Battaplébánia

Néhány nap múlva Jézus visszatért Kafarnaumba. Mihelyt elterjedt a híre, hogy otthon van, annyian jöttek össze, hogy még az ajtó előtti téren sem fértek el; ő pedig hirdette nekik az igét. Közben odahoztak hozzá egy bénát. Négyen vitték. Mivel a tömegtől nem fértek a közelébe, kibontották fölötte a tetőt, ahol volt, és a nyíláson át leengedték a hordágyat, amelyen a béna feküdt. Jézus pedig, látva hitüket, így szólt a bénához: „Fiam, bocsánatot nyertek bűneid.” Ült ott néhány írástudó is. Ezek így gondolkodtak szívükben: „Hogy beszélhet ez így? Káromkodik! Ki más bocsáthatja meg a bűnt, mint egyedül az Isten?”
Jézus azonnal észrevette, hogy magukban ilyeneket gondolnak, így szólt tehát hozzájuk: „Miért gondoljátok ezt szívetekben? Mi könnyebb: Azt mondani a bénának: Bűneid bocsánatot nyertek, vagy azt mondani: Kelj föl, fogd ágyadat és járj? Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására!” Ezzel odafordult a bénához: „Mondom neked: Kelj föl, fogd az ágyadat, és menj haza!” Az felkelt, fölvette ágyát, és mindannyiuk szeme láttára eltávozott.
Mindenki elcsodálkozott. Dicsőítették Istent, és azt mondták: „Nem láttunk még ilyet sohasem!”
Mk 2,1-12

Elmélkedés

A mai evangélium egy béna ember meggyógyítását írja le. A béna olyannyira magatehetetlen, hogy barátai segítségére szorul, ők viszik Jézus elé. Szándékukban nem akadályozhatja meg őket a nagyszámú tömeg, még a tetőt is képesek megbontani, csakhogy a gyógyulásra váró ember Jézus elé kerüljön. Ebben az esetben Jézus nem csak a testi bajt szünteti meg, hanem az ember lelkét is meggyógyítja, megbocsátja bűneit. E csoda esetében tehát új elem jelenik meg: Jézus megmutatja, hogy képes a bűnök megbocsátására. Csodái azt igazolják, hogy isteni erővel rendelkezik, a bűnök megbocsátásával pedig világosan kinyilvánítja, hogy valóban Isten.

Keresztény emberként szüntelenül keressük az Istennel való kiengesztelődés lehetőségét, amely feltételezi, hogy egyrészt őszintén elismerjük bűnösségünket, másrészt hiszünk Isten megbocsátó irgalmában. A kiengesztelődés vágya nem azt jelenti, hogy meg akarunk szabadulni a bűntudattól, hanem azt, hogy ráébredünk arra, hogy vétettünk a szeretet ellen. Megtagadtuk Isten szeretetét és elmulasztottuk a szeretet gyakorlását embertársaink felé. A bűnbánat útja mindig a szeretet felindításával kezdődik. Mennyire megnyugtató, hogy ez a szeretet nem csak arra késztet, hogy nézzek szembe bűneimmel, hanem abban is segít, hogy nézzek szembe a megbocsátó Istennel.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenem, add, hogy az időt úgy használjam fel, hogy értékes legyen földi és örök életem számára! Óvj meg mindnyájunkat ebben az újesztendőben minden bajtól, és a napok, hónapok múlásával közelebb kerüljünk Atyai szívedhez! Szűz Mária, Isten Anyja, légy pártfogóm szent Fiadnál.

Néhány nap múlva Jézus visszatért Kafarnaumba. Mihelyt elterjedt a híre, hogy otthon van, annyian jöttek össze, hogy még az ajtó előtti téren sem fértek el; ő pedig hirdette nekik az igét. Közben odahoztak hozzá egy bénát. Négyen vitték. Mivel a tömegtől nem fértek a közelébe, kibontották fölötte a tetőt, ahol volt, és a nyíláson át leengedték a hordágyat, amelyen a béna feküdt. Jézus pedig, látva hitüket, így szólt a bénához: „Fiam, bocsánatot nyertek bűneid.” Ült ott néhány írástudó is. Ezek így gondolkodtak szívükben: „Hogy beszélhet ez így? Káromkodik! Ki más bocsáthatja meg a bűnt, mint egyedül az Isten?”
Jézus azonnal észrevette, hogy magukban ilyeneket gondolnak, így szólt tehát hozzájuk: „Miért gondoljátok ezt szívetekben? Mi könnyebb: Azt mondani a bénának: Bűneid bocsánatot nyertek, vagy azt mondani: Kelj föl, fogd ágyadat és járj? Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására!” Ezzel odafordult a bénához: „Mondom neked: Kelj föl, fogd az ágyadat, és menj haza!” Az felkelt, fölvette ágyát, és mindannyiuk szeme láttára eltávozott.
Mindenki elcsodálkozott. Dicsőítették Istent, és azt mondták: „Nem láttunk még ilyet sohasem!”
Mk 2,1-12

