Újra első péntek közeledik, amit mindig örömmel várok, mert ilyenkor szoktam elvégezni minden hónapban a szentgyónásomat. Olyan vagyok ilyenkor, mint a csecsemő, aki este a fürdés előtt már érzékeli környezetében és édesanyja tetteiben a pancsolás előkészületeit. Izgatott örömmel gőgicsél ágyacskájában, mert bőre már előre érzi a babasampon, a fürdés és az anyai kezek simogatásának boldogságát. 
Mikor válik a bűn gondolata bűnös beleegyezéssé? Hogyan tehet a kísértés Krisztus tanújává?
A kísértés általános emberi tapasztalat. Mivel közvetlenül kapcsolódik a bűnhöz, sokan azonosítják vele. Pedig a kísértés nem azonos a bűnnel. Ha az volna, hogyan mondhatná a Szentírás, hogy Jézus „mindenben kísértést szenvedett, a bűntől azonban ment maradt”? (Zsid 4,15) Kísértés és bűn tehát két külön fogalom.
„Ekkor így szólt tanítványaihoz: ’Az aratnivaló sok, de a munkás kevés: kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába.’”(Mt 9,37-38)
Fájdalmas kintről nézni befelé. Hányszor néztem én is azokat, akik „benn” voltak, remélve, hogy észrevesz valaki, és engem is behív.
Máig emlékszem, milyen érzés volt hetedikben mindig a szélről nézni, ahogy a jó futók kidobóst játszottak. Mire én a pályához értem, már egyik csapatban sem volt hely.
Nap, mint nap szembesülünk kockázatokkal. Nemcsak azok kezelnek kockázatokat, akiknek ez a szakmájuk, sőt hivatásuk, hanem mindenki. A közgazdasági alapdefínició (Frank H. Knight 1921-es művét idézve) a kockázat „a statisztikai eszközökkel mérhető bizonytalanság.” Persze megjelennek részletesebb definíciók is, a Wikipedia-t idézve: „A kockázat valamely cselekvéssel járó veszély, veszteség lehetősége.”
Emlékeznek még Vargha Zoltánra? A doktorra, akiről akkor derült ki, hogy nem is az, amikor meghalt egy általa kezelt színész? Azt gondoltam, ekkora botrány után az érintett szereplő megpróbál eltűnni a nyilvánosság elől, de a minap, amikor az egyik napilap hirdetésre tévedt a szemem, meglepődtem: a gyógyító Varghák száma nemhogy csökkenne, hanem éppenséggel gyarapszik. Ha jól értem, a „dr.” Vargha Zoltán fiai azok, akik apjuk módszerét továbbfejlesztve tevékenykednek országszerte.
Emlékeznek még Vargha Zoltánra? A doktorra, akiről akkor derült ki, hogy nem is az, amikor meghalt egy általa kezelt színész? Azt gondoltam, ekkora botrány után az érintett szereplő megpróbál eltűnni a nyilvánosság elől, de a minap, amikor az egyik napilap hirdetésre tévedt a szemem, meglepődtem: a gyógyító Varghák száma nemhogy csökkenne, hanem éppenséggel gyarapszik. Ha jól értem, a „dr.” Vargha Zoltán fiai azok, akik apjuk módszerét továbbfejlesztve tevékenykednek országszerte.
Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Még sok mondanivalóm volna nektek, de nem vagytok hozzá elég erősek. Amikor azonban eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet titeket a teljes igazságra. Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek. Megdicsőít engem, mert az enyémből veszi, amit majd hirdet nektek. Minden, ami Atyámé, enyém is. Ezért mondtam, hogy az enyémből veszi, amit majd hirdet nektek.”
Jn 16,12-15
Elmélkedés
A Szentlélekkel kapcsolatban újabb kijelentést tesz Jézus búcsúbeszédében: „az Igazság Lelke elvezet titeket a teljes igazságra” (Jn 16,13). Milyen igazságra gondolhatott a mi Urunk?
