Battaplébánia

Abban az időben Jézus átment a Galileai-tengernek, vagyis Tibériás-tavának a túlsó partjára. Nagy tömeg követte, mert látták a csodajeleket, amelyeket a betegeken végbevitt. Jézus fölment egy hegyre, és ott leült tanítványaival együtt. Közel volt húsvét, a zsidók ünnepe. Amikor Jézus fölemelte szemét, és látta, hogy nagy tömeg jön feléje, így szólt Fülöphöz: „Honnan vegyünk kenyeret, hogy legyen mit enniük?” Ezt pedig azért kérdezte, hogy próbára tegye, mert ő tudta, hogy mit fog tenni. „Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindenki kapjon valami keveset” – felelte Fülöp. Az egyik tanítvány, András, Simon Péter testvére megszólalt: „Van itt egy fiú, akinél öt kenyér és két hal van, de mi ez ennyinek?” Jézus meghagyta: „Telepítsétek le az embereket!” Sok fű volt azon a helyen. Letelepedtek hát: szám szerint mintegy ötezren voltak csupán a férfiak. Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta a letelepedett embereknek; ugyanígy (adott) a halból is, amennyit csak akartak. Amikor pedig jóllaktak, szólt tanítványainak: „Szedjétek össze a maradékot, hogy semmi se vesszen kárba.” Összeszedték, s tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér maradékából, amit meghagytak azok, akik ettek. Amikor pedig az emberek látták a csodajelet, amelyet Jézus végbevitt, így beszéltek: „Ez valóban az a próféta, aki a világba jön.” Amikor Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják vinni, hogy erőszakkal királlyá tegyék, ismét visszavonult a hegyre, egészen egyedül.
Jn 6,1-15

Elmélkedés

A csodálatos kenyérszaporítás eseményét úgy tudjuk a legkönnyebben magunk elé képzelni, hogy gondolatban követjük a kenyerek mozgását és a kézmozdulatokat. Az öt kenyér kézről kézre jár. A fiú kezével kiveszi tarisznyájából a kenyereket, feltehetően András apostol kezébe adja, aki átnyújtja azokat Jézusnak. Ő kezébe veszi a most még kevésnek tűnő emberi felajánlást, az ég felé emelve ad hálát az Atyának, mintegy az ő kezébe adva kéri segítségét. Majd Jézus kezéből az apostolok kezébe kerülnek a kenyerek, ők pedig az emberek kezébe adják azokat, de lám, ekkor már nem kevés, hanem elegendő kenyér jut mindenkinek.

A kenyérszaporítás csodája előrevetíti az utolsó vacsora eseményét, amikor Jézus megalapítja az Oltáriszentséget. Az apostolok kenyeret hoznak, hogy az utolsó vacsora termének asztalára tegyék. Jézus kezébe veszi a kenyeret, szintén hálát ad, felajánlja azt és vele önmagát az Atyának, majd pedig szétosztja a jelenlévőknek, de már nem mint közönséges kenyeret, hanem mint saját testét. Minden szentmisében ezt az utolsó vacsorát jelenítjük meg, és minden szentmisében valódi csoda történik: a kenyér az Úr testévé változik át, hogy immár ne egyszerűen csak a kezünkbe vehessük, hanem a szívünkbe fogadhassuk. Urunk, élj mindig a mi szívünkben!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Istenem, gyarapítsd, sokasítsd Egyházadat, és egyesíts mindenkit egységben! Tedd, hogy a nép feddhetetlenül éljen, egyetértő legyen a te igaz hitedben és annak megvallásában! Sugalld szívükbe tanításod szavát! Hiszen a te ajándékod, hogy elfogadtál Krisztusod evangéliumának hirdetésére, és arra késztettél, hogy jó, neked kedves cselekedeteket vigyünk végbe.

Isten igéje arra tanít bennünket, hogy a földi élet hadviselés, és az Úr emlékeztet bennünket, hogy ha úgy döntöttünk, hogy Őt követjük, fel kell készülnünk a harcra. A bérmálás szentségében megerősíti az ajándékokat a Szentlélek lelkünkben, és átala…

Abban az időben így tanított Jézus: „Aki a mennyből jön le, az mindenki fölött áll. Aki viszont a földről való, az földies, és a földi dolgokról beszél. Aki a mennyből való, az felülmúl mindenkit. Arról tesz tanúságot, amit látott és hallott, tanúságtételét azonban senki sem fogadja el. Ám, aki mégis elfogadja tanúságát, az megerősíti, hogy az Isten igazmondó. Akit Isten küldött, Isten igéit hirdeti, mert Isten nem adja szűkösen a Szentlelket. Az Atya szereti a Fiút, és mindent az ő kezébe helyezett. Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van; aki pedig nem hisz a Fiúnak, az nem nyeri el az örök életet, hanem Isten büntetése sújtja.”
Jn 3,31-36