Elmélkedés

A mai evangélium egy béna ember meggyógyítását írja le. A béna olyannyira magatehetetlen, hogy barátai segítségére szorul, ők viszik Jézus elé. Szándékukban nem akadályozhatja meg őket a nagyszámú tömeg, még a tetőt is képesek megbontani, csakhogy a gyógyulásra váró ember Jézus elé kerüljön. Ebben az esetben Jézus nem csak a testi bajt szünteti meg, hanem az ember lelkét is meggyógyítja, megbocsátja bűneit. E csoda esetében tehát új elem jelenik meg: Jézus megmutatja, hogy képes a bűnök megbocsátására. Csodái azt igazolják, hogy isteni erővel rendelkezik, a bűnök megbocsátásával pedig világosan kinyilvánítja, hogy valóban Isten.

Keresztény emberként szüntelenül keressük az Istennel való kiengesztelődés lehetőségét, amely feltételezi, hogy egyrészt őszintén elismerjük bűnösségünket, másrészt hiszünk Isten megbocsátó irgalmában. A kiengesztelődés vágya nem azt jelenti, hogy meg akarunk szabadulni a bűntudattól, hanem azt, hogy ráébredünk arra, hogy vétettünk a szeretet ellen. Megtagadtuk Isten szeretetét és elmulasztottuk a szeretet gyakorlását embertársaink felé. A bűnbánat útja mindig a szeretet felindításával kezdődik. Mennyire megnyugtató, hogy ez a szeretet nem csak arra késztet, hogy nézzek szembe bűneimmel, hanem abban is segít, hogy nézzek szembe a megbocsátó Istennel.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenem, add, hogy az időt úgy használjam fel, hogy értékes legyen földi és örök életem számára! Óvj meg mindnyájunkat ebben az újesztendőben minden bajtól, és a napok, hónapok múlásával közelebb kerüljünk Atyai szívedhez! Szűz Mária, Isten Anyja, légy pártfogóm szent Fiadnál.

Abban az időben egy leprás jött Jézushoz. Térdre borult előtte, és így kérlelte: „Ha akarod, te megtisztíthatsz engem!” Jézusnak megesett rajta a szíve. Kinyújtotta kezét, megérintette, és azt mondta neki: „Akarom! Tisztulj meg!” Erre rögtön elmúlt a leprája, és megtisztult. Jézus szigorúan ráparancsolt, azonnal elküldte, és így szólt hozzá: „Nézd, senkinek se szólj erről, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak, és tisztulásodért ajánld fel a Mózes által rendelt áldozatot, bizonyságul nekik.”
Ő azonban, alighogy elment, mindenfelé hirdetni és híresztelni kezdte a dolgot. Emiatt Jézus nem mehetett többé nyilvánosan a városba, inkább távolabbi, elhagyatott helyeken tartózkodott. Mégis, mindenünnen özönlöttek hozzá az emberek.
Mk 1,40-45

Elmélkedés

Jézus korában a betegségek közül a leprát vélték az egyik legsúlyosabb bajnak. Tulajdonképpen mindenféle bőrbetegséget leprának tartottak, olyanokat is, amelyeket a mai orvostudomány már másként nevez. A betegség terjedésének megakadályozására a leprás betegeket szigorúan elkülönítették, semmilyen módon nem érintkezhettek az egészségesekkel. A zsidóságnál a betegség tisztátalanságnak is számított, így a leprában szenvedőket nem csak a társadalmi, hanem a vallási életből is kizárták. Gyógyulásukat követően akkor lehettek újra a társadalom tagjai, ha a pap gyógyultnak nyilvánította őket. Ezért küldi Jézus is a paphoz az általa meggyógyított embert.

