Battaplébánia

Abban az időben: Zebedeus fiai, Jakab és János odamentek Jézushoz, és ezt mondták: „Mester, szeretnénk, ha megtennéd nekünk, amit kérünk.” Ő megkérdezte: „Mit kívántok, mit tegyek nektek?” Ezt felelték: „Add meg nekünk, hogy egyikünk a jobbodon, másikunk a bal oldaladon üljön a te dicsőségedben.” Jézus így válaszolt: „Nem tudjátok, mit kértek. Tudtok-e inni a kehelyből, amelyből én iszom, vagy meg tudtok-e keresztelkedni a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?” Azt felelték: „Meg tudjuk tenni!”
Jézus így folytatta: „A kehelyből, amelyből én iszom, ti is inni fogtok, s a keresztséggel, amellyel megkeresztelkedem, ti is megkeresztelkedtek. De hogy a jobb és bal oldalamon ki üljön, azt nem én döntöm el. Az a hely azokat illeti, akiknek készült.”
Amikor a többi tíz ezt meghallotta, megnehezteltek Jakabra és Jánosra. Ezért Jézus odahívta őket magához, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy akiket a világ urainak tartanak, azok zsarnokoskodnak a népeken, és vezető embereik éreztetik velük hatalmukat. De közöttetek ez ne így legyen. Ha valaki közületek ki akar tűnni, legyen a szolgátok, és ha valaki közületek első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája. Hisz az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”
Mk 10,35-45

Elmélkedés

Apostoli buzgósággal

Egyházunk októberben az utolsó előtti vasárnapon a missziók világnapját tartja. E napon megemlékezünk azokról, akik az elmúlt évszázadok során családjukat és hazájukat elhagyva idegen országokba indultak az evangélium terjesztésére és imádkozunk azokért, akik napjainkban missziós munkát végeznek a világ valamely pontján. Az evangéliumok beszámolnak róla, hogy Jézus egykor Isten országának örömhírét hirdette, majd pedig mennybemenetelekor megbízta apostolait tanításának továbbadásával, s megígérte nekik, hogy tevékenységükben segítségükre lesz a Szentlélek. A misszió minden korban, így napjainkban is Jézus és az apostolok szolgálatának, munkájának folytatását jelenti a Szentlélek erejében. Mindebben már meg is neveztük azt a három elemet, amely a missziót, a missziós tevékenységet jellemzi. Nézzük meg ezeket!

Az első jellemző, hogy minden misszió Jézus Krisztustól ered. Ő is küldött volt, a mennyei Atya küldötte ezen a világon, aki mindhalálig ragaszkodott küldetéséhez. Azzal bízta meg apostolait, hogy az általa megkezdett munkát folytassák. A misszióra vállalkozó személyek tudatában vannak annak, hogy küldetésüket személyesen Krisztustól kapták. Küldetése és hivatása minden embernek van, s ezt Krisztussal való személyes kapcsolatunkban ismerhetjük fel. Minden keresztény ember a keresztség szentsége által meghívást kap Istentől arra, hogy szeretetben éljen, törekedjen az életszentségre és szolgálja Isten országát. Ehhez képest többletet, sajátos hivatást jelent, amikor valaki az igehirdetésre, a hit terjesztésére kap meghívást, amelyet Krisztussal és az Egyházzal való egységben végez.

A második lényeges elem az apostoli jelleg. Nem csupán arról van itt szó, hogy az első küldöttek szolgálata folytatódik az apostolok utódaiban, hanem arról is, hogy a missziósokban az apostoli lelkesedés, buzgóság él. Ezen apostoli buzgóság nélkül a missziósok esetében inkább csak kényszerű munkáról vagy megélhetési feladatról beszélhetnénk, mintsem Krisztus ügyéért való fáradhatatlan szolgálatról.

A harmadik tényező a Szentlélek. Ő közvetíti a küldetést Krisztustól, ő adja az apostoli buzgóságot, és ő segíti a missziót végző személyeket abban, hogy a visszautasítások és üldözések ellenére is hűségesek maradjanak hivatásukhoz. A Szentlélek biztosítja azt, hogy mindazok, akik Krisztus szavaiban felismerték az örök életre vezető tanítást, azt ne tartsák magukban, hanem nagylelkűen továbbadják azt az igazságra éhezőknek és az örök életre vágyakozóknak.

