Battaplébánia

Esedékes újratervezés az Egyházban
Van-e még remény a teológiai vitákban megrekedt, meghasonlott Egyház számára? Szerintem van, de csak akkor, ha újraértékeljük 2000 éves örökségünket és a kereszténység eredetét.
Minden részlet összeállt. A római h…

Amikor Keresztelő János bűnbánatot hirdetett, a nép megkérdezte: „Mit tegyünk?” „Akinek két ruhája van – válaszolta –, az egyiket ossza meg azzal, akinek egy sincs. S akinek van ennivalója, ugyanígy tegyen.” Jöttek a vámosok is, hogy megkeresztelje őket, s így szóltak hozzá: „Mester, mit tegyünk?” Ezt felelte nekik: „Ne követeljetek többet, mint amennyi meg van szabva.” Megkérdezték őt a katonák is: „Hát mi mit tegyünk?” Nekik így felelt: „Ne zsarnokoskodjatok, ne bántsatok senkit, hanem elégedjetek meg zsoldotokkal.”
A nép feszülten várakozott. Mindnyájan azon töprengtek magukban, vajon nem János-e a Krisztus. Ezért János így szólt hozzájuk: „Én csak vízzel keresztellek titeket. De eljön majd, aki hatalmasabb, akinek saruszíját sem vagyok méltó megoldani. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel fog titeket megkeresztelni. Szórólapátját már a kezében tartja, hogy megtisztítsa szérűjét: a búzát csűrébe gyűjtse, a pelyvát meg olthatatlan tűzben elégesse.” És még sok mással is buzdította a népet. Így hirdette nekik az üdvösséget.
Lk 3,10-18

Elmélkedés

Amikor az idő megállni látszik

Az első két adventi vasárnapon az időről, annak múlásáról, a jelen pillanat fontosságáról és az örökkévalóságról elmélkedtünk. Folytassuk ma ezeket a gondolatokat! Az evangéliumi történet szerint Keresztelő János bűnbánatot hirdet és megkereszteli a hozzá érkezőket. A vámosok, a katonák és az egész nép mind ezt kérdezi: „Mit tegyünk?” Megbánták a múltban elkövetett bűnöket, s ennek kifejezéseként megkeresztelkednek. Kérdésüket értelmezhetnénk úgy, hogy a jövőre vonatkozik, azaz tudni szeretnék, milyen módon változtassák meg életvitelüket. De talán helyesebb, ha azt mondjuk, hogy ez a kérdés a jelenre vonatkozik. Megértik, hogy a változást ma kell elkezdeni, mert holnap talán már késő. Készek arra, hogy új életet kezdjenek, mégpedig ne egy bizonyos idő múlva, hanem most. Lukács evangélista folyamatos jelenként jegyzi le a valószínűleg több héten vagy hónapon át tartó eseményeket, mindazt, amit János tesz. A leírás szerint a jelen pillanatában éli meg mindenki a feszült várakozást, egészen addig, amíg János beszélni nem kezd a jövőről, Jézus közeli fellépéséről. A szöveget olvasva olyan érzésünk támad, mintha megállni készülne az idő. Természetesen nem az idő áll meg, hanem az idő folytonosságában vannak kitüntetett időszakok. Kegyelmi időnek, megszentelt időnek, ünnepi időnek nevezhetjük ezeket az időszakokat, amelyek kiemelkednek a hétköznapok sorából. A Szentírás nyelvén így hangzik ennek megfogalmazása: „Beteljesedett az idő!”

