Battaplébánia

Az ördögtől megszállott fiú meggyógyítása után a tanítványok csodálattal tekintettek Jézusra. Ő azonban figyelmeztette őket: Véssétek szívetekbe, amit most mondok! Eljön az idő, hogy az Emberfiát az emberek kezére adják. De azok nem értették meg ezt a beszédet, és igazi értelme rejtve maradt előttük. Kérdezni azonban nem merték e szavak értelme felől.
Lk 9,43b-45

Elmélkedés

A tegnapi evangélium végén – Péter apostol hitvallását követően – Jézus a rá váró szenvedésekről mondott jövendölést az apostoloknak, ez volt az első ilyen alkalom. Másodszor, időben később, a színeváltozást (vö. Lk 9,28-36) és a megszállott fiú meggyógyítását (vö. Lk 9,37-43a) követően beszélt ugyanerről, miként ezt a mai evangélium tartalmazza. Az Úr szavainak jelentőségét mutatja a bevezető felhívás, amely szerint jól szívükbe kell vésni, amit most hallani fognak. Egyrészt azért jegyezzék meg, mert most még nem fogják fel annak teljes értelmét, másrészt azért, mert szokatlan, váratlan lesz a mondanivaló. S valóban, az apostolok és a tanítványok ekkor még nem értik meg, hogy a Messiás éppen szenvedése és halála által fogja megváltani az emberiséget.

A szenvedés második megjövendölése egészen röviden hangzik: „Eljön az idő, hogy az Emberfiát az emberek kezére adják” (Lk 9,44). A kijelentés kissé titokzatos, hiszen nincs megnevezve, hogy ki adja az Emberfiát az emberek kezére. Első pillanatban arra gondolhatunk, hogy a zsidók fogják majd átadni Jézust a rómaiaknak, hogy keresztre feszítsék, de egy másik olvasat talán közelebb áll az igazsághoz, tudniillik, hogy Isten, a mennyei Atya fogja engedni azt, hogy Fiát, Jézust bántalmazzák és megöljék az emberek, mert így akarja véghezvinni a megváltást.

Megértem-e, hogy mit jelent Jézus értem vállalt áldozata?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Istenünk! Minden emberben és minden emberrel élsz együtt. Mindenkiben a te arcod tündöklik. Milyen szűk a látókörünk! Csak a külsőségeket látjuk, s csak a kellemes dolgokra figyelünk. Pedig veled találkozhatunk mindenben: szomszédunk mogorvaságában, kollégánk kellemetlen köhécselésében, gyermekünk dacos szembehelyezkedésében is. Ha jobban kinyitnám szememet, meglátnálak téged bennük is. S ha észrevennélek, akkor téged segíthetnélek mindenkiben, mindenki elviselésében és felemelésében.

G. Miller

Amikor egyszer Jézus egyedül imádkozott, és csak tanítványai voltak vele, megkérdezte tőlük: „Kinek tartanak engem az emberek?” Ők így válaszoltak: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások szerint viszont a régi próféták közül támadt fel valaki.”
Ő tovább kérdezte: „Hát ti kinek tartotok engem?” Péter válaszolt: „Az Isten Fölkentjének.” Jézus rájuk parancsolt, hogy ezt ne mondják el senkinek. Majd hozzáfűzte: „Az Emberfiának sokat kell szenvednie. A vének, főpapok és írástudók elvetik őt, megölik, de harmadnapra feltámad.”
Lk 9,18-22

Elmélkedés

A mai evangéliumi részlet mindenekelőtt Jézus személyére vonatkozóan ad tanítást. A történet azzal kezdődik, hogy Jézus imádkozik, s csak tanítványai vannak vele, a nép most nincs jelen. Keresi tehát az alkalmat, hogy visszavonuljon egy időre a kíváncsi tömegtől, amely fokozódó lelkesedéssel érdeklődik tanítása iránt, illetve egyre több beteget visz hozzá. Az a tény, hogy e csendes pillanataiban is vele vannak tanítványai, azt jelzi, hogy egészen bensőséges, baráti kapcsolat alakult ki köztük. Ebben a bizalomteljes légkörben hangzik el Jézus kérdése, hogy kinek tartják őt az emberek, illetve az apostolok. Erre válaszolva hangzik el Péter apostol részéről a hitvallás, amely szerint Jézust az Isten Fölkentjének tartják, azaz Isten különleges küldöttének, akit eltölt Isten Lelke.

