Battaplébánia

Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Bizony mondom nektek: Ha valaki csak egy pohár vizet is ad nektek inni azért, mert Krisztuséi vagytok, megkapja érte jutalmát. Ha viszont valaki csak egyet is bűnre csábít a kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb volna neki, ha malomkövet kötnének a nyakába, és a tengerbe vetnék. Ha a kezed bűnre csábít, vágd le! Jobb csonkán bemenned az életre, mint két kézzel a kárhozatra jutnod, az olthatatlan tűzre. Ha a lábad csábít bűnre, vágd le! Jobb sántán bemenned az életre, mint két lábbal a kárhozatra jutnod. Ha pedig szemed csábít bűnre, vájd ki! Jobb fél szemmel bemenned Isten országába, mint két szemmel a kárhozatra jutnod, ahol a féreg el nem pusztul, és a tűz ki nem alszik. Mindenkit tűzzel sóznak meg. Mert jó dolog a só; ha azonban a só ízét veszti, mivel ízesítik meg? Legyen bennetek só, és őrizzétek meg a békét egymás között.
Mk 9,41-50

Elmélkedés

Néhány érdekes mondást olvasunk Jézustól a mai evangéliumi részletben, amelyek meglehetősen lazán kapcsolódnak egymáshoz. Az első így hangzik: „Ha valaki csak egy pohár vizet is ad nektek inni azért, mert Krisztuséi vagytok, megkapja érte jutalmát.” Ez a mondás arról szól, hogy a mennyei Atyától mindenki jutalmat kap, aki bármilyen módon is segíti azokat, akik Krisztushoz tartoznak, mert az Atya előtt minden emberi jócselekedet ismert és nem maradhat el a jutalom érte. A következő mondás arra figyelmeztet, hogy a legsúlyosabb büntetésre számíthat az, aki bűnre csábítja vagy bűnre tanítja a kicsinyeket. Ez nem csak azt foglalja magába, hogy valaki közvetlen módon bűnre csábít valakit, hanem azt is, hogy valaki rossz példát mutat a kisebbeknek saját bűnös életével, felbátorítván őket arra, hogy ők is hasonló módon éljenek.

Ez a mondás a bűnre csábítás kapcsán átvezet a következőbe, amely szerint észre kell vennünk azokat az alkalmakat, amelyek bűnre csábítanak bennünket. A test megcsonkítása valójában képletes és túlzó kifejezés, amely a Biblia nyelvezetében gyakran előfordul. Azt akarja Jézus tanítani, hogy a lélek üdvössége mindennél fontosabb az ember számára. Isten azt akarja, hogy minden erőnkkel küzdjünk a gonosz ellen, ne engedjünk a kísértéseknek, hogy üdvözítő terve valóra válhasson bennünk.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Kérünk Urunk, Istenünk, taníts meg bennünket arra, hogy helyesen kérjük tőled azt, ami javunkra szolgál! Te kormányozd életünk hajóját magad felé, minden viharvert lélek csendes kikötője! Mutasd meg az irányt, amerre mennünk kell! Újítsd meg bennünk az engedelmesség lelkületét!

Korábban már ismertettük Margaritha nővér legutóbbi könyvét. Kedvcsinálónak közreadunk egy újabb fejezetet ebből, a tőle megszokott közvetlen stílusban, sok-sok apró tanúságtétellel. A szerk.
15. fejezet: Dicsőítés
Nagy örömömre szolgál és különleges…

Egyszer János apostol ezekkel a szavakkal fordult Jézushoz: „Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöket űz ki, de nem tart velünk. Megtiltottuk neki, mert nem követ minket.” Jézus ezt válaszolta: „Ne tiltsátok meg neki! Aki a nevemben csodát tesz, nem fog egykönnyen szidalmazni engem. Aki nincs ellenünk, velünk van.”
Mk 9,38-40

Elmélkedés

Az előzményekben Jézus tanítványainak, azaz hozzá közel álló személyek a hitéről és hitetlenségéről, megértéséről és értetlenségéről volt szó. Megtudtuk, hogy a tanítványok bizonyos cselekedetek végzésére, például a gonosz lelkek kiűzésére nem voltak képesek, s ennek oka Mesterük vélekedése szerint hitetlenségükben volt. Mindezek után elcsodálkozunk azon, amit a mai evangéliumban olvasunk. János apostol említést tesz arról, hogy valaki, egy kívülálló Jézus nevében csodákat tesz, ördögöket űz ki. János itt nem csak a maga nevében beszél, hanem a többiek véleményét is megfogalmazza. Nem tudjuk meg, hogy ki lehetett ez az ismeretlen személy, de annyi bizonyos, hogy nem tartozott az Úr tanítványi köréhez. Tevékenysége minden bizonnyal eredményes lehetett, hiszen különben nem váltotta volna ki a tanítványok panaszkodását, illetve azt, hogy megtiltsák neki.