Az advent ilyen időszak. Arra hív minket, hogy felfedezzük mindennapjainkban a múlhatatlant, a maradandót, a végtelent, az időtlent, az örökkévalót. Mert a mulandó kevésbé értékes, mint az örökkévaló. A magyar nyelv sajnos képtelen arra, amire az evangéliumok eredeti nyelve, a görög igen. A görög nyelvben két szó van az időre: a kronosz (ebből származik a kronológia, időrendiség szavunk) az eszközökkel mérhető időt jelenti, amelyben az egymás után következő események zajlanak. A másik görög szó, a kairosz pedig a mérhetetlen és megfoghatatlan időt, a kegyelmi időt, az isteni dolgok és tevékenység idejét jelenti. Egy Lüszipposz nevű ókori görög szobrász ezt a bizonyos kairoszt, a különleges időt egyik alkotásán futó fiatalemberként ábrázolja, akinek a feje hátul kopasz, mert akit elhagyott az többé meg nem ragadhatja, elöl pedig hajtincs lóg az arcába, hogy aki találkozik vele, megragadhassa őt, az időt. Nagyon érdekes, szemléletes és elgondolkoztató ez az ábrázolás.

A történelem során különleges kegyelmi idő az, amikor a Fiúisten megtestesül, emberré lesz. Méltán mondjuk, hogy ez az esemény az idők teljességében történt. Olyan időben, amelyet egyedül Isten tudott előre, s amelyet ő határozott meg. És szintén különleges idő minden advent, amely a Fiúisten jövetelére készít fel bennünket. Felkészít akkor, ha megéljük a pillanatot, felismerjük annak jelentőségét, felfedezzük benne azt az isteni szándékot, amely ki szeretne ragadni bennünket az idő keretéből, a mulandóság állapotából, hogy az örökkévalóra figyeljünk. Miként annak idején sem ismerte fel mindenki a messiási időt, a megváltás idejét, az üdvösség idejét, így van ez napjainkban is.

Amikor szinte megállni látszik az idő, akkor történnek az igazi csodák és a nagy jelentőségű, felejthetetlen események. Vajon én felismerem-e Isten jövetelének idejét?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, irgalmas Atyánk! Te azért küldted el Fiadat bűnös emberi világunkba, hogy megmutasd számunkra a bűntől való szabadulás útját. Jézus nélkül soha nem találnánk rá a bűnbánat útjára, nem találnánk rá a te irgalmadra. Te adod nekünk az adventi időt a bűnbánat idejeként. Érints meg minket irgalmaddal! Bocsáss meg nekünk, akik nem halogatjuk már tovább bűneink beismerését, hanem a bűnbánat egyenes útján indulunk most feléd. Jézus születése egykor nagy változást hozott a világba. Istenünk! Te képes vagy megváltoztatni az embert. Képes vagy a bűnösöket szentté változtatni. Hozz megújulást az én életembe!

A csodás érem (latinul: numisma mirabile; franciául: La médaille miraculeuse,németül: Die Wundertätige Medaille; angolul: Miraculous medal) a szeplőtelen fogantatást ábrázoló kegyérem, története egy Mária-jelenéshez kötődik.
Bővebben ……

Színeváltozása után tanítványai megkérdezték Jézust: „Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?” Ő így felelt: „Illés eljön ugyan, és helyreállít mindent, én azonban azt mondom nektek, hogy Illés már eljött, de nem ismerték fel, és kényük-kedvük szerint bántak vele. Így szenved majd az Emberfia is tőlük.” Ekkor értették meg a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik.
Mt 17,10-13

Elmélkedés

A mai evangélium megértéséhez érdemes felidéznünk, hogy Jézus színeváltozásakor az ószövetségi idők két nagy személyisége, Mózes és Illés jelentek meg. Illés jelenléte indította a tanítványokat arra, hogy az eseményt követően kérdést tegyenek fel az ő személyével kapcsolatban. Malakiás próféta egyik jövendölése szerint Isten elküldi majd Illés prófétát, „mielőtt eljönne az Úr nagy és félelmetes napja” (Mal 3,23). A farizeusi hagyomány szerint ez a nap a Messiás jövetelének napja lesz, tehát a Megváltó jövetelét Illés próféta megjelenése fogja megelőzni. Ezt az elképzelést Jézus tanítványai is ismerhették, erre utal Jézusnak feltett kérdésük: „Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?” Jézus válaszából kiderül, hogy a jövendölést nem úgy kell érteni, hogy Illés személyesen fog eljönni, hanem egy hozzá hasonló próféta fog majd a nyomába lépni, aki meghirdeti a Messiás jövetelét, s ez nem más, mint Keresztelő János.

