Battaplébánia

A sámáni tanok és gyakorlatok a társadalom életének szinte valamennyi területét meghódítják és áthatják. Ezen háttér ismeretében szeretnénk bemutatni és kritikusan megvizsgálni a sámánok legfontosabb tanait és praktikáit.
A sámánizmus titkos mágikus t…

Jézus e szavakkal küldte a nép közé apostolait: „Menjetek, és hirdessétek, hogy közel van a mennyek országa! Gyógyítsatok betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, és űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok! Ne legyen övetekben se arany, se ezüst, se rézpénz! Ne vigyetek magatokkal úti tarisznyát, se két ruhát, se sarut, se botot! Méltó ugyanis a munkás a kenyerére. Ha egy városba vagy faluba érkeztek, érdeklődjetek, hogy ki az, aki méltó arra, hogy nála maradjatok, amíg csak el nem távoztok! Amikor pedig beléptek a házba, köszöntsétek a ház népét. Ha érdemes rá a ház, akkor a békétek rászáll; ha pedig érdemtelen, akkor békétek visszaszáll rátok.”
Mt 10,7-13

Elmélkedés

A ma ünnepelt Szent Barnabás apostol nevét hiába keresnénk azon Tizenkettő között, akiket Jézus kiválasztott tanítványai közül. A szó legszűkebb értelmében azt a tizenkét személyt nevezzük apostolnak, akiket Jézus kifejezetten arra választott, hogy vele legyenek, majd pedig küldetést adott nekik. Az újszövetségi könyvekben ugyanakkor nem csupán Krisztus küldötteire, hanem az Egyház küldötteire vonatkozóan is szerepel az apostol kifejezés. Ilyen értelemben nevezzük apostolnak Szent Barnabást, akinek neve ezt jelenti: a „vigasztalás fia.”

Az Apostolok Cselekedetei beszámol arról, hogy az első keresztény közösség tagjai örömmel megosztották egymással javaikat, vagyonközösségben éltek. Így tett a ciprusi származású József nevű férfi is, aki szántóföldjét eladta, és annak árát az apostolokhoz vitte, hogy osszák ki a szegényeknek. Ezt követően kapta az apostoloktól a Barnabás melléknevet (vö. ApCsel 4,32-37). Ő lett a segítője Szent Pálnak a pogányok körében végzett igehirdetése során. Életéről ugyan keveset tudunk, de annál többet szolgálatáról, missziós buzgóságáról. Igazi apostol ő tehát abban az értelemben, hogy saját személyét háttérbe szorítva, Krisztus ügyét állította életében az első helyre.

Kövessük Szent Barnabás példáját abban, hogy mi is örömmel vigyük Krisztus örömhírét és vigasztalását az embereknek!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, mondd ki örök igédet bennem, és add, hogy meghalljam! Áraszd szívembe fényedet, és add, hogy azt lássam! Uram, rajzold belém vonásaidat, és engedd, hogy azokat megőrizzem! Uram, tessenek Neked cselekedeteim, és adj erőt, hogy készséggel mindig újra kezdjem.

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem tökéletessé tenni. Bizony, mondom nektek, amíg az ég és föld el nem múlik, nem vész el a törvényből egy „í” betű sem, sőt egy vessző sem, amíg minden be nem teljesedik. Aki tehát csak egyet is eltöröl akár a legkisebb parancsok közül is, és úgy tanítja az embereket, azt nagyon kicsinek fogják hívni a mennyek országában. És mindaz, aki megtartja és tanítja őket, igen nagy lesz a mennyek országában.
Mt 5,17-19

Elmélkedés

Jézus szavai bizonyos értelemben újdonságként hatottak egykori hallgatóira. Nem azért, mintha vallásilag tudatlanok lettek volna, s nem is azért, mert Jézus gyökeresen mást tanított, mint a korábbi idők tanítói. Tanításának újdonsága abban állt, hogy meg tudta ragadni Isten törvényeinek lényegét, fel tudta tárni az embereknek a törvények eredeti, isteni szándékát, s meg tudta mutatni a törvények szerinti élet helyes útját. A vallás hivatalos őrei, a tanítás őrzői számára mindez úgy tűnt, hogy semmibe veszi a vallási intézményeket, mindazt, amely évszázadok óta az emberek vallási és társadalmi életét szabályozza.

A hegyi beszédben, miként erről a mai evangéliumban olvasunk, Jézus egyértelművé teszi, hogy nem megszüntetni akarja az ószövetségi törvényt, hanem tökéletessé tenni, beteljesíteni. Ünnepélyes hangvételű kijelentése egy „hegyen” hangzik el, itt mondja azt, hogy teljessé akarja tenni a törvényt, amit Isten Mózes idejében szintén egy hegyen, a Sínai-hegyen adott. Jézus szavaiból kicseng, hogy nem elegendő a törvények betű szerinti megtartása, hanem annak szellemét is nézni kell, azaz azt a célt, amit Isten akart elérni a törvényekkel. A törvény lényege pedig a szeretet Isten felé és az embertárs felé. Jézus szeretet-törvénye a szívembe van írva.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk Jézus Krisztus! Apostolod szava: Mindnyájan egy kenyér, egy test vagyunk, mivel mindnyájan egy kenyérben részesülünk. Egy test, egy lélek, amint hivatásunk is egy reményre szól. Egy a hit, egy a keresztség, egy az Úr, egy az Isten, mindnyájunk Atyja. – Akik tehát az Úr asztalához testvérként járulunk, a templomon kívül is a testvéri lelkületet kell, hogy ápoljuk.

