„A keresztfához megyek, Mert máshol nem lelhetekNyugodalmat lelkemnek.S ott talállak, ó, Szűz Anya,Fájdalom közt, bágyadozva, Tőr veré át lelkedet.”Nagyböjt pénteki napjain a mi templomunkban is keresztútjárásra gyülekeznek a hívek. Újságunk aktuális s…
Mária: Isten anyja
A fundamentalisták általában elszörnyednek, ha Szűz Mária mint Isten Anyja szóba kerül. Reakciójuk hátterében egy félreértés húzódik meg, amely nemcsak Mária ezen megszólítását érinti, hanem magát Jézust, valamint Jézus és Mária őseit is. A reformátoroknak figyelniük kellett volna ezekre a teológiai vonatkozásokra.
Abban az időben: Jézus ismét Jeruzsálembe ment tanítványaival. Amikor a templomban járt, odaléptek hozzá a főpapok, az írástudók meg a nép elöljárói, és megkérdezték tőle: „Miféle hatalommal teszed ezeket? Ki adta neked a hatalmat, hogy ilyeneket tegyél?”
Jézus így válaszolt: „Én is kérdezek tőletek valamit. Feleljetek rá, és akkor majd én is megmondom nektek, hogy milyen hatalommal cselekszem. János keresztsége a mennyből volt-e vagy az emberektől? Válaszoljatok nekem!”
Erre tanakodni kezdtek egymás között. Így okoskodtak: „Ha azt mondjuk: „A mennyből volt”, azt fogja felelni: „Hát akkor miért nem hittetek neki?” Mondjuk talán azt, hogy Az emberektől?” Féltek azonban a néptől, mert mindenki azt tartotta, hogy János valóban próféta volt. Végül is ezt válaszolták: „Nem tudjuk.” Jézus erre azt felelte: „Akkor én sem mondom meg, milyen hatalommal cselekszem ezeket.”
Mk 11,27-33
Elmélkedés
Jézus jelképes cselekedete, tudniillik, hogy kiűzte a kereskedőket a jeruzsálemi templomból, felkeltette a vallási vezetők érdeklődését. A helyszínen való azonnali megjelenésükben, Jézushoz intézett kérdéseikben ne lássunk feltétlenül rosszindulatot. Nem a kereskedőket védik, hiszen szívük mélyén ők is érezhették, hogy alkalmasabb helyet is találhattak volna a templom előcsarnoka helyett munkájukhoz. Az írástudók és a vallási elöljárók feladata volt a templomban az istentisztelet irányítása s rendjének biztosítása. Jézus cselekedetében inkább a nekik szóló kritikát érezték. Tulajdonképpen az ő feladatuk lett volna a kereskedőket távol tartani a templomtól, de e kötelességüket elmulasztották. Inkább megtűrték őket, mert ebből a templomnak és nekik is hasznuk volt.
Ki hatalmazta fel Jézust, hogy rendet tegyen a templomban? Ki bízta meg őt ezzel? Emberi felhatalmazásra neki nem volt szüksége. Ő otthon van a templomban. Ez a hely az Isten háza, a mennyei Atya háza, akit Jézus saját Atyjának tekint. Ő a mennyei Atya Fia, akinek bármikor joga van belépnie az Isten házába, joga van ott tanítania, s ha szükséges, akkor joga van rendet tenni. Ezzel a hatalommal, Istentől kapott hatalommal cselekszik. Érvényes ez a templom megtisztítására és Jézus egész működésére, csodáira és tanítására egyaránt.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Áldott légy, én Istenem, mert noha én minden jóra méltatlan vagyok, mégis a te nagylelkűséged és végtelen jóvoltod soha meg nem szűnik jót cselekedni, még a hálátlan és Tőled messze elrugaszkodott emberekkel is. Téríts minket magadhoz, hogy hálásak és ájtatosak legyünk, mert Te vagy ami üdvünk, erősségünk és bátorságunk.
Kempis Tamás
Abban az időben: Jézus ismét Jeruzsálembe ment tanítványaival. Amikor a templomban járt, odaléptek hozzá a főpapok, az írástudók meg a nép elöljárói, és megkérdezték tőle: „Miféle hatalommal teszed ezeket? Ki adta neked a hatalmat, hogy ilyeneket tegyél?”
Jézus így válaszolt: „Én is kérdezek tőletek valamit. Feleljetek rá, és akkor majd én is megmondom nektek, hogy milyen hatalommal cselekszem. János keresztsége a mennyből volt-e vagy az emberektől? Válaszoljatok nekem!”
