Hová ment az Úr Jézus? Haza ment: felment a mennybe; ez az ő hazája; ott megnyugszik: «ascendit in caelum, sédet ad dexteram Dei»; ül, nyugszik. Befutotta mint óriás az ő pályáját; harcolt, győzött s most diadalát üli, S mi az ő diadala? Hogy országo…

Amikor az utolsó vacsorán Jézus elmondta búcsúbeszédét, tanítványai megjegyezték: „Most nyíltan beszélsz, nem hasonlatokban. Most elismerjük, hogy mindent tudsz, és nincs szükség rá, hogy valaki is kérdezzen. Ezért hisszük, hogy Istentől jöttél.” Jézus így felelt: „Most hisztek? Eljön az óra – már el is jött –, amikor szétszéledtek, ki-ki a maga útján, és engem magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. Mindezt azért mondtam nektek, hogy békességet találjatok bennem. A világban üldözést szenvedtek; de bízzatok! Én legyőztem a világot.”
Jn 16,29-33

Elmélkedés

Jézus utolsó vacsorán mondott beszédének végéhez érkeztünk a mai evangéliummal. Eddig apostolaihoz beszélt, ezt követően pedig továbbra is az utolsó vacsora termében maradunk, de már a mennyei Atyához intézi szavait, főpapi imáját. Búcsúszavainak végén az apostolok kijelentik, hogy most már hisznek, mert Mesterük nem hasonlatokban tanítja őket, hanem nyíltan beszél hozzájuk. Hiszik, hogy Jézus az Atyától jött, ő az Atya küldötte. Megértik, hogy Jézus azt tanította nekik éveken át, amit az Atyától hallott, amit az Atya bízott rá. Világossá válik számukra, hogy Mesterük minden cselekedetét az Atya nevében tette.

Az apostolok szavai alapján mi is megfogalmazhatjuk a magunk és az Egyház hitvallását: hiszünk Jézus Krisztusban, aki öröktől fogva az Atyánál volt. Hiszünk Jézus Krisztusban, aki az idők teljességében az Atyától, az ő küldötteként jött el a világba. Hiszünk Jézus Krisztusban, aki földi élete során az Atyától kapott küldetését hűségesen teljesítette, s ennek legfőbb mozzanata az ő kereszthalála és feltámadása. Hiszünk Jézus Krisztusban, aki küldetését befejezvén visszatért az Atyához. Hiszünk Jézus Krisztusban, aki közbenjárónk a mennyei Atyánál. Hiszünk Jézus Krisztusban, aki a mennyországba vezet bennünket, a mi Atyánkhoz, az Istenhez.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Örök, mindenható Isten, aki az alázatosokat kegyelmes tekinteteddel vigasztalod, végtelen hálát adok szent fölségednek, hogy könyörülvén rajtam, bűneimnek rútságából kihoztál engem.

Pázmány Péter

Abban az időben Jézus megjelent a Tizenegynek, és így szólt hozzájuk: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik. A híveket ezek a jelek fogják kísérni: A nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek a kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik. Ráteszik a kezüket a betegekre, és azok meggyógyulnak.” Az Úr Jézus, miután ezeket elmondta nekik, felvétetett a mennybe, és helyet foglalt az Isten jobbján. Ők pedig elmentek, és mindenütt hirdették az evangéliumot. Az Úr együtt munkálkodott velük, és az igehirdetést megerősítette a jelek által, amelyek kísérték őket.
Mk 16,15-20

