Van-e Isten? Íme, hat érv amellett, hogy igen. Marilyn Adamson Lehet, hogy örülnél, ha valaki érveket mutatna neked Isten létezésére, aztán teljesen rád bízná, hogy mit csinálsz ezzel az információval. Én pontosan ezt szeretném most tenni. Szeretnék neked mutatni néhány bizonyítékot, mint ahogy a bíróságon bemutatják a bűntett helyszínén talált dolgokat. Találkozni fogsz különböző emberek […]
A katolikus egyház házasságfelfogásának és házasságteológiájának alapja az az egyszerű meghatározás, mely szerint a házasság egy férfi és egy nő életközössége. Ma azonban egyre nagyobb hangerővel fogalmazódik meg az a vélemény, hogy egyszer szükségképpen eljön majd a pillanat, amikor másokhoz hasonlóan a katolikus egyház is belátja, hogy ez a meghatározás idejétmúlt, meghaladott, szűkös és kirekesztő.
A katolikus egyház házasságfelfogásának és házasságteológiájának alapja az az egyszerű meghatározás, mely szerint a házasság egy férfi és egy nő életközössége. Ma azonban egyre nagyobb hangerővel fogalmazódik meg az a vélemény, hogy egyszer szükségképpen eljön majd a pillanat, amikor másokhoz hasonlóan a katolikus egyház is belátja, hogy ez a meghatározás idejétmúlt, meghaladott, szűkös és kirekesztő.
Egyszer néhány farizeust és Heródes-párti embert küldtek Jézushoz, hogy szaván fogják őt. Azok odamentek hozzá, és megszólították: „Mester, tudjuk, hogy igazmondó vagy. Nem befolyásol a mások véleménye, és nem nézed az emberek személyét, hanem az igazsághoz híven tanítod az Isten útját. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessünk, vagy ne fizessünk?” Jézus azonban átlátott álnokságukon, és ezért így szólt: „Miért akartok tőrbe csalni? Hozzatok ide egy dénárt, hadd lássam!” Erre odavittek egyet. Ő pedig megkérdezte tőlük: „Kinek a képe és felirata ez?” Azok ezt felelték: „A császáré.” Jézus pedig így folytatta: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!” Azok igen elcsodálkoztak.
Mk 12,13-17
Elmélkedés
A heti evangéliumok Jézus és a zsidó vallási elöljárók fokozódó ellentétét, vitáit mutatják be. A gonosz szőlőmunkásokról szóló példázat felkeltette a Jézus iránti ellenszenvet, erről szólt a tegnapi részlet. Ezt követően az adófizetésről, a feltámadásról, a főparancsról kezdeményeznek vitát Jézussal, s végül ő tesz fel kérdést a Messiásról. Utólag nehéz azt megállapítanunk, hogy időrendben egymást követően hangzottak-e el ezek a viták vagy csupán az evangélista illesztette egymás után őket éppen azzal a szándékkal, hogy a fokozódó ellentétet bemutassa.
„Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?” (Mk 12,14) – hangzik az első vita alapkérdése. A kérdés hátterében az áll, hogy egyes korabeli vallási csoportok ellenezték, sőt nyíltan megtagadták a rómaiaknak való adófizetést, míg a békülékenyebbek elfogadhatónak tartották azt éppen a béke megőrzése érdekében. Melyik oldalra áll Jézus? Elfogadja-e az adófizetést és a római fennhatóságot, s ezzel belenyugszik-e abba, hogy a zsidó nép nem önálló, vagy megtagadja-e ő is az adófizetést, s ezzel szembeszáll az idegen uralommal? Bármelyiket is választaná Jézus, szembekerülne a másik csoport képviselőivel, illetve a rómaiakkal. Ő ügyes válaszával kilép a vita keretéből: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!” (Mk 12,17).
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Teremts, Úristen, új és tiszta szívet énbennem, mely állhatatos legyen a jóban, hogy soha Tőled el ne szakadjak; okos legyen, hogy az ördögi csalárdságtól meg ne győzettessék; állhatatos legyen, hogy semmi háborúság miatt Tetőled el ne szakíttassék, hanem a te parancsolataidnak útján vígan és örvendezve járjon.
Pázmány Péter
„Az utánzás a legőszintébb dicséret… Nagyobb hatalma van a példának, mint az előírásnak…” (Charles H. Spurgeon)
A gender-ideológia célkitűzései ellentmondanak az agykutatás felismeréseinek. Ezt a véleményt képviseli az erlangeni fizika- és biokibernetikai professzor, Manfred Spreng. Az angol „gender” kifejezés egy személy szociális vagy pszichológiai nemét jelöli megkülönböztetve azt a biológiától. A gender szempont figyelembevétele (gender mainstreaming) kötelező irányelv az Európai Unió valamennyi tagállama számára, és az evangélikus egyházon belül is érvényes.
