December 21-én jelent meg az új katolikus magazin, az Ösvény első száma. Ez online kiadás, de várják az adományokat, hogy a következő, húsvéti szám már papíron jelenjen meg. Az újságban tanúságtétel, interjú és aktuális írások is olvashatók.
Ez egy kutyaól – felelte Matyi. – Dehogy is! Nézd már meg jobban, ez egy Betlehem. – Betlehem? Tényleg! Na látod, ehhez kell az intelligencia, hogy ezt az ember meglássa.
Az Arany János Általános Iskola mellett van egy park. Körbeveszi a panel, neve nincs. Pedig állítom, hogy nagyon jó kis hely, van itt játszótér, focipálya, kutyafuttató, graffitis fal, edző alkalmatosság…
Azokban a napokban Augusztusz császár elrendelte, hogy írják össze a földkerekség lakosságát. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíria kormányzója Kirinusz volt. Mindenki elment a maga városába, hogy összeírják. Galilea Názáret nevű városából József is fölment Dávid városába, a judeai Betlehembe, hogy összeírják eljegyzett feleségével, Máriával, aki gyermeket várt. Amíg ott tartózkodtak, beteltek Mária napjai, hogy megszülje gyermekét. Világra hozta elsőszülött fiát, pólyába takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson.
A környéken pásztorok tanyáztak a szabad ég alatt, nyájukat őrizték az éjszakában. Egyszerre csak megállt előttük az Úr angyala, és az Úr dicsősége beragyogta őket. Nagyon megrémültek. Az angyal így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Íme, jó hírt hozok nektek, amely nagy öröm lesz az egész népnek. Ma megszületett a Megváltótok, az Úr Krisztus, Dávid városában. Ez lesz nektek a jel: kisdedet találtok pólyába takarva és jászolba fektetve.” Az angyalt hirtelen nagy mennyei sereg vette körül. Istent dicsőítve ezt zengték: Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek!
Lk 2,1-14
Elmélkedés
Csodák éjszakája
Marie Luise Kaschnitz: A csoda című novellájában egy tengerparti kis szálloda idős tulajdonosa emlékezik vissza gyermekkorára. Csendesen, nyugodtan meséli élettörténetét, egyszer sem emeli fel közben hangját. Hét éves volt, amikor egy éjszakai hegyomlás a házukat és a falut a tengerbe söpörte. Menekülés közben megsérült, teljesen elveszítette hallását, emiatt beszélt állandóan csendesen. A rajtuk lévő hálóingen kívül mindenük odaveszett. Rokonoktól kaptak kissé távolabb egy tengerparti telket, ahol elkezdték építeni házukat, új életüket. Apja végezte a kőművesmunkát és anyja cipelte zsákban a köveket a házhoz. Ő, a süket gyermek keveset tudott segíteni nekik. Apja amúgy orvos volt, akinek nem volt szíve pénzt elfogadni a helybeliektől, akiket szintén a hegyomlás tett nincstelenné. A karácsony előtti napokban az anya próbálta rávenni orvos férjét, hogy legalább néhány beteggel fizettessen valamit, hogy tudjanak az ünnepre ennivalót és tűzifát venni, de ő hajthatatlan volt. Így jött el a szenteste napja. A gyerek a fűtetlen ház helyett az udvart választotta, onnan nézte az utcán elhaladó szekereket és a zsibongó embereket. A misére nem készült, mert tudta, hogy az egyetlen rongyos ruhájában anyja úgysem engedné el a templomba. De legalább valami ennivaló jól jönne a szentestére! – tűnődött magában. Egy idő után anyja kijött a házból, leült a lépcsőre, imádkozni kezdett. A gyerek is mellé ült, próbálta követni az imát, így várták együtt a csodát. A csoda aztán szinte szó szerint az égből jött, megállt egy szekér a ház előtt és egy hatalmas zsák tűzifa repült be az udvarra. Ismeretlen jótevők a kertkapuhoz két nagy kosarat pakoltak le, de mire az anya és a fiú odaértek, a szekér már el is tűnt az utca végén. Az egyik kosárban tojás, kenyér, hal és többféle ennivaló, a másikban viselt, de még jó állapotú ruhák. Örömmel cipelték a házba az adományt, amelyet egy jószándékú beteg hozott fizetségként. Tüzet raktak, az anyja elkezdte készíteni az ünnepi vacsorát, közben az újonnan kapott ruhák legszebbikét fiára adta. Fuss, még odaérsz a misére! – indította útnak a templomba. A fiú szaladt az utcákon, egészen a templomig. Éppen akkor ért oda, amikor a toronyban meglódultak a harangok. Szinte hallotta hangjukat és az ünneplő sokaság énekét a templomban.
