Battaplébánia

Egy alkalommal Jézus éppen a népsokaságot tanította. Eközben anyja és rokonai odaérkeztek, és kint várakoztak rá, mert beszélni akartak vele. Valaki szólt is Jézusnak: „Anyád és rokonaid kint várnak, és beszélni akarnak veled.” Jézus erre így válaszolt annak, aki szólt neki: „Ki az én anyám, és kik az én rokonaim?” Majd kitárta kezét tanítványai felé, és így szólt: „Ezek az én anyám és rokonaim. Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az mind testvérem, nővérem és anyám.”
Mt 12,46-50

Elmélkedés

Máté evangélista leírásából nem derül ki, mi lehet az oka annak, hogy megjelenik Jézusnál anyja és rokonsága. Márk evangélista azzal magyarázza fellépésüket, hogy Jézus személyével kapcsolatban rosszindulatú híresztelések kezdenek terjedni. Ezek hátterében azok az írástudók és farizeusok állnak, akik azt terjesztik, hogy Jézus az ördögök fejedelme segítségével képes kiűzni a gonosz lelkeket a megszállottakból.

Máté azonban nem említi meg ezt a lehetséges indokot. Ő arra törekszik, hogy a krisztusi közösség számára fogalmazzon meg egy fontos tanítást. Jézus saját családjának tekinti azt a közösséget, amely tanítványaiból áll. Természetesen nem arról van itt szó, hogy megtagadja származását, elutasítja rokonságát, ezért ne az édesanyja vagy családja iránti tiszteletlenséget gondoljuk kijelentése hátterében. Természetes családján túl Jézus egy másik, egy népesebb családot, egy nagyobb közösséget hoz létre mindazokból, akik őt követik és tanítása szerint élnek. Az ő tanítványának, követőjének lenni megtiszteltetést jelent az ember számára, amelynek örömét az első keresztények már megérezték. Amikor a keresztény közösségre, az Egyházra, mint családra gondolunk, akkor ebben nem csak Jézushoz fűződő kapcsolatunk jelenik meg, hanem az is, hogy testvéri szeretettel kell lennünk egymás iránt.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Fogadd el Uram, egész szabadságomat, fogadd el emlékező tehetségemet, értelmemet és egész akaratomat! Amim van és amivel rendelkezem, mind te adtad nekem; mindezt visszaadom neked egészen; és mindenestől átadom szent akaratodnak, hogy rendelkezzél vele. Csak a te szeretetedet és kegyelmedet add nekem, és én eléggé gazdag leszek, és nem kívánok többé semmi egyebet! Ámen.

Loyolai Szent Ignác

Néhány írástudó és farizeus így szólt egyszer Jézushoz: „Mester, jelet szeretnénk tőled látni.” Jézus így válaszolt: „Ez a gonosz és hűtlen nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét. Amint ugyanis Jónás próféta három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia három nap és három éjjel a föld szívében. A ninivei férfiak feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítélik ezt a nemzedéket, mert ők megtértek Jónás prédikálására. Ámde itt nagyobb van, mint Jónás. Dél királynője feltámad az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítéli ezt a nemzedéket, hiszen ő a föld végső határáról is eljött, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét. Itt pedig nagyobb valaki van, mint Salamon.”
Mt 12,38-42

Elmélkedés

A mai evangélium szerint írástudók és farizeusok jönnek Jézushoz és azt kérik tőle, hogy mutasson jelet. Fellépésük hivatalosnak tűnik, ők a vallási élet írányítói, talán éppen a főtanács megbízásából érkeznek, illetve cselekszenek. Jelet kérnek Jézustól, mégpedig olyan megerősítő, bizonyító jelet, amellyel egyértelműen tudja igazolni, hogy kinek a megbízásából tanít és cselekszik. Jézus ugyanis azt állítja magáról, hogy ő az Isten küldötte, az Atya nevében tanít, és az Atya által tud csodákat tenni, például gyógyítani. Ha ez valóban így van, akkor igazolja mindezt.

Az írástudók és a farizeusok fellépése tehát teljesen szabályos eljárásnak tűnik. Nem is volna semmi gond vele, ha azzal a szándékkal kérnék a jelet, hogy ők is eljussanak a hitre. Erről azonban esetükben szó sincs. Az evangélista korábban már bemutatta a Jézussal kezdeményezett vitáikat és feltárta szándékukat, miszerint elhatározták Jézus vesztét. Tehát nem jószándék vezeti őket, hanem ismételten bele akarnak kötni Jézusba. E rossz szándék miatt ad Jézus olyan választ, amit akkor értenének meg, ha jószándékúak volnának és hittel fogadnák szavait. A válasz Jónás próféta személyét idézi fel, ugyanakkor rejtett módon utalás Jézus feltámadására. A feltámadás csak hittel fogadható el mindenki számára.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Téged keresünk, mert te vagy az Atyához vezető út. Valahányszor tanúságot teszünk szeretetedről, közelebb kerülünk hozzád. Valahányszor megvalljuk, hogy az Egyházhoz tartozunk, közelebb kerülünk hozzád. Valahányszor megosztjuk kenyerünket az éhezőkkel, közelebb kerülünk hozzád. Valahányszor a gyengék védelmére kelünk, közelebb kerülünk hozzád. Valahányszor szeretettel fordulunk a betegekhez, közelebb kerülünk hozzád. Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!