Az evangéliumi jelenet egy jellegzetes csoda elbeszélés. Egy leprában szenvedő ember jön Jézushoz. Kérésével, térdre borulásával kifejezi alázatosságát és hitét. Aligha jönne Jézushoz, ha nem hinne abban, hogy képes őt megszabadítani súlyos bajától. Az Úr a szíve mélyéig együttérez ezzel az emberrel, sajnálja őt, ismeri mindazokat a hátrányokat, amelyek az illetőt érik betegsége miatt, ezért nem tagadja meg tőle a segítséget. A gyógyulás Jézus érintésének és szavának köszönhetően megy végbe, mégpedig azonnal.

A csoda azt szemlélteti, hogy Isten segít a szenvedő emberen, és arra ösztönöz minket, hogy ébresszük fel szívünkben az együttérzést a betegek iránt.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Szent Atyánk, az élet és a szeretet kiapadhatatlan forrása, aki az élő emberben kinyilatkoztatod dicsőséged ragyogását, és szívébe helyezed hívásod csíráját, ne engedd, hogy a mi hanyagságunk miatt megtörténhessen, hogy valaki nem veszi észre vagy elveszíti ezt az ajándékot, hanem járjon mindenki teljes önzetlenséggel azon az úton, amelyen a te szereteted megvalósul.

Szent II. János Pál pápa

Abban az időben Jézus kijött a kafarnaumi zsinagógából, és elment Simon és András házába. Simon anyósa lázas betegen feküdt. Mindjárt szóltak is Jézusnak. Jézus odament hozzá, megfogta a kezét, és fölsegítette. Erre megszűnt a láza, és szolgált nekik. Amikor lement a nap és beesteledett, odavitték hozzá a betegeket és a gonosz lélektől megszállottakat. Az egész város ott szorongott az ajtó előtt. Jézus pedig sokakat meggyógyított, akik különböző bajokban szenvedtek; és sok ördögöt kiűzött. De nem engedte megszólalni őket, mert tudták, hogy ő kicsoda.
(Másnap) Jézus kora hajnalban felkelt, kiment (a házból), elment egy elhagyatott helyre, és ott imádkozott. Simon és a vele lévők utána mentek. Amikor megtalálták, azt mondták neki: „Mindenki téged keres!” De ő azt felelte: „Menjünk el máshová, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az evangéliumot, – hiszen ezért jöttem.” És elment, hirdette az evangéliumot a zsinagógákban Galilea egész területén, és kiűzte az ördögöket.
Mk 1,29-39

Elmélkedés

Miután Jézus a kafarnaumi zsinagógában tanított és kiűzte az ördögöt egy megszállott emberből, két tanítványa házába megy. Az „elment Simon és András házába” megjegyzés nem egyszeri látogatást jelent, hanem arra utal, hogy Jézus hosszabb ideig tartózkodhatott Kafarnaum városában, s ez idő alatt Péter és András családjánál lakott. Ezt jelzi az a tény, hogy még az esti órákban is ide hozzák az emberek betegeiket, azaz tudnak arról, hogy hol lakik Jézus. A liturgikus használatra készült szövegünkből kimaradt egy elem, ami viszont a Szentírásban szerepel: Jézus „Jakabbal és Jánossal együtt” ment a lakhelyéül szolgáló házba. Jogosan állítjuk, hogy Jakab és János sem vendégségbe érkeztek Péterék házába, hanem ők is itt laknak. Lakhatnának saját apjuknál, Zebedeusnál, illetve családtagjaikkal, hiszen ők is ebben a városban vannak, de ők mégis ott laknak, ahol Jézus. Az elsőként meghívott négy tanítvány tehát állandóan együtt van Jézussal, akit ekkor már Mesterüknek tekintenek. Együtt vannak a zsinagógában a szombati istentiszteleten és egy helyen laknak.

Mindez azt igazolja, hogy az első tanítványok komolyan vették Jézus meghívását, s valóban azonnal a követői lettek. Nap mint nap Mesterükkel vannak, hallják tanítását, látják csodáit. Tanítványok, akik később Jézus életének tanúi lesznek.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, sötétlő lelkeinkre vesd a bölcsességed ragyogó világát, hogy fényre gyúl mind, hogy téged követ, szolgál neked újítva tisztaságát. Napkelte hív: ember, munkába kezdj! De te, Uram, szívünkbe úgy költözz be, hogy ez a nap ragyogjon benn örökre, hogy érted égő tüzet sose veszt. Uram, ragyogtasd ránk a te napod, amely nem ismerhet sosem alkonyatot.

Szent Efrém