Battaplébánia

Frissítve: 2017 július. A szerk.
Magyarul is elérhető enciklikák és körlevelek gyűjteménye
(Forrás: Szent István Társulat)
Az Apostoli Szentszék könyvkiadójaAlapítva: 1848
Bővebben …

Frissítve: 2017 július. A szerk.
Magyarul is elérhető enciklikák és körlevelek gyűjteménye
(Forrás: Szent István Társulat)
Az Apostoli Szentszék könyvkiadójaAlapítva: 1848
Bővebben …

Abban az időben: Egy írástudó megkérdezte Jézustól: „Melyik az első a parancsok közül?” Jézus így válaszolt: „Ez az első: Halld, Izrael! Az Úr a mi Istenünk, az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Ezeknél nincs nagyobb parancsolat.”
Az írástudó erre azt válaszolta: „Valóban, jól mondtad, Mester, hogy ő az Egyetlen, és hogy rajta kívül nincs más. És azt is, hogy őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből szeretni, embertársunkat pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égő- vagy véres áldozatnál.” Jézus az okos felelet hallatára megdicsérte az írástudót: „Nem jársz messze Isten országától.” Ezután több kérdést már nem mertek neki föltenni.
Mk 12,28b-34

Elmélkedés

A mai evangéliumban egy olyan újabb vitatéma merül fel, amely az egykori vallási csoportok között szintén mindennapos lehetett. „Melyik az első a parancsok közül?” (Mk 12,28) – teszi fel egy írástudó a kérdést Jézusnak. Milyen szándék vezethette az egykori kérdezőt? Abból a tényből, hogy ez a jelenet is a viták sorában található, gondolhatnánk, hogy ez az írástudó is csak próbára akarta tenni Jézust, vajon kiigazodik-e a törvények sokaságában. Talán ő is bele akart kötni tanításába. A párbeszéd menete azonban nem tükröz ilyen ellenséges szándékot. Ezért talán inkább arról lehet szó, hogy jószándékkal, jóindulattal tudni akarja, hogy saját életében melyik törvény megtartását tartsa a legfontosabbnak. Jézus elismerése és dicsérete azt sugallja, hogy ő sem érzett ellenséges szándékot a kérdés mögött.

Elmélkedésünkben ne feledkezzünk el az Úr feleletéről, aki az istenszeretet és az emberszeretet kettős parancsát nevezi legfőbb törvénynek. E kettő egymás mellé helyezése azt jelzi, hogy tulajdonképpen egy törvény van, a szeretet törvénye, amely kettős irányú: egyrészt Isten felé, másrészt az embertárs felé kell gyakorolnunk a szeretetet. E kettőt nem szabad egymás ellen kijátszani, azaz az egyikre hivatkozva nem mulasztható el a másik.

Mennyire része életemnek, mindennapjaimnak a szeretet?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, add, hogy egyházad hirdesse és hordozza szentséged titkát az emberek között, és vezesse el a világot szereteted teljességére.

Abban az időben szadduceusok jöttek Jézushoz, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás. Megkérdezték őt: „Mester! Mózes megírta nekünk, hogy ha valakinek a testvére meghal és gyermek nélkül hagyja hátra feleségét, akkor a testvér vegye el annak a feleségét, és támasszon utódot testvérének. Volt egyszer hét testvér. Az első feleséget vett magának és meghalt, nem hagyva utódot. Akkor a második vette el az asszonyt, de ez is meghalt, és nem hagyott utódot. Éppúgy a harmadik is. Hasonlóképpen feleségül vette az asszonyt mind a hét, és nem hagytak utódot. Végül meghalt az asszony is. A feltámadáskor – ha ugyan feltámadnak –, ezek közül melyiknek lesz a felesége? Hiszen mind a hétnek felesége volt!”
Jézus azt felelte nekik: „Nyilván azért tévedtek, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát! Hiszen amikor a halottak feltámadnak, már nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben. A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-e Mózes könyvében a csipkebokorról szóló résznél, hogy miként szólt Mózeshez Isten: „Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene?” Isten nem a halottak Istene, hanem az élőké. Így tehát nagy tévedésben vagytok!”
Mk 12,18-27

Elmélkedés

Miután a farizeusok kudarcot vallottak Jézussal szemben az adófizetéssel kapcsolatos kérdésükkel, a szadduceusok fordultak Jézushoz a feltámadás témájával. A farizeusok hittek a feltámadásban, a szadduceusok viszont nem, ezért szinte mindennaposak lehettek e vallási csoportok képviselői között a viták e témában. Most Jézus véleményét akarják megtudni. Kérdésük felvezetéséhez a sógorházasság szokását hozzák fel, amely szokás szerint, ha valaki gyermek nélkül halt meg, özvegyét az ő testvérének kellett feleségül vennie. A hét, gyermek nélkül meghaló testvérről szóló példa szinte egészen biztosan csak elméleti, a gyakorlatban aligha fordult elő, de alkalmas arra, hogy a túlvilági életről, illetve a feltámadásról vitát nyisson.

A szadduceusok részéről érezzük a kérdésfeltevés gúnyos stílusát, módját. Gúnyt kívánnak űzni azokból, akik hisznek a túlvilági életben és az ember feltámadásában, nevetségessé akarják tenni azokat, akik hisznek az örök életben.

Jézus bizonyára jól tudhatta, hogy ezeknek az embereknek a véleményét nem fogja megváltoztatni, mert egyértelmű bizonyíték sem a túlvilág létezésére, sem annak nem létezésére nem volt. Ez ugyanis valóban hit kérdése. Az Úr talán csak annyit szeretne válaszával elérni, hogy a kérdezők gondolkozzanak el azon, mire alapozzák véleményüket. Ezért idézi fel az ószövetségi személyekkel kapcsolatban az élő Istent, az élők Istenét.

Talán nekem is érdemes elgondolkoznom: mi az alapja a feltámadásba vetett hitemnek?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Adj, Úristen, éber szívet, amelyet Tőled semmi kíváncsi gondolat el nem téríthet; adj nemes szívet, amelyet semmiféle méltatlan érzelem le nem alacsonyíthat; adj egyenes lelket, amelyet semmiféle rossz szándék félre nem vezethet; adj erős lelket, amelyet semmi viszontagság meg nem törhet; adj szabad lelket, amelyet magáévá nem tehet semmi erőszakos indulat.

Aquinói Szent Tamás

1. Küldd el Uram Szentlelkedet, a Bölcsesség Lelkét!   Oly nagy vagy Uram oly távolinak tűnik világod, úgy riaszt fölséged, oly idegennek látszik gondolataid útja s járása, oly nehéz valód s kegyelmed felfogása, hordozása, szolgálata!   A bölcsesség szent ajándékával tedd ízessé számomra világodat, hozd közelbe a távolít, otthonivá az idegent, természetessé a természetfölöttit. Ahogy […]