Az indiai származású Margaritha Valappila betegápoló nővér július 25. és 29. között a piliscsabai Iosephinum Kollégiumban tart lelkigyakorlatot. A Németországban lelkigyakorlatos házat működtető szerzetesnő öt kontinensen végez evangelizációs szolgálatot, Magyarországon is többször járt.
Art Buchwald rovatvezető mesélt egy napjáról, amikor egyik barátjával utazott egy NewYork-i taxiban. Amikor kiszálltak a taxiból, barátja így szólt a sofőrhöz:
– Köszönöm az utat! Maga fantasztikusan vezeti ezt a taxit!
A taxisofőrnek elakadt a szava a döbbenettől egy másodpercre, aztán így szólt:
– Mi maga? Valami okostojás?
– Nem – szólt a férfi. – Komolyan beszélek. Csodálom, ahogy megőrzi a hidegvérét a sűrű forgalomban.
Egy alkalommal a zsidók köveket ragadtak, hogy megkövezzék Jézust. Erre ő megkérdezte tőlük: „Sok jótettet vittem végbe köztetek Atyám nevében. Melyik jócselekedetért akartok megkövezni engem?” A zsidók ezt válaszolták: „Nem a jócselekedetért, hanem a káromkodás miatt akarunk megkövezni, mert ember létedre Istenné teszed magadat.” Jézus ezt felelte: „A Szentírásban nemde ez áll: Én mondottam: istenek vagytok? Ha már azokat is isteneknek mondja az írás, akikhez Isten igéje szólt – és az írás nem veszítheti érvényét –, hogyan mondhatjátok arról, akit az Atya megszentelt és a világba küldött: Káromkodol! – mert azt mondtam, hogy Isten Fia vagyok? Ha nem cselekszem Atyám tetteit, ne higgyetek nekem! De ha azokat cselekszem, és nekem nem akartok hinni, higgyetek a tetteknek, hogy végre lássátok és elismerjétek: az Atya énbennem van és én az Atyában.” Erre ismét el akarták fogni őt, de kiszabadította magát kezükből. Ezután Jézus újra a Jordánon túlra ment, arra a helyre, ahol János először keresztelt, és ott is maradt. Sokan keresték fel, mert így vélekedtek: „János ugyan egyetlen csodát sem tett, de amit Jézusról mondott, az igaznak bizonyult.” És sokan hittek Jézusban.
Jn 10,31-42
Elmélkedés
A mai evangélium nem közvetlenül követi az előző napi részeket, de témájában kapcsolódik azokhoz. Jézus tanításának és a vallási vezetőkkel folytatott vitáinak helyszíne a jeruzsálemi templom, de most nem a Sátoros-ünnep, hanem a templomszentelés ünnepekor zajlanak az események. A zsidó vallási vezetők problémája az, hogy Jézus Isten Fiának tartja magát. Ezt ők még cselekedetei alapján sem hajlandóak elhinni. Jézus viszont éppen a rendkívüli cselekedeteire hivatkozik, amelyeket az Atya nevében, az Atya segítségével és erejével képes megtenni. Ezen állításai csak erősítik az ellenfelekben a hitetlenséget. Jézusban továbbra is csak egy embert látnak és nem képesek ezen túllépni. Ők is látják a csodákat, amelyek alapján oly sokan hisznek, de inkább nevezik azokat megmagyarázhatatlan cselekedeteknek, mintsem hinnének.
E hitetlen megnyilvánulások ellenére János evangélista azzal zárja le a jelenetet, hogy sokan hittek Jézusban. Tanítása és csodái ugyanis a mennyei Atya irgalmáról és szeretetéről tanúskodó jelek voltak. Az Atya azzal igazolja a Fiú hitelességét, hogy általa csodákat visz végbe. A hit kettős irányba mutat: egyrészt jelenti a Jézusban való hitet, azaz elfogadni azt, hogy ő az Isten küldötte, másrészt elhinni mindazt, amit Jézus önmagáról állít, hogy tudniillik ő az Isten Fia.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Azt a keresztet, ami most annyira nyomja válladat, mielőtt elküldte volna hozzád az Úr, mindenható szemével megvizsgálta, szerető irgalmával átmelegítette, mindkét kezével méregette, vajon nem nagyobb-e, nem nehezebb-e a te számodra, mint amennyit elbírsz? Aztán megáldotta, szent kegyelmével, irgalmával megillatosította, reád és bátorságodra tekintett és így érkezik a mennyből a kereszt, mint Isten köszöntése, mint a te Istened szeretetének irgalmas ajándéka.
Szalézi Szent Ferenc
Tanítvánnyá csak az tehet másokat, aki maga is tanítvány – vallja Varga László, akivel a papi lelki napok kapcsán beszélgettünk az egyház új útjairól, a sérültekkel való foglalkozásról és persze a közösségteremtésről.
