„A nép látta, hogy Mózes késik lejönni a hegyről, azért összegyűlt Áron körül és követelőzött: ’Készíts nekünk isteneket, akik előttünk járnak. Nem tudjuk, mi történt azzal a Mózessel, aki kihozott bennünket Egyiptomból.’” (Kiv 32,1)
Megtörtént-e már veled, hogy elindultál hitben egy úton, azt hitted, ez Isten akarata, aztán nemsokára tépelődni kezdtél, vajon jól értelmezted-e, amit mondott neked? Tudom, milyen ez.
Amikor (feltámadása után egy alkalommal) Jézus megjelent tanítványainak és velük étkezett, megkérdezte Simon Pétertől: „Simon, János fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?” Péter így szólt: „Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek.” Erre Jézus azt mondta neki: „Legeltesd bárányaimat!”
Aztán újra megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz te engem?” Ő azt felelte: „Igen, Uram, tudod, hogy szeretlek!” Erre azt mondta neki: „Legeltesd juhaimat!”
Majd harmadszor is megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz engem?” Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: „Szeretsz engem?”, és ezt válaszolta: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek!” Jézus pedig ismét ezt mondta: „Legeltesd juhaimat! Bizony, bizony, mondom neked: Amikor még fiatal voltál, felövezted magad, és oda mentél, ahová akartál. De ha megöregszel, kiterjeszted karjaidat. Más fog felövezni téged, és oda visz, ahova nem akarod.” Azt jelezte e szavakkal, hogy (Péter) milyen halállal dicsőíti majd meg az Istent. Azután még hozzátette: „Kövess engem!”
Jn 21,15-19
Elmélkedés
A mai és a holnapi evangéliumban János evangéliumának utolsó sorait olvassuk, amely részekkel lezárul a húsvéti időszak. Péter megbízása jövőbe mutató cselekedet Jézus részéről, amely pontosan meghatározza mind az Egyház, mind az egyházi vezetők feladatát. A megbízást Péter háromszori vallomása előzi meg. Az a tény, hogy Jézus egymást követően háromszor kérdezi meg Pétertől, hogy szereti-e őt, azt jelzi, hogy az Úr többet, nagyobb szeretetet vár tőle. Jogosnak tűnik tehát az igény, hogy az egyházi vezetőknek nagyobb szeretetet kell tanúsítaniuk, mint az átlagos hívőknek, s ennek Isten és az emberek felé egyaránt meg kell nyilvánulnia. Aki bármilyen vezető szerepet vállal vagy kap az egyházi közösségben, annak a szeretet példaképévé kell válnia, s ez nem csupán a szavak, hanem a cselekedetek szintjére is igaz.
Az Irgalmasság Évében külön is ki kell emelnünk ezt a szempontot, hiszen a keresztény hívők odafigyelnek elöljáróik és vezetőik életvitelére és cselekedeteire, amely erőforrás számukra, és arra ösztönzi őket, hogy maguk is a tevékeny szeretet útjára lépjenek. Egyházi közösségeink jövője nem az emberi bölcsességen és nem is a vezetők bölcsességén múlik, hanem azon, hogy mennyire értjük meg és valósítjuk meg mindannyian, tehát vezetők és vezetettek egyaránt azt, amit Krisztus kér tőlünk.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Egyháznak Anyja, aki az utolsó vacsora termében a tanítványok között az új népért és pásztoraiért imádkoztál; eszközöld ki a papoknak az ajándékok teljességét, Apostolok Királynője!
Szent II. János Pál pápa
Ferenc pápa Amoris laetitia kezdetű apostoli buzdítása a 8. fejezetben kifejtett tanítás miatt éles bírálatokat váltott ki. A házasságszinódus után kiadott dokumentum ugyanis bizonyos esetekben megnyitja a lehetőséget az elvált és polgárilag újraházasodott katolikus hívek szentségekben való részesedése előtt, mégpedig anélkül, hogy az előző házasságot érvénytelennek mondta volna ki az illetékes egyházi bíróság. Ferenc pápa a 8. fejezet 305. pontjában megállapítja:
Mosolyogsz, de érzem, hogy belül szorongsz… Féltő szemmel figyeled hároméves kislányodat, aki előttünk a földön játszik, de hangod színéből kihallom, hogy igazából a magad irdatlan gondjaival vagy elfoglalva…
Mivel először vagy nálam, nem tudod, mit mondhatsz el nekem és mit nem? És mert sokat hallgatok, ugyanis egész lényedet meg akarom érteni, zavarban vagy, és nem tudod, hogy értem-e, amit mondasz, vagy sem?
