„A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.” (Zsid 11,1)
Keresztényként napról napra kerülök olyan helyzetekbe, ahol a hitem tökéletesen szembemegy a józan ésszel. Teljesen értelmetlen dolgokat csinálok teljesen indokolatlan időpontokban. És megdöbbentő, de még sose jöttem ki belőlük rosszul! Szeretném néhány nagyon érdekes tapasztalatomat elmesélni Nektek.
Amikor a színeváltozás hegyéről Jézus visszatért tanítványaihoz, látta, hogy nagy tömeg tolong körülöttük, és írástudók vitatkoznak velük. Amint az emberek észrevették Jézust, mindnyájan meglepődtek, majd elébe siettek és üdvözölték. Jézus megkérdezte tanítványait: „Miről vitatkoztok velük?” Valaki a tömegből így felelt neki: „Mester! Elhoztam hozzád a fiamat. Gonosz lélek lakik benne, aki némává tette. Valahányszor hatalmába keríti, földhöz vágja. Habzik a szája, fogait csikorgatja és megmerevedik. Már kértem tanítványaidat, hogy űzzék ki belőle, de nem tudták.”
Jézus így válaszolt: „Ó, hitetlen nemzedék! Meddig maradjak még veletek? Meddig tűrjelek titeket? Vezessétek hozzám a gyermeket!” Erre odavitték hozzá. Mihelyt a gonosz lélek meglátta Jézust, tüstént elkezdte ide-oda rángatni a fiút, az pedig a földre zuhant, és habzó szájjal vonaglott. Jézus megkérdezte a fiú apját: „Mióta szenved ebben a bajban?” Ő azt felelte: „Gyermekkora óta. A gonosz lélek gyakran tűzbe és vízbe taszította, hogy elpusztítsa. Ha valamit tehetsz, szánj meg minket, és segíts rajtunk!” Jézus így felelt neki: „Ha valamit tehetsz? Minden lehetséges annak, aki hisz!” Erre a fiú apja azonnal felkiáltott: „Hiszek, Uram, segíts az én hitetlenségemen!”
Amikor Jézus látta, hogy egyre nagyobb tömeg verődik össze, ezekkel a szavakkal parancsolt rá a tisztátalan lélekre: „Te néma és süket lélek! Parancsolom neked, menj ki belőle, és soha vissza ne térj belé!” Erre (a gonosz lélek) összevissza rángatta a fiút, és hangos kiáltással kiment belőle. A fiú olyan lett, mint a halott. Többen meg is jegyezték: „Meghalt!” Jézus azonban megragadta kezét, és felsegítette. A fiú talpra állt. Amikor azután Jézus hazaérkezett, és egymás között voltak, a tanítványok megkérdezték: „Mi miért nem tudtuk kiűzni a gonosz lelket?” Jézus így felelt: „Ezt a fajtát semmi mással nem lehet kiűzni, csak imádsággal és böjtöléssel.”
Mk 9,14-29
Elmélkedés
A mai evangéliumban egy beteg fiú meggyógyításáról olvasunk. Némaságát annak tulajdonította környezete, hogy „gonosz lélek,” „tisztátalan lélek” szállta meg őt. Az előbbi kifejezést az apa említette a betegség bemutatásakor, az utóbbit maga Jézus használta a kiűzéskor. A betegség leírása alapján ma minden bizonnyal epilepsziásnak neveznénk a beteg fiút, akinek időnként rohamai vannak.
A történet azzal indul, hogy egy apa könyörög Jézusnak, hogy segítsen beteg fián. Viszonylag részletesen ismerteti a bajt és elpanaszolja azt is, hogy az Úr tanítványai sikertelenül próbálkoztak a gonosz lélek kiűzésével. A tanítványok kudarcának oka Jézus szerint a hitetlenség. Majd megtörténik a csoda, Jézus megszabadítja a fiút az őt megszállva tartó gonosztól. Észrevehetjük, hogy a történet második részében az apa válik főszereplővé, illetve a hit kérdése kap hangsúlyt. Jézus és az apa beszélgetése a hitről szól, amely a csoda, a gyógyulás előzetes feltételeként szerepel ezen a helyen. Más alkalmakkor Jézus csodája ébreszt hitet az emberekben. Érdekes mozzanat az apa felkiáltása: „Hiszek, Uram, segíts az én hitetlenségemen!” Annak felismerése ez, hogy ő is Jézus gyógyítására, irgalmára szorul, ezért kéri saját hitetlensége megszüntetését.
