1973-ban, egy süket japán apácának, Ágnes Katsuko Sasagawa nővérnek többször megjelent a Szűzanya, és megkapta a stigmákat is. Egy fából készült szobor Akita (Japán) közelében sírni kezdett csodálatos módon. Ez több mint száz alkalommal megtörtént, e…
Az elmúlt hetekben a Facebookon élénk eszmecsere zajlott a liturgikus zenéről, és ott Balázs atya neve is szóba került. Kérésére az alábbiakban közzétesszük az erre vonatkozó reflexióját.
Bucsy Leventének, Försönits Andrásnak minden olvasónak és kommentelőnek
Először is: tisztelettel kérem, hogy ha valamihez hozzászólunk, akkor érveket hozzunk, ne pedig a hozzászóló partnert minősítsük. Minden, a beszélgető partnert minősítő jelző csak arra utal, hogy az igazi érvekből kifogyott az illető.
Az utolsó vacsorán mondott beszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom, ahogy a világ adja nektek. Ne nyugtalankodjék szívetek, és ne csüggedjen! Hiszen hallottátok, hogy azt mondtam: Elmegyek, de visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek annak, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam. Előre megmondtam nektek, mielőtt megtörténnék, hogy ha majd bekövetkezik, higgyetek. Már nem sokat beszélek veletek, mert jön a világ fejedelme. Rajtam ugyan nincs hatalma; hogy azonban megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát: úgy cselekszem, amint az Atya meghagyta nekem.”
Jn 14,27-31a
Elmélkedés
Jézus a tanítványok megnyugtatásával kezdte búcsúbeszédét és ezzel is fejezi be. Távozása az Atyához való visszatérést jelenti, mert illő, hogy küldetése befejeztével visszatérjen ahhoz, aki elküldte őt. Mai elmélkedésünkben a szövegrész két kijelentését érdemes megvilágítanunk.
Jézus a következőket mondja: „az Atya nagyobb nálam.” Félreértésre, sőt, a Fiúistennel kapcsolatos tévedésre adhat okot ez a kijelentés. A IV. században az ariánusok eretnek mozgalma éppen erre a mondatra hivatkozva állította azt, hogy Jézus, azaz a Fiú nem lehet egylényegű az Atyával, hiszen ő is csak teremtmény. Ebben az időben azonban még nem tisztázták, hogy a Fiúisten valóságos ember és valóságos Isten, akinek személyében az emberi és az isteni természet elválaszthatatlan egységben van. Jézus szavainak helyes értelme tehát a következő: mint valóságos Isten egylényegű az Atyával, azaz egyenrangú vele, egységben vannak. Embersége szerint viszont nagyobb nála az Atya, mert Isten nagyobb minden embernél. Jézusnak ez a kijelentése az ő emberi alázatát, engedelmességét mutatja meg. Isteni tudásával és akaratával mindent tud és mindenbe beleegyezik, amit az Atya kíván tőle, és emberi akaratával is elfogad mindent, amit a megváltás érdekében az Atya kér tőle. Így ad nekünk példát arra, hogy miként engedelmeskedjünk Istennek.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Jézus értünk könyörgött, értünk halt meg. Ránk bízta igéit, üdvözítő igazságait. Kiválasztott bennünket a világból, hogy tanítványaiként szolgálhassuk a világot. Az oltárról vett végtelen ajándék a miénk és mindenkié, így vegyük.
EXKLUZÍV INTERJÚ
A John Henry Newman Felsőoktatási Képzési Központ vendégprofesszoraként első alkalommal látogatott Magyarországra Mons. Dr. Athanasius Schneider O.R.C., Celerina címzetes főpásztora, a Boldogságos Szűz Mária astanai érsekségének (Kazahsztán) segédpüspöke.
Amint azt a Rorate Caeli 2016. március 10-i bejegyzésében is olvashatjuk, a közép-ázsiai főpásztor 2016. március 4-től 6-ig előadásokat tartott és tradicionális (usus antiquior) főpapi szentmisét mutatott be a magyar hívek részvételével.
Folytatjuk a hétfőn megkezdett sorozatot, amiben megpróbálunk röviden válaszolni néhány gyakran felmerülő kérdésre a katolikus egyház tanításával kapcsolatban. Következzen újabb öt kérdés!
A katolikus egyház hozzáadott könyveket a Bibliához.
