Battaplébánia

A félkezére béna ember szombatnapon történt meggyógyítása után a farizeusok kivonultak a zsinagógából, és maguk között arról tanakodtak, hogyan okozhatnák Jézus vesztét. Jézus tudta ezt, ezért eltávozott onnét. Sokan azonban utána mentek, és ő valamennyiüket meggyógyította, de megtiltotta nekik, hogy nyíltan beszéljenek róla. Így beteljesedett Izajás próféta jövendölése:
„Ez az én szolgám, akit kiválasztottam,
szeretett fiam, akiben kedvem telik.
Kiárasztom rá lelkemet,
és ítéletet hirdet a nemzeteknek.
Nem vitatkozik, és nem kiabál;
szavát sem hallják a tereken.
A megroppant nádszálat nem töri el,
a pislákoló mécsbelet nem oltja ki,
míg csak győzelemre nem viszi az igazságot.
Az ő nevében bíznak a nemzetek.”
Mt 12,14-21

Elmélkedés

Az előző napokban arról olvastunk, hogy Jézus szombaton gyógyított és emiatt a farizeusok vitába szálltak vele. E szóbeli csata azonban nem elegendő nekik, hiszen egyre jobban erősödik bennük az ellenérzés Jézus iránt, aki véleményük szerint sorozatosan megszegi a törvényeket és nem tartja be a hagyományokat. A mai evangélium bevezetése megemlíti, hogy ellenérzésük, haragjuk odáig fajul, hogy már Jézus vesztét akarják. Jézus viszont kerüli a további szóbeli vitákat, nem akarja, hogy még jobban elmérgesedjen a helyzet, ezért eltávozik.

Ez a helyzet alkalmat ad Máté evangélistának arra, hogy tanítást adjon Jézusnak, a Messiásnak a lelkületéről. Izajás próféta jövendölését idézi, amely szerint a megváltó az Isten szolgája, szeretett fia, akire kiárad Isten lelke. A messiás nem száll vitába másokkal, békességre törekszik, a gyengéket segíti, alázatos és a szolgálatkész. Mindezek már azt tükrözik, hogy abban az időben, amikor Máté megírja evangéliumát, a krisztusi közösség lassan megbarátkozik azzal a gondolattal, hogy Jézus nem olyan Messiás, aki hatalommal jön a világba és uralmat szerez magának, hanem olyan, aki vállalja a szenvedést és a halált. Jézus szörnyű szenvedése és halála láttán egyesek azt gondolták, hogy nem váltotta be a messiási várakozásokat, valójában azonban éppen ilyen módon mutatta meg, hogy ő a Megváltó.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Nyisd meg, Urunk, a gazdagok szívét a szegények és szenvedők szükségletei iránt. Add, hogy a munkanélküliek munkaadóra találjanak. Segítsd a hajléktalanokat, hogy otthonra találjanak. Adj a családoknak minden nehézséget legyőző szeretetet. A fiataloknak nyiss utat és távlatot a jövőbe. Oltalmazó palástodat terjeszd ki a kicsinyekre, hogy meg ne botránkoztassák őket.

A félkezére béna ember szombatnapon történt meggyógyítása után a farizeusok kivonultak a zsinagógából, és maguk között arról tanakodtak, hogyan okozhatnák Jézus vesztét. Jézus tudta ezt, ezért eltávozott onnét. Sokan azonban utána mentek, és ő valamennyiüket meggyógyította, de megtiltotta nekik, hogy nyíltan beszéljenek róla. Így beteljesedett Izajás próféta jövendölése:
„Ez az én szolgám, akit kiválasztottam,
szeretett fiam, akiben kedvem telik.
Kiárasztom rá lelkemet,
és ítéletet hirdet a nemzeteknek.
Nem vitatkozik, és nem kiabál;
szavát sem hallják a tereken.
A megroppant nádszálat nem töri el,
a pislákoló mécsbelet nem oltja ki,
míg csak győzelemre nem viszi az igazságot.
Az ő nevében bíznak a nemzetek.”
Mt 12,14-21

Elmélkedés

Az előző napokban arról olvastunk, hogy Jézus szombaton gyógyított és emiatt a farizeusok vitába szálltak vele. E szóbeli csata azonban nem elegendő nekik, hiszen egyre jobban erősödik bennük az ellenérzés Jézus iránt, aki véleményük szerint sorozatosan megszegi a törvényeket és nem tartja be a hagyományokat. A mai evangélium bevezetése megemlíti, hogy ellenérzésük, haragjuk odáig fajul, hogy már Jézus vesztét akarják. Jézus viszont kerüli a további szóbeli vitákat, nem akarja, hogy még jobban elmérgesedjen a helyzet, ezért eltávozik.

Ez a helyzet alkalmat ad Máté evangélistának arra, hogy tanítást adjon Jézusnak, a Messiásnak a lelkületéről. Izajás próféta jövendölését idézi, amely szerint a megváltó az Isten szolgája, szeretett fia, akire kiárad Isten lelke. A messiás nem száll vitába másokkal, békességre törekszik, a gyengéket segíti, alázatos és a szolgálatkész. Mindezek már azt tükrözik, hogy abban az időben, amikor Máté megírja evangéliumát, a krisztusi közösség lassan megbarátkozik azzal a gondolattal, hogy Jézus nem olyan Messiás, aki hatalommal jön a világba és uralmat szerez magának, hanem olyan, aki vállalja a szenvedést és a halált. Jézus szörnyű szenvedése és halála láttán egyesek azt gondolták, hogy nem váltotta be a messiási várakozásokat, valójában azonban éppen ilyen módon mutatta meg, hogy ő a Megváltó.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Nyisd meg, Urunk, a gazdagok szívét a szegények és szenvedők szükségletei iránt. Add, hogy a munkanélküliek munkaadóra találjanak. Segítsd a hajléktalanokat, hogy otthonra találjanak. Adj a családoknak minden nehézséget legyőző szeretetet. A fiataloknak nyiss utat és távlatot a jövőbe. Oltalmazó palástodat terjeszd ki a kicsinyekre, hogy meg ne botránkoztassák őket.

