Battaplébánia

Búcsúbeszédében Jézus ezt mondta tanítványainak: „Most elmegyek ahhoz, aki küldött engem. Senki sem kérdi közületek, hová mégy. De mivel ezt mondtam nektek, szomorúság tölti el szíveteket. Pedig én az igazságot mondom: Jobb nektek, ha én elmegyek, mert ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok. De ha elmegyek, majd elküldöm őt nektek. Amikor eljön, meggyőzi majd a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről. A bűnről: mert nem hittek bennem. Az igazságról: mert az Atyához megyek, és már nem láttok engem. Az ítéletről: mert a világ fejedelmét már elítélték.”
Jn 16,5-11

Elmélkedés

Az utolsó vacsorán mondott beszédében Jézus újabb kijelentéseket tesz az elküldendő Szentlélekről, erről olvasunk a mai napon az evangéliumban. A mi Urunk ezt mondja: az eljövendő Lélek „meggyőzi majd a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről.”

Elsőként azt említi, hogy a Szentlélek meggyőzi az embereket a bűnről, pontosabban azokat, akik nem hittek Jézusban. Itt tulajdonképpen a hitetlenség úgy jelenik meg, mint a legfőbb bűn. Aki szembefordul Jézussal, a mennyei Atya küldöttével, és hitetlenül elutasítja őt, az bűnt követ el, még akkor is, ha ezt nem látja be. A Szentlélek ébreszti rá őt arra, hogy bűnt követ el, mert nem csak Jézus személyét utasítja el, hanem az üdvösséget is, amelynek a közvetítője egyedül az Úr. Az irgalmas Isten üdvözítő tervével való szembenállás az ember legnagyobb bűne, amely a hitetlenségben nyilvánul meg. Másodszor azt mondja, hogy a Lélek működésének köszönhetően Jézus távozását követően is megismerhetik az emberek az igazságot és követhetik azt. Harmadszor pedig azt állítja, hogy a „világ fejedelmét,” a gonoszt már elítélte Isten, mert nem állt ki az igazság mellett és arra törekszik, hogy az embereket is a hazugság oldalára állítsa.

Segítsen minket a Szentlélek abban, hogy Krisztusban felismerjük üdvösségünk közvetítőjét és mindig kövessük őt!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Szelíd és alázatos szívű Jézus, hallgass meg engem! A kívánságtól, hogy becsüljenek, hogy dicsérjenek, hogy előnyben részesítsenek: szabadíts meg engem! A félelemtől, hogy visszautasítanak, hogy elfelejtenek, hogy szidalmaznak: szabadíts meg engem! Hogy másokat jobban szeressenek, mint engem: add akarnom, jó Jézus! Szelíd és alázatos szívű Jézus, hallgasd meg könyörgésemet, és alakítsd szívemet a tied szerint!

Merry Del Val

Jézus az utolsó vacsorán így szólt apostolaihoz: Ha eljön a Vigasztaló, akit az Atyától küldök, az Igazság Lelke, aki az Atyától származik, ő majd tanúságot tesz rólam. Tegyetek ti is tanúságot rólam, hiszen kezdettől fogva velem vagytok! Azért mondtam ezt nektek, hogy meg ne botránkozzatok. Ki fognak zárni benneteket a zsinagógákból. Sőt eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy szolgálatot tesz Istennek, így tesznek majd veletek, mert nem ismerik sem az Atyát, sem engem. Ezeket azért mondtam el nektek, hogy amikor eljön az óra, eszetekbe jusson, hogy előre megmondtam nektek.
Jn 15,26-16,4a

Elmélkedés

Amikor az utolsó vacsorán Jézus megígéri apostolainak, hogy elküldi számukra a Szentlelket, akkor az Igazság Lelkének nevezi a harmadik isteni személyt. Olyan összefoglaló jellegű kijelentés ez a Szentlélekről, amely több mindent foglal magába. Egyrészt azt jelenti, hogy a Szentlélek mindig az igazság oldalán áll a hazugsággal szemben. Isten tehát az igazságot képviseli, míg a gonosz a hazugság képviselője, a hazugság atyja (vö. Jn 8,44). Krisztus szavainak igazságát a mennyei Atya igazolja a csodák által, s kettőjüktől származik a Szentlélek, az Igazság Lelke. A Szentlélek azért jön el a világba, hogy az embereket az igazság oldalára állítsa, azaz segítsen minket abban, hogy Isten mellett döntsünk.

Másrészt a Krisztusban hívő embereket az Igazság Lelke tanítja meg a helyes imádkozásra és az Isten felé irányuló helyes tiszteletre, az imádásra. Jézus egy alkalommal kijelentette: „az igazi imádók Lélekben és igazságban fogják imádni az Atyát” (Jn 4,23).

Harmadrészt pedig a Szentlélek megerősíti a hívőket az igazság melletti hűségben és a tanúságtételben. A krisztusi igazságról akkor tudunk hitelesen tanúskodni, ha meggyőződéssel valljuk és éljük annak igazságát. Segítsen minket az Igazság Lelke abban, hogy Krisztusban felismerjük a követendő igazságot, akit az igaz Atya küldött hozzánk!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Atyám, rád hagyatkozom: tedd velem azt, ami neked tetszik. Bármit teszel is velem, megköszönöm. Kész vagyok mindenre, elfogadok mindent, csak akaratod teljesedjék bennem és minden teremtményedben. Semmi mást nem óhajtok, Istenem! A szeretet sürget, hogy egészen neked adjam magamat, hogy fenntartás nélkül kezedbe helyezzem életemet – határtalan bizalommal, mert te vagy az én Atyám.

