Battaplébánia

Akarsz radikális katolikus lenni?
Talán igen, talán nem. Végtére is a radikális szó a kontextustól függően lehet jó vagy rossz. Néha a szenvedélyes elkötelezettség vagy a csodálatos buzgalom kicsengését hordozza. Máskor azt jelentheti, hogy fanatiku…

Abban az időben: Amikor Jézus útnak indult, odasietett hozzá valaki, térdre borult előtte, és úgy kérdezte: „Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Jézus megkérdezte: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak az Isten. Ismered a parancsokat: Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tanúskodj hamisan! Ne csalj! Tiszteld apádat és anyádat!” Ekkor az így válaszolt: „Mester, ezeket mind megtartottam kora ifjúságomtól fogva.” Jézus ránézett és megkedvelte. Ezt mondta neki: „Valami hiányzik még belőled. Menj, add el, amid van, oszd szét a szegények közt, és így kincsed lesz az égben. Aztán gyere és kövess engem!” Ennek hallatára ő elszomorodott, és leverten távozott, mert nagy vagyona volt. Jézus ekkor körülnézett, és így szólt tanítványaihoz: „Milyen nehezen jut be a gazdag az Isten országába!” A tanítványok megdöbbentek szavain. Jézus azonban megismételte: „Fiaim, milyen nehéz bejutni a gazdagoknak az Isten országába! Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.” Azok még jobban csodálkoztak, és kérdezgették egymást: „Hát akkor ki üdvözülhet?” Jézus rájuk nézett és folytatta: „Embernek lehetetlen ez, de Istennek nem. Mert Istennek minden lehetséges.”
Ekkor Péter megszólalt, és ezt mondta neki: „Nézd, mi mindent elhagytunk, és követtünk téged”. Jézus így válaszolt: „Bizony mondom nektek, mindenki, aki értem és az evangéliumért elhagyja otthonát, testvéreit, anyját, apját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap most, ezen a világon, otthont, testvért, anyát, apát, gyermeket és földet – bár üldözések közepette –, az eljövendő világban pedig örök életet”.
Mk 10,17-30

Elmélkedés

Az első gondolat

A XX. század egyik legjelentősebb orosz zeneszerzője, zongoristája és karmestere, Igor Sztravinszkij életrajzában olvastam, hogy egy alkalommal egy fiatal hegedűművész megfigyelte, mennyire nehezen megy a mester számára a zeneszerzés. Sztravinszkij ült a zongoránál, próbálgatta a hangokat és az akkordokat, teljes mértékben odafigyelt munkájára, a hangokra, amelyeket a zongora kiadott és a hangokra, amelyeket bensőleg hallott. Szinte kétségbeesve próbálta újra és újra a dallamokat, amíg kialakult, amit jónak, tökéletesnek tartott. És akkor a művész elárult az ifjúnak egy nagy titkot, saját tapasztalatát: „Az első gondolatok nagyon fontosak, mert Istentől jönnek. És ha annyi munka és fáradság után visszatérek hozzájuk, akkor tudom, hogy jók ezek a dallamok.”

A gazdag ifjú történetének szomorú végkifejletét olvasva az a gondolat támad bennem, hogy a legszívesebben utána kiáltanék a távozó fiúnak: „Az első gondolat nagyon fontos, mert Istentől jön! De sokat kell azért fáradozni, hogy ne maradjon csupán gondolat!” A gazdag ifjú és Jézus találkozásában az a legfontosabb és abból tudunk a legtöbbet tanulni, ha megpróbáljuk megérteni, hogy miért hátrált meg, miért távozott. Jószándéka kétségbevonhatatlan. Nem véletlenül találkozik Jézussal, hanem szándékosan megy, sőt odasiet hozzá. Térdre borul, amely alázatát fejezi ki, illetve azt, hogy kész megtenni, amit az Úr felelni fog kérdésére. „Jó Mesternek” szólítja Jézust, amely tisztelet és elismerés az ő részéről. Az ember számára a leglényegesebb kérdést teszi fel, azaz miként lehet elnyerni az örök életet, s ez a kérdés most az ő számára is a legfontosabb. Mindezek azt mutatják, hogy helyes szándék vezeti ezt a fiút. Nagyon jó az első gondolata és biztosan Isten ébresztette fel benne ezt a gondolatot és az örök élet utáni vágyat. De amikor Jézus elmondja, hogy mit kell tennie, akkor meghátrál. Nem akar megküzdeni az örök életért. Nem vállalja a fáradságos küzdelmet, munkát és szolgálatot. Könnyen, egyszerűen akarta megszerezni az örök életet, de ez sem neki, sem más embernek nem megy. Távozása azt jelenti, hogy lemond az örök életről, mert a vagyona fontosabb. Elbukik, mert nem elég kitartó, s talán nem bízik eléggé Isten segítségében. Mennyire szívesen olvasnék újra az evangéliumban néhány fejezettel később erről az ifjúról! Arról, hogy később mégis visszatért Jézushoz, mert belátta, hogy az első gondolat, szándék volt a jó!

