Battaplébánia

Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: Bizony, bizony, mondom nektek: ti majd sírtok és jajgattok, a világ azonban örülni fog. Ti szomorkodtok, de szomorúságtok örömre fordul. Az asszony is, amikor szül, szomorkodik, mert eljött az ő órája; de amikor megszülte gyermekét, már nem emlékszik gyötrelmeire, mert örül, hogy ember született a világra. Így ti is most szomorkodtok ugyan, de majd viszontlátlak titeket. Akkor örülni fog szívetek, és örömeteket senki sem veszi el többé tőletek. Azon a napon már nem lesz több kérdeznivalótok tőlem.
Jn 16,20-23a

Elmélkedés

A Szentlélek által hozott örömről azt állítja Jézus a mai evangéliumban, hogy ezt senki nem veheti el tanítványaitól. Örömteli pillanatokat, boldog órákat megtapasztalhatunk földi életünk során. Azt kívánjuk ilyenkor, hogy ne múljon el az öröm érzése. De bármennyire is erős bennünk ez a kívánság, mégis elmúlik. Aztán várjuk a boldogság következő időszakát. Mindez annak a jele, hogy a tartós, a maradandó örömre vágyakozunk, amelyet valójában Isten adhat nekünk.

Rácsodálkozva mindarra, amivel Isten nap mint nap segíti életünket, örülhetünk ezeknek. De még nagyobb lesz az örömünk, ha arra gondolunk, hogy Isten az üdvösségre, az örök életre hív minket és az ő segítségének, kegyelmének köszönhetően el is juthatunk hozzá. Nem a mi személyes érdemünk ez, hanem Isten ajándéka számunkra. A megváltottság öröme ez, amelyet senki nem vehet el tőlünk. Ez az öröm valóban megszünteti kérdéseinket, mert megértjük Isten szeretetének lényegét és egyesülünk vele. Legyünk hálásak mindig az Úrnak, hogy megváltott és üdvözít minket! A hála és az öröm érzése legyen bennünk, amikor Istenünk jelenlétét, szeretetét érezzük! Legyen bennünk öröme, amikor szavát hallgatjuk és váljon bennünk életté! Legyen bennünk a szabadulás öröme, amikor a szentgyónásban bűneinket megbocsátja!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Édes Jézusom, eléd borulok, abban a biztos tudatban, hogy te megteheted azt is, amit én még csak el sem tudok képzelni. Ott akarlak szolgálni, ahol te akarod, bármi áron, bármi áldozat árán. Én magamtól semmit sem tudok tenni: nem tudok megalázkodni, de mondom neked és határozottan mondom: meg akarok alázkodni, szeretni akarom a megalázkodást, hogy testvéreim ne vegyenek sokba. Csukott szemmel és bizonyos örömmel vetem magam a megvetés, a szenvedés és elutasítás azon áradatába, ahová a te akaratod helyez. A szívembe hasít az ellenérzés, míg ezt mondom, de mégis megígérem neked: akarok szenvedni, akarok érted megvetett lenni!

Szent XXIII. János pápa

Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Még egy kis idő és már nem láttok engem, és ismét egy kis idő és viszontláttok engem, (mert az Atyához megyek.)” Tanítványai erre így tanakodtak: „Mit akar mondani ezzel: Még egy kis idő és már nem láttok engem, és ismét egy kis idő és viszontláttok engem? És hogy: Az Atyához megyek? Mit jelent az, hogy: Még egy kis idő? Nem értjük, mit beszél.” Jézus észrevette, hogy kérdezni akarják, így szólt tehát hozzájuk: „Azon tanakodtok, hogy azt mondtam: Még egy kis idő és már nem láttok engem, és ismét egy kis idő és viszontláttok engem? Bizony, bizony, mondom nektek: Sírni fogtok és jajgatni, a világ pedig örül. Szomorkodni fogtok, de szomorúságtok örömre fordul.”
Jn 16,16-20

Elmélkedés

A mai evangéliumban folytatódik Jézus utolsó vacsorán mondott búcsúbeszéde, amelyben felkészítette apostolait a távozása utáni időkre és a Szentlélek eljövetelére. Többek között ezt mondja: „Szomorkodni fogtok, de szomorúságtok örömre fordul.” Hogyan értsük ezt a kijelentést?