Varga László a Kaposvári Egyházmegye általános helynöke, püspökségi irodaigazgatója, számos lelki könyv szerzője, a Szent Imre egyházközség plébánosa tartott lelki napokat a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye papjainak március 7. és 9-e között. Ennek kapcsán beszélgettünk a meghívásról, a missziós tevékenységről, a tanítvánnyá válás folyamatáról és nem utolsó sorban a közösségszervezésről.
Gyónni kellemetlen. Sok katolikus valahova a tudata peremére száműzi a gyónást. Ünnepek közeledtével nagyot nyög és rászánja magát, hogy aztán minél hamarabb visszatérjen a „rendes” kerékvágásba, ahol nincsenek ilyen kényelmetlen dolgok.
Egy alkalommal Jézus így beszélt a zsidókhoz: „Bizony, bizony, mondom nektek: Aki tanításomat megtartja, nem hal meg örökre.” A zsidók azt felelték: „Most már tudjuk, hogy valóban ördögtől megszállott vagy. Ábrahám meghalt, és a próféták is meghaltak. Te meg azt mondod: „Aki tanításomat megtartja, nem hal meg örökre”. Nagyobb vagy talán Ábrahám atyánknál, aki meghalt? A próféták is meghaltak. Mivé teszed magadat?” Jézus így válaszolt: „Ha önmagamat dicsőíteném, az semmit nem érne. Az én Atyám az, aki megdicsőít engem. Ti Isteneteknek mondjátok őt, de nem ismeritek. Én ismerem őt, és ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonló, hazug lennék. De én ismerem az Atyát, és megteszem, amit mond. Ősatyátok, Ábrahám ujjongott, hogy megláthatja eljövetelem napját. Látta, és örvendezett.” A zsidók erre felháborodtak: „Még ötvenesztendős sem vagy, és láttad Ábrahámot?” Jézus így válaszolt: „Bizony, bizony, mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok.” A zsidók erre köveket ragadtak, hogy megkövezzék. Jézus azonban eltűnt előlük, és kiment a templomból.
Jn 8,51-59
Elmélkedés
Jézus folytatja beszélgetését, vitáját a zsidókkal a jeruzsálemi templomban. A mai evangéliumi részlet is arról árulkodik, hogy elbeszélnek egymás mellett. A jelenlévő zsidók ragaszkodnak vallási szokásaikhoz, a törvény megtartásához, és semmiféle újdonságot nem akarnak elfogadni. Jézus most az örök életről akarja őket tanítani: „Aki tanításomat megtartja, nem hal meg örökre.” Nem kell csodálkoznunk azon, hogy szavain megütköznek, mert nem hisznek a feltámadásban, s csak arról van tapasztalatuk, hogy az emberek meghalnak. Ők a múltra gondolnak, a zsidó nép ősatyjára, Ábrahámra és Isten küldötteire, a prófétákra, akik mind meghaltak, pedig megtartották Isten tanítását. Bár ellenkeznek Jézussal, pontosan értik, hogy aki életet ígér és életet ad az embereknek, az valóban Isten, tehát Jézus Istennek tartja magát, ami az ő szempontjukból istenkáromlásnak minősül. Szintén így értelmezik Jézus következő kijelentését: „mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok.” Az „én vagyok” kifejezést abban a formában használja az Úr, ahogyan Isten megnevezte magát Mózesnek, amikor megjelent az égő csipkebokorban. Ez az istenkáromlás a törvények szerint halált érdemelt, ezért akarják azonnal megkövezni.
Ma imádkozok egy olyan emberért, aki nem hisz a feltámadásban és az örök életben. Adja meg neki Isten a hit ajándékát!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Istenünk, te jóságos vagy, mert képességet adtál nekünk, hogy téged megismerjünk. Te teremtetted a mennyet és a földet. Te vagy a mindenség Ura, az egyedül igaz Isten, akin kívül más Isten nincs. Urunk Jézus Krisztus által küldd el nekünk a Szentlélek országát! Segíts minden embert, hogy felismerjen téged: Urát és Istenét, és hogy mindig kitartson melletted!
Szent Iréneusz
A kiosztás
A talentumokról szóló példabeszéd sohasem unalmas, bármelyik életszakaszunkban halljuk, mindig aktuális. A talentumokat osztó gazda maga az Úr. Minden jó felülről van, a Mennyei Atyától. Tőle ered minden és mindenki, és felé tart minden és mindenki. A Szentháromság ikonon ezért ül egyenes testtartásban, egyenes pálcával, Ő az Eredet, az Arkhé.
