Battaplébánia

Jézus Krisztusnak, Dávid és Ábrahám fiának családfája. Ábrahámnak Izsák volt a fia, Izsáknak Jákob, Jákobnak Júda és testvérei, Júdának Fáresz és Zára Támártól, Fáresznek Eszróm. Eszrómnak Arám, Arámnak Aminadáb, Aminadábnak Náásszon, Náásszónnak Szalmon, Szalmonnak Bóász Ráhábtól, Bóásznak Jóbéd Rúttól, Jóbédnek Izáj, Izájnak pedig Dávid király.
Dávidnak Salamon volt a fia Uriás feleségétől, Salamonnak Roboám, Roboámnak Abija, Abijának Ászáf, Ászáfnak Jozafát, Jozafátnak Jórám, Jórámnak Ozijás, Ozijásnak Joatám, Joatámnak Acház, Acháznak Ezekiás, Ezekiásnak Manasszesz, Manasszesznek Ámosz, Ámosznak Joziás, Joziásnak pedig Jekoniás és testvérei a babiloni fogság idején.
A babiloni fogság után: Jekoniásnak Szálátiél volt a fia, Szálátiélnek Zorobábel, Zorobábelnek Ábiud, Ábiudnak Elijakim, Elijakimnak Ázór, Ázórnak Szádok, Szádoknak Áhim, Áhimnak Eliud, Eliudnak Eleazár, Eleazárnak Mattán, Mattánnak Jákob, Jákobnak pedig József. Ő volt a férje Máriának, akitől a Krisztusnak nevezett Jézus született.
Összesen tehát: Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék, Dávidtól a babiloni fogságig tizennégy nemzedék, és a babiloni fogságtól Krisztusig is tizennégy nemzedék.
Mt 1,1-17

Elmélkedés

Szent Máté evangélista Jézus nemzetségtáblájával kezdi írását. A felsorolás három korszakot említ, mindháromban 14 személyt, amely látszólagos pontosság azt sejteti, hogy történelmi adatokkal állunk szemben. Valójában a névsor nem egy levéltári dokumentum, több történeti pontatlanságot tartalmaz, de mindez mégsem jelenti azt, hogy ne hordozhatna fontos üzenetet, mondanivalót számunkra.

Az evangélista célja először is az lehetett, hogy bemutassa a Messiás származását, őseit. Igazolni szeretné, hogy Jézus ugyanolyan családban született mint bárki más ember, neki is vannak rokonai, ősei. Emellett az is szándéka volt Máténak, hogy olvasóinak Dávid király leszármazottjaként mutassa be Jézust, így igazolván azt, hogy ő a Messiás. A korabeli zsidó felfogás szerint ugyanis az eljövendő Messiás Dávid király családjából származik. A felsorolás végén szerepel Szent József, aki Máriának, Jézus édesanyjának volt a férje, s aki Jézus nevelőapja volt. Ez a rész könnyen félreérthető. Nem arról van szó ugyanis, hogy Józseftől származik vér szerint Jézus, hanem a szöveg szerint József volt a férje Máriának. Mégpedig annak a Máriának, akitől Jézus, a Messiás született.

Ma imádkozom szüleimért, nagyszüleimért és mindazokért, akik szeretetből továbbadták az életet, s akiknek életemet köszönhetem.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Drága Jézus! Segíts, hogy fényed hordozói lehessünk, bármerre visz utunk! Töltsd el szívünket életadó Lelkeddel, itass át és végy birtokba minket oly teljességgel, hogy életünk már csak a te kisugárzásod legyen! Ragyogj át rajtunk, és úgy élj bennünk, hogy mindenki, akivel találkozunk, a te jelenlétedet érezze meg általunk! Többé már ne minket lássanak, hanem egyedül téged, Jézus. Maradj velünk, s akkor úgy ragyoghatunk, ahogyan te ragyogsz, s világossággá válhatunk mások számára is!