A Biblia Jézus korában nem úgy nézett ki, mint ma, hogy bemész a boltba, és leveszed a polcról a szépen bekötött könyvet. Jézus korában (amikor még csak az Ószövetség létezett leírva), úgy képzeld el, hogy voltak különálló iratok, amiket a zsidó közösségek olvastak, de nem volt még végleges ezeknek a könyveknek a listája, azaz nem volt még kimondva, hogy a sok használatban lévő könyv közül melyiket kell sugalmazottnak, isteninek tartani.
Abban az időben: Jézus megjelent a Tizenegynek, és így szólt hozzájuk: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek! Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik. A híveket ezek a jelek fogják kísérni: A nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek a kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik. Ráteszik a kezüket a betegekre, és azok meggyógyulnak.” Az Úr Jézus, miután ezeket elmondta nekik, felvétetett a mennybe, és helyet foglalt az Isten jobbján. Ők pedig elmentek, és mindenütt hirdették az evangéliumot. Az Úr együtt munkálkodott velük, és az igehirdetést megerősítette a jelek által, amelyek kísérték őket.
Mk 16,15-20
Elmélkedés
A mai napon a négy evangélista egyikét, Szent Márkot ünnepeljük, akinek műve időrendben a legkorábban keletkezett. A szentírástudósok korábban azt valószínűsítették, hogy a jeruzsálemi templom lerombolása után, a 70-es évek elején született a Márk szerinti evangélium, de az újabb kutatások még korábbra, a 60-as évek végére teszik a keletkezést. Márk nem tartozott a tizenkét apostol közé, egészen fiatal lehetett még Jézus idejében. Ismeretei onnan származnak, hogy Péter apostol útitársa, kísérője volt, s feltehetően az apostol halála indíthatta arra, hogy lejegyezze mindazt, amit igehirdetéséből az évek során megjegyzett. Márk írásával olyan új irodalmi mintát alkotott, amelyet aztán Máté, Lukács és János is követett, s amelyet sajátos műfaja miatt evangéliumnak, örömhírnek nevezünk.
Márk evangélistának az volt a célja, hogy a következő nemzedékekben hitet ébresszen Jézus iránt, aki meghirdette és elhozta az Isten országát, példabeszédekben tanított, követésére hívta az embereket, halálában és feltámadásában Isten Fiának, a Megváltónak bizonyult.
Az evangélium olvasása napjainkban is arra hív, hogy belépjünk Isten országába és magunk is tegyünk annak növekedéséért, legyünk Jézus tanítványai, hiszen ő a mi Megváltónk, aki elvezet az örök életre.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Isten Fia, téged az Atya minden idők minden emberéhez küldött a föld minden részére! Téged kérünk Mária által, a te édesanyád és a mi édesanyánk által: ne engedd, hogy Egyházad hiányt szenvedjen hivatásokban, különösen ne hiányozzanak azok, akik egészen a te országodért szentelik magukat.
Szent II. János Pál pápa
„Nem mi szerettük Istent, hanem Ő szeretett minket és elküldte Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért” (1Jn 4,10).
Aki áldozatot hoz, lemond önmagáról. Nem magáért él, hanem másokért. Mindig azt keresi, mivel tehet jót, mivel szerezhet örömöt másoknak. Bibliai értelme szerint az áldozat Istennek szól. Ezzel ismeri el az ember, hogy Isten az ő Teremtője és végső célja; valamint, hogy Isten az igazi tulajdonosa mindennek.
A rózsafüzér imádkozásánál több hiba is elő szokott fordulni.
A határozott szándék hiánya
A leggyakoribb hiba, hogy nincs meghatározott szándékunk, melyet az ima elmondása előtt felindítanánk. Nem föltétlenül szükséges ugyan a határozott szándék, de ahhoz, hogy meglegyen az áhítatos lelkület, elengedhetetlen.
Abban az időben: Amikor az áruló Júdás kiment a teremből, Jézus beszélni kezdett: „Most dicsőül meg az Emberfia, s az Isten is megdicsőül benne. Ha Isten megdicsőül benne, Isten is megdicsőíti őt saját magában, sőt hamarosan megdicsőíti. Fiaim, már csak rövid ideig vagyok veletek. Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról tudják majd meg, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.”
