Battaplébánia

Egy alkalommal: Amikor Jézus látta, hogy Nátánáel közeledik hozzá, így szólt: „Nézzétek, ez egy igaz izraelita! Nincs benne kétszínűség.” Nátánáel megkérdezte: „Honnan ismersz engem?” Jézus így felelt: „Még mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak a fügefa alatt.” Nátánáel erre elismerte: „Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael Királya.” Jézus így szólt: „Azért hiszel, mert azt mondtam: Láttalak a fügefa alatt. Nagyobb dolgokat is fogsz látni ennél.” Majd így folytatta: „Bizony, bizony, mondom nektek: látni fogjátok, hogy megnyílik az ég, és Isten angyalai fel-alá szállnak az Emberfia felett.”
Jn 1,47-51

Elmélkedés

János evangéliumának ezen részlete nem a Nátánáellel való találkozás, hanem az angyalok említése miatt került a mai napra, amikoris a három főangyalt, Szent Mihályt, Gábort és Rafaelt ünnepeljük. A katolikus tanítás szerint az angyalok szellemi lények, akik az emberhez hasonlóan értelemmel és szabad akarattal rendelkeznek, ugyanakkor nincs testük. A Szentírásban Isten szolgáiként, küldötteiként, hírvivőiként jelennek meg, akik mintegy kapcsolatot tartanak a menny és a föld, Isten és az emberek között.

Nátánáellel folytatott beszélgetése során Jézus a következőket mondta: „látni fogjátok, hogy megnyílik az ég, és Isten angyalai fel-alá szállnak az Emberfia felett” (Jn 1,51). Szavai az ószövetség nagy alakjának, Jákobnak látomására, álmára utalnak, aki látta az angyalokat a föld és az ég között közlekedni (vö. Ter 28,12). Az újszövetség idején is jelentős szerepet kapnak az angyalok azáltal, hogy Isten üzenetét közvetítik az emberek felé. Gondoljunk csak például Gábor angyalra, aki meghozza a hírt Máriának, hogy a mindenható Isten őt választotta ki arra, hogy a Megváltó anyja legyen, mégis inkább Jézus Krisztus az, aki összekapcsolja a földet és a mennyet saját személyében. Őt követve eljuthatok az örök életre, ahol Isten örökkévaló imádása jelenti a teljes boldogságot.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, te hívtál bennünket. A nyugtalanság, mely szavad hallására úrrá lesz rajtunk, ennek bizonyítéka. Te ismered gyengeségünket, és tudod, hogy milyen könnyen esünk gyávaságba. Tudod, milyen félénken lépkedünk előre. De te hívtál bennünket, tehát rád hagyatkozhatom.

Kempis Tamás

Egyszer az a kérdés merült fel a tanítványok között, hogy ki a legnagyobb közülük. Mivel Jézus ismerte szívük gondolatait, odahívott egy gyermeket, maga mellé állította, és így szólt tanítványaihoz: Aki befogadja ezt a gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Mert aki a legkisebb köztetek, az a legnagyobb. Ekkor János vette át a szót: Mester, láttunk valakit, aki ördögöt űzött ki a te nevedben. Megtiltottuk neki, mert nem követ téged velünk együtt. Jézus így válaszolt: Ne tiltsátok meg, mert aki nincs ellenetek, az veletek van.
Lk 9,46-50

Elmélkedés

Jóllehet Jézus már többször beszélt apostolainak szenvedéséről és haláláról, de az ő elképzeléseikben még mindig valamiféle dicsőséges uralkodás élhetett, amelynek idején ők is majd fontos szerephez juthatnak. Erre utal az evangélium bevezető mondata, amely szerint versengés támadt közöttük, hogy ki a nagyobb, kié a vezető szerep. Túlzás volna azt állítani, hogy csupán ilyen elképzeléseik miatt tartanak ki Jézus mellett, mindenesetre titkolt szándékaikat leplezi le egymás közti versengésük.

Méltatlan viselkedésük aligha tetszett Mesterüknek, aki figyelmeztető szavai mellett egy jelképes cselekedettel emlékezteti őket az alázatosságra. Egy kisgyermeket állít közéjük és kijelenti: „aki a legkisebb köztetek, az a legnagyobb” (Lk 9,48). A mi általunk használt fordításban az szerepel, hogy Jézus „odahívott egy gyermeket” és maga mellé állította. Más fordítások talán jobban visszaadják az eredeti mondanivalót azzal, hogy „kézenfogott egy kisgyermeket,” hiszen ez a mozdulat az Úr részéről azt fejezi ki, hogy a védtelen, kiszolgáltatott, alázatos, kicsiny gyermekkel azonosul és nem azokkal, akik nagyravágyó terveket forgatnak elméjükben.

Jézus jelképes cselekedete nem csak az egykori apostoloknak szólt, hanem figyelmeztetés mindazoknak, akik az Egyház tagjai vagy vezetői.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, a te szavad élet. Egészen egyszerű embereket messze túlnöveszt önmagukon, és arra képesít, hogy félelem nélkül kiálljunk érted. Add, hogy szavad bennem is élő legyen, és tedd szavadat élővé általam mások életében is!