Abban az időben Keresztelő János magához hívatta két tanítványát, és ezzel a kérdéssel küldte őket az Úrhoz: „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?”
A két férfi Jézushoz érkezve így szólt: „Keresztelő János küldött minket, és kérdezteti: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?”
Abban az órában Jézus sokakat meggyógyított különféle bajokból és betegségekből, megszabadított a gonosz lelkektől, sok vaknak pedig visszaadta szeme világát.
Jézus tehát ezt válaszolta nekik: „Menjetek, jelentsétek Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: Vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot. Boldog, aki nem botránkozik meg bennem.”
Lk 7,19-23

Elmélkedés

Amíg korábban Jézus nem válaszolt az ő származására és messiási küldetésére vonatkozó kérdésekre, amelyeket a vallási vezetők tettek fel neki, addig készségesen választ ad Keresztelő János és két tanítványa számára. Válasza nem egyszerű „igen” vagy „nem,” mert Jézus nem azt akarja, hogy csupán szavai, kijelentései alapján higgyenek benne. Az Úr válasza arra irányul, hogy a kérdezők figyeljenek fel cselekedeteire és ők maguk ismerjék fel azt, hogy tettei a messiási idők eljöveteléről tanúskodnak.

Az Úr válasza helyes irányba tereli az eljövendő Messiásról alkotott képet. Keresztelő Jánosra is hatott az a korabeli elképzelés, miszerint a „messiáskirály” földi uralkodó lesz, aki megszabadítja a választott népet az idegen elnyomástól. Ezzel szemben Jézus olyan Messiás, aki a betegek meggyógyításával és a mindenkinek szóló örömhír hirdetésével Isten irgalmát jeleníti meg. Boldogok mindazok, akik felismerik mindezekben a messiási idők jeleit és hisznek abban, hogy Jézus az Isten által küldött Megváltó.

Ma átgondolom, hogy mitől érdemes megszabadulnom, hogy Jézust követhessem. Melyek azok a benső érzések és külső körülmények életvitelemben, amelyektől szabadulásomat Istentől kérem s tőle várom? Ma felébresztem magamban a készséget, hogy megszabaduljak mindentől, ami akadályoz Isten felé haladásomban.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Neked szenteljük magunkat, Urunk: fogadj el minket, igazság Istene, fogadd el népedet, és töröld el minden bűnét; add, hogy becsületességben és ártatlanságban éljen! Legyenek valamennyien választottak és szentek, s kapjanak helyet angyalaid sorában!

Ókeresztény imádság

Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek: „Erről mi a véleményetek? Egy embernek két fia volt. Odament az egyikhez, és így szólt hozzá: „Fiam, menj ki ma, és dolgozz a szőlőben!” A fiú azt válaszolta: „Nincs kedvem!”, de később megbánta, és mégis kiment. Odament a másikhoz, és annak is szólt. Az így válaszolt: „Szívesen, uram!”, menni azonban nem ment. Kettőjük közül melyikük teljesítette az apa akaratát?” Azt felelték: „Az első.”
Erre Jézus így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek: A vámosok és utcanők megelőznek titeket Isten országában. Mert eljött hozzátok János az igazságosság útján járva, és ti nem hittetek neki, a vámosok és utcanők viszont hittek neki. De ti, akik mindezt láttátok, még ezután sem tértetek jobb belátásra, hogy higgyetek neki!”
Mt 21,28-32

Elmélkedés

Jézus példázata egy apáról és két fiáról szól. Egyik fiú sem élvez előjogokat a másikkal szemben. Az apa mindkét fiával szemben ugyanúgy viselkedik, mindkettőjüktől ugyanazt kéri. Az apa és a két fiú kapcsolatát, viszonyát a szavak és a cselekedetek szintjén egyaránt megismerjük. Az első fiú meglehetősen ridegen felel apjának, megtagadja a kérés teljesítését. Még a kötelező tiszteletről és udvariasságról is megfeledkezik, amikor nem szólítja apjának azt, aki őt fiának nevezi. Ezzel szemben a második fiú a szavak szintjén rendkívül tisztelettudó. Ez nem csak abban mutatkozik meg, hogy azonnal igent mond apja kérésére, hanem abban is, hogy „úrnak” nevezi apját, s ezzel elismeri annak tekintélyét.