Húsvét táján az egyik szombaton Jézus vetések között járt tanítványaival együtt. Tanítványai megéheztek, tépdesni kezdték a kalászokat, és eszegették. Ennek láttára a farizeusok megjegyezték: „Nézd, tanítványaid olyant tesznek, amit szombaton tilos cselekedni!” Jézus erre megkérdezte: „Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor társaival együtt megéhezett? Hogyan ment be Isten házába, és hogyan ette meg a kitett kenyereket, amelyeket sem neki, sem a kíséretének nem lett volna szabad megennie, csak a papoknak? Vagy nem olvastátok-e a törvényben, hogy a papok szombatonként a templomban megszegik a szombati nyugalmat, anélkül hogy vétkeznének? Mondom nektek: a templomnál is nagyobb van itt. Ha pedig értenétek, mit jelent a mondás: „Irgalmasságot akarok és nem áldozatot!”, akkor sohasem ítéltétek volna el az ártatlanokat. Mert az Emberfia ura a szombatnak is.”
Mt 12,1-8

Elmélkedés

A zsidó törvények közül számos előírás vonatkozott a szombati nyugalomra. Számukra ez a hét utolsó napja, amelyet annak emlékére és tiszteletére kell teljes nyugalomban tölteni, hogy a teremtéskor, munkája befejeztével Isten is megpihent a hetedik napon. A szombat az Úr napja, amelyet a táplálkozásra fordított időt leszámítva egészen Istennek kell szentelni, ezért e napon tartózkodni kell mindenféle munkavégzéstől vagy olyan tevékenységtől, ami fáradtsággal jár. A zsidók meglehetősen szigorúan vették, hogy ezt a napot valóban Istennek adják, Isten tiszteletére szenteljék.

Mindezek fényében jobban megértjük, hogy mi lehetett a problémája a mai evangéliumban szereplő farizeusoknak. Munkának tekintették Jézus tanítványainak tevékenységét, a kalászok leszedését. Mindannyian érezzük az ilyen minősítés túlzását és azt a szándékot, hogy kicsinyes módon próbálnak belekötni Jézusba. Úgy gondolják, hogy egy igazi rabbinak még az ilyen apróságokra is oda kell figyelnie és nem engedhet meg ilyesmit tanítványainak.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Ó, isteni fényesség, a te megmérhetetlen szereteteddel nyisd meg lelkünket a hitnek, hogy téged igazán megismerjünk. Tágítsd ki szívünket, hogy téged befogadhasson! Ihless bennünket, hogy tiszta szeretettel keressünk téged, benned megpihenjünk, és veled egyesüljünk, mint ahogy egyek a tagok a testben a fejjel, és amint egy a szőlővessző a tőkével. Engedj a te erődből és a te kegyelmedből élni mindvégig, míg csak el nem jutunk szent színed látására!

Granadai Szent Lajos

Jézus egy alkalommal így fejezte be tanítását: Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek titeket! Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, s az én terhem könnyű.
Mt 11,28-30

Elmélkedés

A mennyei Atyát magasztaló imáját azzal fejezte be, hogy az Atya mindent átadott neki, azaz a Fiúnak. Ő tehát az, aki közvetíti minden ember számára az üdvösségre vezető igazságot. Ezen igazság birtokában és annak hirdetőjeként mondja Jézus: „Jöjjetek hozzám mindnyájan! Tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű és nyugalmat talál lelketek.”

Jézus korában a vallási ismeretek elsajátítására úgy volt lehetősége valakinek, hogy csatlakozott egy rabbi, egy tanító csoportjához, s mellette, az ő „iskolájában” megtanulhatta a törvények értelmezését és a törvény szerinti életet. Jézus is ilyen csatlakozásra szólítja fel az embereket. Mindenkit magához hív, hogy tőle tanuljanak. Ennek hátterében az húzódik meg, hogy a törvények ismerőjének és hiteles értelmezőjének tartja önmagát, ezért joga van arra, amit a hivatalos rabbik is tesznek, az emberek tanítására. Törvénymagyarázata, amely sok esetben eltér a megszokottól, több vita forrása lesz a későbbiekben, mivel a hivatalos tanítók egyre többször igyekeznek abba belekötni.

A nép viszont egyre nagyobb csodálattal hallgatja Jézust, mert megérzik a szavaiból áradó isteni igazságot és erőt, s felismerik szavaiban azt az útmutatást, amely által az üdvösségre juthatnak.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Segíts rajtam Uram, hogy tudjak erős lenni, amikor jön a megpróbáltatás órája! Tégy erőssé és nagylelkűvé, hogy ne jajveszékeljek és ne kerüljem el azt, aminek történnie kell! Erősen szembe nézve a kereszttel, mondom: Atyám, a te hívásodat szeretném benne fölfedezni!

Romano Guardini