Battaplébánia

Interjú
„Valamennyi önkényuralmi politikai rendszer megpróbált éket verni a családba, és igyekezett a gyermekeket a lehető leggyorsabban kivonni a szülői befolyás alól.”
„Az egyenrangúság és az egyenlőség figyelmen kívül hagyja a két nem közti külö…

Egy alkalommal Jézus e szavakkal fordult a néphez és tanítványaihoz: Mózes tanítószékében az írástudók és a farizeusok ülnek. Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt. Súlyos, sőt elviselhetetlen terheket kötöznek össze és helyeznek az emberek vállára, de maguk egy ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. Amit tesznek, azért teszik, hogy lássák őket az emberek. Szélesre szabják imaszíjukat, és köntösükön megnagyobbítják a bojtokat. Vendégségben szeretnek a főhelyekre ülni, a zsinagógában pedig az első székekbe. Elvárják, hogy az emberek köszönjenek nekik a főtereken és hogy rabbinak, azaz mesternek szólítsák őket. Ti ne hívassátok magatokat Mesternek, mert egy a ti Mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. De Atyának se hívjatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. És Tanítónak se hívassátok magatokat, hisz egy a ti Tanítótok: Krisztus. Aki a legnagyobb köztetek, az legyen a többi szolgája. Aki önmagát magasztalja, azt megalázzák, és aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják.
Mt 23,1-12

Elmélkedés

Az előzményekben vitákat kezdeményező írástudókról és farizeusokról mondja el Jézus a véleményét. Elismeri vallási buzgóságukat és a törvényekben való jártasságukat, ugyanakkor rámutat bűnükre, vallásosságuk felszínességére és képmutatásukra. Az Úr szavait egyaránt értelmezhetjük kemény vádbeszédnek, szigorú figyelmeztetésnek vagy jószándékú felhívásnak életük megváltoztatására. A bevezetés szerint szavait a néphez és saját tanítványaihoz intézi, de mégsem arról van szó, hogy negatív ítéletet mondjon a farizeusokról és az írástudókról a hátuk mögött, hiszen a fülük hallatára is hasonlókat szokott megfogalmazni. Mindez azért is igaz, mert a nép sorában lehettek olyanok, akik e vallási csoportokhoz tartoztak, tehát ők is hallották a nyílt véleményt.

Jézus tehát úgy beszél az ószövetség népének hivatalos képviselőiről, a régi idők vallási vezetőiről, a zsinagóga népéről, az elmúlt idők közösségéről, hogy pozitív üzenetet mondjon az újszövetség most alakuló népéhez, a születő Egyház tagjaihoz, az új korszak közösségéhez. Figyelmeztetés ez abban az értelemben, hogy az ő közösségéhez tartozók ne kövessék el ugyanazokat a hibákat és bűnöket, és ne essenek a látszatvallásosság csapdájába. Mivel a külsőségekben megnyilvánuló, de valójában kiüresedett vallásgyakorlat bennünket is fenyeget, ezért az Úr szava mindannyiunknak szól.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Jézusom, a betegségnél a vele járó lelki szenvedések a legnehezebbek. A lelki szenvedéseket orvossággal, operációval nem lehet megközelíteni. Egyedül a te kegyelmed tudja ezeket a sínylődő embereket lelkileg talpra állítani. A betegség az a lelki életben, ami a földrengés a természetben. Itt életsíkok eltolódásáról, új rétegződéséről van szó. Jézusom, te csodálatos égi orvos! Te gyógyítasz ott is, ahol megáll az emberi tudomány.

Korompai J.

Abban az időben: Amikor a farizeusok meghallották, hogy Jézus hogyan hallgattatta el a szadduceusokat, köréje gyűltek, és egyikük, egy törvénytudó alattomos szándékkal a következő kérdést tette fel neki: „Mester, melyik a legfőbb parancs a törvényben?” Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és egész értelmeddel. Ez az első és legfőbb parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. E két parancson nyugszik az egész törvény és a próféták.”
Mt 22,34-40

Elmélkedés

Jézus példabeszédeivel kapcsolatban korábban többször láttuk, hogy sok esetben meglepő, meghökkentő, váratlan fordulatot hoznak, egészen eredeti üzenetet fogalmaznak meg. Jézusnak a főparancsra vonatkozó kérdésre adott válaszában viszont nincs semmi újdonság, semmi meglepő, semmi eredeti. Az Isten iránti szeretettel kapcsolatban a Második Törvénykönyvet idézi (vö. MTörv 6,5), az embertársi szeretet pedig a Leviták könyvében található (vö. Lev 19,18). Mindkét előírás ismert volt a törvénytudók számára, így az a farizeus is jól ismerhette, aki a kérdést feltette. Sőt nem csak hogy ismerte, hanem ha valóban buzgó farizeus volt, akkor e törvények szerint élt.