Karácsony van. A csodák éjszakája, a csodák ünnepe ez. Jézus Krisztus születésének napja. Az éjféli szentmise evangéliuma nagyon tárgyilagosan mondja el az időt, a helyszínt és a körülményeket. Megismerjük a korszak uralkodóit, akik meghatározó személyiségek voltak abban az időben. Lukács evangélista beszámol a népszámlálásról, ami miatt Józsefnek és Máriának lakóhelyükről, Názáretből Betlehembe kellett menniük. Itt születik meg Jézus, egészen egyszerű körülmények között. Bár a születés helye egy állatok szállásául szolgáló istálló, az evangélista egyáltalán nem tartja méltatlannak e helyet Isten Fia születésére. A későbbi idők igehirdetői előszeretettel hangsúlyozzák a betlehemi istálló szegénységét és egyszerűségét, olykor kifejezetten méltatlannak nevezve a körülményeket. De miért is tartanánk annak, ha az evangélium lelkülete nem ezt sugározza és maga a mennyei Atya sem tartotta méltatlannak? Isten talán azért választotta a Megváltó születésének helyéül a szegényes betlehemi istállót, hogy a világ legszegényebb emberei is közel érezhessék őt magukhoz. A mai éjszaka üzenete jómódúaknak és szegényeknek egyaránt szól: Megszületett a Megváltó!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Istenünk, irgalmas Atyánk! Karácsony éjjelén nekünk szól az angyalok üzenete a Megváltó születéséről, aki a te irgalmadat hozza el a világba. Sokszor békétlenek vagyunk, egymás ellen fordulunk, mert ellenséget látunk embertársunkban. Gyakran türelmetlenek vagyunk és engedjük, hogy indulataink vezessenek minket, és oly nehezen vagyunk képesek megbocsátani másoknak. Költözzön szívünkbe az irgalom és a megbocsátás érzése! Töltse el családjainkat a tőled származó irgalom! A te csodálatos ajándékod előttünk fekszik a betlehemi jászol szalmáján, aki a világ Megváltójaként megbocsátást hoz mindenkinek.
Pellevoisin, 1876
Pellevoisin Franciaország Indre megyéjében található falu, Chaterauroux-tól 30 km-re északnyugatra. Estelle Faguette 1843. szeptember 12-én született Chalons-en-Champagne-ben, szegény szülők gyermekeként. Már gyermekkorában nagy tisztelettel volt a Szent Szűz iránt, odaadóan segítette a rászorulókat, s mindig megosztotta a kenyerét azokkal a gyermekekkel, akik még nála is szegényebbek voltak. 1875-ben Estelle megbetegszik. Az orvos tuberkulózist állapít meg. De Rochefoucault grófné engedélyezi számára, hogy a kastélyban maradhasson, ahol egy saját betegszobát kap, és ápolást biztosítanak számára.
Abban az időben Zakariás, János atyja eltelt Szentlélekkel, és ezekre a prófétai szavakra nyílt az ajka: „Áldott az Úr, atyáink Istene, mert meglátogatta és megváltotta az ő népét; erős szabadítót támasztott minekünk szolgájának, Dávidnak családjából. Amint szólott a szentek szájával, ősidők óta a próféták ajka által, megszabadít az ellenség kezéből, mindazoktól, akik gyűlölettel néznek minket; atyáinkkal irgalmat gyakorol, hogy szent szövetségére emlékezzék, az esküre, amelyet Ábrahám atyánknak esküdött, hogy nekünk váltja be, amit ígért; hogy félelem nélkül és megszabadulva az ellenség kezéből, neki szolgálatot teljesítsünk: szentségben és igazságban járjunk előtte napról napra, amíg élünk.
Téged pedig, gyermek, a fölséges Isten prófétájának fognak mondani, mert az Úr előtt jársz, egyengetni az ő útját; az üdvösség ismeretére tanítod nemzetét, hogy bocsánatot nyerjen minden bűnük Istenünk irgalmas szívétől, amellyel meglátogat minket felkelő Napunk a magasságból, hogy fényt hozzon azoknak, akik sötétségben és halálos homályban ülnek, lépteinket pedig a béke útjára vezérelje.”