Pilátus előtt, kihallgatása alkalmával Jézus ezt mondta: „aki az igazságból való, hallgat a szavamra.” Ekkor Pilátus megkérdezte: „Mi az igazság?” (Jn 18,37-38). A római helytartó ezen kérdése óta az emberiségben nem csak az igazság keresésének vágya él, hanem az igazság létezésének megkérdőjelezése is. Megismerhető-e az ember számára az igazság? Milyen igazságot, értéket érdemes követnünk? Létezik-e személyes érdekektől független igazság? Valóban igazságnak tekinthető-e az, amit a többség, a közvélemény vagy éppen csak néhány közvéleményformáló annak mond? Hogyan találhatjuk meg az igazságot egy olyan korban, amikor egyesek olyan rafinált módon mutatják be féligazságaikat, hogy azok már-már igazságnak tűnnek?
E kérdésekre a válasz Jézus személye. Az igazsággal kapcsolatos bizonytalanságaink és kételkedéseink eloszlatására egyedül a Szentlélek képes, aki elvezet bennünket a teljes igazságra. Mert az igazság Jézus személyében áll előttünk. Pilátus előtt is ott állt az igazság, de a kételkedés elhomályosította értelmét, látását. Világosítsa meg értelmünket a Szentlélek, hogy Jézus Krisztusban felismerjük az igazságot!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Istenünk, sokat kívánsz tőlünk – voltaképpen mindent. Jézus, a mi testvérünk odaadta egész életét, és íme: él! Mi sokszor beszélünk az ő új életéről, magunkban ugyanakkor még mindig a halált hordozzuk, pedig elég volna számunkra egy egészen kevés bátorság is. Ez a bátorság talán kis lépésekben – átlendíthetne bennünket az igazi életbe. Olykor mintha ugródeszkán állnánk. Istenünk, segíts elszánni magunkat, hogy végre ugorjunk – az új életbe!
E. A. Grabner-Haider
Búcsúbeszédében Jézus ezt mondta tanítványainak: „Most elmegyek ahhoz, aki küldött engem. Senki sem kérdi közületek, hová mégy. De mivel ezt mondtam nektek, szomorúság tölti el szíveteket. Pedig én az igazságot mondom: Jobb nektek, ha én elmegyek, mert ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok. De ha elmegyek, majd elküldöm őt nektek. Amikor eljön, meggyőzi majd a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről. A bűnről: mert nem hittek bennem. Az igazságról: mert az Atyához megyek, és már nem láttok engem. Az ítéletről: mert a világ fejedelmét már elítélték.”
Jn 16,5-11
Elmélkedés
Az utolsó vacsorán elhangzott búcsúbeszédében Jézus az általa elküldendő Szentlélekről a következőket mondta: „meggyőzi majd a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről” (Jn 16,8). A kijelentés jelentőségét akkor értjük meg igazán, ha önmagunkra vonatkoztatjuk. A Szentlélek nem általánosságban győzi meg az embereket arról, hogy van bűn és a másik ember bűnös, hanem engem győz meg arról, hogy bűnös vagyok. Az evangéliumokban számos helyen találkozunk a farizeusi lelkülettel, amelyet Jézus minden esetben nagyon határozottan elutasít. A farizeusoknak éppen az volt a legnagyobb bűnük, hogy magukat tökéletesnek tartották, azaz nem ismerték el, hogy bűnösök. A Szentlélek abban segít minket többek között, hogy bűntudatot és bűnbánatot ébreszt bennünk.