Elmélkedés

Gyalog

Évekkel ezelőtt az ausztriai Mariazellben voltunk zarándoklaton. A szentmise befejeztével, amint kiléptem a kegytemplomból, megpillantottam két huszonéves fiatalt, akik a templomajtó mellé támasztott hátizsákjukat igazgatták, majd felsegítették egymásnak. Mindkét hátizsákon a lengyel zászló és a lengyel pápa, az azóta szentté avatott II. János Pál pápa képe volt, valamint egy kagyló. Gyorsan összeállt fejemben a kép, miszerint ők Lengyelországból zarándokolnak a spanyolországi Santiago de Compostelaba. A Szent Jakab sírjához induló zarándokok jelképe már a középkorban is a kagyló volt. Lengyelül nem tudván kezemmel nyugat felé mutatva kérdeztem tőlük: Santiago de Compostela? Bólogattak és a maguk nyelvén igennel válaszoltak. Aztán már csak kezemmel mutatva kérdeztem, hogy gyalog? A válasz ugyanaz volt, bólogatás és igen, aztán mivel látták, hogy pap vagyok letérdeltek, amiből könnyen kitaláltam, mit kérnek. Megáldottam őket és ők elindultak. Legalább 2000 kilométerrel a hátuk mögött és legalább ennyivel előttük elindultak. Gyalog. Ekkor lépett oda mellém egy fiatal a csoportunkból, aki attól rettegett, hogy sokat kell gyalogolni az autóbuszig: „Atya, milyen messze állt meg a busz?” „Háromszáz méter” – válaszoltam. Megkérdezte még, hogy gyalog megyünk-e addig, de erre már csak magamban mosolyogva bólogattam, mint a lengyel zarándokok.

Utazásainkhoz sokféle közlekedési eszközt választhatunk, rövidebb távra mehetünk biciklivel vagy motorral, hosszabb távra autóval, busszal vagy vonattal, még távolabb akár repülővel. És bárhová mehetünk gyalog. Ez nem függ uticélunk távolságától. A gyerekek szokták kérdezni, hogy mivel ment Jézus fel a mennybe: repülővel, helikopterrel vagy űrrakétával? A válasz egyszerű: gyalog. A mennybe csak gyalog lehet eljutni.

Ma Jézus mennybemenetelét ünnepeljük, erről az eseményről olvasunk az evangéliumban. Miután parancsot adott a tizenegy apostolnak, hogy menjenek el az egész világra és hirdessék az örömhírt, „felvétetett a mennybe.” Nem kellett neki ehhez semmiféle közlekedési eszköz, hanem egyszerűen csak felemelkedett, amíg egy felhő el nem takarta őt apostolai szeme elől. Az Úr földi küldetése ezzel lezárult. A mennyei Atyától jött el emberi világunkba és a mennybe tért vissza küldetése befejeztével. Mi, akik követői vagyunk, csak gyalogszerrel járhatunk nyomában és csak gyalog követhetjük a mennybe. Háromszáz méternél egy kicsit többet kell mennünk és ez egy nagyon sajátos út, mert közben a lábunk sem éri a földet.

Most Jézus mennybemenetelét ünnepeljük, a jövő vasárnap pedig a Szentlélek eljövetelét, pünkösd napja lesz. A karácsonyra négy hétig tartó várakozással készülünk, ezt nevezzük adventnek. A húsvéti ünnepet a nagyböjt negyven napja előzi meg s ezt az időszakot is a várakozás, a készület jellemzi. A pünkösd valójában nem önálló ünnep, hanem a húsvéti időszak beteljesedése és lezárása, de ettől még nem feledkezhetünk meg a várakozásról. Miként az apostolok egykor összegyűlve várakoztak Krisztus ígéretének beteljesedésére, a Szentlélek eljövetelére, ugyanúgy mi is imádkozva várjuk a Szentlélek kiáradását!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus! Földi küldetésed teljesítése után visszatértél a mennybe. A mennyei Atya küldött téged a világba s hozzá tértél vissza. A mennybemenetel számodra megdicsőülés volt. Hisszük, hogy minden embert a mennybe hívsz és megmutatod nekünk az üdvösségre, az örök életre vezető utat. Segíts, hogy vágyakozzunk az üdvösségre és mindent megtegyünk annak érdekében, hogy halálunk és feltámadásunk után elnyerjük azt. Mutass nekünk utat a mennyország felé! Vezess minket az örök életre! Vezess minket mennyei Atyánkhoz!