A cselekedetek szintjén viszont már megfordul a helyzet. Az első fiú, aki ugyan szóban megtagadta a kérést, mégis teljesíti apja akaratát. A második viszont, aki korábban ugyan kifejezte készségét, mégsem tette meg azt, amit apja kért tőle. A példázat két vallási magatartást állít szembe egymással, helyesnek és követendőnek nevezvén az elsőt és helytelennek minősítvén a másodikat.

Jézus mind a szavak, mind a cselekedetek szintjén a mennyei Atya engedelmes Fiának bizonyult. Tőle érdemes megtanulnunk a Atya iránti engedelmességet.

Ma különösen is figyelek arra, hogy amit mondok, azt meg is teszem.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Jézus, reményünk! Téged követve azt választjuk, hogy szívünk mélyéből szeretünk. Te az evangélium örömét adod nekünk, bármily kicsinynek érezzük is azt. És mégis, mikor ellentmondások támadják meg lelkünket, add nekünk, hogy rád bízhassuk magunkat, ó Krisztus, és mi igyekszünk megosztani veled mindazt, ami az életben ránk nehezedik.

Egy alkalommal Jézus a templomba ment, és tanított. Közben odaléptek hozzá a főpapok meg a nép vénei, és megkérdezték: „Miféle hatalommal teszed ezeket? Ki adta neked a hatalmat ehhez?” Jézus így válaszolt: „Én is kérdezek tőletek valamit. Ha megfeleltek rá, megmondom nektek, milyen hatalommal teszek így. Honnan volt János keresztsége? A mennyből-e vagy az emberektől?”
Azok tanakodni kezdtek egymás között: „Ha azt mondjuk, a mennyből volt, azt feleli: „Hát akkor miért nem hittetek neki?” Ha pedig azt mondjuk: „Az emberektől”, akkor meg félnünk kell a néptől, mert Jánost mindenki prófétának tartja.” Ezért ezt a választ adták Jézusnak: „Nem tudjuk.”
„Akkor én sem mondom meg nektek, hogy milyen hatalommal teszek így” – felelte Jézus.
Mt 21,23-27

Elmélkedés

A vallási vezetők és Jézus párbeszédét olvassuk a mai evangéliumban. Az előbbiek Jézus hatalmának eredetére kíváncsiak. Jézus viszont megfordítja a helyzetet és Keresztelő János hatalmának, erejének eredetével kapcsolatban kérdezi őket. A vallási vezetők inkább nem válaszolnak, amelynek hátterében hitetlenségük és a néptől való félelmük húzódik meg. Hallgatásukkal, tétovázásukkal, bizonytalanságukkal saját tanítói tekintélyüket, hitelességüket rombolják le. Érdekes, hogy ők, akik számára rendkívül fontos, hogy a nép elismerje tekintélyüket és a vallásosság példaképeiként tekintsenek rájuk, észre sem veszik hitelességük, népszerűségük hanyatlását. Amikor pedig később észreveszik, hogy a nép inkább hallgat az újszerűen tanító Jézusra, mintsem rájuk, akkor nyíltan szembefordulnak vele és a vesztét akarják.

A várakozás és a lelki felkészülés mellett az adventi időben fontos számomra a felismerés. Az új dolgok felismerése és elfogadása. Isten ajándékának felismerése és elfogadása. Annak felismerése, hogy bizonyos dolgokat el kell hagynom, azokon túl kell lépnem, hogy elindulhassak Isten vezetésével egy új úton. Annak felismerése, hogy nem mehetek mindenben a magam feje után, hanem érdemes Isten útmutatásait követnem.

Ma nem ragaszkodom a magam elképzeléseihez, hanem elfogadom mások véleményét.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézusunk! Az ünnep kapujában állva nem gondoljuk azt, hogy méltók vagyunk jöveteledre és a veled való találkozásra. De kifejezzük vágyunkat, irántad való vágyakozásunkat, a szeretet utáni igaz vágyunkat. Látni szeretnénk téged, s szeretnénk felismerni benned Megváltónkat és Üdvözítőnket!