A. Pereira

Abban az időben: János (apostol) így szólt Jézushoz: „Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöket űz ki, de nem tart velünk. Megtiltottuk neki, mert nem követ minket.” Jézus ezt válaszolta: „Ne tiltsátok meg neki! Aki a nevemben csodát tesz, nem fog egykönnyen szidalmazni engem. Aki nincs ellenünk, velünk van. Aki inni ad nektek akár csak egy pohár vizet is az én nevemben, – azért, mert Krisztuséi vagytok, – bizony, mondom nektek, nem marad jutalom nélkül. De aki megbotránkoztat egyet is e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb volna annak, ha malomkövet kötnének a nyakára, és a tengerbe dobnák. Ha a kezed megbotránkoztat, vágd le. Jobb csonkán bemenned az életre, mint két kézzel a kárhozatra jutnod, az olthatatlan tűzre. Ha a lábad megbotránkoztat, vágd le. Jobb sántán bemenned az életre, mint két lábbal a kárhozat olthatatlan tüzére kerülnöd. Ha a szemed megbotránkoztat, vájd ki. Jobb fél szemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel a kárhozatra jutni, ahol a férgük el nem pusztul, és a tüzük ki nem alszik.”
Mk 9,38-43. 45. 47-48

Elmélkedés

Szabaddá tenni az utat

Néhány évvel ezelőtt lelkinapra hívtak egy plébániára. Az egész napos program része volt egy buzdító beszélgetés a fiatalokkal, majd külön a szülőkkel, gyóntatás, szentségimádási óra és prédikáció a délutáni szentmisében. A misére készülvén a sekrestyében észrevettem a templomi szószékhez vezető lépcsőt és mindjárt felvetettem ötletként a házigazda atyának, hogy mi lenne, ha a szószékről mondanám a prédikációt. Nem volt rá ideje, hogy válaszoljon, mert a sekrestyés néni közbeszólt: „Azon a szószéken már legalább 15 éve nem járt senki. Ha előre szólnak, szívesen elpakoltam volna a lépcsőről, de így elég nehéz volna feljutni.” Szemügyre véve a polcként szolgáló lépcsőt, nem erősködtem tovább. Régi füstölő, felgöngyölt futószőnyeg, gyertyatartók, virágvázák, takarítóeszközök és ismeretlen tartalmú dobozok torlaszolták el az utat s akadályozták meg, hogy a régi szószékről történjen az igehirdetés.

Azért említem az esetet, mert sok ember évek, évtizedek óta akadályozva érzi magát abban, hogy rendszeresen olvassa Isten üzenetét, a Szentírást. A lustaság, a kényelem, a megszokottság, pontosabban az elszokottság kacatjai torlaszolják el az utat. Gyorsan rendet lehetne tenni, s most ne mondjuk azt, hogy nincs rá idő, hiszen a mai ünnep, a Szentírás vasárnapja jó alkalmat ad erre. Hamar tisztázni lehetne, hogy mi akadályoz meg abban, hogy a Szentírás mindennapi lelki táplálékom legyen. Nyitott kapukat döngetek azoknál, akik olvassák e sorokat és naponta az evangéliumi elmélkedéseket, hiszen ők Krisztus tanításából élnek. De gondoltak-e arra, hogy másoknak segítsenek abban, hogy szabaddá tegyék számukra az Isten szavához vezető utat? Mert a Szentírás mindenkié. Isten üzenete minden emberhez szól. Nem sajátíthatja ki azt magának senki. Nem mondhatom, hogy örömmel tölt el az, hogy naponta találkozom Isten igéjével és fontos útmutatást jelent ez számomra, hanem segítenem kell másokat, hogy ők is felfedezzék a Krisztus tanításában rejlő lelki kincset.

Szentgyónás vagy lelki beszélgetés alkalmával papként gyakran megkérdezem, hogy az illető szokott-e Szentírást olvasni. Egy fiatal édesapa egyszer azt válaszolta, hogy gimnazista korában minden nap olvasott egy részletet, de már sok éve ki sem nyitotta Bibliáját. Kérdeztem, hogy nincsenek-e elvonási tünetei? Nincsenek, válaszolta mosolyogva, mert értette a humort, s mert csak humornak gondolta kérdésemet. Aztán már komolyan mondtam neki, hogy szerintem lehetnek, mert a felsorolt bűnei, a családi és munkahelyi problémái arra utalnak, hogy teljesen elveszítette a támpontot, az Isten iránymutatását életében. Elgondolkozott véleményemen és pár hónappal később örömmel mesélte, hogy újra felfedezte a bibliaolvasás örömét.

Ő szabaddá tette az utat, a saját útját, hogy megnyithassa lelkét Isten akarata számára. Milyen jó volna, ha másokat is megérintene Isten szava! Milyen jó volna, ha minden keresztény ember odafigyelne a hozzá szóló Istenre! Milyen jó volna, ha mindenki arra törekedne, hogy életében Isten szavának útján járjon, azaz megvalósítsa mindazt, amit olvas és megért!

Tegyük szabaddá az utat, amelyen Isten közelít felénk!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Istenünk! Miközben olvassuk a Szentírást, terád figyelünk, téged hallgatunk, s felfedezhetjük azt is, hogy te meghallgatsz minket és a Szentírás üzenete által válaszolsz kérdéseinkre. Tudom, hogy a kitartó olvasás, a figyelmesség és a tanulékony lélek elengedhetetlen ahhoz, hogy meghalljam szavadat, megértsem útmutatásodat. Segíts, hogy meghalljalak a Szentírás szavaiban, a megszólaló és lelkem visszhangját váró Istent! Segíts, hogy a te szent Fiad, Jézus Krisztus örömhíréhez méltóan éljek és eljussak hozzád az örök üdvösségre!