Abban az időben Jézus megjelent a Tizenegynek, és így szólt hozzájuk: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik. A híveket ezek a jelek fogják kísérni: A nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek a kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik. Ráteszik a kezüket a betegekre, és azok meggyógyulnak.” Az Úr Jézus, miután ezeket elmondta nekik, felvétetett a mennybe, és helyet foglalt az Isten jobbján. Ők pedig elmentek, és mindenütt hirdették az evangéliumot. Az Úr együtt munkálkodott velük, és az igehirdetést megerősítette a jelek által, amelyek kísérték őket.
Mk 16,15-20

Elmélkedés

Gyalog

Évekkel ezelőtt az ausztriai Mariazellben voltunk zarándoklaton. A szentmise befejeztével, amint kiléptem a kegytemplomból, megpillantottam két huszonéves fiatalt, akik a templomajtó mellé támasztott hátizsákjukat igazgatták, majd felsegítették egymásnak. Mindkét hátizsákon a lengyel zászló és a lengyel pápa, az azóta szentté avatott II. János Pál pápa képe volt, valamint egy kagyló. Gyorsan összeállt fejemben a kép, miszerint ők Lengyelországból zarándokolnak a spanyolországi Santiago de Compostelaba. A Szent Jakab sírjához induló zarándokok jelképe már a középkorban is a kagyló volt. Lengyelül nem tudván kezemmel nyugat felé mutatva kérdeztem tőlük: Santiago de Compostela? Bólogattak és a maguk nyelvén igennel válaszoltak. Aztán már csak kezemmel mutatva kérdeztem, hogy gyalog? A válasz ugyanaz volt, bólogatás és igen, aztán mivel látták, hogy pap vagyok letérdeltek, amiből könnyen kitaláltam, mit kérnek. Megáldottam őket és ők elindultak. Legalább 2000 kilométerrel a hátuk mögött és legalább ennyivel előttük elindultak. Gyalog. Ekkor lépett oda mellém egy fiatal a csoportunkból, aki attól rettegett, hogy sokat kell gyalogolni az autóbuszig: „Atya, milyen messze állt meg a busz?” „Háromszáz méter” – válaszoltam. Megkérdezte még, hogy gyalog megyünk-e addig, de erre már csak magamban mosolyogva bólogattam, mint a lengyel zarándokok.

Utazásainkhoz sokféle közlekedési eszközt választhatunk, rövidebb távra mehetünk biciklivel vagy motorral, hosszabb távra autóval, busszal vagy vonattal, még távolabb akár repülővel. És bárhová mehetünk gyalog. Ez nem függ uticélunk távolságától. A gyerekek szokták kérdezni, hogy mivel ment Jézus fel a mennybe: repülővel, helikopterrel vagy űrrakétával? A válasz egyszerű: gyalog. A mennybe csak gyalog lehet eljutni.

Ma Jézus mennybemenetelét ünnepeljük, erről az eseményről olvasunk az evangéliumban. Miután parancsot adott a tizenegy apostolnak, hogy menjenek el az egész világra és hirdessék az örömhírt, „felvétetett a mennybe.” Nem kellett neki ehhez semmiféle közlekedési eszköz, hanem egyszerűen csak felemelkedett, amíg egy felhő el nem takarta őt apostolai szeme elől. Az Úr földi küldetése ezzel lezárult. A mennyei Atyától jött el emberi világunkba és a mennybe tért vissza küldetése befejeztével. Mi, akik követői vagyunk, csak gyalogszerrel járhatunk nyomában és csak gyalog követhetjük a mennybe. Háromszáz méternél egy kicsit többet kell mennünk és ez egy nagyon sajátos út, mert közben a lábunk sem éri a földet.

