Battaplébánia

Abban az időben Jézus bejárta a városokat és a falvakat, tanított és hirdette az Isten országát. Vele volt a tizenkettő és néhány asszony, akiket a gonosz lelkektől és a különféle betegségektől megszabadított: Mária, melléknevén Magdalai, akiből hét ördög ment ki; Johanna, Heródes intézőjének, Kuzának a felesége; Zsuzsanna és még sokan mások, akik vagyonukból gondoskodtak róla.
Lk 8,1-3

Elmélkedés

Jézus továbbra is Galileában tartózkodik, pontosabban állandóan úton van, járja a városokat és falvakat. Az evangélistának ez a megjegyzése azt sugallja, hogy az Úr fáradhatatlanul végzi szolgálatát, tanítja az embereket, így teljesíti küldetését. Útja során nincs egyedül, kezdettől fogva vannak, akik lelkesednek iránta és vele tartanak. Állandó kíséretéhez tartozik az a tizenkettő személy, akiket ő választott tanítványai közül arra, hogy apostolai legyenek. Az ő jelenlétüket Jézus mellett azért hangsúlyozza az evangélista, mert a későbbiekben ők lesznek Jézus küldöttei. Arról fognak missziós útjukon, illetve az Úr feltámadását és mennybemenetelét követően tanúskodni, amit Mesterük mellett átéltek. Mostani jelenlétük a biztosíték arra, hogy későbbi tanúságtételük és igehirdetésük valóban hiteles.

Az apostolokon kívül asszonyok is tartanak Jézussal, akiket Lukács evangélista név szerint is felsorol. Jelenlétüket, feladatukat is pontosan megjelöli: „gondoskodnak” Jézusról, azaz segítik őt és kíséretét. Szerepük tehát elkülönül az apostolok szerepétől. Abban a korban nem volt szokás, hogy egy rabbi, egy tanító asszonyok társaságában mutatkozzon, Jézus viszont elfogadja segítségüket, amely az iránta való szeretetnek a jele.

Jézus közelében, barátai körében nekem is helyem van.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható irgalmas Isten, te megengeded, hogy a nap közepén fellélegezzünk. Tekints kegyes szemmel megkezdett munkánkra, hozd helyre hibáinkat és add, hogy neked tetszően fejezzük be dolgainkat.

Abban az időben egy farizeus meghívta Jézust, hogy étkezzék nála. Betért hát a farizeus házába, és ott asztalhoz ült. Élt a városban egy bűnös nő. Amikor megtudta, hogy Jézus a farizeus házában van vendégségben, alabástromedényben illatos olajat hozott. Megállt hátul Jézus lábánál. Sírt, könnyeivel öntözte Jézus lábát, majd hajával megtörölte, és csókolgatta. Végül pedig megkente illatos olajjal. Ennek láttára a vendéglátó farizeus így szólt magában: „Ha ez próféta volna, tudná, hogy ki és miféle, aki érinti őt: hogy ez egy bűnös nő.” Jézus akkor hozzá fordult: „Simon, mondanék neked valamit.” Az így válaszolt: „Mester, beszélj!” „Egy hitelezőnek két adósa volt. Az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik ötvennel. Nem volt miből fizetniük, hát elengedte tartozását mindkettőnek. Melyikük szereti most jobban?” „Úgy gondolom az, akinek többet engedett el” – felelte Simon. „Helyesen ítéltél” – válaszolta Jézus. Majd az asszony felé fordulva így szólt Simonhoz: „Látod ezt az asszonyt? Betértem házadba, s te nem adtál vizet a lábamra. Ez viszont könnyeivel öntözte a lábamat, és hajával törölgette. Csókot sem adtál nekem, ez meg szüntelenül csókolgatja lábamat, amióta csak bejött. Aztán te nem kented meg fejemet olajjal. Ez meg kenetet öntött a lábamra. Azt mondom hát neked, sok bűne bocsánatot nyert, mert nagyon szeretett. Akinek keveset bocsátanak meg, az kevésbé szeret.” Aztán így szólt az asszonyhoz: „Bocsánatot nyertek bűneid. Menj békével!”
Lk 7,36-50

Elmélkedés

Az előzményekben már láttuk, hogy a farizeusok egyik vádja az volt Jézus ellen, hogy a bűnösökkel találkozik. A mózesi törvények szerint ugyanis a nyilvános bűnösökkel való érintkezés tisztátalanná tette az embert, s így alkalmatlanná vált arra, hogy részt vegyen az istentiszteleten. Ezért kerülték a bűnösökkel való közvetlen kapcsolatot. Vádjaiknak van alapja, erre példa a mai evangéliumi történet. Jézus éppen egy Simon nevű farizeusnál van vendégségben, amikor váratlanul megjelenik egy asszony, akiről mindenki tudta a városban, hogy bűnös. Nem tudni, miként juthatott be a házba, miért engedték be, de itt nem is ez a lényeg. A bűnös nő szeretetének tanújelét adja azáltal, hogy drága olajjal keni meg az Úr lábát és hajával törli meg azt. Cselekedetét nem feltétlenül a bűnbánat jelének kell tekintenünk, bár Jézus az asszony bűneinek megbocsátásáról beszél később, s jogosan feltételezzük, hogy a mostani találkozás olyannyira megváltoztatta életét, hogy aligha tért vissza korábbi életmódjához.

A jelenlévők – köztük a házigazda, Simon farizeus – meglepődhettek azon, hogy Jézus védelmébe veszi az asszonyt. Természetesen nem korábbi életének bűnös cselekedeteit helyesli, hanem azért teszi ezt, mert befogadta Isten jóságát és irgalmát.