Lk 1,67-79
Elmélkedés
A karácsony előtti utolsó nap evangéliumában Zakariás hálaadó imáját olvassuk. Ezzel a résszel lezárulnak a Jézus születését megelőző, azt felvezető események. Az ima első részének alaptémája az elnyomóktól, az ellenségtől való megszabadulás, amely az adott kor konkrét történelmi tapasztalatából ered. Ebben az időben ugyanis Izrael országa nem volt független és önálló, hanem a Római Birodalom fennhatósága alatt állt. A választott nép tagjai számára érthetetlen volt egy idegen néptől való függőség, szabadulást Istentől vártak. Innen származik az az elképzelés, miszerint Isten majd olyan Messiást, messiáskirályt fog küldeni, aki politikai vagy katonai eszközökkel visszaszerzi az ország függetlenségét.
Az evangélium megírásának korában a keresztény közösség tagjai viszont már másként értelmezték a szabadulást hozó személy küldetését. A szabadítást inkább lelki értelemben gondolták. A Messiás a bűntől való szabadulást, azaz a megváltást hozza el a világba, mégpedig nem csak az ószövetségi választott néphez tartozóknak, hanem minden nemzetnek. Ebbe az irányba mutat Zakariás imájának második része, amely a bűnök bocsánatára és Isten irgalmára helyezi a hangsúlyt.
Ma mindenkitől bocsánatot kérek, akit megbántottam az elmúlt időszakban, és mindenkinek megbocsátok, elfeledve az engem ért sérelmeket.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Ó, isteni fényesség, a te megmérhetetlen szereteteddel nyisd meg lelkünket a hitnek, hogy téged igazán megismerjünk. Tágítsd ki szívünket, hogy téged befogadhasson! Ihless bennünket, hogy tiszta szeretettel keressünk téged, benned megpihenjünk, és veled egyesüljünk, mint ahogy egyek a tagok a testben a fejjel, és amint egy a szőlővessző a tőkével. Engedj a te erődből és a te kegyelmedből élni mindvégig, míg csak el nem jutunk szent színed látására!
Granadai Szent Lajos
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy lány, aki születésétől fogva vak volt, ezért gyűlölte az egész világot és mindenkit benne, kivéve a barátját. Ő mindig ott volt vele, segített neki és biztatta. Míg egyszer egy szép napon, végre találtak egy donort, aki felajánlotta a szemeit. A lány nagyon megörült ennek, a barátja pedig megkérdezte tőle, ha látni fog, hozzá megy-e feleségül. A lány igent mondott.
A szolgáló és szegény egyház szerződése
A II. vatikáni zsinat befejezése előtt, 1965-ben negyven püspök gyűlt össze éjjel a Róma falain kívüli Domitilla-katakombában. Ebben az ősi keresztény temetőben szentmisét mutattak be, és aláírták a helyszínről elnevezett Katakomba-paktumot, melyben külön is elkötelezték magukat a zsinat evangéliumi eszméi mellett.
Az egyetlen forrás, ahol ma e dokumentum teljes szövegét megtaláljuk, a Boaventura Kloppenburg ferences püspök által készített A II. vatikáni zsinat krónikája. Ő a Szolgáló és szegény egyház szerződése címet adta a dokumentumnak. A püspökök vezetője Hélder Câmara, Recife (Brazilia) megyéspüspöke volt, az igazságosság és béke széles körben tisztelt XX. századi élharcosa. Később Roger Etchagaray érsek, az Igazságosság és Béke Pápai Tanácsának tiszteletbeli elnöke is aláírta a paktumot.
Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült. Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr, és együtt örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. De anyja ellenezte: „Nem, János legyen a neve.” Azok megjegyezték: „Hiszen senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának!” Érdeklődtek erre atyjától, hogyan akarja őt nevezni. Atyja írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: „János a neve.” Erre mindnyájan meglepődtek. Neki pedig megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és magasztalta Istent. Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat, és Júdában meg az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki csak hallott róla, elgondolkodva mondta: „Mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr van vele.”
