Battaplébánia

Abban az időben: Jézus kiválasztotta Pétert, Jánost és Jakabot, és fölment velük a hegyre imádkozni. Míg imádkozott, arca teljesen átváltozott, ruhája pedig hófehéren ragyogott. S íme, két férfi beszélgetett vele: Mózes és Illés. Megdicsőülten jelentek meg, és haláláról beszélgettek, amelyet Jeruzsálemben kell majd elszenvednie.
Pétert és társait elnyomta az álom. Amikor fölébredtek, látták dicsőségét és a mellette álló két férfit. Azok már épp menni készültek. Péter akkor így szólt Jézushoz: „Mester, jó nekünk itt lennünk! Hadd csináljunk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.” Nem tudta ugyanis, hogy mit mondjon. Közben felhő támadt, és beborította őket. A felhőben félelem szállta meg őket. A felhőből szózat hallatszott: „Ez az én választott Fiam, őt hallgassátok.” Miközben a szózat hangzott, Jézus ismét egyedül volt. Ők pedig hallgattak, és senkinek sem árultak el semmit abból, amit láttak.
Lk 9,28b-36

Elmélkedés

Átváltozott tekintetek

1994-ben, abban az esztendőben, amikor pappá szenteltek, volt a Fatimai Szűzanya szobrának országjárása. Az egyházmegyék templomai sorra fogadták a szobrot. Újmisés papként én voltam Szentgotthárdon az ünnepi szentmise szónoka. Jól emlékszem rá, hogy amikor körmenetben behozták a szobrot a templomba, az emberek mind szerettek volna közel kerülni hozzá, hogy megérinthessék. A hívek lelkesedését lehetetlen lett volna visszaszorítani, nem is volt rá szükség, hiszen nem akartak semmi rosszat, csupán megérinteni a Szűzanya szobrát. Emlékszem egy idős bácsira, aki mankóval, fél lábbal próbálkozott a szobor közelébe jutni. Amikor sikerült neki, egyik kezével megérintette a szobrot. Közben arca teljesen átváltozott, átszellemült, „színeváltozáson” ment át. Másokon is látható volt hasonló „színeváltozás,” férfiak és asszonyok, gyermekek és idősek arcán egyaránt. A hit, a bizalom, a szeretet változtatta át ezeket az arcokat. Csodálattal szemléltem, ahogyan a meggyötört arcok és megtört tekintetek átváltoznak és végtelen boldogságot sugároznak. Úgy éreztem, hogy ezek az emberek most igazán megmutatják, hogy mi lakik a lelkük mélyén, ezek a „színeváltozott” tekintetek az emberek igazi érzéseit tükrözik.

A mai napon Jézus színeváltozását ünnepeljük. Az eseményt Szent Lukács evangéliumából olvassuk, miszerint Jézus a három kiválasztott apostolával, Péterrel, Jánossal és Jakabbal felment egy hegyre, ahol színében átváltozott előttük, megmutatta nekik dicsőségét, azt a dicsőséget, amely a feltámadás után vár rá, s amely a mennyben vár ránk feltámadásunkat követően. A három apostol látja azt, amint megjelenik az ószövetségi idők két jelentős alakja, Mózes és Illés próféta, akik Jézussal beszélgetnek. Mindhárman azt érzik, hogy jó nekik ezen a helyen lenni, szeretnék, ha az élmény tovább tartana. Közben hangot hallanak az égből, a mennyei Atya kinyilvánítja, hogy Jézus az ő Fia. Mindezek mögött az rejlik, hogy csodálatos módon megérzik Isten jelenlétét.

Igen, az emberben van egy különleges érzék, hogy észrevegyük a természetfelettit, az istenit, a szentet, az örökkévalót. Van bennünk egy különleges érzékenység, hogy megtapasztaljuk Isten közelségét, jelenlétét. És ilyenkor mi magunk is átváltozunk. Arcunk sugárzása, szívünk öröme, tekintetünk ragyogása azt jelzik, hogy működik bennünk ez az érzék, megvan bennünk ez az érzékenység. Nem mindennaposak ezek az élmények, de a hit útján járva jó megtapasztalnunk időnként e lelki magaslatokat, amelyekről megpillanthatjuk azt az örök országot, a mennyországot, ahová Isten hív bennünket.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk! Életünk egyes pillanataiban ugyanúgy átérezhetjük közelségedet és jelenlétedet, miként azt a három kiválasztott apostol a színeváltozás hegyén megtapasztalta. Azokban a napokban és órákban, amikor a kereszthordozás nehézségeit érezzük, szívünkben ott él a feltámadás és az isteni dicsőség megtapasztalásának reménye, mert a szenvedés útjának végső állomása nem a halál, hanem az Isten által ajándékozott új élet, a feltámadás. Istenünk, jó nekünk veled lennünk, veled élnünk.