Jézus személye mellett Péter apostolról is fontos üzenetet közöl a részlet. Az első kérdésre a tanítványok közül többen válaszolnak. Az Úr második kérdésére azonban csak Péter ad feleletet a maga és apostoltársai nevében. Mondhatjuk, hogy Péter a szóvivő, aki mindannyiuk véleményét tolmácsolja. Az ő elsőségét, vezető szerepét jelzi ezzel az evangélista.

Jézus tőlem is megkérdezi: kinek tartom őt. Szavaimmal és cselekedeteimmel fejezem ki azt, hogy mit gondolok, mit hiszek róla.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, életem mindig szenvedést jelent, ha másokat látok szenvedni. Saját erőmre támaszkodva összeroppannék. Tégy engem teljes emberre, add meg, ami még hiányzik. Csendesítsd le nyugtalanságomat. s add a te üdvözítő nyugtalanságodat, mellyel megmentésünkre indultál. Ha te vagy szívem nyugtalansága, akkor a csend és a béke útján járok.

Abban az időben Jézus ezt mondta apostolainak: Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, a testet is a pokolba taszíthatja. Egy fillérért ugye két verebet adnak? És mégsem hull a földre egy se közülük Atyátok tudta nélkül! Nektek pedig minden szál hajatokat számon tartják! Ne féljetek hát: sokkal többet értek ti a verebeknél! Ha valaki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van. De ha valaki megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van.
Mt 10,28-33

Elmélkedés

„Ne féljetek!” – ismétlődik Jézus bátorítása az apostolok felé az evangéliumban. Kijelentéseivel a hitet szeretné erősíteni bennük. Ne féljenek és ne féltsék életüket még akkor sem, ha hitük miatt bántalmazás vagy üldözés éri őket. A keresztény embernek félelem nélkül kell megvallania és hirdetnie hitét. A történelem során a keresztények megtapasztalták, hogy hitük miatt üldözés éri őket. Igaz ez a múltra és a jelenre is a világ egyes részein. Az üldözések idején az volna a természetes emberi reakció, hogy az Egyház visszahúzódik, elrejtőzik, a keresztények nem mutatkoznak nyilvánosan, hogy elkerüljék a további ellenségeskedést. Ez a viselkedés azonban messze áll attól, amit az Egyház alapítója, Jézus Krisztus kíván követőitől. Ez a viselkedés ugyanis nem csupán rejtőzködést jelent, hanem a hit és a Krisztushoz tartozás megtagadását is.

Kétségtelen, hogy az üldözések idején, amikor akár a keresztény ember életét is fenyegetik, a hit megvallása bátorságot kíván. Ennek a bátorságnak, a hit félelem nélküli megvallásának és a Krisztus melletti hűségnek a példaképei a vértanúk, köztük a ma ünnepelt Szent Gellért püspök. Kitartásuk és hűségük annak bizonyítéka, hogy többet ér az örök élet, mint a földi lét. A hithez való hűség jutalmaként elnyerték az üdvösséget.

Megvallom-e hitemet minden helyzetben?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Istenem! Szeretném olyannak látni a te világodat, amilyennek teremtetted, de szemem tele van könnyekkel. Szeretnék nagyvonalú lenni, és nem számítóvá válni. A te kegyelmed nem ismeri az emberi számításokat. Szeretnék nagylelkűen úgy adni, ahogy te, de a fösvénység és önzés ott ül szívemben, Add, Uram, hogy mindig többet értsek titkaidból, és mindig bőségesebben részesüljek lelkületedből.

E. Beck

Egy szerzetesnő és egy tisztítótűzben szenvedő lélek különleges beszélgetése. A szöveg egyházi jóváhagyással rendelkezik.
1873 novemberében a franciaországi Valognes ágostonrendi kolostorában élő Marie de la Croix nővér hosszas sóhajtozásra lett figye…