A misszió célját nem szűkíthetjük le csupán arra, hogy az emberekhez elvigyük az evangéliumot és segítsük őket az üdvösség felé, hanem azt is feladatunknak kell tekintenünk, hogy megújítsuk ennek a világnak a rendjét oly módon, hogy azt az evangélium szelleme hassa át. Ebben az értelemben minden misszió evangelizációt jelent. Az Egyháznak és az Egyház tagjainak minden erejükkel azon kell lenniük, hogy újraevangelizálják a világot. Mivel e feladat alól egyikünk sem vonhatja ki magát, a mai napon különösen is kérjük a Szentlelket, hogy szítsa fel bennünk az apostoli buzgóságot és a missziós lelkületet!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Szentlélek Isten, akit Urunknak és Éltetőnknek vallunk! Te egykor nagy lelkesedéssel töltötted el az apostolokat, hogy elinduljanak tanúságot tenni Krisztusról és hirdetni az örömhírt. Segítsd a világon mindenütt a keresztényeket és a keresztény közösségeket, hogy az Úr Jézustól kapott küldetésüket teljesítsék, és minden népnek hirdessék az evangéliumot! Segíts minket, hogy ne lankadjunk a hit terjesztésében, hanem nagy buzgósággal végezzük szolgálatunkat az emberek üdvössége érdekében és Isten dicsőségére!

Jézus egy alkalommal így beszélt tanítványaihoz: Mondom nektek, hogy mindazt, aki megvall engem az emberek előtt, az Emberfia is megvallja Isten angyalai előtt. Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom Isten angyalai előtt. Aki az Emberfia ellen szól, bocsánatot nyer, de aki a Szentlelket káromolja, az nem nyer bocsánatot. Amikor a zsinagógák, elöljárók vagy hatóságok elé hurcolnak titeket, ne aggódjatok, hogy miképpen és mivel védekezzetek, vagy mit mondjatok! A Szentlélek abban az órában megtanít majd titeket, hogy mit kell mondanotok.
Lk 12,8-12

Elmélkedés

Evangéliumának megírása idején Szent Lukácsnak már van tapasztalata arról, hogy a keresztény közösségeket s annak tagjait támadások érik. A zsidóság vallási vezetői nem nézik jó szemmel a kibontakozóban lévő új vallás képviselőnek, Jézus követőinek tevékenységét, illetve azt, hogy az igehirdetés hatására egyre többen csatlakoznak hozzájuk. A közösség számára talán nem is az üldözés jelentette a komoly problémát, hanem a hitehagyás. Az üldözések miatt egyesek megtántorodtak, elhagyták hitüket, távoztak a közösségből, s ez megrendítette a közösség többi tagját is. Ugyanakkor az is igaz, hogy mások kitartása, a hithez való ragaszkodása megerősítette hitében a közösséget. Az evangélista ez utóbbi miatt tér vissza újra és újra a hitben való megmaradás témájához.

Bátorító és megerősítő szavait Jézus az evangélium e helyén tanítványaihoz intézi, így készíti fel őket arra az időre, amikor ő már nem lesz velük. Mindezen túl kijelentései a későbbi idők keresztényeinek is szólnak, az egész Egyház számára bátorításul szolgálnak. A keresztényeket nem saját személyük miatt támadják majd, hanem hitük és Jézus Krisztus miatt. Az üldözések idején Krisztus követői számíthatnak a Szentlélek segítségére, aki megerősíti őket hitükben, s megadja nekik a bölcsességet a védekezéshez.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Forog a világmindenség, de áll a kereszt. A kereszted a mi erőnk, hogy a magunkét is hordjuk, és Téged követhessünk. Te alkottad az embert, hogy a szenvedés által az üdvösségre jusson. Könyörülj rajtunk! Feltámadásod megdicsőítette sebhelyeidet, s örök jelként viseled őket, könyörülj rajtunk! A világítéletkor a kereszt majd ismét feltűnik felettünk. Könyörülj rajtunk!

J. Bernhard

Gyakorlati tudnivalók templombanItt sok hasznos információt találhat a templomot ritkán látogató ember és a naponta templomba járó is. Van ugyanis néhány dolog, amit teljesen reflexszerűen, a célját nem ismerve végzünk, sőt előfordulnak rossz beidegz…

Egyszer olyan nagy tömeg gyűlt Jézus köré, hogy csaknem agyontaposták egymást. Így beszélt akkor tanítványaihoz: „Óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól! Nincs olyan rejtett dolog, amely napfényre ne kerülne; sem olyan titok, amely ki ne tudódnék. Amit szűk körben bizalmasan mondtatok, nyilvánosan elbeszélik, és amit zárt ajtók mögött fülbe súgtatok, szájról szájra adják. Mint barátaimnak, azt mondom nektek: ne tartsatok azoktól, akik megölik a testet, de többre nincs hatalmuk. Megmondom nektek, kitől féljetek. Féljetek attól, akinek – azonfelül, hogy megöl – arra is hatalma van, hogy kárhozatra vessen. Újból mondom: ettől féljetek! Nemde öt veréb sem ér többet, mint két krajcár? Isten mégsem feledkezik meg egyetlenegyről sem. Sőt, számon tartja fejetek minden hajszálát is. Ne féljetek tehát! Sokkal többet értek ti, mint a verebek.”
Lk 12,1-7

