Battaplébánia

Abban az időben néhány farizeus jött Jézushoz, és figyelmeztették: „Sietve távozzál innen! Heródes meg akar ölni.” De ő ezt válaszolta: „Menjetek, mondjátok meg annak a rókának: Íme, ördögöket űzök, és gyógyítok ma és holnap; csak harmadnapra fejezem be. De ma, holnap és holnapután tovább kell járnom utamat, mert nem veszhet el próféta Jeruzsálemen kívül. Jeruzsálem, Jeruzsálem, te megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akiket hozzád küldtek. Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint ahogy a tyúk szárnya alá gyűjti csibéit, de te nem akartad. Meglátjátok, elhagyott lesz házatok. Mondom nektek: Nem láttok engem mindaddig, amíg el nem jön az az idő, amikor így kiáltoztok: Áldott, aki jön az Úr nevében!”
Lk 13,31-35

Elmélkedés

Az evangélium szerint farizeusok figyelmeztetik Jézust, hogy Heródes az életére tör. Nem tudjuk, hogy jószándék áll-e a figyelmeztetés mögött vagy valamilyen fondorlat, hiszen a korábbiakban is többször akarták őt tanítása miatt csapdába csalni. Szavaikat az Úr úgy értékeli, hogy el akarják téríteni őt útjától – amely Jeruzsálem felé vezet – és küldetésétől. Ezért beszél hozzájuk kemény szavakkal és ragaszkodik ahhoz, hogy folytassa útját.

Az ószövetségi idők prófétáinak sorsára utalással jelzi, hogy őrá is hasonló sors vár. A zsidó nép a korábbi időkben nem szívesen hallgatott a prófétákra, akiket Isten azért küldött, hogy figyelmeztessék őket arra, hogy letértek a szövetség útjáról. Könnyebb volt számukra elhallgattatni a prófétákat, mintsem megváltoztatni életüket s újra megtartani a törvényeket. Jézus jól tudja, hogy az igazság kimondása miatt őrá is hasonló sors vár, hisz folyamatosan növekszik ellene a szembenállás a vallási vezetők részéről. Azért ragaszkodik útjának és küldetésének folytatásához, mert ezt az utat jelölte ki számára a mennyei Atya s ő mindig neki engedelmeskedik. Semmiféle emberi akarat vagy fenyegetés nem térítheti el őt attól, hogy küldetését megvalósítsa.

Időnként érdemes megvizsgálnom, hogy jó úton járok-e, azt teszem-e, amit Isten kér tőlem.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, kezet adtál nekünk, mi pedig mindent meg akarunk vele ragadni. Úgy szeretnénk boldogok lenni, hogy sokat birtokolunk. Szerencsétlennek érezzük magunkat, ha a javak kezünkből kihullanak, ha elvesztik ragyogásukat, ha megöregszenek, mint mi magunk, és napról napra fogynak. Add, hogy elvessük a túlzott gondokat, hogy le tudjunk mondani a legkedvesebbről is azért, hogy téged jobban birtokolhassunk.

G. Miller

Tihanyi Árpád 1956-ban a Győrben működő Dunántúli Nemzeti Tanács tagja volt. Az okt. 25-i mosonmagyaróvári sortüzet követően egyike volt azoknak, akik a nemzeti tanács képviseletében Mosonmagyaróvárra siettek az eset kivizsgálására és az indulatok le…

Jézus egyszer fölment egy hegyre imádkozni. Az egész éjszakát Isten imádásában töltötte. Másnap magához hívta tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak nevezett: Simont, akit Péternek is hívott, és testvérét, Andrást; Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant, Mátét és Tamást; Jakabot, Alfeus fiát és a buzgó Simont; Júdást, Jakab fiát, továbbá karióti Júdást, aki később elárulta őt. Azután lement velük, és egy sík mezőn megállt. Ott nagy csoport tanítvány sereglett köréje, és hatalmas tömeg vette körül Júdeából. Jeruzsálemből, Tirusz és Szidon tengerparti vidékéről. Ezek azért gyűltek össze, hogy hallgassák őt, és gyógyulást nyerjenek betegségükből. Meggyógyultak azok is, akiket tisztátalan lelkek gyötörtek. Az egész tömeg érinteni akarta őt, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított.
Lk 6,12-19

Elmélkedés

Két olyan apostolt ünnepel ma Egyházunk, akik szinte teljesen észrevétlenek maradnak az események sodrában, nevükkel elsősorban a Tizenkettő kiválasztásánál és nevük felsorolásánál találkozunk. Egyikük Szent Simon, akit a „buzgó” melléknévvel illetnek az evangélisták, s aki nem tévesztendő össze Simon Péterrel, a halásszal. A másik pedig Júdás Tádé, aki nem azonos iskarióti Júdással, a későbbi árulóval.

