Battaplébánia

Amikor Jézus meghallotta, hogy (Keresztelő) Jánost fogságba vetették, visszatért Galileába. Elhagyta Názáretet, és a tengerparti Kafarnaumban telepedett le, Zabulon és Neftali vidékén, hogy beteljesedjék, amit Izajás próféta mondott:
„Zabulon földje és Neftali földje, a tenger útja, a Jordán vidéke,
a pogányok Galileája:
A sötétben lakó nép nagy fényt lát,
és fény virrad a halál honában s árnyékában ülőkre.”
Ettől kezdve Jézus tanítani kezdett. Ezt hirdette: „Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa!” Bejárta egész Galileát. Tanított a zsinagógákban, hirdette a mennyek országa örömhírét, és meggyógyított a nép körében minden betegséget és minden bajt. Híre elterjedt egész Szíriában. Hozzá vittek mindenféle beteget, akik különböző fájdalmas betegségekben és bajokban szenvedtek: még ördögtől megszállottakat, holdkórosokat és bénákat is, és ő mind meggyógyította őket. Nagy népsereg követte Galileából, Dekapoliszból, Jeruzsálemből, Júdeából és a Jordánon túlról.
Mt 4,12-17.23-25

Elmélkedés

Miután Keresztelő János befejezte működését a nép körében, Jézus lép a színre, elkezdi munkáját. Máté evangélista a tanításban és a betegek gyógyításában foglalja össze mindazt, amit az elkövetkezendő mintegy három esztendőben Jézus tenni fog. Az Úr így kezdi tanítását: „Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa!” E szavak nagyon hasonlítanak ahhoz, amit Keresztelő János is hirdetett. Máté evangélista ezzel egyrészt a folyamatosságot hangsúlyozza, azaz amit János előkészített, meghirdetett, azt folytatja Jézus. Másrészt ilyen módon megerősítést nyer, hogy Jézus is próféta, ő is az Isten küldötte, ő is azt teszi, amivel Isten megbízta.

A gyógyítások megemlítése azonban jelzi a Keresztelő és Jézus közti különbséget, és ráirányítja a figyelmet arra, hogy Jézus személye jelentősebb, mint Jánosé. Keresztelő János ugyanis nem gyógyított, szolgálatával kapcsolatban ilyet nem jegyeztek le az evangélisták. Ezzel szemben Jézusnak van hatalma a betegségek felett, különleges erejével képes megszüntetni a testi betegségeket, illetve hatalma van a gonosz lelkek felett is. Emberfeletti tettei és hatásos tanítása mögött isteni ereje húzódik meg. Gyógyításai, csodái és tanítása lassanként elvezeti az embereket arra, hogy felismerjék Jézusban az Isten Fiát és higgyenek benne.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, te újra meg újra hangsúlyozod, hogy minden lehetséges annak, aki hisz. Ha megvizsgáljuk, melyik a legnagyobb, a neked leginkább tetsző erény, azt látjuk, hogy a hit. Igen, ennek ereje által készülünk fel arra, hogy belépjünk a Szentek Szentjébe. Hit nélkül, ó, dicsőség Ura, nem tettél volna értünk csodákat. Mielőtt csodát műveltél volna, azt akartad, hogy jóságoddal egyesítsük hitünket.

Amikor Heródes király idejében Jézus megszületett a judeai Betlehemben, íme, napkeletről bölcsek jöttek Jeruzsálembe, és tudakolták: „Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy hódoljunk előtte.” Meghallotta ezt Heródes király és megrémült, s vele egész Jeruzsálem. Összehívatta a főpapokat és a nép írástudóit, és megkérdezte tőlük, hogy hol kell születnie a Messiásnak. Azok így válaszoltak: „A judeai Betlehemben, mert ezt írja a próféta: Te, Betlehem, Juda földje, bizony nem vagy a legkisebb Juda nemzetségei között, mert belőled jő ki a fejedelem, aki pásztora lesz népemnek, Izraelnek.” Erre Heródes titokban magához hívatta a bölcseket és pontosan megtudakolta tőlük a csillag megjelenésének idejét. Aztán ezzel küldte őket Betlehembe: „Menjetek, tudakozódjatok szorgalmasan a gyermek felől, és ha megtaláljátok, jelentsétek nekem. Én is elmegyek, hogy hódoljak előtte!”
Ők pedig, miután meghallgatták a királyt, elindultak. És lám, a csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük járt, míg meg nem állapodott a ház fölött, ahol a Gyermek volt. A csillagot meglátva nagyon megörültek. Bementek a házba, és ott látták a Gyermeket anyjával, Máriával. Földre borulva hódoltak előtte, majd kinyitották kincseszsákjaikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel álmukban utasítást kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza országukba.