Életünk során nem csak a földi javak, hanem számtalan más dolog is elterelheti, eltérítheti figyelmünket a legfontosabbról. Újra és újra vissza kell térnünk a kezdő gondolathoz, amelyet Isten ültetett el bennünk! Vissza kell térnünk az első híváshoz! Vissza kell térnünk az első szeretethez! És innen kell megerősödve újra elindulnunk! Fáradság, küzdelem nélkül nem lesz eredmény, nem jutunk sokra, nem tudjuk teljesíteni Istentől kapott hivatásunkat.

Ha már tudom, hogy kit érdemes kérdeznem az örök élettel kapcsolatban, akkor legyen meg bennem a készség és bátorság, hogy mindent megteszek, amit kér tőlem.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus! Minden emberi szív mélyéből feltör a kérdés: mit kell tennem, hogy elnyerjem az üdvösséget? Mutasd meg számomra az utat! Érted, a te követésedért, a te szolgálatodért és az általad ígért üdvösségért érdemes minden evilági dologról lemondanom. A lelki kincsek útját választom. Segíts felismernem, hogy mi hiányzik még belőlem a teljességhez, a tökéletesedéshez, a megszentelődéshez! Segíts megtennem mindent, ami üdvösségemhez szükséges!

Egy alkalommal, amikor Jézus tanított, felkiáltott egy asszony a tömegből: „Boldog a méh, mely hordozott téged, és az emlő, amely táplált!” Erre ő így válaszolt: „És még milyen boldogok azok, akik Isten szavát hallgatják és meg is tartják!”
Lk 11,27-28

Elmélkedés

A csütörtöki evangélium kapcsán már láttuk, hogy Lukács evangélista úgy állítja elénk Mária személyét, mint a hívő közösség mintaképét. Mária nagysága nem egyszerűen abban áll, hogy ő a Megváltó édesanyja és anyai kapcsolat fűzi az Üdvözítőhöz, hanem abban, hogy tökéletesen engedelmeskedik Isten akaratának, azaz mindent megtesz, amit Isten kér tőle. Pontosan ezért lehet példakép számunkra. Ezt a gondolatot folytatja és erősíti meg a mai evangéliumi jelenet, amelyben egy ismeretlen asszony a tömegből felkiáltva magasztalja Jézus édesanyját, boldognak nevezve őt.

Jézus nem utasítja vissza az édesanyját illető dicséretet, de továbbviszi a gondolatot azzal, hogy legalább ilyen boldognak nevezi azokat, akik hallgatják és megtartják Isten szavát. Mária legfőbb érdeme, hogy teljes szívvel-lélekkel hallgatott Isten szavára még akkor is, ha nem értette meg azt teljesen. Ahogyan folyamatosan megismerte Isten vele kapcsolatos tervét, úgy fokozatosan átadta magát az isteni akaratnak, hogy üdvösségünk szolgálója legyen, s ennek megfelelően egyre növekedett boldogsága.

Ha nyitott szívvel és azzal a készséggel hallgatom Isten üzenetét, hogy azt megvalósítom, én is a boldogok közé tartozom. Ha a figyelemben és az odaadásban követem Máriát, megtapasztalom Isten szavának felemelő és üdvözítő erejét.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Azt ígérted, Urunk, hogy bensőséges kapcsolat fűződik közötted és lelkünk között. Bennünk akarod folytatni jóságos életedet. Bennünk akarsz örülni mindennek, ami jó és szép. Velünk akarsz dolgozni, küzdeni és szenvedni. Bennünk és általunk akarod, hogy a világban megvalósuljon Atyád szent akarata. Bennünk is imádni akarod Atyádat, szavakba nem foglalható imádsággal.

Várnagy Antal