„Az utánzás a legőszintébb dicséret… Nagyobb hatalma van a példának, mint az előírásnak…” (Charles H. Spurgeon)
A gender-ideológia célkitűzései ellentmondanak az agykutatás felismeréseinek. Ezt a véleményt képviseli az erlangeni fizika- és biokibern…
Jézus a szenvedését megelőző napokban példabeszédekben kezdett szólni a főpapokhoz és a nép elöljáróihoz: Egy ember szőlőt ültetett. Bekerítette sövénnyel; pincét is ásott, meg őrtornyot is épített benne. Aztán bérbe adta a szőlőmunkásoknak, és elutazott messze földre.
Amikor eljött az ideje, elküldte a szőlőmunkásokhoz egyik szolgáját, hogy beszedje a szőlő terméséből neki járó részt. Ezek azonban nekiestek, megverték, és üres kézzel elkergették. Ekkor másik szolgát küldött oda hozzájuk: annak betörték a fejét, és gyalázatosan elbántak vele. Küldött egy harmadikat is: azt megölték. Küldött aztán még többet: közülük egyeseket megvertek, másokat pedig megöltek. Ezután már csak az egyetlen fia maradt, akit nagyon szeretett. Végül őt küldte hozzájuk, mert így gondolkodott: „A fiamat csak becsülni fogják.” A szőlőmunkások azonban így biztatták egymást: „Itt az örökös. Gyerünk, öljük meg, és mienk lesz az öröksége!” Nekiestek tehát, megölték, és kidobták a szőlőből. Vajon mit tesz majd erre a szőlő ura: Elmegy, elpusztítja a szőlőmunkásokat, és másoknak adja ki a szőlőt. Nem olvastátok az Írást?
A kő, amelyet az építők félredobtak, szegletkővé lett.
Az Úr tette azzá; csodálatos dolog ez a mi szemünkben.
Erre el akarták fogni Jézust, de féltek a néptől. Megértették ugyanis, hogy róluk mondta a példabeszédet. Otthagyták tehát, és eltávoztak.
Mk 12,1-12
Elmélkedés
Jézus példabeszédet mond a gonosz szőlőmunkásokról, akik sorra bántalmazzák a gazda hozzájuk küldött szolgáit, majd végül megölik a fiát. A beszéd címzettjei, a főpapok és az elöljárók azonnal megértették, hogy az Isten által küldött próféták voltak a bántalmazott szolgák, a fiú pedig Jézus, aki e hasonlattal saját sorsáról beszélt előre.
A szőlőmunkások viselkedése a bűn három sajátosságát tárja elénk. Először is minden bűn lázadás. A teremtmény lázadása a Teremtő ellen. Az ember lázadása Isten ellen. Az ember nem akarja elfogadni ezt a viszonyt, nem hajlandó engedelmeskedni és szembeszegül Istennel. Ezt jelzi a történetben a szolgák engedetlensége. A bűn másik jellegzetessége, hogy egyre jobban eluralkodik az emberen, aki egyre nagyobb bűnöket követ el. Mivel nem kap minden bűnéért azonnali büntetést, megjön a bátorsága a nagyobbakhoz, egyre súlyosabb bűnöket követ el. Közben teljesen megfeledkezik arról, hogy felelős tetteiért, és egyszer biztosan számon fogják kérni cselekedeteit. Erre utal a hasonlatban a szolgák egyre fokozódó erőszakossága. A bűn harmadik tulajdonsága, hogy teljesen ésszerűtlen. Miért kerülne a gyilkosok tulajdonába a fiú öröksége, ha megölik őt?
A bűnre nincs ésszerű magyarázat. Az Isten elleni lázadásnak nincs ésszerű oka.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Üdvözítőm, Feléd emelem tekintetemet. Mit akarsz, hogy cselekedjem? Ha így volt a múltban, hogyan kell alakulnia jövőmnek? Milyen akadályokat kell eltávolítanom? Mit kell kerülnöm és mit cselekednem? Szólj, Uram, hallja a te szolgád.
Abban az időben a tizenegy tanítvány elment Galileába, fel arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. Amikor meglátták őt, leborultak előtte a földre. Egyesek azonban még mindig kételkedtek. Jézus odament hozzájuk, és ezt mondta nekik: „Én kaptam meg minden hatalmat az égen és a földön. Ezért most menjetek el, és tegyetek tanítványommá minden nemzetet! Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Tanítsátok meg őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok mindennap a világ végéig!”
Mt 28,16-20
Elmélkedés
Élet a szeretetben
XVI. Benedek pápa mondta a következőket: „Az ember, Isten képmása, a szeretetben lesz először teljesen önmaga. Az örök Atya irántunk való szeretetében elküldte Fiát hozzánk, és a Szentlelket ajándékozta nekünk, hogy Isten gyermekeivé tegyen bennünket. Váljunk e kegyelemhez méltóvá! A Szentháromságos Isten tartson meg mindenkor az ő szeretetében!” Az egykori pápa szavai szépen rávilágítanak a szeretetre, mint a Szentháromság lényegére, valamint a szeretetre, mint annak a kapcsolatnak alapjára, amely az embert Istenhez, az Atyához, a Fiúhoz és a Szentlélekhez fűzi.