Elmélkedés

Az elmúlt három nap gondolatmenetét folytatjuk elmélkedésünkben az evangélium alapján. Továbbra is a farizeusi lelkületről és annak legjellemzőbb vonásáról a képmutatásról van szó, de itt már nem az érintettekhez intézi Jézus szavait, hanem saját tanítványaihoz, akiket meg akar óvni a farizeusok látszatra törekvő, de a hitet nélkülöző vallásosságától. A képmutatás kifejezés az ókori színház világába nyúlik vissza, amikor valaki igazi arcát eltakarva álarcot tart maga elé és eljátszik egy szerepet. A szerepjátszás nem csupán a színházban fordul elő, hanem bármelyik emberi közösségben, amelynek egyik tagja fel szeretne emelkedni, s előbbrejutása, érvényesülése érdekében megjátssza önmagát. A képmutatást nevezhetjük alakoskodásnak vagy színlelésnek is, mindkettő arra utal, hogy az ember külső cselekedetei nem egyeznek meg benső szándékaival, azaz jónak tűnik a külső szemlélők számára, de szívében valójában gonoszság lakik.

Jézus figyelmezteti övéit, hogy a rejtett, eltitkolt dolgok egyszer napfényre kerülnek, kitudódnak. A képmutató emberek is lelepleződnek egyszer. Nem mondja meg, hogy ki és mikor végzi ezt a leleplezést, de inkább kell gondolnunk Isten végső ítéletére, mintsem az emberi, önkényes bíráskodásra. A másokban rejtőző farizeusi lelkület leleplezése nem a mi feladatunk. Az viszont igen, hogy önmagamban észrevegyem és megszabaduljak tőle.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Krisztusom, a te evangéliumodat könnyű hallgatni, de nehéz élni. Meg vagyok elégedve az én kis, tisztességes életemmel, s félek attól, hogy azt megváltoztassam. Nem teszek eleget az emberekért. Félek, hogy, mivel mindig csak magamért teszek valamit, nem teszem meg mindazt, amit az emberek várnak tőlem. Add, hogy hozzálássak a mai napon!

A. Pereira

Jézus egy lakomán így korholta a farizeusokat: „Jaj nektek, akik síremléket építetek azoknak a prófétáknak, akiket a ti atyáitok megöltek! Ezzel is csak azt igazoljátok, hogy helyeslitek atyáitok cselekedeteit, és egyetértetek velük: azok megölték őket, ti meg sírt készítetek nekik. Nem hiába mondja Isten bölcsessége: Prófétákat és apostolokat küldök hozzájuk. Némelyeket közülük megölnek, másokat üldözni fognak. E nemzedéknek számot kell adnia minden próféta véréről, amelyet kiontottak a világ kezdetétől, Ábel vérétől egészen Zakariás véréig, akit az oltár és a templomépület között megöltek. Igenis, mondom nektek: felelősségre vonják mindezért ezt a nemzedéket. Jaj nektek, törvénytudók! Lefoglaltátok a tudás kulcsát. Magatok nem mentetek be vele, az odaigyekvőket pedig megakadályozzátok.” Amikor ezeket elmondta nekik, az írástudók és a farizeusok nagy felháborodásukban különféle kérdésekkel kezdték faggatni. Azon fondorkodtak, hogy rajtakapják valami olyan kijelentésén, amellyel vádolhatják.
Lk 11,47-54

Elmélkedés

Mielőtt elkezdenénk Jézus farizeusoknak mondott beszéde harmadik része vizsgálatát, gondolkozzunk el a következőn: a farizeusi lelkületet másokban könnyű felfedezni, önmagunkban viszont nehéz. Könnyű másokban elítélni, de nehéz önmagunkat megszabadítani tőle. Az egykor elhangzott tanítás nekem is szól.

Ha egy szóval akarjuk összefoglalni a farizeusi lelkületet, akkor erre a „képmutatás” kifejezés a legalkalmasabb. Ezt természetesen nem mi találtuk ki, hanem Jézus nevezte képmutatóknak a farizeusokat. A képmutatás azt jelenti, hogy a látszat fontosabb a valóságnál. A vallásosság területén ez azért veszélyes, mert a látszat csupán az embereket tudja megtéveszteni, Isten azonban a valóságot nézi, ismeri szívünk szándékait. A farizeusi lelkület a keresztény közösség tagjait is megkísérti. Amikor valaki jobbnak akar látszani, mint amilyen valójában, és ezt a jószándékú figyelmeztetések hatására sem akarja elismerni, akkor beleesett ugyanabba a csapdába, amelyből egykor a farizeusok sem tudtak kikerülni.

Kár volna tovább ostoroznunk a farizeusi viselkedésmódot, ha nem mondanánk meg annak ellenszerét. Alázat és bűnbánat. Az egykori hallgatóság megsértődött, felháborodott és szembefordult Jézus szavaival. Követhetem őket is. A másik lehetőség, hogy elindulok az alázat és a bűnbánat útján.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram Jézusom, emelj ki ma is minden régiből minket és abból, ami túlhaladott. Adj fiatalos és fogékony szívet, hogy gondolkodásunk, beszédünk, imádságunk és munkánk hozzád vezessen, aki az örök tavasz és megújuló élet ígéreteivel hívsz magadhoz minket.

J. Kluo