Battaplébánia

Abban az időben Jézus így fejezte be tanítását: Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! Igen, Atyám, így tetszett ez neked! Az én Atyám mindent átadott nekem, és nem ismeri a Fiút senki más, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.
Mt 11,25-27

Elmélkedés

Jézus egy Istent magasztaló imával fejezi be tanítását, amelyből kiderül, hogy a mennyei Atya országának titkát és örömhírét feltárta a kicsinyeknek. Az Isten országáról szóló tanítás megismerése illetve az országhoz való csatlakozás nem a „bölcsek és okosak” kiváltsága, hanem lehetőség mindenki számára. Az Atya a Fiú személyében az üdvösség hirdetőjét és közvetítőjét küldte el a világba.

Korábban láthattuk, hogy az egyszerű halászok milyen bizalommal fogadták el meghívását és indultak azonnal, hogy követői legyenek. Azt is felidézhetjük, hogy a nép milyen nagy számban kereste Jézust és gyűlt össze körülötte egyrészt azért, hogy hallgassák csodálatos tanítását, másrészt azért, hogy a betegek számára gyógyulást kérjenek tőle. Jézus fogadtatása nagyrészt pozitív, az emberek hittel fogadják őt, s hitük nyomán számos rendkívüli csoda történik. Isten tehát megmutatja Jézus által az üdvösség útját az embereknek. A kicsinyekkel és az egyszerű emberekkel szemben állnak az írástudók és a farizeusok, mindazok, akik elutasították Jézus tanítását. Az események azt igazolják, hogy a befolyásos és a vallási, társadalmi életben vezető szerepet betöltő emberek ellenséges magatartása ellenére is eljutott az evangéliumi üzenet a legszegényebbekhez és meghozta lelki eredményét.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, annyi okunk volna a csüggedésre, a szorongásra, magunkba zárkózásra, annyi okunk volna a félelemre. De Jézus minket is megszólít: ne féljetek! Adj nekünk Istenünk, nyitott szívet, készséges, hívő értelmet, befogadni kész, tiszta emberséget! Add, hogy félrevezető emberi szándékok ne zavarhassanak meg minket! Add, hogy e világ zűrzavarában téged hirdethessünk az aggódóknak, téged, aki ma is megszólítasz minket: ne féljetek!

Jézus egyszer így korholta azokat a városokat, amelyekben a legtöbb csodát tette, és mégsem tartottak bűnbánatot: Jaj, neked, Korozain! Jaj, neked, Betszaida! Ha Tiruszban és Szidonban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, már régen bűnbánatot tartottak volna, szőrzsákba öltözve és hamuba ülve. Mondom nektek: Tirusz és Szidon városának tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint nektek. És te, Kafarnaum! Azt hiszed, az égig emelkedel? A pokolba süllyedsz. Ha Szodomában történtek volna a nálatok történt csodák, mind a mai napig fennállna. Azt mondom nektek: Szodoma földjének tűrhetőbb sorsa lesz az utolsó ítélet napján, mint neked, Kafarnaum.
Mt 11,20-24

Elmélkedés

Az ószövetségben található néhány olyan fenyegető beszéd, amely bizonyos isteni büntetést helyez kilátásba, ha az emberek nem változtatnak életmódjukon. Az újszövetség nyelvezetétől idegen az ilyen szóhasználat, ezért is nevezhetjük örömhírnek Jézus üzenetét. A mai evangéliumi részlet azonban kivétel. Itt Jézus nagyon kemény hangon beszél egyes városok és a bennük lakó emberek sorsáról. Természetesen nem átkot mond ezekre a városokra és nem akarja pusztulásukat. Szavai erőteljes figyelmeztetésnek minősülnek, s az a szándék van mögöttük, hogy az emberek megtérjenek, odafigyeljenek tanítására és elfogadják a hitet. Az emberek helyes vagy helytelen erkölcsi életvitele előrevetíti felemelkedésüket vagy városuk pusztulását.