Bár a Szentháromság esetében a keresztény és azon belül a katolikus hit központi igazságáról beszélhetünk, a keresztény emberek vallási és hitbeli ismereteiben meglehetősen a peremre szorult a téma, amely minden bizonnyal annak köszönhető, hogy a legnagyobb hittitokkal állunk szemben, amely alaposan próbára teszi értelmünket. A kérdések évszázadok óta ugyanazok: honnan tudjuk, hogy létezik a Szentháromság? Hogyan ismerjük meg a Szentháromság személyeit? Miként lehet egyetlen Istenben három személy? Hogyan alkot ez a három személy egyetlen Istent? Mi adja a Szentháromság személyeinek egységét és miben áll különbözőségük? Milyen kapcsolatban állnak egymással az isteni személyek, azaz az Atya, a Fiú és a Szentlélek? Milyen kapcsolat áll fenn az ember és a Szentháromság, illetve annak személyei között?
Nem szeretnék ezen a helyen túlzottan elvont teológiai fejtegetésbe kezdeni, csupán egyetlen szempontra szeretnék rámutatni. Az emberiség történetét – amit üdvtörténetnek is nevezhetünk – tekinthetjük Isten önkinyilatkoztatásának. Isten közli velünk, megismerteti velünk önmagát. Az idők során feltárja előttünk önmagát, benső életét. Ennek köszönhetően ismerhetjük meg őt. Emberi értelmünk aligha tudna bármit is felfogni, megérteni Istenből, ha ő nem mutatná meg, nem mondaná el, hogy ki valójában. Az Atya megmutatkozik a teremtésben és a szövetségkötésben, a Fiú a megváltásban és a Szentlélek a világ és az emberek megszentelésében. Isten az emberért, az ember iránti szeretetből, az ember üdvössége érdekében cselekszik. Isten közösséget, szeretetközösséget akar az emberrel.
Talán elsősorban nem is a Szentháromság titkának megértése a kulcskérdés számunkra, hanem az, hogy elfogadjuk-e felajánlását, azt, hogy vele szeretetben éljünk. Ha a szeretet a mi válaszunk, akkor már egészen közel vagyunk a szentháromsági személyekhez.
Közben természetesen érdemes elfogadnunk azt is, hogy Isten titok, aki szeretetének kifejezése által mindig új arcát mutatja nekünk. Megmarad számunkra az a tapasztalat is, hogy Isten elrejtőzik, visszahúzódik, nem tárja fel önmagát egészen az ember számára. Bizonyos mértékig megközelíthetetlen marad, legalábbis a földi életünk idejére. Halálunk és feltámadásunk után azonban eljuthatunk hozzá, ekkor tárja fel előttünk önmaga teljességét. Isten tökéletes megismerése olyan emberi vágyunk, amely erősíti bennünk a reményt, hogy a mennyországban örökre vele élhetünk.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Bizonyos mértékig megközelíthetetlen marad, legalábbis a földi életünk idejére. Halálunk és feltámadásunk után azonban eljuthatunk hozzá, ekkor tárja fel előttünk önmaga teljességét. Isten tökéletes megismerése olyan emberi vágyunk, amely erősíti bennünk a reményt, hogy a mennyországban örökre vele élhetünk.
(c) Horváth István Sándor
Mindenható Isten! Neked szentelem egész életem. Szüntelenül törekszem megismerésedre és akaratod teljesítésére. A te szeretetedet szeretném viszonozni és továbbadni embertársaim felé. Segíts engem méltó keresztény életet élni, hogy mindig az Atya gyermekének, a Fiú testvérének és a Lélek templomának érezhessem magam! Mennyei Atyám! Köszönöm neked az életem és hálás vagyok gondviselő szeretetedért és megbocsátó irgalmadért. Jézus Krisztus! Köszönöm neked, hogy megváltottál és az Atyához vezetsz! Szentlélek Isten! Köszönöm, hogy megszenteled életem és sugallataiddal megmutatod az üdvösségre vezető utat!
„A keresztfához megyek,
Mert máshol nem lelhetek
Nyugodalmat lelkemnek.
S ott talállak, ó, Szűz Anya,
Fájdalom közt, bágyadozva,
Tőr veré át lelkedet.”
Nagyböjt pénteki napjain a mi templomunkban is keresztútjárásra gyülekeznek a hívek. Újságunk aktuális számában az évezredeken át öröklődő ájtatosságeredetéről, kialakulásának, átörökítésének történetéről írunk.