Abban a időben Jézus az égre emelte szemét és így imádkozott: Szent Atyám, nemcsak tanítványaimért könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni fognak bennem. Egyek legyenek mindnyájan! Amint te, Atyám, bennem vagy és én tebenned, úgy legyenek ők is mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. Megosztottam velük a dicsőséget, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, amint mi egyek vagyunk: én őbennük, te énbennem, hogy így ők is teljesen egyek legyenek, s megtudja a világ, hogy te küldtél engem, és szereted őket, amint engem szerettél. Atyám! Azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok s lássák dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mivel már a világ teremtése előtt szerettél engem. Én igaz Atyám! A világ nem ismert meg, de én ismerlek, s ők is megismerték, hogy te küldtél engem. Megismertettem velük nevedet, és ezután is megismertetem, hogy a szeretet, amellyel engem szeretsz, bennük legyen, és én is őbennük legyek.
Jn 17,20-26
Elmélkedés
A mai evangéliumban tovább olvassuk Jézusnak az utolsó vacsorán mondott imáját, amelyet az Atyához címzett. Az előzményekben apostolaiért, tanítványaiért imádkozott, most pedig azokért, akik az ő szavukra, tanúságtételükre hinni fognak benne, követőivé válnak. A mi Urunk tehát előrelátó módon gondol mindazokra, akik az ő közösségéhez, az Egyházhoz kapcsolódnak. A későbbi korok hívői sincsenek tehát rosszabb helyzetben a hit útján járva, mint az egykori tanítványok, akik Jézus kortársai és az események szemtanúi voltak. Az Úr minket is belefoglalt imájába.
Az imának ez a részlete két dologról tanúskodik. Egyrészt arról, hogy Jézus közösséget akar. Azt akarta, hogy az Egyház közössége folytassa az ő szolgálatát, amely az igazság hirdetését és a szeretetszolgálatot egyaránt jelenti. Másrészt azt az üzenetet hordozza, hogy az Úr meg van arról győződve, hogy amíg ez a világ létezik, addig lesznek követői a földön. Más vallások térhódítását látva sok keresztény ember nyugtalankodik, aggódik napjainkban: vajon nem tűnik el a kereszténység? Jézus szavai alapján biztosan állíthatjuk: ha életünk igazi tanúságtétel, ha kitartunk a békességben és ha szeretettel szolgáljuk embertársainkat, akkor vallásunk megmarad, és jel lesz az idők végéig. Isten velünk van!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Drága Vigasztalónk! Téged küldött el a mi Urunk, Jézus Krisztus, hogy miután ő elmegy tőlünk, te légy velünk életünk minden pillanatában, te erősíts minket és vezess az igazságra, te irányítsd lépteinket, hogy le ne térjünk arról a keskeny útról, amelyet ő jelölt ki nekünk. Szentlélek Úristen! Szent adományaidból kérünk, bőségesen juttass nekünk, hogy azokat felhasználva minél buzgóbban munkálkodhassunk Isten országának építésén. Te légy velünk, amikor imádkozunk, te légy köztünk, amikor az Úrnak énekelünk, és akkor is, amikor az ő szent nevét dicsőítjük! Kérünk, segíts minket terjeszteni az evangéliumot! Segítsd szélesre tárnunk szívünk kapuját, hogy amikor az örömhír boldogságáról beszélünk másoknak, ők is megérezhessék az Isten végtelen szeretetét! Szentlélek Istenünk! Jöjj el szívünkbe, áradj szét lelkünkben!
1. A Szentírás által
Tulajdonképpen az egész kinyilatkoztatás célja, hogy megismerd Istent és elvezessen az üdvösségre. Ha minden nap figyelmesen olvasod, meg fogod benne találni azt az üzenetet, ami neked szól.