Egy alkalommal Jézus így szólt tanítványaihoz: Ha valaki követni akar engem, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét, és kövessen! Mert mindaz, aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; és aki énérettem elveszíti életét, megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a lelke kárt szenved? Mit is adhatna az ember cserébe saját lelkéért? Az Emberfia pedig el fog jönni Atyjának dicsőségében, angyalai kíséretében, és megfizet mindenkinek tettei szerint. Bizony, mondom nektek: Az itt állók közül néhányan nem halnak meg, amíg meg nem látják az Emberfiát, amint eljön országában.
Mt 16,24-28

Elmélkedés

Miután Jézus előre megjövendölte szenvedését és halálát, Máté evangélista összegyűjti azokat a mondásokat, amelyekben a mi Urunk arra tanít, hogy tanítványainak is ugyanaz a sorsa, mint az övé. Mondanivalóját a következő kijelentés nagyon találóan foglalja össze: „Ha valaki követni akar engem, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét, és kövessen!” A tanítványi élet három mozzanata fogalmazódik meg ebben a mondatban.

Elsőként az, hogy ha valaki Krisztus tanítványa akar lenni, az bizonyos szakítást jelent korábbi életével, életmódjával. Megtagadni önmagunkat azt jelenti, hogy háttérbe szorítjuk saját elképzeléseinket, hogy egyre jobban tudjunk azonosulni Isten akaratával. Megtagadni önmagunkat azt jelenti, hogy bűnös vágyainknak határt szabunk és minden erőnkkel törekszünk az életszentségre. Megtagadni magunkat azt jelenti, hogy Krisztus növekszik bennünk.

A második elem a kereszthordozás. Jézus nem titkolja, hogy követése nem könnyű, de vállalni kell a nehézségeket, a szenvedéseket, s ő segíteni fog nekünk a kereszthordozásban.

Harmadszor pedig a követés parancsa hangzik el. Így is mondhatnánk: Élj krisztusi módon! Keresd mindig Isten akaratát és engedelmeskedj az Atyának! Szolgáld Istent és segítsd embertársaidat! Sugározd szüntelenül a szeretetet!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Kérünk, Urunk, Istenünk, taníts meg bennünket arra, hogy helyesen kérjük tőled azt, ami javunkra szolgál! Te kormányozd életünk hajóját magad felé, minden viharvert lélek csendes kikötője! Mutasd meg az irányt, amerre mennünk kell! Újítsd meg bennünk az engedelmesség lelkületét!

Abban az időben: Amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte tanítványaitól: Kinek tartják az emberek az Emberfiát? Ezt válaszolták: Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának. Ő tovább kérdezte őket: Hát ti, kinek tartotok engem? Simon Péter válaszolt: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.
Erre Jézus azt mondta neki: Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Ezért mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat, s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait: Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is. Akkor lelkére kötötte a tanítványoknak, el ne mondják senkinek, hogy ő a Messiás.
Ettől kezdve Jézus többször felhívta tanítványai figyelmét arra, hogy neki Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól; megölik, de a harmadik napon feltámad a halálból. Erre Péter félrevonta őt, és óva intette: Isten ments, Uram! Ez nem történhet veled! Mire ő Péterhez fordult: Távozz tőlem, sátán! Botránkoztatsz, mert nem az Isten ügyére van gondod, hanem az emberekére!
Mt 16,13-23

Elmélkedés

Jézus tanítását hallgatva és rendkívüli csodáit látva az emberekben felmerül a kérdés: ki ő valójában? A válaszok abba az irányba mutatnak, hogy kezdik felismerni Jézus személyében a Messiást, azaz az események előrehaladtával egyre inkább előtérbe kerül Jézus messiási küldetése és annak kibontakozása. Ezekre az elképzelésekre azonban erősen rányomja bélyegét a kor hagyományos gondolkodása, miszerint a messiás egy uralkodó vagy hadvezér lesz, aki megerősíti Izrael politikai, katonai hatalmát, és megszabadítja az ország népét a rómaiak elnyomásától. A korabeli messiási várakozásoktól az apostolok sem tudják magukat függetleníteni, ők is azt remélik, hogy Jézus hamarosan evilági hatalmat szerez magának. A Péter apostollal való beszélgetés során pontosan látszik ez a szemlélet, ezért nem tudja sem ő, sem a többiek elképzelni azt, hogy Mesterüket megölik, mert akkor nem valósulhatna meg messiási uralma.

Jézus természetesen helyteleníti ezt az emberi elképzelést, mert ő tudja, hogy messiási küldetése egészen mást jelent, mert az Atya mást kíván tőle. Ezért tiltja meg először azt, hogy tanítványai bárkinek is beszéljenek arról, hogy ő a Messiás, majd pedig emiatt beszél rendkívül kemény hangon Péter apostollal.

A jelenet arra a veszélyre figyelmeztet minket, hogy emberi gondolataink könnyen elhomályosíthatják Isten szándékát.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Nem tudom, hogy milyen megpróbáltatások és nehézségek várnak ma rám, de azt tudom, hogy minden a te akaratodból történik, Uram, s ez elég nekem. Kérlek, adj erőt, türelmet és alázatot, hogy a rám váró nehézségekkel szeretetedhez méltón nézhessek szembe, s így áldozatomat egyesíthessem Szent Fiad krisztusi áldozatával.

A John Henry Newman Oktatási Központ a Szent István Könyvhét alkalmából jelentette meg azt a kötetet, melyben a hazánkba látogató püspökkel kapcsolatos emlékezések, tanítások és egy exkluzív interjú is megtalálható. 
Az alábbi homilia elhang…