Ezen a héten minden nap imádkozom a hit ajándékáért magam és mások számára.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Úr Jézus, köszönjük, hogy közöttünk való jelenléteddel ajándékozol meg. Utunkon erősítesz és bátorítasz. Add, hogy mélyen tudatában legyünk jelenlétednek. Küldő szavadra örömmel válaszoljunk minden cselekedetünkkel. Adj nekünk bölcsességet és alázatot, hogy felismerjük jelenlétedet más testvéreink között is. Tégy eggyé bennünket!
Gyakran kapok több irgalmasságra felszólító hozzászólásokat a bejegyzéseim alá. Az irgalmasság mibenléte általában nincs kifejtve, ezért érdemben megfontolni sem tudom a dolgot, de mi lenne, ha kifejtenétek konkrét esetekre vonatkozóan? Ennek szeretnék egy esélyt adni.
Az alábbi feladatokat lehet megoldani (ahányra reagálni kívánsz), rövid válaszlevelekben, mondjuk 300 szó max / feladat (ami épp annyi, mint ez a bejegyzés). A határidő legyen mondjuk május végéig. Azokat a válaszokat, amikből tanultam valamit, vagy elgondolkodtattak, közzé is teszem valamilyen formában a megjegyzéseimmel anonim módon persze. (Ha a leveled csak nekem szól, és semmiképpen nem akarod, hogy lehozzam, írd bele a levélbe!)
Bizony lehet valaki magyar úgy, hogy nem keresztény; és európai úgy, hogy nem magyar – mondja a Mandinernek Korzenszky Richárd bencés szerzetes, tihanyi perjel. Korzenszky szerint nem jó az oktatás túlzott központosítása, viszont tárgyi tudásra és memoriterekre szükség van. A tihanyi perjel úgy látja: baj, hogy nincsenek társadalmi elvárások, normák, nincs különbség jó és rossz között; a vallásos ember értékrendje pedig igenis közügy. Interjúnk.
Ne hagyjuk elnéptelenedni szülőföldünket és ne vesszen el a magyarság hite – erről beszélt a csíksomlyói búcsú ünnepi szónoka, Csintalan László tiszteletbeli kanonok és főesperes, csíkdelnei plébános május 14-én.
A csíksomlyói hegynyeregben idén is százezrek gyűltek össze a hagyományos pünkösd szombati búcsún. A szentmise főcelebránsa, Bíró László tábori püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia családpasztorációért felelős tagja arra hívta fel a figyelmet, hogy akik elzarándokoltak a csíksomlyói Szűzanyához, akik ragaszkodnak hozzá, azok nem árvák. Ferenc pápa nyomán elmondta: Ne engedjük, hogy az egyház árvaházzá legyen, ne engedjük el a szűzanyát! Majd hozzátette: azt se engedjük, hogy nemzetünk árvaházzá legyen.
Amikor a hét első napján (Húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben zárva tartották az ajtót. Belépett és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek!” Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” E szavak után rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot.”
Jn 20,19-23
Elmélkedés
Rejtőzködő Isten
Isten olyannyira rejtőzködő, hogy néha egyesek szívében felmerül az a gondolat, hogy nem is létezik. Vannak, akik hosszasan kitartanak ennél a gondolatnál, és megdönthetetlen tudományos bizonyítékot szeretnének hallani Isten létezéséről. Ilyen bizonyíték azonban nincs, miként az ellenkezőjét sem lehet bizonyítani, azaz azt, hogy Isten nem létezik. Isten létezésének kérdése valójában nem a természettudományok világába tartozik, hanem a hit világába. Nem rendelkezünk ugyanis biztos és megcáfolhatatlan tudással olyan dolgokról, amelyek nem tartoznak az általunk érzékelhető világhoz, hanem túlmutatnak azon. Nem csak a hitetlen, de a hívő ember számára is rejtőzködő marad Isten, a két embertípus között legfeljebb annyi a különbség, hogy a hívők vágyakozással keresik a világban Isten jelenlétének nyomait és a legkisebbnek is tiszta szívvel tudnak örülni. A körülöttünk lévő világot tapasztalataink, érzékszerveink által ismerjük meg, Istent viszont a hit által. Ő nem látható emberi szemünkkel, jelenlétét, a világban való működését, gondviselését saját életünkben azonban felfedezhetjük, de ehhez szükségünk van a hitre.