Erre tanakodni kezdtek egymás között. Így okoskodtak: „Ha azt mondjuk: „A mennyből volt”, azt fogja felelni: „Hát akkor miért nem hittetek neki?” Mondjuk talán azt, hogy Az emberektől?” Féltek azonban a néptől, mert mindenki azt tartotta, hogy János valóban próféta volt. Végül is ezt válaszolták: „Nem tudjuk.” Jézus erre azt felelte: „Akkor én sem mondom meg, milyen hatalommal cselekszem ezeket.”
Mk 11,27-33
Elmélkedés
Jézus jelképes cselekedete, tudniillik, hogy kiűzte a kereskedőket a jeruzsálemi templomból, felkeltette a vallási vezetők érdeklődését. A helyszínen való azonnali megjelenésükben, Jézushoz intézett kérdéseikben ne lássunk feltétlenül rosszindulatot. Nem a kereskedőket védik, hiszen szívük mélyén ők is érezhették, hogy alkalmasabb helyet is találhattak volna a templom előcsarnoka helyett munkájukhoz. Az írástudók és a vallási elöljárók feladata volt a templomban az istentisztelet irányítása s rendjének biztosítása. Jézus cselekedetében inkább a nekik szóló kritikát érezték. Tulajdonképpen az ő feladatuk lett volna a kereskedőket távol tartani a templomtól, de e kötelességüket elmulasztották. Inkább megtűrték őket, mert ebből a templomnak és nekik is hasznuk volt.
Ki hatalmazta fel Jézust, hogy rendet tegyen a templomban? Ki bízta meg őt ezzel? Emberi felhatalmazásra neki nem volt szüksége. Ő otthon van a templomban. Ez a hely az Isten háza, a mennyei Atya háza, akit Jézus saját Atyjának tekint. Ő a mennyei Atya Fia, akinek bármikor joga van belépnie az Isten házába, joga van ott tanítania, s ha szükséges, akkor joga van rendet tenni. Ezzel a hatalommal, Istentől kapott hatalommal cselekszik. Érvényes ez a templom megtisztítására és Jézus egész működésére, csodáira és tanítására egyaránt.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Áldott légy, én Istenem, mert noha én minden jóra méltatlan vagyok, mégis a te nagylelkűséged és végtelen jóvoltod soha meg nem szűnik jót cselekedni, még a hálátlan és Tőled messze elrugaszkodott emberekkel is. Téríts minket magadhoz, hogy hálásak és ájtatosak legyünk, mert Te vagy ami üdvünk, erősségünk és bátorságunk.
Kempis Tamás
Michael Glatze, a „homo-jogok” mozgalom egyik volt vezető képviselője „normális” lett, visszatalált Istenhez. Lépésével a homoszexuálisok egyik legnagyobb hazugságát leplezte le, miszerint a homoszexualitás „veleszületett”, a „természetnek egy variánsa”, sőt Isten egyik teremtési formája: „Ahogy Isten megteremtett engem” szólam, a homoszexuálisok egyik legarcátlanabb standard-kijelentése. A híres „homo-gént”, amit még pár évvel ezelőtt mindenki emlegetett, nem találták meg.
„Hallottátok a parancsot: Szemet szemért és fogat fogért.” (Mt 5,38)
Pár évvel ezelőtt ha megkérdezitek, tartom-e a szemet-szemért elvet, tiltakoztam volna. Pedig valójában így éreztem. Egy-egy sebesülés után nem hagytam, hogy Isten meggyógyítsa a szívemet. Mindig vártam még valamit.
Vártam a bocsánatkérést, ha valaki rosszat tett. Vártam, hogy megváltozzon az illető, mielőtt döntöttem volna. Vártam, hogy elismerjék, nem azt érdemeltem, ahogy velem bántak.
Gemma pupillák nélkül született. A legavatottabb szemészek kijelentették: teljesen reménytelen eset.
Amikor hétéves lett, a nagyanyja magával vitte San Giovanni Rotondóba az ártatlan és igen szerencsétlen gyermeket. Részt vettek Szent Pio atya hajnali szentmiséjén.
Miután Jézus a tömeg örömujjongása közben bevonult Jeruzsálembe, fölment a templomba. Ott körülnézett, és mindent szemügyre vett. Mivel már esteledett, a tizenkét apostollal együtt kiment Betániába. Amikor másnap eljöttek Betániából, Jézus megéhezett. Messziről látott egy zöldellő fügefát. Elindult feléje, hátha talál rajta valami gyümölcsöt. De amikor odaért, csak leveleket talált rajta, mert még nem érkezett el a fügeérés ideje. Ekkor így szólt: „Senki se egyék rólad gyümölcsöt soha többé!” Tanítványai is hallották ezt.
