Battaplébánia

Abban az időben Jézus ezt mondta Nikodémusnak: Senki sem ment föl a mennybe, csak az, aki a mennyből alászállott: az Emberfia, aki a mennyben van. Ahogy Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a világ.
Jn 3,13-17

Elmélkedés

A Szent Kereszt felmagasztalásának mai ünnepén rögtön megakadunk a felmagasztalás kifejezésen. Az evangéliumi részletben azt olvassuk, hogy az Emberfiát fel fogják emelni, amely itt Jézus kereszten való felemelését, felmagasztalását, megdicsőülését jelenti. Az ünnep elnevezése és az evangéliumi kifejezés összecseng, mindkettő ugyanazt fejezi ki. De miért és milyen értelemben mondhatjuk felemeltetésnek Jézus kereszthalálát, amely a maga korában megszégyenítés, megalázás volt, mintsem felmagasztalás.

Jézus korában a keresztre feszítés a legkegyetlenebb kivégzési módszer volt, amelyet nem a zsidók, hanem a rómaiak alkalmaztak főként a lázadó rabszolgák vagy más súlyos bűntetteket elkövető bűnözők ellen. A keresztre feszített személy megszégyenítése mellett a nép megfélemlítése, elrettentése is cél volt. A módszer rendkívüli szenvedést, gyötrelmet és fájdalmat, szörnyű halált jelentett a megfeszített számára. Talán éppen János evangélistának köszönhetjük azt, hogy e szörnyű halált mégis felemelkedésnek tartjuk. János evangélista azonban nem egyszerűen csak arra gondol ezzel a szóhasználattal, hogy a keresztet magasra emelik és az emberek alulról tekintenek fel rá, hanem az Úr kereszthalálában meglátja azt, hogy a mennyei Atya felemeli, magához emeli, magához öleli a Fiút, illetve a kereszthalál nyitja meg az emberek számára az Atyához vezető utat.

Gondolkozzunk el ma a kereszt titkán, a felmagasztalás titkán, a megváltás titkán.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Ó örökkévaló Isten, köztünk, velünk és bennünk élő Isten! Ó emberszerető, emberré lett Isten! Testté lett Igéd által tudjuk, hogy szeretsz minket. Örök, hűséges kereső és megbocsátó a szereteted. Neked végtelen és örökké szép Mindenható még az én szegényes szeretetem is tetszik, mert viszonzása a te jóságodnak.

P. Amlot

Abban az időben Jézus elment tanítványaival Fülöp Cezáreájának vidékére. Útközben megkérdezte tanítványait: „Kinek tartanak engem az emberek?” Azok így válaszoltak: „Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, ismét mások valamelyik prófétának.” Erre megkérdezte tőlük: „Hát ti mit mondotok, ki vagyok?” Péter válaszolt: „Te vagy a Messiás!” Ekkor Jézus a lelkükre kötötte, hogy ne szóljanak erről senkinek.
Ezután arra kezdte tanítani őket, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, a főpapok és az írástudók elvetik, megölik, de harmadnapra feltámad. Ezt egészen nyíltan megmondta. Erre Péter félrevonta és szemrehányást tett neki. De ő hátrafordult, ránézett tanítványaira, és így korholta Pétert: „Távozz tőlem, sátán, mert nem Isten szándéka szerint gondolkodsz, hanem emberi módon.”
Majd összehívta a népet és tanítványait, s így szólt hozzájuk: „Ha valaki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét, és kövessen. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki elveszíti életét értem és az evangéliumért, megmenti azt.
Mk 8,27-35

Elmélkedés

Személyes hitvallás

Egy gimnazista, érettségi előtt álló fiatal mesélte, hogy amikor jelentkezett az egyetemre, az interneten kellett kitöltenie a jelentkezési lapot személyes adataival. Az első üres mezőbe mindjárt a nevét kellett beírnia, s amikor ezt megtette, akkor elkezdett azon tűnődni, hogy az interneten most írta le, adta meg először a saját nevét. Sok év óta használja már a számítógépet, de a levelezésében, a közösségi oldalakon, az internetes játékoknál és minden más helyen mindig csak a kiralylany128 nevet adta meg. Korábban, amikor nem akarta, hogy kiderüljön személye, álnevet használt, aztán törölte, ha már nem volt szükség rá. Soha nem kellett megadnia az igazi nevét, akármit beírhatott. Jó szórakozás volt számára névtelenségbe burkolózni, de most a saját nevét kellett megadnia. Ezt egy kicsit furcsának tartotta, de aztán rájött, hogy olyan helyen készül továbbtanulni, ahol komolyan veszik őt és a saját nevére kíváncsiak, nem pedig valamilyen kitalált névre. Mi pedig egy kicsit furcsának tartjuk azt a virtuális világot, ahol előfordulhat, hogy valaki 18 évesen gondolkozik el először azon, hogy van saját neve.