Egyrészt arra gondolhatunk, hogy az Úr kereszthalála szomorúságot jelent az apostolok számára, de a feltámadás újra örömet ad nekik. Másrészt az Úr végső távozása a világból, azaz mennybemenetele szintén szomorúságot jelent, de a Szentlélek eljövetele örömet hoz számukra.

Láthatjuk tehát, hogy amikor valami lezárul, befejeződik, akkor az ember képes átadni önmagát a csüggedésnek, a szomorúságnak. Így vagyunk ezzel akkor is, amikor Krisztus küldetésére gondolunk. Szomorúságunk oka talán sok esetben az, hogy rövidlátóak vagyunk és nem gondolunk előre, a jövőre. Isten viszont új távlatokat nyit számunkra, olyan dolgokat tesz, amelyek emberi elképzeléseinkben nem is szerepeltek. Ezek felismerése, az üdvözítő isteni szándék megértése új kezdetet jelent számunkra, amely új utakon örömmel indulunk el. Az emberi szomorúságot le kell vetnünk és el kell fogadnunk Isten tervét, amely sokszor valóban titokzatos és kezdetben érthetetlen. Várjuk lelkesen a Szentlelket, aki minden nap új örömmel ajándékoz meg bennünket!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, akarod a kezemet, hogy ez a nap a rászoruló szegények és betegek megsegítésével teljen? Uram, neked adom ma a kezemet. Uram, akarod a lábamat, hogy a mai nap azok látogatásával teljen, akiknek barátra van szükségük? Uram, ma neked adom lábamat. Uram, akarod ma a hangomat, hogy a mai nap beszélgetéssel teljen azokkal, akik a szeretet szavát szomjazzák? Uram, neked adom ma a hangomat. Uram, akarod a szívemet, hogy ez a nap a magányosok szeretetével múljon el, mert hiszen ők is emberek? Uram, ma neked adom a szívemet.

Boldog Kalkuttai Teréz

Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Még sok mondanivalóm volna nektek, de nem vagytok hozzá elég erősek. Amikor azonban eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet titeket a teljes igazságra. Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek. Megdicsőít engem, mert az enyémből veszi, amit majd hirdet nektek. Minden, ami Atyámé, enyém is. Ezért mondtam, hogy az enyémből veszi, amit majd hirdet nektek.”
Jn 16,12-15

Elmélkedés

Az eljövendő és elküldendő Szentlélekről szóló tanítás folytatódik a mai evangéliumi részben, amelyet Jézus az utolsó vacsorán mondott apostolainak. E helyen azt állítja, hogy a teljes igazságra, az igazság teljességére fogja elvezetni őket a harmadik isteni személy. Miért van szükség arra, hogy a Szentlélek az igazság újabb mélységeit tárja fel az apostolok számára, akik éveken keresztül Jézus közelében voltak, hallották tanítását és cselekedetei láttán személyesen is meggyőződhettek tanításának igazságáról? A válasz a „kereszt botrányában” rejlik, ahogyan Szent Pál apostol nevezi Krisztus kereszthalálát (vö. 1Kor 1,23-24). Az Úr szenvedése és kereszthalála a hitetlen zsidóknak botrány volt, mert elképzelhetetlen volt számukra, hogy a Messiás ilyen módon haljon meg. Ugyanakkor az apostolokat, a tanítványokat és a Krisztusban hívő zsidókat is próbára tette a kereszthalál eseménye és ténye, az ő hitük is megrendült.

A Szentlélek, akit az előző napok evangéliumaiban olvasottak alapján jogosan nevezünk az emberek legfőbb tanítójának és az igazság hirdetőjének, megvilágosítja értelmünket és megérteti velünk, hogy Krisztus szenvedése és önfeláldozó halála olyan tett, amelyet a mennyei Atya kívánt a mi megváltásunk érdekében, és amelyet Krisztus az irántunk való szeretetből vállalt.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Engedd, én Istenem, hogy a te szent Fiad áldozatának gyümölcsét érezzem. Az igaz hit és a keresztény szeretet által szent Fiadba olts be engem, hogy én őbenne és ő énbennem lakozzék. Engedd, Uram, hogy azt az üdvösséget, amelyet nekünk haláloddal nyertél, magunkhoz kapcsoljuk. Gyógyítsd meg lelki sebeinket; ne utáld meg, irgalmas szamaritánus, háládatlan szolgáidat. Azon szeretetért, mely téged a földre hozott, tisztítsd meg az én bűnös lelkemet.

Pázmány Péter