Battaplébánia

A Sátoros-ünnep alkalmával Jézus így beszélt a farizeusokhoz: „Én elmegyek, és ti hiába kerestek, mert meghaltok bűneitekben. Ahova én megyek, oda ti nem jöhettek.” A zsidók erre tanakodni kezdtek: „Csak nem akarja megölni magát, hogy ezt mondja: Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek”? Jézus így folytatta: „Ti innen alulról vagytok, én felülről vagyok. Ti ebből a világból vagytok, én nem ebből a világból vagyok. Azért mondtam nektek, hogy meghaltok bűneitekben, mert nem hiszitek el rólam, hogy ki vagyok: ezért kell meghalnotok bűneitekben.” Erre megkérdezték: „De hát ki vagy te?” Jézus azt válaszolta: „Kezdettől fogva az vagyok, amit mondok is nektek. Sokat kellene még beszélnem rólatok, és ítéletet mondanom felettetek, mert aki engem küldött, igazmondó; én pedig azt hirdetem a világnak, amit tőle hallottam.” De azok nem értették meg, hogy az Atyáról beszél nekik. Végül Jézus azt mondta nekik: „Ha majd felemelitek (a kereszten) az Emberfiát, akkor megtudjátok, hogy én vagyok, és hogy semmit nem teszek önmagamtól, hanem azt hirdetem, amit Atyámtól tanultam. Aki küldött engem, az velem van, és nem hagy magamra, mert én mindig azt cselekszem, amiben ő tetszését találja.” E szavak után sokan hittek Jézusban.
Jn 8,21-30

Elmélkedés

Az evangéliumi jelenet helyszíne továbbra is a jeruzsálemi templom, ahol Jézus a Sátoros-ünnep napjaiban tanította az embereket, s ahol a vallási vezetők vitába szálltak vele. Személyével kapcsolatban két kérdés merül fel: hová akar menni, illetve honnan származik. A zsidók arra gondolnak szavai alapján, hogy talán önkezével akar véget vetni életének, de természetesen a mi Urunk egészen másra gondol. Sorsát ismerve mi már tudjuk, hogy arra az útra gondolt, amely a szenvedésen és a kereszthalálon keresztül a mennyei Atyához vezet. Földi élete és küldetése után vissza fog térni oda, ahonnan jött, ezzel kapcsolatban mondja, hogy nem ebből a világból való, hanem felülről jött. E szavai miatt merül fel a másik kérdés eredetére, származására vonatkozóan. A kérdezőket a hitetlenség és a kételkedés megakadályozza abban, hogy felismerjék Jézus isteni származását, és ebből fakad elutasításuk.

A nagyböjt során bennünk is számos kérdés merül fel Jézus személyével kapcsolatban. Szenvedése és halála a feltámadáson keresztül vezetett az Atyához, aki azért ajándékozott új életet a Fiának, hogy reménnyel töltsön el minket. Jézusban felismerhetjük a szívünk mélyén megszólaló és az üdvösségre hívó Istent. Őt követve mi is eljuthatunk a mennyei Atyához.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Ó, Atyánk, add, hogy a keresztények közül számos szent papi hivatás szülessen, akik élő hittel őrzik Fiad, Jézus szent emlékét, igéjének hirdetése, és a szentségek kiszolgáltatása által amelyekkel folyamatosan megújítod híveidet! Adj szent szolgákat oltárodhoz, legyenek figyelmes és lelkes őrzői az Eucharisztiának, amely szentség Krisztus legfőbb ajándéka a világ megváltásáért! Hívj szolgákat a te irgalmasságod kifejezésére, hogy a kiengesztelődés szentsége által megbocsátásod örömét terjesszék! Add meg, ó, Atyánk, hogy az Egyház örömmel fogadja Fiad Lelkének számos sugallatát, és iránta való tanulékonysággal gondoskodjon papi és szerzetesi hivatásokról! Erősítsd meg a püspököket, papokat, diakónusokat, szerzeteseket, és minden Krisztusban megkereszteltet, hogy hűségesen teljesítsék küldetésüket az evangélium szolgálatában! Kérünk téged Krisztus, a mi Urunk által. Mária, Apostolok Királynője, könyörögj érettünk!

