresztséggel kell megkereszteltetnem. Mennyire várom, hogy ez beteljesedjék! Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Mondom nektek, nem azt, hanem szakadást. Ezentúl, ha öten lesznek egy házban, megoszlanak egymás között: három kettő ellen, és kettő három ellen. Szembekerül apa a fiával és fiú az apjával, anya a lányával és lány az anyjával, anyós a menyével és meny az anyósával.”
Lk 12,49-53

Elmélkedés

Tüzet gyújtani

Az aranylakodalmát ünneplő idős házaspárral egész családja mond hálát a jó Istennek a szentmise keretében. Az ünnepi vacsora közben az unokák kérdezgetik nagymamájukat a hosszú és békés házasság titkáról. Talán azért mutatnak ilyen nagy érdeklődést a téma iránt, mert már itt az ideje, hogy ők is elkötelezzék magukat valaki mellett egy életre a házasságban. Akik 50 évet kibírnak egymással boldogságban, azok már biztosan tudnak valamit. Kiderül, hogy Karcsi bácsi nem volt mindig olyan nyugodt, mint mostanában, fiatalon igencsak lobbanékony volt a természete és nem sokat gondolkodott, amikor a feleségének meg akarta mondani valamiről a véleményét. Az évek során sokat változott, egyre kevesebbet járt el hazulról a barátaival, s egyre többet volt odahaza. Bori néni mosolyogva árulta el titkát az unokáknak: tudjátok, amelyik tűzre nem tesznek, az kialszik egy idő után. Amelyikre meg folyton csak pakolják a fát, az nagyon sokáig fog égni. Én mindig tudtam, hogy a harag, az indulat tüzére nem szabad fát tenni. És lassan kialudt ez a tűz. A szeretet, a türelem, a ragaszkodás, a gondoskodás tüzére pedig mindig tettem egy darabot, nem is aludt ki soha.

A boldog házasságra és boldog keresztény életre egyaránt igaz ez a bölcs megállapítás. Jézus mondja a mai vasárnap evangéliumában: „Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon.” Milyen tűzre gondolt a mi Urunk? Kis bölcsességgel könnyen kitalálhatjuk. Természetesen nem erdőket, városokat vagy házakat akar lángra lobbantani, mert Istennek sosem szándéka a pusztítás. Ő a hit lángoló szívű képviselőivé akar minket tenni, a remény lángját szeretné fellobbantani, a szeretet tüzét akarja meggyújtani bennünk. Isten meggyújtja bennünk ezeket a tüzeket, de nekünk kell gondoskodnunk arról, hogy szüntelenül égjen.

Tüzet általában nem azért szokás gyújtani, hogy világítson. A régi időkben voltak jelzőtüzek, és tűz égett a világítótornyokban. Ezekben az esetekben a tűz messziről látható fénye volt a fontos, amely valamilyen üzenetet hordozott, felhívta a figyelmet a veszélyre vagy mutatta a helyes útirányt. Ennél sokkal gyakrabban gyújtanak tüzet azért, hogy meleget adjon, s melege betöltse a házat, az ember életterét. A tűz éget és tisztít. Ezért a Bibliában sokszor szerepel, mint az ítélet jelképe. Az isteni ítélet megtisztítja, megújítja az embereket, a gonoszokat viszont megsemmisíti, elégeti. A tűz megszabadítja a vasat, az aranyat vagy más fémeket a salaktól, a szennyeződésektől. Isten is megtisztítja az ember lelkét, megszabadítja a szennytől, a bűntől, s ez a megtisztítás lelki megújulást hoz. A tűz, Isten tanításának és bölcsességének tüze elválasztja az igazságot a tévedéstől, mert nem képes és nem is akarja megsemmisíteni a szilárd igazságot, de a tévedések, a hamis dolgok nem bírják égető erejét és semmivé válnak.

Befejezésül érdemes felidéznünk, hogy a Biblia világában a tűz Isten jelenlétének jele, gondoljunk csak az égő, de el nem égő csipkebokorra, amelynek lángjában Isten megjelent Mózesnek. De templomaink örökmécsese, amely a régebbi időkben nem elektromos lámpa volt, hanem egy lánggal égő mécses, szintén Isten jelenlétére emlékeztet minket, aki immár nem a tűzben, hanem az Oltáriszentségben van jelen. Vajon ég-e bennem Isten jelenlétének tüze?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Tanításod elkerülhetetlen módon szembeállítja egymással a jót és a rosszat, az igazságot és a hazugságot, az igazságosságot és az igazságtalanságot, a békét és az erőszakot, a benned hívőket és a veled szembefordulókat. Segíts minket, hogy mindig a te oldaladon álljunk és kitartsunk melletted! Te az Isten iránti szeretet tüzét akarod meggyújtani, felszítani bennünk, hogy ez a tűz megtisztítson minket. Ez jelzi számunkra, hogy Isten minket is kiválasztott, nekünk is szeretné megmutatni önmagát, hogy megismerjük őt és szeretetét. Urunk, gyújtsd meg bennünk az Isten iránti szeretet tüzét!