Zbigniew Kiernikowski legnicai megyéspüspök 2016. április 10-én kiadott közleménye és letölthető virtuális kiállítás a világ eucharisztikus csodáiról
A legnicai Szent Jácint plébániatemplomban történt csodáról az egyházmegye honlapján jelent meg az alábbi közlemény. A plébánia honlapján az eredeti dokumentum és képgaléria is látható.
Az etológus Dawkins szerint „teljes bizonyossággal kijelenthetjük, hogy aki nem hisz az evolúcióban, az tudatlan, ostoba vagy bolond (vagy gonosz, de ezt a lehetőséget inkább hagyjuk)”. Valóban így van? Biológiai Nobel-díj nem létezik, úgyhogy aki a biológia (különösen a sejtbiológia, a molekuláris biológia és a biokémia) területén ér el átütő eredményeket, az jó esetben a fiziológiai és orvostudományi vagy a kémiai Nobel-díjat kaphatja meg. Aki ilyen Nobel-díjat kap, az valószínűleg nem tudatlan, ostoba vagy őrült a biológia kérdéseit illetően.
„Senki ne keresse csak a maga javát, hanem a másét is.” (Fil 2,4)
Beléptem az ajtón, titokban abban reménykedtem, hogy valaki odajön hozzám, bemutat a csoportnak, és segít, hogy felengedjek. Mikor ez nem történt meg, és csak múltak a percek, elővettem a mobilomat, pörgetni kezdtem az emaileket, hogy legalább úgy tűnjék, mintha kapcsolatban lennék valakivel. Bárkivel.
Jill, nézz körül.
Isten kérése hang nélkül zendült a lelkem mélyén.
„Senki ne keresse csak a maga javát, hanem a másét is.” (Fil 2,4)
Beléptem az ajtón, titokban abban reménykedtem, hogy valaki odajön hozzám, bemutat a csoportnak, és segít, hogy felengedjek. Mikor ez nem történt meg, és csak múltak a percek, elővettem a mobilomat, pörgetni kezdtem az emaileket, hogy legalább úgy tűnjék, mintha kapcsolatban lennék valakivel. Bárkivel.
Jill, nézz körül.
Isten kérése hang nélkül zendült a lelkem mélyén.
Abban az időben Jézus hangos szóval hirdette: Aki bennem hisz, nem énbennem hisz, hanem abban, aki küldött engem. Aki engem lát, azt látja, aki küldött engem. Én világosságul jöttem e világra, hogy aki bennem hisz, ne maradjon sötétségben. Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem tartja meg, azt nem én ítélem el, mert hiszen nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy megváltsam a világot. Van bírája annak, aki megvet, és nem fogadja el tanításomat. A tőlem hirdetett ige ítéli el őt az utolsó napon. Mert én nem magamtól beszéltem, hanem az Atya, aki küldött engem, hagyta meg nekem, hogy mit mondjak és mit hirdessek. Tudom, hogy az ő parancsa örök élet. Amit tehát hirdetek, úgy hirdetem, amint az Atya mondta nekem.
Jn 12,44-50
Elmélkedés
A mai evangélium nem követi időrendben az előző napi részleteket, de gondolatában azok folytatása, mert itt is Jézus küldetéséről, a Fiú és az Atya egységéről van szó. A helyes értelmezéshez jó tudnunk, hogy János evangéliuma az I. század vége felé keletkezett. Az apostoli időkben komoly problémát okozott a zsidók hitetlensége, Jézus elutasítása. Az első keresztény közösségeket, amelyek tagjai között egyaránt voltak a zsidóságból és a pogányságból megtértek, mélyen foglalkoztatta az a kérdés, hogy miért nem fogadta el az egész választott nép Jézus személyét? Miért utasították el őt a vallási vezetők? Miért nem hitték el, hogy valóban ő a Messiás?
A kérdés titkát csak fokozta az a jelenség, hogy egyre többen lettek keresztényekké a pogányok közül, s az évszázad végére már nagyobb számban voltak, mint a zsidó vallásból megtértek. Szent János evangélista e helyen egy olyan beszédet közöl Jézustól, amelyikben utalás szerepel arra vonatkozóan, hogy küldetése nem csupán az ószövetségi választott néphez, hanem az egész emberiséghez szól. Isten Fiának világossága minden ember felé kiárad, mert az Atya mindenkit hív az üdvösségre, az örök életre. Az üdvösség feltétele, hogy az emberek hittel elfogadják az ő küldöttét, Jézust. Ez természetesen napjaink nemzedékére is érvényes.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: őszinte szívvel és kicsinységem tudatában hálát adok neked, s egész lelkemmel kérlek, rendkívüli jóságodban fogadd jóakarattal könyörgésemet: hatalmaddal űzd el az ellenséget tetteimtől és cselekedeteimtől, erősíts engem a hitben, kormányozd értelmem, adj nekem bensőséges gondolatokat, és vezess el engem boldogságod birtoklására! Vezess el engem arra, hogy téged mindenkinél és mindennél jobban szeresselek!