Ennél az esetnél is megfigyelhető tehát a tanítványok értetlensége, téves helyzetértékelése és rossz döntése, amelyet Mesterük most is igyekszik kijavítani. Látjuk, hogy még sok mindenre meg akarja őket tanítani. A türelmetlenség helyett a türelemre, a tiltás helyett a megengedésre, a féltékenység helyett az együttes cselekvésre.

Jézus nekem is akar nap mint nap valamit tanítani.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenem, csodálatos gondviselésed által mindannyian arra vagyunk hivatva, hogy Krisztus testének tagjaivá váljunk. Minden egyes tagnak öröktől fogva meghatároztad a maga feladatát, számolva minden ember adottságával. Ebben a rendben örök előrelátásoddal részemre is kijelöltél egy helyet, ahol szolgálnom kell. Uram, készen állok erre a szolgálatra! Kívánj tőlem akár csöndes, hangtalan munkát, akár hősi elszántságot, nagy áldozatokat: követlek, Uram!

Péter atya további homiliái megtalálhatók a Magyarok Nagyasszonya templom honlapján.
Bővebben …

Abban az időben: Jézus és tanítványai átmentek Galileán. Jézus azonban nem akarta, hogy valaki megtudja ezt, mert a tanítványait készült oktatni. Ezt mondta nekik: „Az Emberfiát az emberek kezére adják, megölik, de miután megölték, harmadnapra feltámad.” Ők nem értették ezeket a szavakat, de féltek megkérdezni Jézust.
Ezután Kafarnaumba értek. Amikor már otthon voltak, Jézus megkérdezte tőlük: „Miről vitatkoztatok az úton?” Tanítványai azonban hallgattak, mert az úton egymás közt arról tanakodtak, hogy ki a nagyobb közülük.
Akkor Jézus leült, odahívta a tizenkettőt, és így szólt: „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó, és mindenkinek a szolgája.” Aztán odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította; majd magához ölelte, és ezt mondta nekik: „Aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött engem.”
Mk 9,30-37

Elmélkedés

A mai evangélium első felében arról olvasunk, hogy Jézus megjövendöli tanítványainak szenvedését, halálát és feltámadását. Útja során ez már a második alkalom, hogy erről beszél nekik, de ők nem értik szavait, különösen azt nem érthették, hogy mit jelent a halálból való feltámadás. Tegnap a tanítványok „hitetlensége,” ma pedig az ő „értetlenségük” jelzi azt, hogy bizony ők is csak lassan haladtak előre a hit útján, Jézus megismerésének útján.

Ezt igazolja a történet második része is, amely a tanítványok egymás közti versengését írja le. Látszik, hogy sem Mesterük küldetésével, sem saját helyzetükkel és szerepükkel nincsenek tisztában. Jézus is jól tudja, hogy még sok mindenre kell megtanítania őket. Érdemes odafigyelnünk a részletekre. Például arra, hogy Jézus „leült,” azaz hangsúlyt ad annak, hogy most valami lényegeset akar mondani nekik. Aztán „magához hívta” őket, amivel egyértelműen jelzi, hogy mondandójának meghallgatása mindannyiuk számára kötelező. Mert az ő tanítványa csak az lehet, aki hallgat rá és megteszi azt, amit ő kér. Tanításával Jézus nem egyszerűen csak megszünteti a tanítványok közti vitát, hanem figyelmükbe ajánlja az alázatosságot és a szolgálatot.

A versengés szelleme helyett nekem is szükségem van arra, hogy a szolgálatkészségben növekedjek.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Nap mint nap szomjazom igazságodra, készséges szívvel hallgatlak téged, aki utat mutatsz. Tanulékony lélekkel figyelek rád és kifejezem készségemet, hogy tanításod szerint akarok élni. Alakítsd át életemet a te éltető és üdvösségre vezető igazságoddal!