Egy alkalommal Jézus a benne hívő zsidókhoz fordult, és ezt mondta nekik: „Ha megmaradtok tanításomban, akkor lesztek igazán tanítványaim: megismeritek az igazságot, és az igazság majd szabaddá tesz benneteket.” Ők erre tiltakoztak: „Ábrahám leszármazottjai vagyunk, és soha senkinek sem szolgáltunk. Hogy mondhatod tehát azt, hogy: Szabadok lesztek?”
Jézus így felelt: „Bizony, bizony, mondom nektek: mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek. A szolga nem marad mindig ura házában, de a fiú ott marad mindvégig. Ha viszont (Isten) Fia szabaddá tesz titeket, akkor valóban szabadok lesztek. Tudom, hogy Ábrahám utódai vagytok, mégis az életemre törtök, mert tanításom nem fog rajtatok. Én azt hirdetem nektek, amit Atyámnál láttam; ti ellenben azt teszitek, amit a ti atyátoktól hallottatok.” Erre közbevágtak a zsidók: „A mi atyánk Ábrahám!”
Jézus így folytatta: „Ha Ábrahám gyermekei vagytok, tegyétek is azt, amit Ábrahám tett! De ti az életemre törtök, bár azt az igazságot hirdetem, amit Istentől hallottam. Ábrahám ilyet nem tett. Ti azt teszitek, amit atyáitok tettek!” Ők azonban tovább erősködtek: „Mi nem vagyunk törvénytelen gyermekek, csak egy atyánk van: az Isten.” Jézus azonban megállapította: „Ha Isten volna atyátok, szeretnétek engem, mert én Istentől vagyok, és tőle jöttem. Nem a magam nevében jöttem, hanem az Isten küldött engem.”
Jn 8,31-42
Elmélkedés
Az előzményekben Jézus olyan zsidókkal vitatkozott a jeruzsálemi templomban, akik nem hittek égi származásában és elutasították, hogy ő az Isten küldötte. A mai evangéliumban olvasott szavait olyanokhoz intézi, akik hisznek benne, őket szeretné meggyőzni az igazságról. A beszéd kulcsszava az igazság. Jézus az „igazság megismeréséről,” az igazság felszabadító erejéről, az igazság hirdetéséről, mint saját küldetéséről beszél. Mit jelent ez az igazság?
A mindennapi szóhasználatban azt mondjuk igazságnak, ami megfelel a valóságnak. A Biblia nyelvezetében kissé más a jelentése. Az ószövetségi időkben elsősorban a szövetséghez való hűséget, Isten parancsainak, azaz a mózesi törvényeknek a megtartását jelentette. Az újszövetség korában az igazság a kinyilatkoztatás teljességét jelenti, azaz Jézus személyét és küldetését. Itt értjük meg azt, hogy miért beszél Jézus régi és új kinyilatkoztatásról, régi és új hitről, régi és új igazságról. Isten akarata és üdvözítő szándéka egykor a parancsokban és a mózesi törvényben mutatkozott meg, de az ő eljövetelével Isten új módon tárta fel önmagát az emberek előtt, és azt kéri, hogy az ő Fiában higgyenek. A törvény igazsága helyébe az evangélium, az örömhír igazsága lép.
Törekszem-e az igazság megismerésére a mindennapi élethelyzetekben? Törekszem-e a legfőbb igazság, Isten megismerésére?
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Anyánk, bizalommal fordulunk hozzád imádságunkkal, aki akarod, hogy fiaid és leányaid a Krisztus iránti teljes önátadás és a szeretet válaszában lelkileg és apostoli tevékenységükben megújuljanak. Te, aki készséges engedelmességgel, bátor szegénységgel és befogadásra kész termékeny szüzességgel teljesítetted az Atya akaratát, eszközöld ki isteni Fiadnál, hogy mindazok, akik megkapták a neki szentelt élet kegyelmét, a megdicsőült lét tanúságát tehessék róla, boldogan eljutva a többi testvérrel és nővérrel együtt a mennyországba és az örök világosságba.
Veled együtt kérjük, hogy mindenben és mindenkiben szeretet, áldás és dicsőség legyen mindenek legfőbb Urának, az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Szent II. János Pál pápa
Müller bíboros, a Hittani Kongregáció elnöke, amikor nemrég Kölnben járt, egy február 27-én adott interjúban kijelentette, hogy “az Egyház tanítása nem az én tulajdonom”, és hogy “az a feladatunk, hogy az Egyház tanítását világos szavakkal hirdessük, mindazokat a dogmákat, amiket Isten kinyilatkoztatott nekünk”.
Müller bíboros, a Hittani Kongregáció elnöke, amikor nemrég Kölnben járt, egy február 27-én adott interjúban kijelentette, hogy “az Egyház tanítása nem az én tulajdonom”, és hogy “az a feladatunk, hogy az Egyház tanítását világos szavakkal hirdessük, mindazokat a dogmákat, amiket Isten kinyilatkoztatott nekünk”.