A könnyelmű emberek azt gondolják, hogy bűnös cselekedeteiknek nem lesz következménye, s elkerülhetik a felelősségrevonást. Ha ez így volna, akkor nem létezne az isteni igazságosság, amely szerint a jók, az erkölcsi szabályokat betartók jutalomban részesülnek, a bűnösök, az isteni törvények megtartását megtagadók pedig büntetésben. Mivel Isten az emberek javát és üdvösségét akarja, ezért lehetőséget ad a megtérésre, az életvitel megváltoztatására. Aki odafigyel az isteni üzenetekre, jelekre és figyelmeztetésekre, s ezeket látván megtér, az elkerüli a büntetést.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, küldj ma is követeket hozzánk, akik utadat előkészítik, akik igédet hirdetik, miként János, a Keresztelő tette! Küldj ma is követeket hozzánk, akik készek arra, hogy háttérben legyenek, hogy te, Urunk, bennünk növekedjél. Küldj ma is követeket hozzánk, akik érted és nem önmagukért élnek! Adj bocsánatot és új kegyelmet, hogy szolgálhassunk neked, és előkészíthessük számodra az utat az emberek között, hogy megvalósulhasson a te országod!

Egy alkalommal: Péter megkérdezte: „Nézd, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged. Mi lesz a jutalmunk?” Jézus így válaszolt: „Bizony, mondom nektek: ti, akik követtetek engem a világ megújulásakor, amikor az Emberfia dicsőséges trónjára ül, együtt ültök majd vele tizenkét trónon, hogy ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse felett. Sőt mindaz, aki elhagyja értem otthonát, testvéreit, nővéreit, atyját, anyját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap, és elnyeri majd az örök életet.”
Mt 19,27-29

Elmélkedés

A mai evangélium középpontjában az üdvösség és az örök élet áll, amelyet nyugodtan tekinthetünk Istentől kapott jutalomnak. Ezt a jutalmat azok nyerhetik el, akik Istenért képesek mindenről lemondani, azaz evilági boldogságukat nem a földi javaktól és nem emberektől várják, hanem Istentől. Sokan nehéznek találják a mindenről való lemondást, mert el sem tudják képzelni életüket földi javak birtoklása nélkül vagy nem bíznak eléggé az isteni gondviselésben.

Mások megértik, hogy Isten szolgálata valóban teljes odaadottságot kíván az ember részéről, amelyben egyaránt megnyilvánul a bizalom, a ráhagyatkozás és a szeretet. Ezt értette meg a mai napon ünnepelt Szent Benedek, aki elindult a mindenről való lemondás útján, s aki a nyugati egyházban elsőként írt szabályzatot azok számára, akik közösségben akarják megélni Krisztushoz tartozásukat. Szabályzatának követői, a bencés szerzetesek, majd a későbbi időkben más szerzetesek személyükben olyan jelek a világ számára, akik azt bizonyítják, hogy Jézus kérése megvalósítható. Érdemes elindulni az evangéliumi szegénység útján, amelyen elkísér bennünket Isten gondviselése, s amelynek a végén feltárul az üdvösség ajtaja. Ha Isten szolgálatába állítjuk életünket, ezt ne a „százannyiért” tegyük, hanem az örök életért!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Akiket az Úr meghívott asztalához, igyekezzenek tisztán és szépen élni, és fussanak a bűntől! Legyenek a föld sója és a világ világossága, amit Krisztus Jézus nemcsak apostolainak és tanítványainak kötött lelkükre, de követőinek is.

Kapisztrán Szent János

Abban az időben: Egy törvénytudó odalépett Jézushoz, hogy próbára tegye őt: „Mester – szólította meg –, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Jézus így felelt: „Mit mond erről a törvény? Mit olvasol benne?” A törvénytudó így válaszolt: „Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat.” Jézus ezt mondta neki: „Helyesen feleltél. Tedd ezt, és élni fogsz.” A törvénytudó igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól: „De hát ki az én felebarátom?”
Jézus történettel felelt a kérdésre: „Egy ember Jeruzsálemből lement Jerikóba. Rablók kezébe került. Ezek kifosztották, véresre verték, és félholtan otthagyták. Egyszer csak egy pap jött lefelé az úton. Észrevette, de elment mellette. Azután egy levita jött arra. Ő is meglátta, de elment mellette. Végül egy szamaritánusnak is arra vitt az útja. Amikor megpillantotta, megesett rajta a szíve. Odament hozzá, olajat és bort öntött sebeire, és bekötözte, majd pedig felültette teherhordó állatára, elvitte egy vendégfogadóba és gondoskodott róla. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel a kéréssel: Viseld gondját, és ha többet költenél rá, visszatérve megadom neked.
Mit gondolsz, e három közül ki volt az igazi felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?” A törvénytudó így válaszolt: „Aki irgalmasságot cselekedett vele.” Jézus így folytatta: „Menj, és te is hasonlóképpen cselekedjél!”
Lk 10,25-37