XVI. Benedek pápa

Egy alkalommal Jézus így beszélt a templomban egybegyűlt zsidókhoz: „Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.”
A farizeusok erre azt mondták: Te önmagadról tanúskodsz. Tanúbizonyságod nem érvényes.”
Jézus így válaszolt: „Igaz, hogy én önmagamról tanúskodom, mégis érvényes a tanúságtételem, mert tudom, honnét jöttem és hová megyek. Ti ellenben nem tudjátok, honnét jöttem és hová megyek. Ti a test szerint ítéltek. Én nem mondok senkiről ítéletet, de ha kijelentek valamit, igaz az én állításom, mert nem vagyok egyedül, hanem én és az Atya, aki küldött engem. Márpedig a ti törvényetek azt írja, hogy két személy együttes bizonyságtétele hitelt érdemel. Bizonyságot teszek tehát magamról én, és bizonyságot tesz rólam, aki engem küldött: az Atya.”
Erre megkérdezték tőle: „Hol a te Atyád?” Jézus azt felelte: „Sem engem nem ismertek, sem Atyámat. Ha ismernétek engem, Atyámat is ismernétek.”
Ezeket mondta Jézus a templomkincstár mellett, amikor tanított a templomban. De senki sem fogta el, mert még nem jött el az ő órája.
Jn 8,12-20

Elmélkedés

Jézus ezt a kijelentést teszi önmagáról a mai evangéliumban: „Én vagyok a világ világossága.” Nem véletlenül kezd el beszélni a világosságról. A korabeli leírások szerint a jeruzsálemi templom udvarában négy magas lámpatartó állt, amelyek magasabbak voltak a falaknál. A lámpákban olajat égettek, s ennek fénye a város távolabbi pontjairól is jól látszott. A mi Urunk kijelentése ezekre a lámpákra utal. Ő azonban nem csak a városnak, hanem az egész világ számára akar világosság lenni. Ő azért jött, hogy világosságát a világ minden részéről látni lehessen.

Ez a hasonlat is jól illeszkedik János evangélista gondolatmenetébe, aki a Jézus ellen fordulók magatartását, gondolkozását akarja megismertetni az olvasókkal. A világosság és a sötétség küzdelméről van itt szó. Jézus a mennyei Atya küldötteként meg akar világosítani minden embert, hogy megismerjék az igaz Istent. Az istenismeret fényét akarja meggyújtani az emberi szívekben és a hit világosságára akar elvezetni mindenkit. Aki az ő világosságában él, az engedelmeskedik Istennek. Isten szerinti élet csak az általa hozott világosságban lehet. A másik oldalon a tudatlanság és a hitetlenség homálya áll. A gonosz el akarja sötétíteni az emberek értelmét, hogy ne találják meg az Isten felé vezető utat. A bűn útjai a sötétbe vezetnek, a bűnös a sötétségben botorkál.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mindannyiunkban él félelem. A kisgyermek is sír az éjszaka közepén, ha felébred, és a sötétben nem lát semmit maga körül. Fél, mert egyedül van, elveszett, kiszolgáltatott. Ösztönösen egy nevet kiált, akinek jelenlétében megnyugvást lel. A félelem a reménytelenségből fakad. Sötét és kilátástalan annak a félelme, aki nem Istennél remél oltalmat. Istenem, értük imádkozom most! Add, hogy egyszer egy kétségbeesett pillanatukban rád ébredjenek. Hiszen senki sincs egyedül. Időnként talán nehezen veszik észre jelenléted, de szeretném, ha megéreznék, hogy élsz. Hogy a léted szeretet és gondoskodás. Bárcsak tudnák, hogy mennyire vágysz a bizalmukra. Köszönöm, hogy én hittel fordulok hozzád kéréseimben. Kérlek, tekints mindazokra, akik félnek, mert még nem találtak rád!