Battaplébánia

Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek országa olyan, mint az a tíz szűz, akik vették lámpáikat, és kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak. A balgák fogták a lámpásukat, de olajat nem vittek magukkal; az okosak azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s ők mind elálmosodtak és elaludtak. Az éjszaka közepén egyszerre kiáltás hangzott: „Íme, a vőlegény! Menjetek eléje!” Erre a szüzek mindnyájan fölébredtek és felszították lámpásaikat. A balgák kérték az okosakat: „Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!” Az okosak ezt válaszolták: „Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen. Inkább menjetek el a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!” Míg azok vásárolni mentek, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre; az ajtó pedig bezárult. Később megérkezett a többi szűz is. Így szóltak: „Uram, Uram! Nyiss ajtót nekünk!” De ő így válaszolt: „Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket!” Virrasszatok tehát, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát!
Mt 25,1-13

Elmélkedés

Az Egyház minden korban az üdvösség örömhírét hirdeti az embereknek és arra törekszik, hogy megmutassa mindenkinek az üdvösségre vezető utat. Ez a pozitív szemlélet segít minket abban, hogy ne rettegéssel vagy félelemmel gondoljunk Istenre, aki ítélkezni fog majd felettünk, hanem annak reménye éljen bennünk, hogy a végső ítéletkor az irgalmas Istennel találkozhatunk. Azzal az Istennel, aki egyrészt törvényei által megmutatja nekünk az örök életre vezető utat, másrészt Fia, Jézus Krisztus által vezet minket ezen az úton önmaga felé. Ha a földi életben megkapjuk tőle ezt a kegyelmi segítséget, miért tagadná meg tőlünk szeretetét az utolsó pillanatban? Ha Isten végtelen szeretetére és végtelen irgalmára gondolunk, azt is feltételezhetnénk, hogy ő minden embert üdvözíteni fog, azaz nem engedi meg, hogy bárki is a kárhozatra jusson.

Ez a hamis remény azonban könnyelműségre késztet minket és tompítja bennünk a személyes felelősségtudatot. Ugyanakkor ez a téves szemlélet ellenkezik az evangélium üzenetével is. Erre példa Szent Margit mai ünnepének evangéliuma, amely jelképes módon mutatja be az üdvösségre eljutókat és az onnan kizártakat. Az öt okos szűz az előbbieket jelképezi, az öt balga pedig az utóbbiakat. Ez a jézusi példabeszéd neveljen minket bölcsességre, hogy üdvösségünkért mindent megtegyünk!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Úr Jézus Krisztus, Szűz Mária szülötte, neveden szólítunk, ezt mondjuk: fogadd el gyermeki imánkat, szeretnénk mindent rád bízni és örülni annak, amit beteljesítesz minden egyes emberben.

Abban az időben: Menyegzőt tartottak a galileai Kánában, amelyen Jézus anyja is ott volt. Jézust is meghívták a menyegzőre, tanítványaival együtt.
Amikor fogytán volt a bor, Jézus anyja megjegyezte: „Nincs több boruk.” Jézus azt felelte: „Mit akarsz tőlem, asszony? Még nem jött el az én órám.” Erre anyja szólt a szolgáknak: „Tegyetek meg mindent, amit csak mond!” Volt ott hat kőkorsó, a zsidóknál szokásos tisztálkodás céljára, mindegyik két-három mérős. Jézus szólt a szolgáknak: „Töltsétek meg a korsókat vízzel!” Meg is töltötték azokat színültig. Ekkor azt mondta nekik: „Most merítsetek belőle, és vigyétek oda a násznagynak.” Odavitték.
Amikor a násznagy megízlelte a borrá vált vizet, nem tudta, honnan való. A szolgák azonban, akik a vizet merítették, tudták. A násznagy hívatta a vőlegényt, s szemére vetette: „Először mindenki a jó bort adja, s csak amikor már megittasodtak, akkor az alábbvalót. Te meg mostanáig tartogattad a jó bort.”
Ezzel kezdte meg Jézus csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, s tanítványai hittek benne.
Jn 2,1-11

Elmélkedés

Csoda Kánában

Álomesküvő. Azért vannak az álmok, hogy valóra váltsuk őket. Álmodja meg esküvőjét, mondja el nekünk elképzeléseit, és mi megvalósítjuk azokat. Ne szabjon határt álmainak, mert ilyen nap csak egyszer van az életében! Bízza profikra esküvője megszervezését! Segítünk, hogy az öné valóban álomesküvő legyen! – Ilyen és hasonló kijelentésekkel hirdetik szolgáltatásaikat manapság az esküvőszervező cégek, s akinek a lehetőségei megengedik, az rájuk bízza álmai megvalósítását. Akinek viszont vékonyabb a pénztárcája az maga igyekszik mindennek utánajárni.