Charles De Foucauld

Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: „Aki szeret engem, megtartja tanításomat, Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála. Aki nem szeret, az nem tartja meg tanításomat. A tanítás pedig, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki engem küldött. Ezeket akartam nektek elmondani, amíg veletek vagyok. S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek. Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom, ahogy a világ adja nektek. Ne nyugtalankodjék szívetek, és ne csüggedjen. Hiszen hallottátok, hogy azt mondtam: Elmegyek, de visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek, örülnétek annak, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam. Előre megmondtam nektek, mielőtt megtörténnék, hogy ha majd bekövetkezik, higgyetek.”
Jn 14,23-29

Elmélkedés

Az Úr tanítása

A mai evangéliumban Jézus pontosan megnevezi, hogy mi az alapja annak a kapcsolatnak, ami közte és követői között fennáll. Ezt mondja: „Aki szeret engem, megtartja tanításomat.” A kapcsolat a szeretettel kezdődik. Megtapasztaljuk Krisztus szeretetét és viszonozzuk azt. Ez azonban nem merülhet ki szavak hangoztatásában vagy valamiféle kiüresedett érzésben, hanem abban mutatkozik meg, hogy az Úr tanítása szerint élünk. Ez utóbbi mutatja meg azt, hogy mennyire gondoljuk komolyan szeretetünket. Ha valóban szeretjük Istent, akkor tanításának egyre jobb megismerésére és megértésére törekszünk, illetve arra, hogy aszerint éljünk.

„Aki szeret engem, megtartja tanításomat.” Milyen tanításra gondol Jézus? Minek a megtartására kapunk keresztény emberként meghívást Istentől? Jézus nem parancsok sokaságával és törvények gyűjteményével áraszt el bennünket, hanem nagyon röviden és lényegretörően mondja el, hogy mit kíván tőlünk: életünk legfőbb vezérelve a szeretet parancsa legyen. Szeressük Istent mindenekfelett és szeressük felebarátainkat! Észre kell vennünk azt is, hogy Jézus esetében ez a parancs, ez a kérés olyan szóbeli kijelentés, amelyet ő a gyakorlatban megvalósított. Egészen odaadta magát Istennek a kereszten, hogy ilyen módon is kimutassa, semmit nem helyez Isten szeretete elé. És egészen odaadta magát az embereknek, hogy megmutassa szeretetét. Az utolsó vacsora megható jelenete, amikor az Úr megmossa tanítványai lábát. E cselekedetében is a teljes odaadást kell felismernünk.

„Aki szeret engem, megtartja tanításomat” – mondja Jézus. Jogosan támasztja ezt az igényt minden követője számára, hiszen ő ugyanezt megélte a mennyei Atyával való kapcsolatában. Azért tette meg mindazt, amit az Atya kért tőle és azért engedelmeskedett mindhalálig az Atyának, mert szereti az Atyát. Ha ez nem így volna, nem volna hiteles a kérése.

„Aki szeret engem, megtartja tanításomat.” Sokan nehéznek tartják Jézus tanítását és azt hangoztatják, hogy túl magasra tette a mércét, nem képesek megtartani Isten parancsait. Vajon miért nem képesek erre? Nemde az lehet ennek hátterében, hogy valójában nem szeretik Istent? Nemde a szeretet megtartását tagadják meg ők? Nemde felmentést adnak maguknak a szeretet parancsa alól?

Jézus kijelentését kiegészíti a következő üzenet, amelyet János apostol és evangélista fogalmaz meg egyik levelében: „Abból tudjuk meg, hogy ismerjük Jézust, ha megtartjuk parancsait. Aki azt mondja, hogy ismeri őt, de parancsait nem tartja meg, az hazug, és nincs benne igazság. Aki azonban megtartja az ő igéjét, abban Isten szeretete valóban tökéletes, ebből tudjuk meg, hogy őbenne vagyunk. Aki azt mondja, hogy őbenne marad, annak úgy is kell élnie, ahogyan ő élt” (1Jn 2,3-6). Megismerni, meghallgatni és követni Jézust azt jelenti, hogy teljesítjük amit mond. Teljes meggyőződéssel rálépünk arra az útra, amelyen a mi Urunk is járt, a szeretet útjára, az engedelmesség útjára, az igazság útjára és az öröm útjára. Krisztus tanításában felismerhetjük a szeretet teljességét, az engedelmesség értékét, az egyedül üdvözítő igazságot és az öröm kiáradását. Lépjünk rá erre az útra és megtapasztaljuk, hogy Krisztus vezet minket ezen az úton az örökkévalóság felé.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! A szeretet oly titokzatos számunkra, hiszen nem tudhatjuk, hogy mi az a cselekedet, mozzanat vagy szó, ami felkelti a szeretet érzését szívünkben valaki iránt. És azt sem láthatjuk előre, hogy mi lesz az a cselekedetünk vagy szavunk, amely alapján felebarátunk megértheti, hogy szeretjük őt, mert ez a tett a mi szeretetünknek a jele. Ahhoz kérjük segítségedet, hogy szeretetünk soha ne merüljön ki szavakban, hanem cselekedetekben nyilvánuljon meg. Segíts minket abban, hogy tanításodat, a szeretet csodálatos üzenetét egyre jobban megértsük és meg is valósítsuk!