Abban az időben: Jézus és tanítványai betértek az egyik faluba. Egy Márta nevű asszony befogadta őt házába. Ennek nővére, Mária odaült az Úr lábához, és hallgatta szavait.
Márta meg sürgött-forgott a sok házi dologban. Egyszer csak megállt: „Uram – méltatlankodott –, nem törődöl vele, hogy nővérem egyedül hagy szolgálni? Szólj neki, hogy segítsen nekem.”
Az Úr azonban így válaszolt: „Márta, Márta, te sok mindennel törődöl, és téged sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta. Nem is veszíti el soha.”
Lk 10,38-42

Elmélkedés

Ima és munka

A keresztény emberek egyaránt érezvén önmagukban a lelkükből feltörő vágyat Isten után, valamint a földi haza építésének és jobbá tételének kötelességét, minden korban megfogalmazzák a kérdést: hogyan kapcsoljuk össze életünkben az imádkozást és a munkát? Hogyan egyeztethető össze életünkben az imaélet és tevékenykedés? Mert valójában nem választanunk kell e kettő közül, hanem mindkettő, azaz az imádság és a munka számára is meg kell találnunk az elegendő időt. Kérdésünkre a mai evangélium, Márta és Mária személye ad választ, akiknek a tulajdonságai, jellemvonásai egyaránt megvannak mindannyiunk lelkében. A mai napon Jézus barátjának, Lázárnak a két testvérére figyelünk, akik Jeruzsálem közelében Betániában éltek, s akiknek a házában Jézus gyakran vendégeskedett, minden bizonnyal náluk szállhatott meg, amikor valamely zarándoklat alkalmával Jeruzsálembe érkezett.

Az evangéliumi jelenet egy ilyen esetet ír le. Jézus betér hozzájuk, s miközben Márta azzal van elfoglalva, hogy a vendéget megfelelő módon kiszolgálja, testvére, Mária nem segít neki a házimunkákban, hanem leül Jézus mellé és hallgatja tanítását. Mintha Mária megfeledkezne arról, hogy vendéglátóként mi a kötelessége, s Márta figyelmezteti is erre. Jézus viszont mintegy védelmébe veszi Máriát, megdicséri őt, mondván, hogy ő választotta a jobbik részt. Ez a dicséret természetesen nem azt jelenti és nem azt a tanulságot kell levonni belőle, hogy az asszonyok nyugodtan elhanyagolhatják a házimunkát, a családjukról való gondoskodást és egész nap csak imádkozzanak.

A történet a helyes imádkozásra és a munkavégzés helyes lelkületére tanít minket. Mikor imádkozunk megfelelő módon? Sokan azt képzelik, hogy az imádkozás arra való, hogy előadják kéréseiket Istennek, utána pedig várják annak teljesítését. Úgy képzelik, hogy Istentől bármit kérhetnek, ami saját elképzeléseikhez, előbbrejutásukhoz, érvényesülésükhöz, gazdagodásukhoz szükséges. Úgy tekintenek Istenre, mint akinek az a kötelessége, hogy az ő emberi hibáikból és mulasztásaikból fakadó károkat korrigálja, saját kudarcaikat jóra fordítsa. Az ilyen lelkületű ima és kérés lealacsonyítja Istent, mert az az emberi szándék húzódik meg mögötte, hogy a szeszélyes emberi kívánságok és kicsinyes elképzelések végrehajtójává, megvalósítójává tegye. Az imádkozást olyan eszköznek tekintik, amellyel Istentől kikényszeríthetnek valamit a maguk számára. Az ilyen gondolkodásra jellemző a régi mondás: nem csak a mindennapi kenyeret kell kérni Istentől, hanem kemencét is.

Úgy tűnik azonban, hogy Isten nem akar kemencét is adni, annak megépítését az embertől várja, azaz azt kívánja, hogy dolgozzunk is. Helyes dolog, ha imádkozunk az ő áldásáért, de ez nem helyettesítheti a munkánkat. Isten áldása akkor lesz a tevékenységünkön, ha teljesítjük kötelességeinket és szorgalmasan dolgozunk, vállaljuk a munka fáradalmait. Helytelen volna mindent Istentől várni, amire szükségünk van a földi megélhetéshez, ha közben tétlenül és lustán várjuk, hogy mindenünk meglegyen.

Mária Jézusra figyelése emlékeztessen minket arra, hogy lelkünk ápolásával is törődnünk kell és időt kell szakítanunk mindennapjainkban az imádkozásra. Márta példája pedig segítsen minket abban, hogy evilági kötelességeinket szorgalommal teljesítsük. Találjuk meg mind az ima, mind a munka számára az időt!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk Jézus Krisztus! Te egykor betértél Márta és Mária házába, elfogadtad a szolgáló szeretetet Mártától és örömmel fogadtad a tanításodra figyelő Máriát. Márta a mindennapi teendők lelkiismeretes végzésének és a becsületes munkának, Mária pedig a lelki élet, az Istenre figyelés és az imádkozás példája. Segíts minket, hogy megtaláljuk e kettő egyensúlyát az életünkben! A mindennapi ima, az elmélkedés, a szentírásolvasás Istenhez emeli lelkünket. De a becsületesen és lelkiismeretesen végzett munkával is Isten felé haladunk. Vezess minket, Urunk, a mennyei Atyához!