Ha annak idején lettek volna esküvőszervező cégek és a Kánában házasságot kötő ifjú pár egy ilyenre bízta volna a lakodalom szervezését, aligha fordulhatott volna elő olyan helyzet, hogy a mulatság közben elfogy a bor. Márpedig ez egy rendkívül kellemetlen helyzet, mert ha nincs bor, akkor az ünneplésnek vége. Jézus korában a zsidó szokások szerint ha a menyasszony leány volt és első esküvőjét tartotta, akkor a lakodalom hét napig tartott, megözvegyült asszonyok esetén pedig három napig. A hét során a vendégek folyamatosan jöttek és mentek, étellel való ellátásukról folyamatosan gondoskodni kellett. Előfordulhatott, hogy pár nap múlva a bor vagy az étel hiánya megszakította az egy hétig tartó ünneplést. Úgy tűnik, hogy a kánai lakodalomban is ez történt. Az új házaspár feltehetően észre sem vette, hogy fogytán van a bor, mert nem az ő feladatuk volt a vendégek kiszolgálása. Minden bizonnyal a lakodalomban részt vevők kezdtek el egymás között erről beszélni, így jutott tudomására Máriának, aki rögtön szólt is Jézusnak. Mi lehetett Jézus anyjának a szándéka? Nem állíthatjuk, hogy valamilyen csodát, különleges közbelépést várt volna, hiszen még csak Jézus nyilvános működése kezdeténél járunk, korábban egyetlen csodát sem tett. János evangélista külön is hangsúlyozza, hogy ez volt Jézus első csodája. Szűz Mária egyszerűen csak közli a tényt Jézussal, de valamiféle remény élhetett benne, hogy fia segíteni fog. Jézus nem sokat késlekedik, megtölteti a hatalmas kőkorsókat vízzel. Az elbeszélésben nem szerepel, hogy miként történt a csoda, hogyan változtatta át a vizet Jézus borrá, csupán a végeredményt közli az evangélista. A szolgák már bort merítenek a korsókból, amely a násznagy véleménye szerint kiváló minőségű. A veszély elmúlt, az ünnepség nyugodtan folytatódhat.

Az elbeszélés sorai között olvasva felfedezhetjük János evangélista szándékát. Egyrészt tanítást ad arról, hogy Jézus szívesen részt vesz az emberek ünnepségein, Isten jelen van hétköznapjainkban és velünk van ünnepeinken. A mi Urunk nem vonul el a világtól, hanem osztozik az emberek, jelen esetben az ifjú házasok és családjuk örömében. Másrészt kiemelésre kerül Mária közbenjáró szerepe, aki a szükséghelyzet tényét ismerteti Jézussal. Ő bátorítja a szolgákat arra, hogy tegyék meg azt, amit majd Jézus kérni fog tőlük. Harmadszor azt kell megemlítenünk, hogy e csodával, a víz borrá változtatásával Jézus megmutatta isteni erejét, „kinyilatkoztatta dicsőségét.” Isten Fia tehát már itt van az emberek között és megkezdi csodatételeit. Negyedszerre pedig a csodára adott reakciót kell megemlítenünk: „tanítványai hittek Jézusban,” bár ez még csak az első csodája volt. Jézus egyetlen csodája sem öncélú, hanem képesek felébreszteni az emberek hitét. Ha hittel fordulok hozzá, számomra is megmutatja isteni dicsőségét.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te a kánai házaspár ünnepén kinyilvánítottad isteni erődet az emberek előtt. Csodával segítettél a nehéz helyzetben lévőkön. Közelségedet, csendes jelenlétedet csodák igazolják, de azok nélkül is érezhetjük azt, ha hit él a szívünkben. Édesanyád, Szűz Mária közbenjárásával fordulunk hozzád: mutasd meg nekünk isteni dicsőségedet, hogy kövessünk téged, tanítványaid legyünk, higgyünk benned és követéseddel eljussunk az irgalmas Atyához! A legnagyobb csoda számunkra az, hogy Isten irgalmas és mindig megbocsát

Miután Jézus meggyógyított egy bénát, kiment a Tibériás-tó partjára. Nagy sokaság tódult hozzá, ő pedig tanította őket. Amint Jézus elhaladt a vám mellett, észrevette, hogy ott ül Lévi, aki Alfeus fia volt. Odaszólt neki: „Kövess engem!” Lévi (akit Máténak is hívtak) felállt, és követte.
Később Jézus elment vendégségbe Lévi házába. Ott Jézussal és tanítványaival együtt sok vámos és nyilvános bűnös is asztalhoz telepedett, mert sokan oda is elkísérték. Amikor a farizeusok közül való írástudók látták, hogy Jézus együtt eszik a nyilvános bűnösökkel és a vámosokkal, ezzel a kérdéssel fordultak a tanítványokhoz: „Miért eszik és iszik a ti Mesteretek együtt a vámosokkal és a nyilvános bűnösökkel?” Ennek hallatára Jézus ezt válaszolta nekik: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Én nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket.”
Mk 2,13-17

