Éppen 8 éve, halt meg Chiara Lubich Templeton- és UNESCO-díjas olasz katolikus egyházi személyiség, az Olaszországból indult Fokoláre mozgalom alapítója és 1943-tól haláláig első elnöke, a Vallások a Békéért Világkonferencia tiszteletbeli elnöke.
Hat nappal húsvét előtt Jézus Betániába ment. Itt élt Lázár, akit Jézus feltámasztott a halálból. Vacsorát rendeztek Jézus tiszteletére. Márta felszolgált, Lázár pedig ott ült Jézussal a vendégek között. Mária pedig vett egy font illatos, drága nárduszolajat, megkente vele Jézus lábát, majd hajával megtörölte. A ház betelt a kenet illatával. Jézus tanítványai közül az egyik, aki elárulni készült őt, a karióti Júdás, megszólalt: „Miért nem adtuk el ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem osztottuk szét a szegények között?” Ezt azonban nem azért mondta, mintha gondja lett volna a szegényekre, hanem mert tolvaj volt: ő kezelte a pénzt, és az adományokat ellopkodta. Jézus azt mondta neki: „Hagyd békén őt, hiszen temetésem napjára teszi. Mert szegények mindig lesznek veletek, én azonban nem leszek mindig veletek.” A zsidók közül sokan megtudták, hogy Jézus Betániában van, és odamentek nemcsak Jézus miatt, hanem hogy lássák Lázárt, akit feltámasztott a halálból. Ekkor a főpapok elhatározták, hogy Lázárt is megölik, mivel miatta a zsidók közül sokan hittek Jézusban.
Jn 12,1-11
Elmélkedés
Bár János evangélista leírásából úgy tűnik, hogy a betániai vacsora Lázár házában zajlik, helyesebb azt állítanunk, hogy a leprás Simon házában volt Jézus vendég, ahogyan ezt Máté és Márk evangélista is megörökíti írásában (vö. Mt 26,6-13 és Mk 14,39). Ennek nem mond ellent az, hogy Lázár egyik nővére, Márta felszolgált az étkezés alkalmával. A vacsorát rendkívüli eset szakítja meg, az étkezés közben a másik nővér, Mária drága olajjal keni meg Jézus lábát, amely Júdás rosszallását váltja ki. Jézus azonban megvédi Mária cselekedetét.
János evangélista valójában nem az esemény pontos leírására törekszik, hanem jelképeket mutat be annak kapcsán. Abban a mozdulatban, ahogy Mária leborul Jézus lábaihoz, felismerhetjük az emberiség hódolatát a Megváltó előtt. A hitetlenek ugyan elmulasztják ezt, de őket is helyettesíti Mária hódolata. Az olajjal való megkenés előremutat Jézus halálára és azt a balzsamozást helyettesíti, amit az Úr halála napján az este közeledtével már nincs idő elvégezni. Mária cselekedete nem csupán a halálára készülő embernek szól, hanem Jézusnak, az Isten Fiának, aki a megváltást készül beteljesíteni önfeláldozásával. Mária tette nem egyszerűen csak szeretetből fakad, hanem a hitnek és az Isten iránti hódolatnak a jele.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, neked nincs szemed, vedd az enyémet, hogy meglássam a bajt és igazságtalanságot! Uram, neked nincs kezed, vedd hát az enyémet, hogy vele sok jót tehessek! Neked nincsen lábad, vedd hát az enyémet, hogy a szegényekhez, a szomorkodókhoz menjek vele! Uram, neked nincs szád, vedd hát az enyémet, hogy hirdessem a szabadságot, amit Te hoztál nekünk! Mi vagyunk az egyetlen biblia, melyet mindenki olvashat, engedd, hogy jó hír legyek mindazok számára, akik az élet útján találkoznak velem!
Andreas Laun salzburgi segédpüspök kommentárja a természettörvényről
A II. világháború után a náci-állam számos tagját bíróság elé állítottak, ahol mind azzal védekeztek, hogy csak elöljáróiknak engedelmeskedtek és kötelességüket teljesítették. A Nürnbergi Bíróság mégis elítélte őket. Hogyan? El lehet ítélni olyan embereket, akik parancsokat, törvényeket teljesítenek? Igen, el lehet – de csak akkor, ha létezik egy „felsőbb törvény”, mely az emberi törvényeket hatályon kívül tudja helyezni.
Mire figyelsz az életben? Meghallod annak a szavát, aki szeret téged?
Történt egyszer, hogy egy indián sétált egy nagy amerikai városban a amerikai barátjával. A New York-i Times Square környékén jártak. Éppen csúcsidő volt, tehát sokan nyüzsögtek az utcákon. Az autósok nyomták a dudákat, a taxisok csikorogva fordultak be az utcasarkokon, a város zaja szinte süketítő volt. Egyszer csak megszólalt az indián:
Mire figyelsz az életben? Meghallod annak a szavát, aki szeret téged?