Elmélkedés

Irgalmasságot akarok

Egy elbeszélés szerint amikor Isten már megteremtette az égitesteket és a földet, a tengereket és a szárazföldet, a növényeket és az állatokat, legfőbb teremtménye, az ember megalkotása előtt elhatározta, hogy kikéri az angyalok véleményét. Elmondta nekik, hogy milyennek gondolja az embert és várta véleményüket a nagy ötletről. Elsőként az Igazságosság angyala szólalt meg: ne teremts embert, mert önző lesz, irigység ébred a szívében és igazságtalanul fog bánni másokkal, a többi emberrel. Másodikként a Béke angyala mondta el véleményét: ne teremts embert, mert harag és gyűlölet ébred benne a másik ember iránt, embertársa ellen fog fordulni, viszályok és háborúk fogják kísérni az emberiség történetét. Hasonló véleményen volt az Igazság angyala is: ne teremts embert, mert gonoszságból és haszonlesésből elferdíti az igazságot, az érdekei érvényesítése miatt képes lesz minden hazugságra, még ellened is lázadni fog, de letagadja bűnét. Végül az Irgalmasság angyala jutott szóhoz: teremtsd meg az embert! Én majd minden hibája és bűne ellenére irgalmassá teszem, hogy könyörülettel forduljon embertársa felé, miként te, Istenem könyörületes vagy minden teremtményedhez.

E történet természetesen csak a képzelet szüleménye, de jól mutatja azt, hogy milyen szándékkal teremtette meg Isten az embert és milyen tulajdonságokkal ruházta fel. Szükségünk van arra, hogy elnyerjük az irgalmasságot Istentől és szükség van arra is, hogy gyakoroljuk az irgalmasságot embertársaink felé. Jézus ezt így fogalmazza meg tanítványaihoz, követőihez intézett kérésében: „Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas” (Lk 6,36). Szent Ágoston püspök mondta: ha valaki abban a meggyőződésben ringatja magát, hogy az isteni írásokat vagy azoknak csak valamely részét is megértette, de az Isten és felebarát iránti kettős szeretet mégsem növekszik benne e megértése által, akkor bizony még nem értette meg azokat. Ez utóbbi, tehát a felebaráti szeretet nem hangzatos szavakban mutatkozik meg leginkább, hanem abban, hogy készek vagyunk megbocsátani embertársainknak, akik megbántanak vagy megsértenek minket. A szeretet nevében végzett mindenféle jócselekedet csak álruha számunkra, ha megtagadjuk a másik embertől az irgalmasságot és nem vagyunk hajlandóak megbocsátani neki. A szeretet útján semmilyen jócselekedettel nem helyettesíthető az, hogy teljes szívünkből megbocsássunk embertársunknak és elfelejtsük bűnét.

Miért bocsássunk meg felebarátunknak? Miért gyakoroljuk vele az irgalmasságot? Tegyük ezt mindenekelőtt hálánk kifejezéseként azért, mert Isten is megbocsát nekünk. Tegyük azért, hogy méltók legyünk Isten további irgalmára és ne tagadja meg ezt tőlünk a mi irgalmatlanságunk miatt. Tegyük azért, hogy a végső ítéleten Isten irgalmas legyen hozzánk. Tegyük azért, hogy embertársunk, akinek megbocsátunk, megszabaduljon bűne terhétől. Tegyük azért, hogy ledöntsük azokat a válaszfalakat, amelyeket a bűn emel közénk.