Elmélkedés

Miként a tegnapi evangéliumban a béna meggyógyítása esetén a csodás gyógyulás helyett a bűnbocsánat kapott nagyobb hangsúlyt, ugyanúgy a mai evangéliumban a vámos Máté meghívása csak kiindulópont ahhoz, hogy a bűnösökhöz közeledő Istent bemutassa az evangélista. Tegnap arról olvastunk, hogy a béna és bűnös embert viszik abba a házba, ahol az Úr tartózkodik, ma pedig arról, hogy Jézus lép be egy bűnös ember házába. Nem csak a bűnös és bűneit őszintén megbánó ember keresi Istent, hanem az irgalomban gazdag Isten is szüntelenül keresi az embereket, mint elveszett bárányokat vagy mint tékozló fiúkat. Annak tudata, hogy az irgalmas Isten keres minket, azt a reményt adja nekünk, hogy a végső szó nem a bűnökben való elmerülésé, hanem a megújulásé, amelyet Isten a kiengesztelődés szentsége, a szentgyónás által kínál fel nekünk. Isten megszólít minket, mert szívünk megtérését szeretné. Helytelen volna azt mondanunk, hogy Isten lelkiismeretfurdalást vagy bűntudatot akar ébreszteni bennünk, hanem inkább úgy kell fogalmaznunk, hogy Isten a szeretetet ébreszti fel, újítja meg bennünk, hogy nála keressük bűneink bocsánatát.

Amikor az Egyház hirdeti a bűnbánat fontosságát és az igehirdetők részéről elhangzik a bűnbánatra való felszólítás, akkor mindig gondoljunk arra, hogy ilyen módon az irgalmas Isten szólít meg bennünket.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Jézus Krisztus, te kezdettől fogva az Atyánál voltál, amikor eljöttél az emberek közé, elérhetővé tetted a hit alázatos bizalmát. És eljön a nap, amikor ezt mondhatjuk: Krisztushoz tartozom, elszakíthatatlanul az övé vagyok!

Miután Jézus meggyógyított egy bénát, kiment a Tibériás-tó partjára. Nagy sokaság tódult hozzá, ő pedig tanította őket. Amint Jézus elhaladt a vám mellett, észrevette, hogy ott ül Lévi, aki Alfeus fia volt. Odaszólt neki: „Kövess engem!” Lévi (akit Máténak is hívtak) felállt, és követte.
Később Jézus elment vendégségbe Lévi házába. Ott Jézussal és tanítványaival együtt sok vámos és nyilvános bűnös is asztalhoz telepedett, mert sokan oda is elkísérték. Amikor a farizeusok közül való írástudók látták, hogy Jézus együtt eszik a nyilvános bűnösökkel és a vámosokkal, ezzel a kérdéssel fordultak a tanítványokhoz: „Miért eszik és iszik a ti Mesteretek együtt a vámosokkal és a nyilvános bűnösökkel?” Ennek hallatára Jézus ezt válaszolta nekik: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Én nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket.”
Mk 2,13-17

Elmélkedés

Miként a tegnapi evangéliumban a béna meggyógyítása esetén a csodás gyógyulás helyett a bűnbocsánat kapott nagyobb hangsúlyt, ugyanúgy a mai evangéliumban a vámos Máté meghívása csak kiindulópont ahhoz, hogy a bűnösökhöz közeledő Istent bemutassa az evangélista. Tegnap arról olvastunk, hogy a béna és bűnös embert viszik abba a házba, ahol az Úr tartózkodik, ma pedig arról, hogy Jézus lép be egy bűnös ember házába. Nem csak a bűnös és bűneit őszintén megbánó ember keresi Istent, hanem az irgalomban gazdag Isten is szüntelenül keresi az embereket, mint elveszett bárányokat vagy mint tékozló fiúkat. Annak tudata, hogy az irgalmas Isten keres minket, azt a reményt adja nekünk, hogy a végső szó nem a bűnökben való elmerülésé, hanem a megújulásé, amelyet Isten a kiengesztelődés szentsége, a szentgyónás által kínál fel nekünk. Isten megszólít minket, mert szívünk megtérését szeretné. Helytelen volna azt mondanunk, hogy Isten lelkiismeretfurdalást vagy bűntudatot akar ébreszteni bennünk, hanem inkább úgy kell fogalmaznunk, hogy Isten a szeretetet ébreszti fel, újítja meg bennünk, hogy nála keressük bűneink bocsánatát.

Amikor az Egyház hirdeti a bűnbánat fontosságát és az igehirdetők részéről elhangzik a bűnbánatra való felszólítás, akkor mindig gondoljunk arra, hogy ilyen módon az irgalmas Isten szólít meg bennünket.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Jézus Krisztus, te kezdettől fogva az Atyánál voltál, amikor eljöttél az emberek közé, elérhetővé tetted a hit alázatos bizalmát. És eljön a nap, amikor ezt mondhatjuk: Krisztushoz tartozom, elszakíthatatlanul az övé vagyok!