Ma, pünkösd napján, a harmadik isteni személy, a Szentlélek eljövetelét és az Egyház születését ünnepeljük. Az ünnep evangéliumában arról olvasunk, hogy a feltámadt Jézus milyen megbízatást ad apostolainak megjelenése alkalmával, amely megbízatást a Szentlélek elnyerésével tudják teljesíteni. Művében János evangélista többször alkalmazza azt a módszert, hogy Jézus életéből kiemel egy eseményt, de nem a körülmények részletezésére koncentrál, hanem fontos üzeneteket, mondanivalót közöl. Jó példa erre Jézus beszélgetése a főtanács egyik tagjával, Nikodémussal, amely Jézus mennyei származásával és küldetésével, valamint a lelki újjászületéssel kapcsolatban fogalmazz meg igazságokat (vö. Jn 3,1-12). Ugyanebből a szempontból jelentős Jézusnak a szamariai asszonnyal való találkozása Jákob kútjánál, amely történetben kettejük beszélgetése során feltárul számunkra a hitre-vezetés csodálatos módszere és a hitre-jutás útja (vö. Jn 4,1-26). De Lázár feltámasztásáról, a vakonszületett ember meggyógyításáról és a Beteszda-fürdőben a béna emberrel tett csodáról szóló elbeszélések is ugyanezt a jellegzetességet hordozzák magukon.
A mai evangélium szintén ebbe a sorba illeszkedik. A feltámadt Jézus megjelenik apostolainak és bűnbocsátó hatalmat ad nekik: „Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot.” Krisztus adja nekünk a szeretet új parancsát és ő mutatja meg számunkra a bűnbocsánat útját is. Az ember sok esetben visszaél szabadságával, enged a gonosz kísértésének, túlbecsüli önmagát és szembeszáll Istennel, fellázad ellene, megtagadja az engedelmességet. Az ember bűnös lázadása és hűtlensége ellenére Isten továbbra is hűséges marad szeretetéhez, és az ember megmentésére siet. Isten végtelenül irgalmas atyaként szereti az embert és gyermekeként tekint rá. Jézus szavait csak úgy tudjuk érteni, hogy a kiengesztelődés szentségét az Úr Egyházára bízta. A rejtőzködő Isten az Egyház szolgálata által feltárja magát a bűnös ember előtt. A bűnbocsánat szentségében megismerhetjük Istent, az embernek megbocsátó Istent.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Te vagy az irgalmasság kimeríthetetlen forrása minden ember számára. Te vagy Megváltónk és Üdvözítőnk! Te mondtad egykor: „Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak!” Taníts minket arra, hogy irgalmasok legyünk embertársainkkal, miként az Atya is irgalmas hozzánk! Tégy bennünket az irgalmasság evangéliumának hirdetőivé, hogy minden ember megismerje és megtapasztalja az irgalmas Isten szeretetét! Ajándékozz meg minket tisztánlátással, hogy fölismerjük bűneinket, s azokat őszintén megvalljuk! Adj nekünk őszinte bűnbánatot és tiszta szívet!
Matthew McCusker, a SPUC (Társaság a meg nem született gyermekek védelméért) igazgatóhelyettesének előadása a római Life Fórumon (2016. május 6.)
Közvetlen ellentmondás: a katolikus tanítással szembeni legnagyobb közvetlen ellentmondás McCusker szerint az, hogy Ferenc pápa állítása szerint azok az egyének, akik nyilvános súlyos bűnben élnek[1], bizonyos esetekben mind a bűnbánat, mind a szentáldozás szentségét felvehetik, miközben megmaradnak bűnös életmódjukban, ha azt állapítják meg, hogy a bűnük nem büntetendő.