Isten végtelenül irgalmas és nem zárja ki irgalmából egyetlen teremtményét, egyetlen gyermekét sem. Irgalmas szívvel vár ránk, várja megtérésünket, várja hazatalálásunkat. Máskor pedig utánunk jön, keres minket, figyelmeztet bűneinkre és felragyogtatja számunkra a lelki megtisztulás lehetőségét.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, irgalmas Jézus! Mindenfelé látni a sok rászorulót és szegényt. Látjuk, hogy sokan félrefordítják fejüket és továbbmennek anélkül, hogy enyhítenék a szenvedők baját. Segíts minket, hogy soha ne gondoljuk azt, hogy nem tudunk segíteni vagy a mi segítségünk keveset ér! Adj nekünk erőt, hogy megtegyük azt a keveset, amire lehetőségünk van! Te azt kéred tőlünk, hogy gyakoroljuk az irgalmasság cselekedeteit, legyünk irgalmas szamaritánusok, akik nem megyünk el szó nélkül embertársaink mellett, hanem a konkrét helyzetekben igazi segítséget adunk. Hisszük, hogy minden jócselekedetet, amit másoknak teszünk, neked tesszük, Urunk.

Abban az időben Jézus így szólt apostolaihoz: Nem különb a tanítvány mesterénél, sem a szolga uránál. Elégedjék meg a tanítvány azzal, ha olyan lesz, mint mestere, és a szolga, ha olyan lesz, mint ura! Ha a családatyát Belzebubnak csúfolják, mennyivel inkább háza népét? Ne féljetek az emberektől! Nincs rejtett dolog, amelyre fény ne derülne, sem titok, amely ki ne tudódnék. Amit én sötétben mondok nektek, azt ti mondjátok el világosban: és amit fülbe súgva hallotok, hirdessétek a háztetőkön! És ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket nem tudják megölni. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, meg a testet is a pokolba taszíthatja. Egy fillérért ugye két verebet adnak? És mégsem hull a földre egy se közülük Atyátok tudta nélkül! Nektek pedig minden szál hajatokat számon tartják! Ne féljetek hát: sokkal többet értek ti a verebeknél! Ha valaki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van. De ha valaki megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van.
Mt 10,24-33

Elmélkedés

Bár Jézus beszéde a várható üldözésekről és bántalmazásokról a tanítványokat nem tántorította vissza attól, hogy elinduljanak útjukra, bizonyára foglalkoztatta őket az a kérdés, hogy mindennek miért kell így történnie. Erre ad választ Jézus kijelentése: „Nem különb a tanítvány mesterénél, sem a szolga uránál.” A tanítvány sorsa ugyanaz, mint a Mesteré. Az üldözéseket azonban nem mindenki képes hősiesen vállalni. Bennük félelem ébred, szeretnék elkerülni a bántalmazásokat és ennek érdekében akár meg is tagadhatják hitüket. Jézus arra bátorítja követőit, hogy hitüket félelem nélkül vallják meg a legnehezebb helyzetekben is. Tudniuk kell, hogy Isten kegyelme segíteni fogja őket és Isten nem feledkezik meg jutalmukról sem.

Némelyek talán a hallgatás és a rejtőzködés könnyebb útját választanák, hogy így elkerüljék az összeütközéseket a nem hívőkkel. Jézusnak viszont nem ez a szándéka. A hit melletti kitartás és a hit megvallása azt jelzi, hogy a keresztény ember valóban komolyan veszi-e Krisztushoz tartozását és értéknek, elérendő célnak tekinti-e az üdvösséget, amelyet Isten azoknak ígér, akik állhatatosan kitartanak a hitben. Az üldözések tehát próbatételt jelentenek az emberek számára. Aki kitart Krisztus mellett a földi életben, az együtt élhet majd Krisztussal a mennyben.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te vagy a Jó Pásztor, aki összegyűjtöd és őrzöd nyájadat, az Egyházat. Te fáradhatatlanul indulsz az elveszett bárányok után és visszavezeted őket a közösségbe. Te ismered és nevükön szólítod mindazokat, akik nyájadhoz tartoznak. A kereszten életedet adtad a juhokért, minden emberért, értünk. Hívj napjainkban is fiatalokat szolgálatodra, akik téged követve egész életükkel a te szeretetedet közvetítik az embereknek, és a te tanításodat hirdetik. Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!