Engedem-e, hogy Isten irgalma új úton indítson el?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, én is szegény vagyok, talán nincs is másom, csak az időm, s azt sem tudom, mivel töltöttem el. Nincsenek szép virágaim, de hiszen a legszebbek is elhervadnak. Vedd hát tőlem e hervadó virágokat: életem éveit, napjait, óráit és perceit; így este mindig átnyújtom neked elhervadt virágaim csokrát.

P. Roth

Egy alkalommal Jézus így szólt a néphez: „Kihez hasonlítsam e nemzedék fiait? Kihez is hasonlítanak? Olyanok, mint az utcán tanyázó gyermekek, akik így kiáltoznak egymáshoz:
„Furulyáztunk, de nem táncoltatok. Siránkoztunk, de nem zokogtatok.” Eljött Keresztelő János: kenyeret nem eszik, bort nem iszik. Erre azt mondjátok: „Ördöge van.” Eljött az Emberfia, eszik és iszik. Erre meg azt mondjátok: „Nézd a falánk és borissza embert, a vámosok és a bűnösök barátját!” Az Isten bölcsességét azonban fiai igazolták.”
Lk 7,31-35

Elmélkedés

Nyilvános működése idején Jézus egyaránt megtapasztalta a sikert és a kudarcot. Tanítása egyesekből hitet és jóindulatot, másokból hitetlenkedést és gyűlölködést váltott ki. Csodái és gyógyításai láttán sokan hittek abban, hogy ő az Isten Fia, de mások elképzelhetetlennek tartották ezt. E kettős fogadtatáson Jézus maga is elcsodálkozott. A vámosok és kitaszítottak körében elért sikere éppúgy megmagyarázhatatlan, mint a vallási vezetők körében a sikertelenség. Miért rajonganak érte sokan, és miért ébred fel és fokozódik másokban az ellenszenv?

A mai evangéliumban olvasott részlet azoknak szól, akik nem szívlelték meg szavait, s akikre nem gyakorolt hatást tanítása. Az Úr azokhoz intézi szavait, akik nem hallották meg bűnbánatra hívó szavát, s akik lelki vakságuk miatt nem akarták észrevenni Isten országának jeleit. „Furulyáztunk, de nem táncoltatok. Siránkoztunk, de nem zokogtatok” (Lk 7,32) – mondja Jézus. E szavak hátterében ott húzódik, hogy az üdvösség jóhíre Keresztelő János és Jézus révén eljutott az emberekhez, de egyesek mit sem törődtek vele, tovább folytatták bűnös életüket. Tették ezt önvizsgálat nélkül, sőt az őket figyelmeztetőkben keresték a hibát, hiszen Keresztelő Jánost ördögtől megszállottnak nevezték, Jézust pedig borissza, bűnösökkel barátkozó embernek, akinek szava nem érdemel hitelt.

Hallgatok-e a nekem szóló isteni figyelmeztetésre?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, légy előttünk és vezess minket, légy mögöttünk és nógass minket, légy alattunk és hordozz minket, légy felettünk és áldj meg minket, légy körülöttünk és védj meg minket, légy mibennünk, hogy testünk lelkünk, a te tulajdonod téged szolgáljon és örökké áldjon.

N. Söderblom

Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott. Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: „Lám, e Gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az ellentmondás jele lesz ő – még a te lelkedet is tőr járja át –, hogy napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!”
Lk 2,33-35

Elmélkedés

Tegnap Jézus kereszthalálára, mint az Atyához való felemelkedésére gondoltunk, ma pedig a fájdalmas Szűzanya napján, az ő édesanyjára, aki végignézte fia szenvedését és halálát. Nem passzív szemlélés volt ez Mária részéről, hanem lelkében ő maga is átérezte mindazt a gyötrelmet, fájdalmat, amit Jézus érzett, egyesült azzal. Így teljesedett be az a jövendölés, amelyet Jézus templomi bemutatása alkalmával Simeon mondott Máriának: „a te lelkedet is tőr járja át” – miként erről a mai evangéliumban olvasunk.

A Jézus születéséhez kapcsolódó evangéliumi részek után – amelyek a Megváltó által hozott szabadulásról és békéről szólnak – fordulatot jelent Simeon jövendölésében a szenvedés és a fájdalom említése mind a gyermekre, mind édesanyjára vonatkozóan. Azt nem állíthatjuk biztosan, hogy ebben az órában Mária pontosan megértette Simeon szavainak jelentését és jelentőségét, de abban bizonyosak lehetünk, hogy a kereszt mellett álló fájdalmas Anya visszaemlékezett arra, amit egykor az idős ember mondott neki a jeruzsálemi templomban. Miközben a bámészkodó nép arra emelte tekintetét, akinek kezét és lábát átszegezték és lándzsával átszúrták szívét, Mária érezte az ő lelkét átszúró tőrt.

Együttérzek-e a kereszten meghaló Krisztussal? Együttérzés van-e bennem Mária iránt? Együttérzés ébred-e bennem embertársam iránt, akiben Krisztus szenved?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk és Istenünk! Köszönjük neked, hogy a te élő Igéd ebbe a világba és hozzánk is eljut. Tarts meg bennünket, hogy hallgatói lehessünk és mindennap megújuljunk. Add, hogy felébressze az alvókat, vigasztalja a szomorúakat, hogy útba igazítsa a tévelygőket, és mindannyiunkat a szeretet és a remény életére serkentsen. Adj egyházadnak igazságod új megismeréséhez nyitottságot, és add meg igazságod megvallásának őszinte örömét.

K. Barth