Mt 2,1-12

Elmélkedés

A csillag fényét követve

Évekkel ezelőtt, még fiatal pap koromban történt a következő eset. Korán, már az advent elején elkezdtük gyakorolni a gyerekekkel a karácsonyi betlehemes játékot. A szereposztásnál szinte minden simán ment, valamennyi gyerek testhezálló szerephez jutott. Egyedül a Lőcsei Marcival kapcsolatban voltak kételyeim, mert mindenképpen az egyik király szeretett volna lenni a három közül, én viszont az írástudó szerepét akartam rábízni. Ő is próbált érvelni az elgondolása mellett, meg én is. Erősködött, hogy nála szebben senki nem tud hódolni a Megváltó előtt, ezért hadd vigye ő a Gáspár aranyát. Erre én is győzködtem, hogy írástudóként szépen hirdethetné a prófétai jövendöléseket, és ez bizony jelentős feladat. Nem nagyon értette, hogy kik is voltak azok az írástudók Jézus idejében, ezért inkább ragaszkodott a királyhoz. A végén még abba is belement volna, hogy ő legyen a szerecsenkirály, bár az nem annyira tetszett neki, mint a Gáspár vagy a Menyhért. Bevetettem nála, hogy szép díszes köntöse lesz írástudóként, büszke lesz rá anyukája, de ezt az érvet hamar lesöpörte, mondván, hogy a királyoknak sokkal szebb palástja van és az jobban tetszene anyukájának is. Győzködtem még, hogy az írástudók abban az időben mennyire okosak voltak, de ez sem hatott rá, mert a végén előhúzta a mindent eldöntő érvet, hogy ő tulajdonképpen bukásra áll magyarból, mert rossz a helyesírása, ezért semmiképpen sem lehet írástudó. Sejtettem, hogy egy szó sem igaz ebből, de ráhagytam, mert aki ekkora poént tud mondani, hogy király lehessen, az tényleg megérdemli. Így lett ő abban az évben Gáspár király.

Ma, Urunk megjelenése ünnepén azért idézem fel e régi esetet, mert ezzel szeretném bemutatni, mennyire közel állnak a gyerekek szívéhez, a gyerekek gondolatvilágához a háromkirályok, akik valójában nem is voltak uralkodók, hanem – miként az evangéliumban szerepel – bölcsek voltak, akik napkeletről jöttek. Ugyanakkor nem csak a gyermekek fantáziáját, hanem a felnőttek képzeletvilágát is megmozgatja a napkeleti bölcsek története, mindazokét, akik hittel olvassák a Szentírást. Éppen emiatt nem kell csodálkoznunk azon, hogy az evangéliumok meglehetősen szűkszavú elbeszélését az évszázadok során az igehirdetők kissé kiszínezték, amely aztán számos irodalmi műben és művészeti alkotáson is megjelent. Ennek köszönhetően kapták nevüket, Gáspár, Menyhért és Boldizsár, akik egyike idősebb, a másik középkorú, a harmadik pedig egészen fiatal. Tulajdonképpen azt sem tudjuk hányan érkeztek a csillag fényét követve, csupán a háromféle ajándékból következtetünk arra, hogy feltehetően hárman voltak.

A napkeleti bölcseket egy csillag, egy különleges égi jel vezette a Megváltóhoz. Bölcsességük ott kezdődött, hogy felismerték ezt a jelet és kutatni kezdték annak értelmét. Úgy gondolták, hogy ez egy újszülött királynak a jele. S amikor ezt megértették, akkor elindultak, követték a jelet. Nem féltek az út viszontagságaitól és szándékuktól nem téríthette el őket senki. Az őket vezető csillag talán egy időre eltűnt szemük elől, ezért is tudakozódhattak Jeruzsálemben az uralkodónál. Amikor pedig újra elindulnak, most már a prófétai jövendölésben szereplő Betlehem felé, akkor újra felragyogott előttük a csillag. Máté evangélista külön kiemeli, hogy „a csillagot meglátva nagyon megörültek.” Mert az isteni jelet követni, s annak segítségével meglelni a Megváltót, boldogsággal és örömmel tölti el az embert. A napkeleti bölcsek mindazokat jelképezik, akik a történelem folyamán elindulnak, hogy keressék az Istent. Induljunk mi is örömmel a szívünkben!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, irgalmas Atyánk! Ma lélekben útra kelünk, és a napkeleti bölcsekkel együtt elindulunk Betlehembe, ahová minket is a csillag fénye vezet. Nem aggódunk az út fáradalmai miatt, hanem bátran haladunk, mert a te szereteted és irgalmad vonz bennünket. Egyetlen utat keresünk, azt, amely hozzád vezet. Egyetlen úton akarunk haladni, azon, amelyet te mutatsz nekünk. Keresni a hozzád vezető utat, határozottan haladni az üdvösség útján, soha nem letérni az örök élet felé vezető útról, ez az igazi bölcsesség! Segíts, hogy másokat is hozzád, az irgalomban gazdag Istenhez vezessünk!