Robert Sarah bíborossal beszélget Nicolas Diat
– Az ideológiai szemellenzők és a megosztás forrásai tényleg ennyire jelen vannak az Egyházban?
– XVI. Benedek szokta mondani, hogy nem az ideológiák mentik meg a világot, hanem a szentek és a belőlük kiáradó nagy, de oly szelíd világosság. Az ideológiák elbutítják, elnyomják és deformálják az embereket, mert azok belső természetük szerint, nem az emberek javára irányulnak. Guineában személyesen tapasztaltam meg a kommunizmust, amely tele volt nemes ígéretekkel. A hazug spanyolfalak mögött sok honfitársamat a halálba vitte.
Nagyszombat az egyedüli „sabbat”, amit a zsidókkal együtt ünneplünk Ez a gondolat nagyon messze visz.
Ez a nap egy új korszaknak, a végső korszaknak a kezdete A nép megérzi ezt. A hívő nép olyan zsenialitással rendelkezik, amit figyelembe kell venni. A Szentsírnál való időzés egyben a Szűzanya misztériuma is. Ekkor éneklik a Mária-siralmakat. Nagyanyám nagyszombattal kapcsolatban mindig a Szűzanyáról beszélt, aki az Úr Jézus sírjához akart menni, aki várta Fia feltámadását.
Abban az időben a templomszentelés ünnepét ülték Jeruzsálemben. Tél volt. Jézus éppen a templomban járt, Salamon oszlopcsarnokában. A zsidók körülvették őt, és megkérdezték: „Meddig tartasz még bizonytalanságban minket? Ha te vagy a Messiás, mondd meg nekünk nyíltan!” Jézus így felelt: „Mondtam már nektek, de nem hiszitek el. Cselekedeteim, amelyeket Atyám nevében művelek, tanúságot tesznek rólam. De ti nem hisztek, mert nem vagytok juhaim közül valók. Az én juhaim hallgatnak szavamra. Ismerem őket, és ők követnek engem. Én örök életet adok nekik. Nem vesznek el soha, és senki sem ragadja el őket kezemből. Atyám, aki nekem adta őket, hatalmasabb mindenkinél: senki sem ragadhatja el őket Atyám kezéből. Én és az Atya egy vagyunk.”
Jn 10,22-30
Elmélkedés
Jézus nem csupán hasonlatokban, hanem olykor egészen nyíltan is beszélt saját küldetéséről és az Atyával való kapcsolatáról, egységéről. Erre példa a mai evangéliumban olvasható részlet. A beszéd egyrészt válasz az egykori kérdezők számára, másrészt az előzményekben elhangzottak, azaz a jó pásztorról szóló tanítás kiegészítése.
A példabeszédek lehetséges buktatója abban van, hogy valaki nem akarja önmagát felismerni a beszédben felvázolt képben. A jelen helyzetben kérdezők minden bizonnyal ilyen személyek. Azt követelik, hogy Jézus tegyen egyértelmű kijelentést önmagáról: ha te vagy a Messiás, mondd meg nekünk nyíltan! A későbbiekben már a kijelentések, a szavak sem
lesznek elegendőek számukra, hanem olyan égi jelet fognak kérni Jézustól, amivel messiási mivoltát kétségtelenül tudja igazolni. A válaszban Jézus elsősorban nem önmaga szavaira, hanem cselekedeteire hivatkozik, amelyeket az Atya megbízásából tesz. Ő az a pásztor, aki az Atyától hatalmat kapott a juhok, az emberek vezetésére. Boldogok azok, akik hallgatnak szavára és követik őt. A kérdezők viszont nem tartoznak közéjük, mert kérdésükkel éppen saját hitetlenségüket árulják el.
Az Úr Jézus tanításában felismerhetem azt az igazságot, amely az üdvözítő Istenhez vezet. Követem-e az üdvösséget hirdető Jézust?
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Istenünk: Jézus, a te Fiad megígérte nekünk az Igazság Lelkét. Add, hogy örökre velünk maradjon a Vigasztaló! Add, hogy parancsaid által megismerhessük az élet útját! Kérünk, add, hogy legyen mindig erőnk befogadni az igazságot. Add, hogy ellenállhassunk a hazugság minden csábításának! Add, hogy teljesítve a te parancsaidat szeretetedben éljünk, és velünk legyen mindig az Igazság Lelke!
Ha azt halljuk, hogy valaki egyedül nevel egy kétéves gyereket, azt mondjuk, nem lehet könnyű. Ha az illető férfi, elismerően csettintünk. Ha mindezt vakon teszi, akkor… ööö… mi van?!
Vannak olyan mondatok, amelyeket egy keresztény – jelen példák esetében leginkább katolikus – ember szinte minden nap tapasztal. Ezen felvetésekben a közös, hogy általában olyanok teszik fel, akik nem ismerik belülről a keresztény értékeket, amiért persze senkit sem szabad negatívan megítélnünk. Pont ezért nagyon fontos, hogy a nevetésen kívül magunkban tudjuk a válaszokat is az alábbi mondatokra, hiszen habár nekünk evidens, sokaknak nem!