Nemsokára Jeruzsálembe érkeztek. Jézus bement a templomba, és kezdte kiűzni azokat, akik a templomban adtak-vettek. A pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatta, és senkinek sem engedte meg, hogy bármit is keresztülvigyen a templom területén. Azután megmagyarázta: „Hát nem azt tanítja az Írás: „Az én házamat minden nép az imádság házának nevezi majd?” Ti pedig rablók barlangjává tettétek.” Amikor a főpapok és az írástudók értesültek erről, azon tanakodtak, miképpen okozzák vesztét. Féltek ugyanis tőle, mert az egész nép lelkesedett tanításáért. Amikor beesteledett, Jézus tanítványaival együtt elhagyta a várost.
Másnap reggel, amikor a fügefa mellett vitt el az útjuk, látták, hogy tövestül elszáradt. Péter visszaemlékezve Jézus szavaira, így szólt hozzá: „Mester, nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, elszáradt!” Jézus ezt válaszolta nekik: „Higgyetek az Istenben! Bizony mondom nektek, ha valaki azt mondja a hegynek: „Emelkedjél föl, és vesd magad a tengerbe”, és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, az valóban úgy is lesz. Azért mondom nektek, bármit kértek imádsággal, higgyétek, hogy megkapjátok, és el is nyeritek. Amikor pedig imádkozni készültök, bocsássatok meg annak, akire nehezteltek, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa bűneiteket! Mert ha ti nem bocsátotok meg egymásnak, mennyei Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket.”
Mk 11,11-26
Elmélkedés
A mai evangéliumban a kereskedők templomból való kiűzéséről olvasunk, amelyet a fügefa megátkozásának története foglal keretbe. Egyáltalán nem csodálkozunk azon, hogy a fügefán csupán zöldellő levelek vannak, gyümölcs még nem terem rajta olyankor, amikor még nincs itt az érés ideje. Jézus viszont másként látja a helyzetet, ő már most érett gyümölcsöt szeretne látni a fán. Mivel nem talál, megátkozza és a fa másnapra elszárad. Mindkét esetben Jézus meglehetősen szenvedélyes, szinte indulatos. Könyörtelen határozottsággal viselkedik a templomban tevékenykedő kereskedőkkel szemben és nem kegyelmez a fügefának. Mi indokolja indulatát? Mit ártottak neki ezek az árusok? És mit ártott neki az ártatlan fügefa?
Mindkét esetnél Jézus jelképes cselekedetet tesz, amelyek a messiási idő beköszöntét jelzik. A világba érkező Messiástól azt várták, hogy helyreállítja majd a templom rendjét, az istentisztelet helyének rendjét és Isten házát újra az imádság házává teszi. Jézus pontosan ezt teszi, amikor helyteleníti a kereskedők jelenlétét ezen a helyen. A fügefa esetében pedig azt akarja jelezni, hogy most jött el a messiási idő, most van itt a megtérés ideje, nem kell már tovább várakozni. Aki felkészült és a bűnbánat gyümölcsét termi, annak eljött a megváltás ideje.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Vedd, Uram, és fogadd el egész szabadságomat, emlékezetemet, értelmemet, akaratomat, mindent, amim. csak van. Te adtad mindezt nekem, s én Neked’ adom vissza, Uram. Minden a tiéd, rendelkezz velük szabad tetszésed szerint. Egyedül szeretetedet és kegyelmedet add nekem, s nekem ez elég.
Loyolai Szent Ignác
A II. Vatikáni Zsinatról
Eminenciás uram, Ön a második vatikáni zsinat előtt nőtt fel. Hogyan emlékezik vissza azokra az időkre?
Az egyház nagyon szép időszakában nőttem fel, amikor gondosan tanították a hitet mind otthon, mind a katolikus iskolában, különösen a Baltimore-i Katekizmusból. Emlékszem a szent liturgia nagy szépségére. Még a mi kis vidéki városunkban is gyönyörű szentmisék voltak. Természetesen nagyon hálás vagyok a szüleimért, akik nagyon józanul arra neveltek, hogyan kell katolikusként élni. Tehát csodálatos évek voltak.
Dr. Gál Péter atya szentbeszédei a Pécs-szabolcsi Magyarok Nagyasszonya Plébánia vasárnapi miséin hangzanak el. Köszönet a plébánia lelkes közösségének, akik rögzítik felvételt.
2015. április 26.