Történt egyszer, hogy egy indián sétált egy nagy amerikai városban a amerikai barátjával. A New York-i Times Square környékén jártak. Éppen csúcsidő volt, tehát sokan nyüzsögtek a…
Mire figyelsz az életben? Meghallod annak a szavát, aki szeret téged?
Történt egyszer, hogy egy indián sétált egy nagy amerikai városban a amerikai barátjával. A New York-i Times Square környékén jártak. Éppen csúcsidő volt, tehát sokan nyüzsögtek a…
Abban az időben: Jézus folytatta útját Jeruzsálem felé. Amikor Betfage és Betánia közelében ahhoz a hegyhez ért, amelyet Olajfák hegyének hívnak, előreküldte két tanítványát. Ezt mondta nekik: „Menjetek a szemközti faluba. Amint beértek, találtok egy megkötött szamárcsikót, amelyen ember nem ült még soha. Oldjátok el, és vezessétek ide! Ha valaki kérdezné tőletek, hogy miért oldjátok el, mondjátok azt, hogy az Úrnak van rá szüksége.”
A küldöttek elmentek, és úgy találtak mindent, ahogy ő megmondta. Amikor eloldották a szamarat, a szamár gazdái megkérdezték tőlük: „Miért oldjátok el a szamarat?” Azt felelték: „Szüksége van rá az Úrnak”, és elvezették Jézushoz.
Ott köntöseiket rávetették a szamárcsikóra, és felültették rá Jézust. Amint haladt, ruháikat az útra terítették előtte. Amikor közeledett az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész örvendező tömege hangosan áldani kezdte Istent a sok csodáért, amelyet láttak: „Áldott a király, aki jön az Úr nevében! Békesség a mennyben, és dicsőség a magasságban!” A tömegből néhány farizeus azt mondta neki: „Mester, intsd le tanítványaidat!” Jézus azt felelte: „Mondom nektek: ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak megszólalni!”
Lk 19,28-40
Elmélkedés
Elkísérni Jézust
A reneszánsz kor egyik leghíresebb olasz festője, Fra Angelico egy freskója a getszemáni jelenetet ábrázolja. Jézus imádkozik az Atyához, a közelében az apostolok alszanak, kissé távolabb egy házban két női alak ül. Egyikük összetett kézzel imádkozik és nyitott szemekkel Jézus felé tekint, a másikuk egy könyvbe mélyedve olvas. Lázár testvérei ők, Márta az imádkozó Jézus felé néz, Mária pedig olvas. Számomra azért érdekes és sokatmondó ez a művészi elképzelés és ábrázolás, mert miközben az apostolokat elnyomja az álom, csukott szemmel, fejüket támasztva alszanak és az Úr kifejezett kérésére sem tudnak ébren maradni és imádkozni, a két asszony virraszt és imádkozik, mintegy lélekben együtt van a szenvedésére készülő Jézussal. Az evangélisták pontosan lejegyzik, hogy az utolsó vacsora után Jézus kiment az apostolokkal az Olajfák hegyére és ott imádkozva készült szenvedésére és halálára, de arról nincs szó, hogy ezzel egyidőben Márta és Mária az Úrral együtt virrasztanak betániai otthonukban. Ma, virágvasárnap, amikor az Úr szenvedésének kezdetére emlékezünk, e kedves jelenet arra hív minket, hogy mi is legyünk együtt lélekben Jézussal szenvedésének napjaiban.
Ma az Úr jeruzsálemi bevonulására emlékezünk, amely eseménnyel kezdetét veszi Jézus szenvedése és keresztútja. Nem dicsőséges királyként vonult be a városba, pedig sokan azt várták tőle, hanem békét hozó szolgaként, Isten szolgájaként. Tudta, hogy a most megkezdett úton nem fordulhat meg, mert akkor nem teljesítené a mennyei Atya akaratát. Nem fordulhat vissza, de egyszer visszafelé jön majd ugyanezen az úton, amikor keresztjét fogja vinni a városon kívülre, a Golgota hegyére. Jézus tudatosan vállalja a szenvedést és az önfeláldozást, mert az Atya ezt az áldozatot kívánja tőle az emberekkel való végső és teljes kiengesztelődés érdekében. Nekem is indulnom kell nyomában a keresztúton, mert meghív, hogy én is hordozzam életem keresztjét. Az Úr meghív, hogy részesedjek szenvedésében, mert részesíteni akar engem a feltámadás örömében is.