A genderelmélet egy antropológiai forradalom, amely egy nyilvánvaló őrültséget szeretne ráerőltetni a társadalomra, ennek eszköze pedig többek között az ENSZ és az EU – mondja Gabriele Kuby német szociológus, akinek most (2014. a szerk.) jelent meg m…

Abban az időben, amikor Jézus Galileába készült, találkozott Fülöppel. „Kövess engem!” – mondta neki. Fülöp Betszaidából származott, András és Péter városából. Amikor találkozott Nátánáellel, közölte vele: „Megtaláltuk, akiről Mózes törvénye és a próféták szólnak: a názáreti Jézust, József fiát.” „Jöhet-e valami jó Názáretből?” – kérdezte Nátánáel. „Jöjj, nézd meg!” – felelte Fülöp. Amikor Jézus látta, hogy Nátánáel közeledik hozzá, így szólt: „Nézzétek, ez egy igaz izraelita! Nincs benne kétszínűség!” Nátánáel megkérdezte: „Honnan ismersz engem?” Jézus így felelt: „Még mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak a fügefa alatt.” Nátánáel erre elismerte: „Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael Királya.” Jézus így szólt: „Azért hiszel, mert azt mondtam: Láttalak a fügefa alatt. Nagyobb dolgokat is fogsz látni ennél.” Majd így folytatta: „Bizony, bizony, mondom nektek: látni fogjátok, hogy megnyílik az ég, és Isten angyalai fel-alá szállnak az Emberfia felett.”
Jn 1,43-51

Elmélkedés

Jézus követőinek, tanítványi körének növekedését mutatja be a mai evangélium. A két tanítvány Jézushoz való csatlakozása után, most a Mester hívja meg követésére Fülöpöt, aki másnap újabb személyt vezet el hozzá, akit Nátánáelnek hívnak. Az evangélium kapcsán a „Kövess engem!” felszólításon érdemes elgondolkoznunk. Nem egyszerűen csak arról van itt szó, hogy a tanítványok Jézus nyomába szegődnek és ettől kezdve vele járnak tanító útjain, hanem arról, hogy egész életüket Jézushoz igazítják, vállalva Mesterük sorsát is.

A jelenet leírásakor János evangélistát több szempont is vezette. Egyrészt azt akarja bemutatni, hogy az emberi tanúságtételek és az Úr személyes varázsa egyaránt motiváció lehet arra, hogy újabb személyek csatlakozzanak Jézushoz. Csak az képes másokat megnyerni Jézus számára, másokat hozzá vezetni, aki már megtalálta őt, s akit már megragadott Jézus személyisége. Aki Krisztus követője, s ebben örömét találja, az hitelesen tudja képviselni a Mester ügyét, s példája másokat is az Úr követésére fog serkenteni. Az evangélista másik szándéka, hogy a meghívás kezdeményezőjeként Jézust jelölje meg. Fülöpöt Jézus személyesen szólítja meg, Nátánáel pedig csak azt követően juthat el hozzá Fülöp vezetése által, hogy előzetesen az Úr „látta őt a fügefa alatt.”

Jézus engem is követésére hív.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Ó, végtelen Szeretet, aki az Atyától és a Fiútól származol, add meg nekem az istengyermekség szellemét, taníts meg arra, hogyan kell mindig Isten gyermekéhez méltóan cselekednem! Maradj bennem! Add, hogy én is mindig benned maradjak, és úgy szerethesselek, ahogyan te szeretsz engem! Nálad nélkül semmi vagyok. Magamtól semmire sem megyek. De egyesíts önmagaddal, tölts el szereteteddel, hogy általad az Atyával és a Fiúval mindig egyesüljek!