Elmélkedés

A Nikodémussal való beszélgetés során a sötétség és világosság lett szembeállítva egymással. A „sötétséget szerető” emberek gonosz módon gondolkodnak és cselekszenek, ők az evilági dolgokhoz ragaszkodnak. Földies gondolkodásuk önmaguk felé fordítja őket, s tulajdonképpen elzárkóznak attól, hogy megnyíljanak mások felé, azaz kimutassák szeretetüket Isten és embertársaik felé. A „világosságot” keresők vágyat éreznek magukban a mennyei dolgok iránt, érzik Isten vonzását és törekszenek vele szeretetben élni.

Ugyanezt az ellentétet írja le a mai evangéliumi beszéd, de itt kifejezetten Jézus származására vonatkozóan. Ő azért nem gondolkodik földies, bűnös módon, mert valójában nem ebből a világból származik. Jézus a mennyei Atya küldötte, aki azért jön el, hogy bennünket a mennybe vezessen. Ő a kinyilatkoztatás és az üdvösség örömhírének a közvetítője, mert azt mondja el, amit az Atyától „látott és hallott,” és azt az igazságot hirdeti, amely az Atyához vezet minket, embereket. A mennyei dolgok szem- és fültanúja ő, tanúságtétele valóban igazság. Követőit szintén arra hívja, hogy az ő életének, halálának és feltámadásának tanúi legyenek.

A hit által olyan dolgokat fogadunk el, amelyek nem érzékelhetőek és nem megtapasztalhatóak, és ez az elfogadás mindig valaki tanúságtételén alapul. Jézus tanúságtétele igaz, személyét érdemes követni.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Eljöttem hozzád, Jézus, hogy érintésedet fogadjam, mielőtt megkezdem a napot. Pihentesd meg tekinteted tekintetemben, segíts, hogy munkámat barátságod biztonságának tudatában végezhessem. Töltsd be gondolataimat, hogy kitartsak a lárma sivatagában is, engedd, hogy áldott sugaraid beragyogják elmém rejtett zugait, és adj nekem erőt azokért, akiknek szükségük van rám.

Boldog Kalkuttai Teréz

Abban az időben így tanított Jézus: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítéletet vont magára, mert nem hitt Isten egyszülött Fiában. Az ítélet ez: A világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert tetteik gonoszak voltak. Mert mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, nehogy napvilágra kerüljenek tettei. Aki azonban az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hadd jusson nyilvánosságra, hogy tetteit Istenben vitte végbe.”
Jn 3,16-21

Elmélkedés

A Nikodémussal folytatott beszélgetés folytatódik a mai evangéliumban. E részben Jézus feltárja beszélgetőtársa számára az isteni szeretet titkát. Szavaiból mi is megértjük, hogy mi indította a mennyei Atyát a megváltói terv véghezvitelére, és mi vezette a Fiút a szenvedés és az önfeláldozás vállalására. „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda” – mondja Jézus. A teremtéstől a világ végéig megnyilvánuló üdvtörténet forrása a mennyei Atya szeretete, amely kiárad a világ és a világban élő emberiség felé. Isten az, aki szeretetének jeleként életet ad, megteremti az embert, és biztosítja az ember számára az életfeltételeket. A szeretetből teremtett és szabadsággal felruházott emberrel Isten kapcsolatba lép, de az ember képes szembeszállni Istennel, ez a bűn. Isten újra lehetőséget ad az embernek, hogy visszataláljon hozzá és szeretetéhez. A bűnös, Istentől elforduló embert a megváltás menti meg az örök kárhozattól.

A végtelenül irgalmas Isten mindent megtesz tehát a mi üdvösségünk érdekében, szeretetét azonban sok ember visszautasítja. Ők azok, akik „jobban szeretik a sötétséget, mint a világosságot.” Aki szabad akarattal cselekszi a bűnt, annak következményét is magára vonja, mert senki nem kerülheti ki Isten igazságosságát.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Üdvözlégy, Jézus Krisztusomnak, Uramnak és Megváltómnak legszentebb és valóságos teste, aki Szűz Máriától, a legtisztább szűztől születtél, akit érettünk ártatlanul megkínoztak, s a keresztfán égi Atyádnak feláldoztak. Üdvözlégy, drága, igaz vér, amely az én Uram szent sebéből ömlöttél ki! Kérlek, Uram Jézus Krisztus, aki valóságosan és lényegedben jelen vagy a kenyér és a bor színe alatt: táplálj engem, vigasztalj és erősíts engem mindig, különösen utolsó órámon. Engedd, hogy téged, akit most a kenyér fátyola alatt imádok, ez élet után színről színre láthassalak!

Canisius Szent Péter