Az apostolok kiválasztását Jézus imádsága előzte meg. Választásuk azt jelzi, hogy új feladatot, küldetést kapnak. Állandóan az Úr mellett vannak, rendelkezésére állnak, hallgatják tanítását, látják cselekedeteit, s mindezt az élményt a Mester mennybemenetelét követően elmondják az embereknek. Az apostoli igehirdetés alapja a Jézussal való életközösség. Arról tanúskodnak, azt hirdetik, amit Jézus mellett átéltek. A ma ünnepelt buzgó Simon és Júdás Tádé esetében ez a jelenlét egészen csendes és visszahúzódó. Nem tesznek semmi látványosat vagy feltűnőt.

E csendes jelenlét azt az üzenetet hordozza, hogy nem kell mindenkinek látványos dolgokat tennie ahhoz, hogy együtt legyen az Úrral. Jézus tanújának, követőjének, igehirdetőjének lenni amúgy sem azt jelenti, hogy valaki harsány módon felhívja magára a figyelmet, hanem azt, hogy az emberek tekintetét Jézus Krisztus személyére irányítja.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, te élő kövekből akarsz örök hajlékot emelni Fölségednek, és ezek az élő kövek a te választottaid. Légy segítségére könyörgő népednek, és add, hogy egyházad nemcsak külső nagyságban, hanem belső életében is gazdagodjék és növekedjék.

Jézus egy alkalommal így beszélt a néphez az Isten országáról: „Mihez hasonlít az Isten országa? Mihez is hasonlítsam? Hasonló a mustármaghoz. Az ember fogja, és elveti kertjében. Ott felnő, és nagy fává lesz. Az ég madarai megpihennek ágai között.” Majd így folytatta: „Mihez hasonlítsam az Isten országát? Hasonlít a kovászhoz, amelyet fog az asszony, és elvegyít három véka lisztben. Az egész megkel tőle.”
Lk 13,18-21

Elmélkedés

Jézus tanításának központi eleme Isten országa, amely az evangélium hirdetésével elkezdi megvalósulását a világban. Isten országa jelenlétét és növekedését Jézus több példával, hasonlattal érzékelteti. Ezek közül kettőt, a mustármagról és a kovászról (élesztőről) szólót olvassuk a mai evangéliumban. Mindkét példa azt mutatja be, hogy Isten országa növekedésre rendeltetett. A mustármag egészen kicsiny, amikor elvetik a földbe, mégis nagyra, azaz néhány méteresre is képes megnőni. Az élesztőből kevés is elegendő ahhoz, hogy akár nagyobb mennyiségű tészta is megkeljen tőle. A példák szembeállítják a kezdet kicsinységét, szerénységét a végső eredmény nagyságával, bőségével.

Isten országa ehhez hasonlóan növekszik, az idők folyamán az örömhír hirdetésével folyamatosan terjed, egyre több embert szólít meg. Ebben az értelemben az Úr szavait prófétai jövendölésnek érdemes tekintenünk. Ő meghirdeti Isten országát, apostolai és tanítványai folytatják az igehirdetést, majd követői, a keresztény közösség tagjai a következő évszázadokban szintén továbbadják az új nemzedékeknek az örömhírt. Az emberi tevékenység, szolgálat mögött pedig titokzatosan, de mégis megtapasztalható módon ott húzódik Isten szándéka, aki országába hív minden embert, hogy az üdvösségre vezessen minket.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, a te szeretetedben sokasodjék néped, mert a világban a legtökéletesebb az ember, az emberben a legtökéletesebb a lélek, a lélekben a legtökéletesebb a szeretet, a szeretetben a legtökéletesebb az Isten.

Szalézi Szent Ferenc