Emlékezzél meg, Istennek dicsőséges Anyja, magyarok Nagyasszonya, szentséges Szűz Mária, emlékezzél meg örökségedről, amelyet hű szolgád, első királyunk és apostolunk, Szent István neked fölajánlott és végrendeletében reád hagyott. Tekints kegyes arccal országodra, és dicső érdemeiddel légy szószólónk és közbenjárónk szent Fiadnál, Jézus Krisztusnál!
Abban az időben Jézus az égre emelte szemét, és így imádkozott: Szent Atyám, tartsd meg a te nevedben azokat, akiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi. Amíg velük voltam, megőriztem nevedben azokat, akiket nekem adtál. Megtartottam őket, és senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia, hogy beteljesedjék az írás. Most tehozzád megyek, ezeket pedig elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük. Átadtam nekik tanításodat, de a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való. Nem azt kérem tőled, hogy vedd el őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól. Hiszen nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból. Szenteld meg őket az igazságban, mert a te tanításod igazság. Amint te elküldtél engem a világba, úgy küldöm én is őket a világba. És értük szentelem magamat, hogy ők is megszentelődjenek az igazságban.
Jn 17,11b-19
Elmélkedés
Az utolsó vacsorán Jézus az Atyához imádkozott apostolaiért, ezt olvassuk a mai evangéliumban. Az imában az apostolok úgy szerepelnek, mint a közösség, az Egyház képviselői. Rájuk, mint az Egyház alapjaira bízza Jézus művének folytatását, az Isten országáról szóló örömhír hirdetését, az emberek üdvösségre vezetését. Az Egyház annak köszönhetően képes ellátni ezt a szolgálatot évszázadokon és évezredeken keresztül az idők végezetéig, hogy Jézus kinyilatkoztatta, megmutatta az Atyát, feltárta előttünk az Atya üdvözítő szándékát és közvetítette számunkra az Atya meghívását az üdvösségre, az örök életre. Jézustól tudjuk meg azt, hogy a mennyei Atya szeretettel fordul a világ és az ember felé, terve van az emberrel, amelyet üdvözítő isteni tervnek nevezünk, valamint azt is, hogy az Atya az ő Fiában, Jézusban mutatja meg számunkra az utat, amelyen eljuthatunk hozzá.
Szintén Jézustól tudjuk, hogy Isten gyermekeivé fogad minket, aminek köszönhetően gyermeki bizalommal fordulhatunk hozzá minden kérésünkkel, hiszen ő kész bennünket segíteni, és megad nekünk mindent, ami lelkünk üdvösségét szolgálja. Jézus az üdvösség egyedüli közvetítője, aki elvezet minket az Atyához. Bűnökkel terhelt életünk nem lehet akadály az üdvösségre jutásban, mert az Atya irgalmas és megbocsátó.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Jézusom! Hálát adok neked, hogy feltételek nélkül elfogadsz engem, hozzád tartozom, és nem mondasz le rólam. Hálát adok, hogy kegyelmed halálom napjáig ingyenes, hogy teljes jóságodban nem hiányosságaimat kéred számon tőlem. Hálát adok, hogy számodra nem veszhetek el soha, ha el is fordulok tőled, te akkor is rám találsz. Nem akkor jössz, ha várom, hanem ha nem számítok rá. Csöndesen átölelsz, befogadsz határtalan szeretetedbe. Elhiszem, hogy a szemedben nem létezik a rossz, csak az örök lehetőség, hogy bennem élve, általam kifejezd magad. Szólj rajtam keresztül, nyilvánulj meg bennem, hogy többé már ne én legyek a fontos, hanem csak te. Segíts, hogy közvetítsem jelenléted a világban.
Sohase lép gyíkra csigára
soha egy föltámadt fűszálra
a földön járó isten lába
de vétkeinket eltapossa
mert vétkeinket megbocsátja.
(In: Innen és túl. Versek az Isten-kereső emberről, PPEK)
Gerhard Müller bíboros, a Hittani Kongregáció prefektusa, Ferenc pápa doktrínáért felelős főembere egy május 2-án, Spanyolországban tartott előadásában leszögezte, hogy az Amoris Laetitia (AL) című apostoli buzdítás nem változtatja meg az Egyház eddigi tanítását és gyakorlatát az elvált újraházasodottakat és a szentségi fegyelmet illetően.
