Battaplébánia

Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni szándékozott. Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába. Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton senkit se köszöntsetek. Ha betértek egy házba, először is ezt mondjátok: „Békesség e háznak!” Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra. Ha egy városba érkeztek, és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és hirdessétek: „Elérkezett hozzátok az Isten országa!” De ha betértek valamelyik városba, és nem látnak titeket szívesen, menjetek ki az utcára, és mondjátok: „Még a port is lerázzuk, ami városotokban a lábunkra tapadt, de tudjátok meg: Elérkezett hozzátok az Isten országa!” Bizony, mondom nektek: Szodomának könnyebb sorsa lesz azon a napon, mint ennek a városnak.”
Lk 10,1-12

Elmélkedés

Többször említettük korábban, hogy abban az időben, amikor Lukács megírja evangéliumát, már élő keresztény közösségek léteznek, amelyek ugyan nem nagy létszámúak, de lassan kezdenek kialakulni bennük a különféle szolgálatok. E szolgálatok eredetét a hetvenkét tanítvány küldetésének leírásával egészen Jézusig vezeti vissza Lukács, bemutatva azt, hogy mind az igehirdetés, mind a gyógyítás feladata volt az első küldötteknek. A tanítványoknak ezt a hetvenkettes csoportját megkülönböztetjük az Úr tizenkét apostolától, bár valamennyien küldöttek.

Jézus így indítja útnak őket: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés” (Lk 10,2). E kijelentés is megerősíti, hogy már az apostoli idők után járunk. A vetés munkáját Jézus és az apostolok már korábban elvégezték, mostanra elérkezett az aratás ideje, amely az új küldöttek feladata. Ha kevés a szolgálatot végzők száma, akkor az eredeti küldőhöz kell fordulni: „Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába” (Lk 10,2). Ennek értelmében minden egyházi szolgálat Krisztustól eredeztethető, hozzá nyúlik vissza. Másnak nincs hatalma ahhoz, hogy újabb küldötteket nevezzen ki.

A közösség tagjai az Egyházban szolgálatot végző személyekre mindig úgy tekintsenek, mint akiket Krisztus személyesen választott ki, s imádkozzanak értük, hogy hűségesek legyenek küldőjükhöz!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Jóságot és szeretetet adj nekem, Uram, hogy szívem gazdagságából másoknak is juttathassak. Ne hagyd elfelejtenem, hogy a legkisebb jóság és szeretet sokszor kimondhatatlan örömöt tud okozni.

J. Fischer

Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai, elhatározta, hogy tanítványaival Jeruzsálembe megy. Történt pedig, hogy útközben valaki így szólt hozzá: „Követlek, bárhová mégy.” Jézus így válaszolt: „A rókának van odúja, az ég madarainak fészke, de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania.”
Egy másikat Jézus szólított fel: „Kövess engem!” Az így válaszolt: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat.” „Hagyd a holtakra, hadd temessék el halottaikat – mondta neki –, te pedig menj, és hirdesd az Isten országát.”
Egy harmadik ezt mondta neki: „Uram, követlek téged, de engedd meg, hogy előbb elbúcsúzzam a családomtól.” Jézus így válaszolt: „Aki kezét az eke szarvára tette, és mégis hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.”
Lk 9,57-62

Elmélkedés

Három meghívás-történetet olvasunk az evangéliumban a mai napon, amelyek mindegyike más szempontból világítja meg a tanítványi életet, a Krisztus-követést. Elsőként egy olyan személy lép Jézushoz, akinek sem neve, sem életkora nem ismert. Lelkesedését fejezi ki bátor kijelentése Jézus felé: „Követlek, bárhová mégy” (Lk 9,57). Jézus válasza gyorsan kiábrándítja őt. Bizonyára arra számított, hogy Jézus és tanítványai között olyan kapcsolat van, mint amilyet más zsidó tanítók és tanítványaik körében már látott, s ő Jézust választja mesterének. Az Úr viszont többet kíván tanítványaitól és többet szeretne tőle is: a tanítvány mindenben úgy éljen, úgy viselkedjen, ahogy a mestere. A tanítványság tehát nem iskolás tanulást jelent, hanem életformát, mégpedig Jézus életformájával való teljes azonosulást.

A jelenet második szereplőjét Jézus hívja meg követésére, de ő késlekedik, csak evilági feladatai, kötelességei elvégzése után indulna. Fontos tanulság, hogy akit az Úr meghív, annak azonnal indulnia kell, hogy tanítványa lehessen.

A harmadik személy szintén önként jelentkezik, csupán annyi időt kér, hogy családjától elbúcsúzzon. Válaszában az Úr egyértelművé teszi, hogy tanítványainak előre kell tekintenie, arra a feladatra kell összpontosítani, amire küldetést kapnak.

Bár a három személy végső döntését nem ismerjük, ez ne akadályozzon meg minket a személyes döntés meghozatalában.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, léted élet, életed szeretet, és szereteted kimeríthetetlen örömforrás. Ha ezt megérteném, minden reggel, mellyel megajándékozol, szívem örömmel telne meg, s minden este szívem az irántad való bizalom melengető simogatásával térne nyugovóra. Kérlek, teljesítsd be azt, amit bennem elkezdtél, mert a te szereteted az életnél is több és jobb.

J. K. Lavater