Jézus korában az embereknek nem csak neve volt, hanem nevüknek volt jelentése is. Nevével együtt mindenki hordozta családja múltját, örökségét. A név meghatározta a személyek származását és sokat elmondott tulajdonosáról. Jézus korában mindenki tudta, ki volt Illés és Keresztelő János. Miért gondolták Jézusról, hogy ő Illés vagy Keresztelő János? Abban a korban általános nézet volt, hogy a messiási időket megelőzően újra el fog jönni a világba Illés, az ószövetség nagy prófétája. Keresztelő Jánost sokan a Messiás előfutárának tartották, akinek az volt Istentől kapott küldetése, hogy előkészítse az embereket a Megváltó jövetelére. Illés és János említése Jézus személyével kapcsolatban tehát arra utal, hogy a messiási idők bekövetkeztek. Azt azonban az emberek még nem tudják kimondani, megvallani, hogy Jézus a Messiás.

A Mester kérdésére Péter kimondja Jézus igazi nevét, amely az ő küldetését is magába foglalja: „Te vagy a Messiás!” Jézus nem utasítja vissza, hanem elfogadja ezt a megnevezést, mert nem akar névtelenségbe burkolózni, nem titkolja személyét, származását, küldetését az emberek előtt. Péter hitvallása tehát a személyről szól.

A hitvallást tevő esetében ismét egy név szerint említett személyről van szó és nem egy névtelenségbe rejtőző ismeretlenről. Az Úr kérdésére nem egy valaki válaszol az apostolok közül, hanem az evangélista fontosnak tartja leírni, hogy a válaszolónak van neve, Péternek hívják azt, aki a maga és apostoltársai nevében szólal meg. A hitvallás nem névtelenül hangzik el, hanem egy személyhez kötődik, egy név szerint ismert személy szájából hangzik el.

A Jézus szájából egykor elhangzott kérdés, ma megismétlődik, nekem szól. Az Úr az én feleletemet várja. Nekem kell személyes hitvallást tennem arról, hogy mit gondolok Jézus személyéről. Ugyanakkor törekednem kell arra, hogy ne csak szavaimmal valljam meg hitemet, hanem keresztemet felvéve kövessem Jézust s így hitem életté váljon.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! A te követésed azt jelenti, el kell fogadnunk, a mennyei Atya akaratát, hogy szenvedéseddel és haláloddal válts meg minket. Félretesszük emberi gondolatainkat és elképzeléseinket, hogy megérthessük Isten szándékait és az ő akaratát tudjuk teljesíteni, miként te is neki engedelmeskedtél mindenben. A te életed feláldozása a szeretet legnagyobb kifejezése. Segíts minket, hogy életünkkel mi is Isten dicsőségét és embertársaink javát szolgáljuk! Keresztjeink és szenvedéseink által vezess minket a mennyei Atyához!

Egy alkalommal Jézus így szólt tanítványaihoz: Nincs jó fa, amely rossz gyümölcsöt terem, és nincs rossz fa, amely jó gyümölcsöt hoz. Minden fát gyümölcséről lehet megismerni. Nem szednek a tövisbokorról fügét, sem a tüskebokorról nem szüretelnek szőlőt. A jó ember szívének jó kincséből jót hoz elő, a rossz ember pedig a rosszból rosszat hoz elő. Hiszen a szív bőségéből szól a száj! Miért mondjátok nekem: „Uram, Uram!” – ha nem teszitek, amit mondok?
Megmondom nektek, kihez hasonlít az, aki hozzám jön, hallgatja tanításomat, és tettekre is váltja: hasonlít ahhoz a házépítő emberhez, aki mélyre ásott, és az alapot sziklára rakta. Jött az árvíz, rázúdult a házra, de nem tudta azt összedönteni, mert jó alapra épült. Aki viszont hallgatja tanításomat, de tettekre nem váltja, hasonlít ahhoz az emberhez, aki házát alap nélkül építette a puszta földre. Amikor rázúdult az árvíz, háza azonnal összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle.
Lk 6,43-49

Elmélkedés

A jó gyümölcsöt és a rossz gyümölcsöt termő fákról szóló példabeszéd értelmét Jézusnak ez a kijelentése világítja meg a leginkább: „a szív bőségéből szól a száj.” Ha valaki felebarátjáról, történetesen a keresztény közösség egy másik tagjáról negatív tartalmú ítéletet fogalmaz meg, az valójában saját rosszindulatát mutatja ki ezzel, azaz mintegy elárulja önmagáról, hogy szíve mélyén mennyi rosszakarat rejlik. Ő a rossz fa, amely ehetetlen, rossz gyümölcsöt terem. Aki pedig inkább a jó tulajdonságokat veszi észre embertársában és azokat hangoztatja, arról jogosan gondolják mások, hogy jóindulat él szíve mélyén mindenki iránt. Ő az a jó fa, amely jó gyümölcsöt terem.