Idén, az Irgalmasság Évében érdemes odafigyelnünk arra, hogy Jézus áldozata szerezte meg számunkra a megbocsátást. Az Úr szenvedése és kereszthalála megváltást hozott az egész emberiség számára. A megváltás azt jelenti, hogy Isten többé már nem mint bűnös emberekre tekint ránk, akik büntetést érdemlünk, hanem mint megváltott emberekre, Isten megmutatja felénk irgalmas arcát. Az isteni irgalom, a megbocsátás, a kegyelem kiárad felénk. Az Atya azért küldte el közénk Fiát és ő azért áldozta fel magát, hogy Isten irgalommal tekinthessen ránk. A másik oldalról, azaz a bűnös ember felől közelítve így mondhatjuk: Jézus azért áldozta fel magát a kereszten, hogy mi, emberek másként tekintsünk Istenre, úgy tekintsünk rá, mint megbocsátó Atyánkra. Úgy tekintsünk Istenre, mint aki a legvégsőkig elmegy annak érdekében, hogy megmutassa irántunk való szeretetét. Ne félelemmel és rettegéssel gondoljunk rá, hanem a kibékülés vágya, a gyógyulás vágya, a lelki felemelkedés vágya vezessen minket hozzá. Isten irgalmas és egyedül ő üdvözíthet minket.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Földi életed során mindig tudtad, merre visznek lépteid, s hová vezet az út, amelyen elindultál. Szavaiddal, tanításoddal, igazságoddal utat találtál az emberi szívekhez, s megmutattad az Istenhez vezető utat. Életutad végső soron mindig felfelé vitt, Atyád felé, aki örökre magához ölelt a Golgotán álló kereszten. Társaid szeretnénk lenni utadon, amely a halálon keresztül az életre vezet! Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!
A következő kis írás 1947-ben született egy olyan, előttünk ismeretlen pap tollából, aki ismerte és nagyon szerette Szent Tamást. Ezzel a kis írással szeretne a Lábjegyzetek tisztelegni Aquinói Szent Tamás előtt….
A vallási relativizmus az embertől semmi rendkívülit nem követel
A dalai láma népszerűsége a mai értelmiségiek körében – mintegy saját lelki önámításuk eredményeképpen – a modern gondolkodás szellemi dezorientáltságáról tanúskodik. Ezt mutatta a nemrég színültig megtelt prágai Kongresszusi Központban tartott előadás, melyen a közönség fergeteges tapssal fogadta Avalokiteshvara személyét és elméleteit.
Dávid utódai közül Jákobtól született József, aki jegyese volt Máriának, Jézus Krisztus szülőanyjának. Jézus Krisztus születése pedig így történt: Anyja, Mária jegyese volt Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, Mária gyermeket fogant méhében a Szentlélektől. Férje, József igaz ember volt, nem akarta őt megszégyeníteni. Ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt: „József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fiad születik majd, akit Jézusnak nevezel, mert ő váltja meg népét bűneitől!” Amikor József felébredt álmából, úgy cselekedett, amint az Úr angyala megparancsolta neki.
Mt 1,16.18-21.24a
Elmélkedés
A mai napon Egyházunk Szent Józsefet, Szűz Mária jegyesét és Jézus nevelőapját ünnepli. Az ünnep evangéliuma azt tárja fel előttünk, hogy József miként értesült Jézus közelgő születéséről. Az esemény jelentőségét talán akkor értjük meg a legjobban, ha párhuzamba állítjuk Jézus születésének hírüladásával. Az angyali üdvözletkor Mária Isten küldöttétől, Gábor angyaltól ismeri meg a mindenható Isten akaratát, miszerint őt választotta ki arra az egyedülálló hivatásra, hogy a Megváltó Anyja legyen. Mária készséggel mondja ki az igent az üdvözítő Isten szándékára s egyezik bele abba. József valamivel később álmában ismeri meg ugyanezt a titkot. Neki is egy angyal jelenik meg, aki közli vele, hogy jegyese születendő gyermeke nem földi apától származik, hanem a Szentlélek közreműködésével fogant. József nem szavakkal mondja ki az igent, hanem cselekedetével. Ezt fejezi ki a jelenet záró mondata: „Amikor József felébredt álmából, úgy cselekedett, amint az Úr angyala megparancsolta neki.”
Miként a názáreti leány, Mária igazságként fogadta el mindazt, amit angyala által Isten üzent neki, ugyanúgy Szent József is. Ezért mondhatja, hogy az Istenben való hit és az Isten iránti engedelmesség összeköti Máriát és Józsefet, s közösen hordozzák Jézus felnevelésének felelősségét.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, Jézus! Földi életed során mindig tudtad, merre visznek lépteid, s hová vezet az út, amelyen elindultál. Szavaiddal, tanításoddal, igazságoddal utat találtál az emberi szívekhez, s megmutattad az Istenhez vezető utat. A te életutad végső soron mindig felfelé vitt, Atyád felé, aki örökre magához ölelt a Golgota magaslatán álló kereszten. Jézusom, társad szeretnék lenni utadon, amely a halálon keresztül az életre vezet!