„Új szívet adok nektek és új lelket oltok belétek, kiveszem testetekből a kőszívet és hússzívet adok nektek.” (Ez 36,26)
– Már azt sem tudom, ki vagyok – panaszkodott egy ismerősöm, ahogy egy hosszú nyári nap végén a játszótér padján üldögéltünk. – Olyan érzés, mintha a gyerekek lefosztanák rólam a régi énemet, és csak üresség marad.
Billentett egyet a babán az ölében, és letörölte az arcán lefelé kúszó könnycseppet. Aztán odafordította a fejét a homokozóban játszó közös csapatunkhoz.
Amikor feltámadása után Jézus még együtt volt övéivel, Péter látta egyszer, hogy utána jön az a tanítvány, akit Jézus szeretett. Az, aki a vacsorán odahajolt hozzá, és megkérdezte: „Uram, ki az, aki téged elárul?” Ennek láttára Péter Jézushoz fordult: „Uram, hát ővele mi lesz?” Jézus így felelt: „Ha azt akarom, hogy így maradjon, amíg el nem jövök, mit törődöl vele? Te csak kövess engem!” Így a tanítványok között elterjedt az a vélemény, hogy ez a tanítvány nem hal meg. Jézus azonban nem azt mondta: „Nem hal meg”, hanem: „Ha azt akarom, hogy így maradjon, amíg el nem jövök, mit törődöl vele?” Ez az a tanítvány, aki tanúságot tesz minderről, és ezeket írta. Tudjuk, hogy igaz az ő tanúsága. Jézus még sok mást is cselekedett. Ha egyenként mind megírnák, azt hiszem, az egész világ sem tudná befogadni a könyveket, amelyeket írni kellene.
Jn 21,20-25
Elmélkedés
Miként a Péter apostolnak adott megbízás előrevetítette az Egyház jövőjét és jövőbeli feladatát (tegnapi evangélium), ugyanúgy a mai részlet is a jövővel foglalkozik. Első pillantásra a közeljövőről, Péter apostol és a „szeretett tanítványként” megnevezett János apostol, az evangélium szerzője sorsáról van csupán szó, a szöveg azonban ennél több üzenetet hordoz. Péter nem csak különleges megbízást kapott az Úrtól, hanem halálával is követte Mesterét. Miként Jézus kereszthalálára úgy tekintünk, mint Istent megdicsőítő cselekedetre, ugyanúgy mindazok halála, akiket hitükért megölnek, Istennek szerez dicsőséget. A vértanúságot elszenvedő személyt Isten jutalmazza meg azért, hogy hűségesen kitartott hitében, és semmiféle veszély, még a halálos fenyegetés sem tántorította el. Péter is méltó volt a vértanúságra, egészen odaadta életét Krisztusért, amely annak bizonyítéka, hogy szóbeli szeretetvallomása mögött komoly elköteleződés állt.
János evangélista írásának utolsó sorai megvilágítják a szerző szándékát: bemutatni Krisztusnak, az Isten Fiának titkát, amely kimeríthetetlen titok az ember számára. Amit viszont megismerünk Krisztus titkából, életéből és főként megváltó halálából és feltámadásából, az elegendő ahhoz, hogy kövessük őt és neki ajánljuk életünket.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Vigasztald Uram, a szegény lelkeket szenvedéseikben, és örvendeztesd meg őket örök világosságoddal! Engedd, Uram, hogy szent szenvedésed ereje által minden bűnös megtisztuljon, elnyerje kegyelmedet és eljusson országodba, az örök boldogságra!
Canisius Szent Péter
Mondtad már valaha, hogy nem mész misére, mert nem szimpatikus a pap? Vagy inkább csendben elmentél egy másik templomba? Felmerült a szerkesztőségben, hogy foglalkozzunk a hívek “népvándorlásának” jelenségével. Azt hiszem Budapesten különösen is jellemző (vagy legalábbis könnyű megoldani), hogy valaki olyan misét keressen magának, ahol egy számára szimpatikus atya a főcelebráns.