Ezt a mondanivalót viszi tovább a homokra és a sziklára épített ház, amelynek igazi értelmét a hasonlat bevezető része világítja meg. Nem elég hallgatni Jézus tanítását, hanem tettekre is kell azt váltani. S ehhez hozzátehetjük: nem elegendő szavakkal beszélni a jóról, hanem tettekben is meg kell nyilvánulnia a bennünk lévő jószándéknak. Keresztény életünk nem szép szavakból, ünnepélyes hitvallásokból és jelképes cselekedetekből áll, hanem mindehhez az embertársunknak végzett jócselekedeteknek kell kapcsolódnia. Ha vallásosságunk kimerül az előbbiekben, csak homokra épített házak vagyunk. A jócselekedetek viszont megszilárdítanak minket.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Jézusom, legyen enyém a te lelkületed! Nem magadért, hanem miértünk rendelted ezt a szentséget. Azért nyisd meg ajkamat, hogy másokat vigasztaljak, és ne csak a magam számára keressek vigasztalást. Nyisd meg fülemet, hogy megértsek, és ne csak a magam részére keressek megértést. Nyisd meg szívemet, hogy több szeretetet adjak másoknak, mint amennyit magam számára várok.

Várnagy Antal

Jézus a hegyi beszédben ezeket a hasonlatokat mondta tanítványainak: „Vajon vezethet-e vak világtalant? Nem esnek-e bele mind a ketten a gödörbe? Nem nagyobb a tanítvány mesterénél: Akkor tökéletes az ember, amikor már olyan, mint a mestere. Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magad szemében a gerendát sem veszed észre? Hogyan mondhatod embertársadnak: Barátom, hadd vegyem ki szemedből a szálkát, holott saját szemedben nem látod meg a gerendát? Képmutató! Vedd ki előbb a magad szeméből a gerendát, s aztán törődj azzal, hogy kivedd a szálkát embertársad szeméből.”
Lk 6,39-42

Elmélkedés

Könnyű, egyszerűen megválaszolható kérdéseket tesz fel Jézus hallgatóságának a mai evangélium szerint. Egyértelmű, hogy egy vak ember nem vezethet egy másik vakot. Az is egyértelmű, hogy a mester nagyobb, okosabb, bölcsebb és tapasztaltabb tanítványainál, különben nem volna mit tanítania nekik. Az is világos, hogy egy hatalmas gerendát könnyebb meglátni, mint egy parányi szálkát észrevenni. Mit akar tanítani Jézus ezekkel a mondásokkal? Hogyan értelmezzük ezt a szentírási szöveget?

Valószínű, hogy a mondások hátterében inkább az evangélium megírása korának közösségében tapasztalható gondok állnak, mintsem Jézus hallgatóságának problémái. A keresztény közösség belső gondjainak megszüntetését szeretné elérni az evangélista. A közösség vezetőjének ki kell emelkedni a többiek közül, hogy jó példát mutathasson. Az első keresztény közösségekben megjelenhettek olyan személyek is, akik másokat bíráltak, a többiek hibáival törődtek, holott ők sem voltak bűntelenek. A figyelmeztetések tehát az ilyen lelkület megszüntetésére irányulnak. Mindenki a saját hibáinak kijavításával foglalkozzon, s ha ezt megtette, akkor jogosult arra, hogy másokat figyelmeztessen, de ezt tegye testvéri szeretettel és türelemmel. A bíráskodást mindenki kezdje önmagán!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Vedd életemet végre a kezedbe, és tedd vele azt, ami neked tetszik. Ezentúl nem utasítom el magamtól sem az örömöket, sem a nehézségeket, amiket beleszőttél életembe. Elég, ha azt tudom, hogy minden dicsőségedre szolgál. Minden terved jó. Mert minden szeretet … Csak önmagamtól szabadíts meg! Add, hogy hallgatagon, csöndesen belenyugodjak szent akaratodba. Akkor majd fölgyullad szívemben Örömöd fénye. Lángja a te dicsőségedre lobogjon. Csak azért éljek. Amen,

Th. Merton