Az Úr felelete azonban mégis újdonságot hordoz magában, hiszen az Isten iránti szeretetet és a felebaráti szeretetet egymás mellé teszi, egy szintre emeli. Mondhatjuk, hogy tulajdonképpen a szeretet a legfőbb parancs és kötelesség az ember számára, amelynek kettős iránya van, Isten és az embertárs felé. Jézus válasza kissé ünnepélyes formával zárul: „E két parancson nyugszik az egész törvény és a próféták” (Mt 22,40). Úgy tűnik, hogy ezzel összefoglalja a mózesi törvény idejének, az ószövetségi időknek és a próféták korának törvényeit, hogy mintegy megnyissa az utat az újszövetségi idők számára, amelynek alaptörvénye a szeretet, de már megújult formában.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Édes Istenem, add nekem magadat, és azután magamat vedd el magadnak. Szeretlek téged egész szívemből, de ha ez mégis kevés volna tőlem, úgy pótold ki a te kegyelmi adományoddal. Add, hogy mindig csak feléd tartsak, és az életben soha el ne lankadjak, míg hozzád nem érek az égbe, ahol ölelésre vársz engem.

D. Sudermann

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Mindaz, aki meghallgatja szavaimat és szerintük cselekszik, ahhoz az okos emberhez hasonlít, aki a házát sziklára építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de az nem dőlt össze, mert sziklára épült. Aki viszont hallgatja szavaimat, de nem követi azokat, ahhoz az ostoba emberhez hasonlít, aki a házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, nekizúdult a háznak, az összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle. Ezzel Jézus befejezte beszédét. A nép elragadtatással hallgatta tanítását, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, nem úgy, mint az írástudók.
Mt 7,24-29

Elmélkedés

Aki sziklára épít

Egészen különleges, sziklára épített házról küldött valaki néhány képet. A hagyományos házakhoz egyáltalán nem hasonlított a vasszerkezetű, szinte teljesen üveggel borított épület, de a helyválasztás még érdekesebb volt. Egy legalább 100 méter magas sziklafal oldalához volt rögzítve az épület, a mélységben a hatalmas óceán. A garázs a ház tetején volt, ide lehetett érkezni autóval, majd onnan lemenni a házba. E különleges építészeti megoldás még nem létezik a valóságban, egy építésziroda tervezte, s ki tudja, lesz-e valaki, aki megépíttet magának egy ilyen sziklafalon függő házat.

Jézus egészen másfajta sziklára épített házról beszél az evangéliumi példázatban, amelyet ma, Szent István király ünnepén olvasunk az evangéliumban. Az ő korában még nem voltak építésztervezők, akik ennyire különleges házakat álmodtak volna, de a házakat építő emberek már abban az időben is jól tudták, hogy minden építménynek szilárd alapra van szüksége. Homokra vagy ingoványos talajra nem lehet építeni, mert az időjárás könnyen romba döntheti az épületet. Ha időtálló házat akar valaki építeni, akkor érdemes megfelelő helyet választania. Jézus azonban nem volt tervező, ezért kijelentését sem építészeti tanácsként kell értelmeznünk, hanem annak lelki mondanivalóját kell felfedeznünk.

Jézus hasonlatában a ház az ember életét jelenti, a mi keresztény életünket. A ház alapja az ő tanítása, pontosabban annak megvalósítása. A tanítást ugyanis nem elegendő hallgatni és helyeselni, hanem a keresztény ember ezen tanítás szerint él, megteszi mindazt, amire az Úr szavai ösztönzik. Oktalanság volna részünkről, ha megelégednénk az Úr tanításának elméleti ismeretével és nem törekednénk annak gyakorlati megvalósítására. Bölcsességről, okosságról tanúskodik az, ha valaki Krisztus tanításában találja meg azt az alapot, amelyre életét építi.

A ma ünnepelt Szent István király életében és tetteiben megmutatkozik ez a bölcsesség. Személyes életét Krisztus tanítása határozta meg: támogatta a szegényeket, megbocsátott ellenségeinek, gyakorolta a vendégszeretetet. Emellett azt akarta, hogy a magyar nemzet, a magyar emberek számára is ez legyen a szilárd alap. Azzal a szándékkal hívott hazánk földjére papokat és szerzeteseket, hogy a pogányságból a keresztény hitre vezesse a népet. E szándéka felismerhető továbbá egyházszervezői intézkedéseiben, valamint abban, hogy például a templomépítésekkel a nép vallásgyakorlatát igyekezett előmozdítani. A kereszténységet nem csupán politikai megfontolásból és nemzete jövőjének biztosítása érdekében választotta, hanem személyes meggyőződésből. Keresztény, életszentségre törekvő uralkodó volt, aki saját példáját állította népe elé. Az ő személyes példája alapozza meg annak hitelességét, hogy a keresztény hit megtartását ajánlja fiának, Szent Imre hercegnek az Intelmekben, és azt kérje tőle, hogy az ő utódaként és uralkodóként a népet is a Krisztusi tanítás útján vezesse.

Személyes életünkben, valamint családjaink és nemzetünk életében legyen Krisztus tanítása a jövőben is a szilárd alap!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható Istenünk! Magyar népünk Szent István királynak köszönheti, hogy a keresztény igazság útján elindult. Lelke mélyéig hívő, keresztény ember volt, aki cselekedeteiben Krisztust követte. Szent királyunk azzal a meggyőződéssel igyekezett a keresztény hitet terjeszteni országunkban, hogy ez a vallás erkölcsi mértéket és értéket ad az embereknek, az ország felemelkedését szolgálja és biztosítja népünk megmaradását évszázadokon keresztül. Segíts minket, hogy Szent István király példáját követve a földi haza építése mellett az égi haza, a mennyország felé törekedjünk!