Most Jézus mennybemenetelét ünnepeljük, a jövő vasárnap pedig a Szentlélek eljövetelét, pünkösd napja lesz. A karácsonyra négy hétig tartó várakozással készülünk, ezt nevezzük adventnek. A húsvéti ünnepet a nagyböjt negyven napja előzi meg s ezt az időszakot is a várakozás, a készület jellemzi. A pünkösd valójában nem önálló ünnep, hanem a húsvéti időszak beteljesedése és lezárása, de ettől még nem feledkezhetünk meg a várakozásról. Miként az apostolok egykor összegyűlve várakoztak Krisztus ígéretének beteljesedésére, a Szentlélek eljövetelére, ugyanúgy mi is imádkozva várjuk a Szentlélek kiáradását!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus! Földi küldetésed teljesítése után visszatértél a mennybe. A mennyei Atya küldött téged a világba s hozzá tértél vissza. A mennybemenetel számodra megdicsőülés volt. Hisszük, hogy minden embert a mennybe hívsz és megmutatod nekünk az üdvösségre, az örök életre vezető utat. Segíts, hogy vágyakozzunk az üdvösségre és mindent megtegyünk annak érdekében, hogy halálunk és feltámadásunk után elnyerjük azt. Mutass nekünk utat a mennyország felé! Vezess minket az örök életre! Vezess minket mennyei Atyánkhoz!

Eléggé bölcs már ember, amikor összerendezi életét. Számot vet azzal, hogy eljön a vég s ennek tükrében minden napot ajándéknak fog fel. Megérzi azt, hogy mi a kegyelmi idő. Az a ráadás az életben, amit különleges ajándékként kapunk. Merthogy az egés…

Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: Bizony, bizony, mondom nektek: Bármit kértek majd az én nevemben az Atyától, megadja nektek. Mindeddig semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek, és kaptok, hogy örömötök teljes legyen! Ezeket hasonlatokban mondtam nektek. Eljön az óra, amikor már nem hasonlatokban szólok, hanem nyíltan beszélek az Atyáról. Azon a napon majd az én nevemben kértek, és nem mondom azt nektek, hogy én kérem értetek az Atyát. Hiszen az Atya szeret titeket, mivel ti is szerettetek engem, és hittétek, hogy az Istentől jöttem. Eljöttem az Atyától és a világba jöttem. Most elhagyom a világot, és visszatérek az Atyához.
Jn 16,23b-28

Elmélkedés

„Bármit kértek majd az én nevemben az Atyától, megadja nektek” (Jn 16,23) – olvassuk Jézus szavait a mai evangéliumban. Hogyan értsük szavait? Ha a diák ellustálkodja a napot tanulás helyett, kérheti azt, hogy a másnapi dolgozata hibátlan legyen? Ha valaki egy munkahelyi balesetben eltörte a lábát, kérheti-e, hogy másnapra meggyógyuljon? Ha valaki szerencsejátékban elveszítette a pénzét, kérheti-e azt, hogy a következő héten övé legyen a főnyeremény? Beleférnek ezek a kérések a „bármi” keretébe? Teljesíteni fogja azokat Isten? Aligha. Egyesek bizonyára szívesen vonatkoztatnák Jézus szavait a felsorolt példák területeire vagy hasonlókra, de ez a kijelentés teljes félreértése. Az imádság nem pótolja emberi mulasztásunkat. Az imádság nem pótolja emberi kötelességszegéseinket. Az ima nem teszi semmissé az emberi hibáinkból, gyengeségünkből fakadó rosszat. Az ima nem fogja segíteni bűnös és káros szenvedélyeinket. Az ima arra való, hogy lelki kincsekért imádkozzunk, mindazért, ami lelkünk javát szolgálja.

Jézus kijelentésének súlypontja ott van, hogy az ő nevében kell imádkoznunk. Ő a közbenjárónk az Atyánál. Visszatér a mennybe, ahonnan jött, de továbbra is figyel kéréseinkre és kegyelmével segíti életünket. Tanuljunk meg az ő nevében, helyesen imádkozni!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenem, kegyelmed lassan, de biztosan egyházadba vezetett. Még azt a kegyelmet is adtad, hogy ezt a hivatottságot teljesen kihasználjam és üdvösségemre fordítsam. Vezess és állandóan vigyél végtelen irgalmad forrásához. Lelkem pedig lángoló imádással legyen tele.

John Henry Newman