Jn 13,31-33a.34-35
Elmélkedés
A szeretet útja
A Szentírás egyik legtöbbet idézett részlete a szeretet-himnusz, amely Szent Pál apostol korintusiakhoz írt első levelében található, a 13. fejezetben. Olyan irodalmi remekmű ez, amely csodálatosan foglalja össze a szeretet lényegét. Az apostol így kezdi: „Szóljak bár az emberek vagy angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, olyan vagyok, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. Legyen bár prófétáló tehetségem, ismerjem akár az összes titkot és minden tudományt, és legyen bár olyan teljes a hitem, hogy a hegyeket áthelyezzem: ha szeretet nincs bennem, semmi sem vagyok. Osszam el bár egész vagyonomat alamizsnaként, és adjam át testemet, hogy dicsekedjek: ha szeretet nincs bennem, semmit sem használ nekem” (1Kor 13,1-3). Sajnos könnyen megfeledkezünk a szeretet-himnusz bevezetéséről, most viszont mégis idézzük fel. Szent Pál így vezeti fel mondanivalóját: „Egy mindennél kiválóbb utat mutatok nektek” (1Kor 12,31), a szeretetet tehát útnak nevezi.
Korábban felsorolja azokat a feladatokat, amelyeket Isten ad az embereknek: egyesek apostolok, mások próféták, ismét mások tanítói vagy csodatevő hatalmat kapnak. Ezt követik az Istentől származó adományok, a gyógyítás, a segítségnyújtás, a kormányzás és a nyelveken való szólás adománya. A keresztény ember jól teszi, ha ezen adományokért imádkozik, hiszen ezek teszik őt képessé, hogy ellássa azt az apostoli, prófétai vagy tanítói feladatot, amellyel Isten megbízta. Az apostol a szeretetet nem adománynak vagy erénynek, hanem útnak nevezi, és ez egy nagyon érdekes megközelítés. Mert ha a szeretet út, akkor azon nem csak járni kell, hanem valahonnan indul és valahová vezet. Vajon honnan indul a szeretet útja? És hová juthatunk, ha a szeretet útján járunk életünkben? A szeretet Istentől indul, ő a szeretet forrása, ő maga a szeretet. És a szeretet Istenhez vezet, aki az örök szeretet.
Mindezek fényében könnyebben megértjük Jézus kijelentését, amit a mai vasárnap evangéliumában olvasunk: „Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást!” Mintha csak ezt mondaná: Induljatok a szeretet útján! Járjatok a szeretet útján! Közeledjetek Istenhez a szeretet útján! Induljatok embertársaitok, felebarátaitok felé a szeretet útján! Ha valaki úgy érzi, hogy elszakadt Istentől, akkor ez amiatt van, mert nem élt Isten szeretetében. Ha tehát újra találkozni szeretne Istennel, akkor el kell hagynia a bűn útját és rá kell lépnie a szeretet útjára. Ha pedig valaki úgy érzi, hogy megromlott embertársaival a kapcsolata, szakadék választja el őt családjától vagy másoktól, akkor rá kell lépnie a szeretet útjára, mert ez vezet a másik emberhez. A szeretet nem egy kellemes érzés az ember szívében, hanem olyan út, amelyen szüntelenül haladnunk kell. A szeretet gyakorlásában példaképünk Jézus, aki ezt kéri tőlünk, követőitől: „Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról tudják majd meg, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.” Ebben az értelemben a felebaráti szeretet tanúságtétel a világ előtt. Olyan jel a világ számára, amelyből felismerhető Krisztushoz tartozásunk. Legyen bátorságunk megtenni az első lépést a szeretet útján, és legyen erőnk hozzá, hogy életünk minden napján tegyünk egy lépést a szeretet útján!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, Jézus Krisztus! Vezess végső célom, a mennyei Atya felé! Belátom, hogy egyedül a krisztusi út, a szeretet útja, a remény útja, a megbocsátás útja, az öröm útja, az igazi szabadság útja, az élet tiszteletének útja vezet az Atyához az örök üdvösségre! Segíts megtalálnom a helyes utat és támogass, hogy ezt az utat soha el ne hagyjam s azon meg ne álljak! Segíts kegyelmeddel, hogy mindig közelebb kerüljek az Atyához! Légy velem és te vezess életutamon! Vezess a szeretet útján!
Ha az Evangélium hirdetésének erről a formájáról esik szó, általában mindenki húzza a száját. Az utcán tevékenykedő „térítőkről” szekták, akaratoskodó, kellemetlenkedő emberek jutnak az eszünkbe, akik láttán inkább úgy teszünk, mintha telefonálnánk. Valóban csak ez az útja az utcai evangelizációnak? Hogyan fogadjuk, ha minket szólítanak meg? Nekünk is meg kell jelennünk az utcán?