Lk 1,57-66
Elmélkedés
Keresztelő János születésének körülményeit ismerjük meg a mai evangéliumban. A születés tényét Lukács evangélista nagyon röviden említi meg, majd részletesen foglalkozik a rokonok örvendezésével, a névadással és Zakariás némasága megszűnésével. A zsidó szokások szerint az újszülött gyermeknek a szülő vagy valamelyik őse nevét adják, így jelezvén a család folyamatosságát. A szokást ismerve értjük meg a rokonok csodálkozását és tiltakozását. Először az édesanya, Erzsébet, majd pedig az apa, Zakariás is kifejezi szándékát, hogy a gyermek neve János legyen. Keresztelő János esetében tehát ez a névadási hagyomány megszakad, amely előrevetíti, hogy a gyermeknek sajátos utat kell majd bejárni, személyével valami új kezdődik el, Isten különleges feladatra választotta ki őt. Ő már nem a múlthoz, a korábbi időkhöz kötődik, hanem ahhoz az új korszakhoz, amely a Messiás jövetelével veszi kezdetét. Felnőttként János éppen ennek az új időnek a kezdetét jelenti be, amikor a nép körében hirdetni kezdi, hogy a Messiás a világba érkezett.
Ma megpróbálok rácsodálkozni az emberekre. Gyermekekre, felnőttekre és idősekre egyaránt. Arcuk, tekintetük, személyiségük ugyan különböző, de valamennyien Istennek köszönhetik életüket. Ma mindenkiben felfedezem az élet titkát és észreveszem az Isten képmását.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Ó, Krisztus, népek királya, akit az emberiség évszázadok óta várt és vágyott; az emberiség, melyet megsebzett a bűn. Te, aki mindannak talpköve vagy, az emberiség újjáépítheti önmagát és határozott, megvilágosító vezetést nyerhet útján a történelmen keresztül! Te, aki a megosztott népeket egyesítetted Atyádnak bemutatott áldozati adományoddal, jöjj, és mentsd meg az embert! Az embert, aki szánalomra méltó és nagyszerű, az embert, aki általad jött létre a föld porából, s a te képedet és hasonlóságodat hordozza!
Szent II. János Pál pápa
A legnagyobb és legmagasztosabb tevékenység, amit az ember megtehet, amíg él, hogy szentáldozáshoz járul, a kegyelem állapotában, a legméltóbb módon. Az angyalok a mennyben szent irigységet éreznek velünk, halandókkal kapcsolatban a földön: mi szentáldozáshoz járulhatunk, ők pedig nem!
Erzsébet meglátogatása alkalmával Mária így magasztalta Istent: „Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben! Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát, lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék. Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, szentséges az ő neve! Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt. Nagyszerű dolgot tett karja ereje, széjjelszórta mind a gőgös szívűeket. Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat, és felmagasztalta az alázatosakat. Az éhezőket elhalmozta minden jóval, de a gazdagokat elküldte üres kézzel. Felkarolta gyermekét, Izraelt, megemlékezve irgalmasságáról, amint atyáinknak megígérte: Ábrahámnak és utódainak mindörökre!” Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért otthonába.
Lk 1,46-56
Elmélkedés
Mária magasztaló énekét, imáját olvassuk a mai evangéliumban, amelyet Erzsébetnél tett látogatásakor mondott. Bár az ima Erzsébet fülehallatára hangzik el, mégsem neki szól, hanem a mindenható Istennek szóló hálaadás az anyaságért, amelyet a boldogság, az öröm, a köszönet jellemez. Az Istent magasztaló imában kiemelkedő szerepe van a messiási szabadításnak, s emiatt nem csupán Mária személyes hálaadása ez, hogy anya lehet nemsokára, hanem az egész emberiség nevében mondott hálaadás azért, hogy Isten elküldi a világba a Messiást, a szabadítót. Mária nem csak annak örül, hogy hamarosan anya lesz, hanem örömében benne van mindazoknak az öröme, akik a korábbi prófétai jövendölések alapján várták a Megváltó érkezését.
Fontos észrevennünk, hiszen Mária hálaadó imájában meg is fogalmazódik, hogy az üdvösség örömhírét elsőként az alacsony sorsúak, az egyszerű emberek, a szegények hallják meg. Isten nem a hatalom gyakorlóival és nem a vallási élet vezetőivel közli először a messiási idők bekövetkeztét, hanem a társadalom alacsonyabb rétegeivel, a lenézettekkel, a kitaszítottakkal, mindazokkal, akik alázattal várják a Megváltó jövetelét.
Ma jót teszek valakivel, aki helyzetéből fakadóan biztosan nem tudja azt nekem viszonozni. De ügyelek arra, hogy ez a segítség ne legyen számára megalázó.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, te, aki közelebb vagy hozzánk, mint mi önmagunkhoz, erősítsd szívünkben az irántad való bizalmat és az üdvösség reményét! Urunk, aki az életszentség forrása vagy, őrizz meg minket, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk eljöveteled napjára!