Az adventi időszak várakozás és felkészülés Jézus születésének ünnepére. A várakozás egyfajta feszültséget, izgalmat ébreszt bennünk. Ugyanakkor éberséget, figyelmet kíván tőlünk, különben nem vesszük észre a hozzánk érkezőt. A várakozás türelemre tanít minket, mert nem siettethetjük az időt, sem azt, aki hozzánk érkezik.

Ma mindenkivel türelmes leszek.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: őszinte szívvel és kicsinységem tudatában hálát adok neked, s egész lelkemmel kérlek, rendkívüli jóságodban fogadd jóakarattal könyörgésemet: hatalmaddal űzd el az ellenséget tetteimtől és cselekedeteimtől, erősíts engem a hitben, kormányozd értelmem, adj nekem bensőséges gondolatokat, és vezess el engem boldogságod birtoklására!

Szent Ágoston

Egy alkalommal így szólt Jézus a néphez: „Kihez hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonlít a piacon tanyázó gyermekekhez, akik odakiáltják pajtásaiknak: „Furulyáztunk, de nem táncoltatok. Siránkoztunk, de nem zokogtatok.” Eljött János. Nem eszik, és nem iszik; azt mondják rá: „Ördöge van.” Eljött az Emberfia. Eszik-iszik, és azt mondják rá: „Lám, a falánk, borissza ember, a vámosok és a bűnösök barátja!” Az Isten bölcsességét azonban művei igazolták.”
Mt 11,16-19

Elmélkedés

A mai evangéliumi jelenet gyermekek játékát mutatja be. Nem derül ki, hogy milyen játékról lehet szó, de nem is ez a lényeges. Talán az történt, hogy a gyerekek játszani kezdenek egymással, elosztják egymás között a szerepeket, de addigra egyeseknek elmegy a kedve a játéktól, hiába furulyáznak a többiek, ők nem hajlandóak táncolni. Talán más szerepet akartak maguknak, s emiatt inkább nem játszanak tovább társaikkal. A játék ezzel abbamarad, a vidámságnak és az örömnek vége.

Jézus egy ilyen helyzetet mutat be hallgatóinak, amely példával Keresztelő Jánosra utal, akit nem mindenki fogadott jó szívvel. János elvégezte a rá bízott feladatot, megtette mindazt, amit szerepe, küldetése kívánt, de a nép egy része nem hallgatott rá. Bár sokan megszívlelték szavait, mások elfordultak tőle. Hiába igyekezett mindenkit meggyőzni arról, hogy elközelgett a messiási idő, ideje bűnbánatot tartani, mert a Megváltó jövetelének ideje már egészen közel van, sokan nem törődtek mindezzel. Egy olyan helyzet jelképes leírása ez, amikor hiába az isteni üdvözítő szándék, az emberi makacsság és ellenszegülés elrontja a „játékot,” az isteni tervet. Az előfutár elutasítása előrevetíti, hogy a Megváltó is hasonló visszautasítással fog találkozni.

Ma azzal szerzek örömöt egy gyermeknek, hogy játszom vele.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Ó emberszerető Uralkodónk, gyújtsd föl szívünkben isteni ismeretednek ragyogó világosságát, nyisd fel szemünket, hogy helyesen fogjuk föl hirdetett igédet; ültesd el bennünk áldott parancsaidnak félelmét, hogy minden testi kívánságot leküzdve, tetszésedet keresve és aszerint cselekedve mindenben átlelkesült életet éljünk. Mert te vagy lelkünk és testünk világossága, Krisztus, Istenünk, és örök Atyáddal és legszentebb, jóságos és életet adó Lelkeddel együtt magasztalunk téged most és mindenkor és mindörökkön örökké.