Jézus így tanított a hegyi beszédben: „Ti vagytok a föld sója. De ha a só ízét veszti, mivel sózzák meg? Nem való az egyébre, mint hogy kidobják, s eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. Lámpát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá rejtsék, hanem a lámpatartóra teszik, hogy világítson mindenkinek a házban. Úgy világítson a ti világosságtok az emberek előtt, hogy látva jótetteiteket, magasztalják mennyei Atyátokat!”
Mt 5,13-16

Elmélkedés

A hegyi beszéd következő részében Jézus sóhoz és világossághoz hasonlítja tanítványait, követőit, s mindazokat, akik befogadják Isten országát. Már ezt megelőzően, a nyolc boldogság-mondásnál is éreztük, hogy Jézus feladatot ad, s szavait most is így érdemes értelmeznünk. Azt a küldetést kapjuk tőle, hogy legyünk a föld sója, legyünk a világ világossága!

Rögtön eszünkbe jut, hogy Jézus magáról mondta: „Én vagyok a világ világossága” (Jn 8,12). Ő tehát a forrás, akinek fényében, világosságában élünk, s akinek fényét tovább kell sugároznunk a világ felé. Nem élhetünk e fény nélkül és a világ sem élhet nélküle. Ha megszakítjuk kapcsolatunkat Jézussal, mi magunk is a sötétségbe, mármint a hitetlenség és a bűn sötétségébe kerülünk, valamint hivatásunkat sem tudjuk a világ felé gyakorolni, azaz nem leszünk képesek arra, hogy Isten szeretetének világosságát sugározzuk. Az isteni kegyelem, jóság, irgalom és szeretet közvetítői csak akkor lehetünk, ha mi magunk is ebben a kegyelemben és szeretetben élünk. Jézus örömhírének szóbeli hirdetésével és jócselekedeteink által világossággá válunk. Nem magunkra akarjuk felhívni a figyelmet, hanem Istennek akarunk dicsőséget szerezni. Így fog megvalósulni az, hogy jótetteinket látva az emberek Istent fogják magasztalni.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Itt vannak Uram, egyszerű kezeim – milyen keveset alkotnak a Te szeretetedért! De hogyan is legyek eggyé Veled, ki oly halkan szólsz csak bennem? – Félelmem ezer akadályt teremt, míg hitemből végül is szeretet lehet. Mégis bízom abban, hogy Te hozzám találsz, és egykor a reményem boldog birtoklás lesz.

Abban az időben, Jézus látva a tömeget, fölment a hegyre, leült, tanítványai pedig köréje gyűltek. Akkor szólásra nyitotta ajkát, és így tanította őket:
„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek.
Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.
Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők kielégítést nyernek.
Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak.
Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent.
Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.
Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert övék a mennyek országa.
Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak titeket és üldöznek, ha hazudozva mindenféle gonoszsággal vádolnak titeket. Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a ti jutalmatok az égben”
Mt 5,1-12

Elmélkedés

Jézus hegyi beszédét olvassuk ezen a héten az evangéliumban, amelynek bevezető részében a boldogság útját vázolja fel. Az emberek boldogságról alkotott elképzelése meglehetősen eltér, mindenki más-más módon szeretne boldog lenni. Van, akit a magas kereset és a vagyon gyűjtése tesz boldoggá. Mások a sportban vagy a művészi alkotótevékenységben, az evésben vagy más kívánságaikban vélik megtalálni. A munka, a tanulás vagy a családról való gondoskodás szintén sokak számára lehet a boldogság forrása. Láthatjuk, hogy mindezek valóban tudnak az ember számára örömet okozni, de lehet, hogy ez az öröm csak egy ideig tart.

Mi kell az igazi, a maradandó boldogsághoz? Éppen erről tanít Jézus. Szavain elcsodálkozunk, mert józan eszű ember soha nem nevezné boldognak azokat, akikről Jézus mégis ezt állítja. Biztosak lehetünk abban, hogy a mi Urunk tisztában volt azzal, hogy az általa mondott boldogság-ígéretek megdöbbenést és csodálkozást fognak kiváltani, ezért röviden meg is magyarázza, hogy valójában miért boldogok a szegények, a sírók, a szelídek, az éhezők és szomjazók, az irgalmasok, a tiszta szívűek, a békességszerzők, valamint az üldözöttek. A magyarázat közös eleme, hogy Istentől kapnak valamit. Azért boldogok ezek az emberek, mert Istentől kapják, hogy országába jutnak, Isten vigasztalja meg őket, Istentől nyerik el örökségüket, Isten fogja megszüntetni éhségüket, Isten fog nekik irgalmazni. Egyszóval, Isten számukra minden. Aki pedig elmondhatja, hogy övé az Isten, az valóban boldog.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Jézus Krisztus, Jó Pásztorunk, járj körül a világban papjaid személyében! Általuk taníts minket, bocsásd meg bűneinket, vigasztald a szenvedőket, erősítsd a Benned bízókat, újítsd meg a szeretet kötelékét Isteni Szíved és az emberi szívek között.