Battaplébánia

Abban az időben: Tanítványaival Jézus Jerikóba érkezett. Amikor tanítványainak és a nagy tömegnek a kíséretében elhagyta Jerikót, egy vak koldus, Timeus fia, Bartimeus ott ült az útszélen. Hallva, hogy a názáreti Jézus közeledik, elkezdett kiáltozni: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” Többen szóltak neki, hogy hallgasson, de ő annál hangosabban kiáltotta: „Dávid fia, könyörülj rajtam!
Jézus megállt, és így szólt: „Hívjátok ide!” Odaszóltak a vaknak: „Bátorság! Gyere, téged hív!” Az eldobta köntösét, felugrott és odament Jézushoz. Jézus megkérdezte: „Mit akarsz, mit tegyek veled?” A vak ezt Felelte: „Mester, hogy lássak.” Jézus erre így szólt hozzá: „Menj, a hited megmentett téged.” Az pedig nyomban visszanyerte látását, és követte őt az úton.
Mk 10,46-52

Elmélkedés

Útja során tanítványai kíséretében Jézus éppen elhagyja Jerikó városát, amikor egy Bartimeus nevű vak koldus kéri segítségét. Kérése meghallgatásra talál, Jézus csodás módon meggyógyítja őt, visszaadja szemevilágát, miközben kijelenti, hogy a gyógyulás a vak hitének köszönhető.

Milyen hitre gondolt Jézus? A történetben nincs szó arról, hogy a vak kifejezetten megvallotta volna hitét, nem is kérte ezt tőle senki. Honnan tudta mégis Jézus, hogy a vak hisz benne, isteni erejében és hatalmában? A válasz abban rejlik, hogy a vak „Dávid fiának” nevezte Jézust, amikor megszólította őt, illetve amikor hallgatásra intették őt a tanítványok, akkor többször megerősítette ezt. Abban a korban általánosan elterjedt volt a zsidók között a vélekedés, mely szerint az eljövendő Messiás Dávid király leszármazottja, „Dávid fia” lesz. Amikor tehát a vak koldus így szólítja meg Jézust, akkor ezzel azt fejezi ki, hogy hisz abban, hogy ő a Messiás. Hitének egy másik jele is van. A prófétai jövendölések szerint a messiási időkben rendkívüli csodák fognak történni, a némák beszélni tudnak majd, a bénák járni, a vakok pedig látni fognak. Amikor Bartimeus a gyógyulás reményében fordul Jézushoz, akkor kifejezi, hogy hisz abban, hogy eljött a messiási idő, most van itt az ideje, hogy ő, a vak ember lásson. Ezt a hitet jutalmazta meg a mi Urunk.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Győzelmes Jézusunk, tündöklő szép napunk, világosítsd szívünket, erősítsen minket szent feltámadásod! Szentséges áldozat, élőket, holtakat megsegítő irgalom, feltámadás, élet! Jézus, hála néked!

Abban az időben: Jézus és a tanítványok úton voltak Jeruzsálem felé. Jézus elöl ment, a tanítványok pedig aggódva követték őt.
Jézus ismét magához hívta a tizenkettőt, és arról kezdett nekik beszélni, hogy mi vár reá. „Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát átadják a főpapoknak és írástudóknak. Halálra ítélik, kiszolgáltatják a pogányoknak, és azok kicsúfolják, leköpdösik, megostorozzák és megölik. De harmadnapra feltámad.”
Akkor Zebedeus fiai, Jakab és János, odamentek Jézushoz, és ezt mondták neki: „Mester, szeretnénk, ha megtennéd nekünk, amit kérünk!” Ő megkérdezte: „Mit kívántok, mit tegyek nektek?” Ezt felelték: „Add meg nekünk, hogy egyikünk a jobbodon, másikunk a bal oldaladon üljön a te dicsőségedben.”
Jézus így válaszolt: „Nem tudjátok, mit kértek! Tudtok-e inni a kehelyből, amelyből én iszom, vagy meg tudtok-e keresztelkedni a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?” Azt felelték: „Meg tudjuk tenni!”
Jézus így folytatta: „A kehelyből, amelyből én iszom, ti is inni fogtok, s a keresztséggel, amellyel megkeresztelkedem, ti is megkeresztelkedtek. De hogy a jobb és a bal oldalamon ki üljön, azt nem én döntöm el. Az a hely azokat illeti, akiknek készült.”
Amikor a többi tíz ezt meghallotta, megnehezteltek Jakabra és Jánosra. Ezért Jézus odahívta őket magához, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy akiket a világ urainak tartanak, azok zsarnokoskodnak a népeken, és vezető embereik éreztetik velük hatalmukat. De köztetek ez ne így legyen! Ha valaki közületek ki akar tűnni, és ha valaki közületek első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája! Hisz az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”
Mk 10,32-45

Elmélkedés

Péter kérdésére az őérte mindent elhagyók jutalmáról tanított Jézus. A jutalom hallatán megindult Jakab és János fantáziája. Könnyedén elengedték fülük mellett Mesterük szavait azzal kapcsolatban, hogy Jeruzsálembe érve szenvedés és halál vár rá. Az ő fejükben egészen más gondolatok jártak. A gazdagság veszélyéről már hallottak, de arra nem gondoltak, hogy a hatalomvágy, a dicsőségvágy éppoly veszélyes lehet az ember számára. Valószínűleg nem csupán kettejük fejében jártak ilyen gondolatok, hanem a többi apostol is hasonlóan gondolkozott, máskülönben nem nehezteltek volna meg társaikra.

Tanítványainak ilyen helytelen gondolkodása és viselkedése lehetőséget ad Jézusnak, hogy a szolgálatról, a szolgáló lelkület fontosságáról tanítsa őket. Az emberből szinte ösztönösen tör fel a vágy, hogy mások fölé kerekedjen, másokon uralkodjon, másokat vezessen. Ez a vágy azonban túlhatalmasodhat, megfékezhetetlenné válhat az emberben, aki ekkor már minden eszközt megragad, hogy mások felett éreztesse hatalmát. Jézus azt kéri tanítványaitól, hogy ne engedjenek az ilyen helytelen vágyaknak, hanem mindig a szolgálat szándékával közeledjenek embertársaik felé, kerüljék a versengést. Ismét saját példáját hozza fel az Úr, aki nem uralkodni jött a világba, hanem szolgálni. Isten szolgája ő, aki példát mutat a szolgálatra.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Megvallom. Uram, és áldalak érte, hogy bennem képmásodat teremtetted meg, hogy Rád emlékezve Rólad elmélkedjem, Téged szeresselek. De ezt a képmást annyira eltorzította a vétek, annyira elfeketítette a bűn, hogy nem tud eleget tenni rendeltetésének, hacsak Te meg nem újítod és helyre nem állítod. Uram, tégy a magadévá!

Szent Anzelm

Anyai szavad hívását követve, ó lourdesi szeplőtelen Szűz, hozzád sietünk az egyszerű barlangnál, ahol kegyes voltál megjelenni, hogy az eltévedteknek az imádság és bűnbánat útját mutasd, és hogy a megpróbáltaknak osztogasd a kegyelmeket és királynői j…