Az utóbbi években divatossá vált, hogy nem kell bűntudatot ébreszteni az emberekben, mert ez nyomasztóan hat rájuk. A bűntudat valóban kellemetlen azok számára, akik nem ismerik a bűnbánatot és a bűntől való szabadulás útját. Hívő keresztényként tudjuk, hogy bűneink megbánása és megvallása a szentgyónásban megszerzi számunkra Istentől a bocsánatot. Ne féljünk szembenézni bűneinkkel! Ne féljünk Isten előtt megvallani azokat! A bűnbánó megtapasztalja a bűnből való felemelkedést, a lelki újjászületést.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Kegyes Pásztor, igaz étek, édes Jézus, kérünk Téged: Te legeltesd, védd a népet, Te mutasd meg kegyességed fönn az élők közepett! Mindenható fejedelmünk, étkünk, éltetőnk, szerelmünk, engedj asztalodra lelnünk, testvérül engedd ölelnünk odafönn a szenteket!
Aquinoi Szent Tamás: Lauda Sion
Jézus az utolsó vacsorán így szólt apostolaihoz: Ha eljön a Vigasztaló, akit az Atyától küldök, az Igazság Lelke, aki az Atyától származik, ő majd tanúságot tesz rólam. Tegyetek ti is tanúságot rólam, hiszen kezdettől fogva velem vagytok! Azért mondtam ezt nektek, hogy meg ne botránkozzatok. Ki fognak zárni benneteket a zsinagógákból. Sőt eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy szolgálatot tesz Istennek, így tesznek majd veletek, mert nem ismerik sem az Atyát, sem engem. Ezeket azért mondtam el nektek, hogy amikor eljön az óra, eszetekbe jusson, hogy előre megmondtam nektek.
Jn 15,26 – 16,4a
Elmélkedés
Az utolsó vacsorán mondott beszédének mai részletében Jézus feladatot ad apostolainak és figyelmeztetést fogalmaz meg számukra. A feladat az, hogy az apostolok, akik nyilvános működése három esztendeje alatt állandóan vele voltak, tegyenek tanúságot róla. A tanúságtétel tartalma Jézus tanítása, valamint cselekedetei. Az Úr megváltó kereszthalálát és feltámadását követően az apostolok megértik, hogy erről is tanúságot kell tenniük, azaz hirdetniük kell, hogy Jézus halála mindenki számára meghozta a bűnbocsánatot és feltámadása reményt ad nekünk ahhoz, hogy mi is feltámadunk az örök életre. E küldetés mellett Jézus előre figyelmezteti övéit, hogy tanúságtételük során üldözések fogják őket érni, s egyeseket meg fognak ölni hitükért.
Mind a tanúságtételben, mind az üldözések elviselésében számíthatnak Krisztus követői a Szentlélek segítségére. Jézus azért ígéri meg és küldi el pünkösdkor a Szentlelket, hogy az apostolokat és a későbbiekben az Egyház tagjait megerősítse a tanúságtételben.
Mit jelent a tanúságtétel a gyakorlatban? Nem feltétlenül azt, hogy előre megtervezett módon beszélek valakinek a hitemről, hanem inkább azt, hogy a mindennapi élethelyzetekben az evangélium értékrendje és Krisztus igazsága szerint viselkedem, hitem szerint élek. Segítsen ebben a Szentlélek!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Istenem, jaj annak az időnek, amikor még nem ismertelek, jaj annak a vakságnak, amikor még nem láttalak, jaj annak a süketségnek, amikor még nem hallottalak! Vakon és süketen és eltorzultan rohantam hanyatt homlok a szép dolgokon keresztül, amiket teremtettél. És Te velem voltál, de én nem voltam Veled, és azok tartottak Tőled távol, amik nem volnának, ha nem lennének Tebenned. Megvilágosítottál, világ világossága: és megláttalak és megszerettelek. Mert senki sem szeret, csak az, aki meglátott, és senki sem lel meg, csak az, aki szeret.
Szent Ágoston
Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben. Ha megtartjátok parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket azért mondtam nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök ezzel teljes legyen. Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs, mint annak, aki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit parancsolok nektek. Nem mondalak titeket többé szolgának, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert mindazt, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt. Bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Azt parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást!
Jn 15,9-17
Elmélkedés
A megújulás forrása
Egyházunk 2000 éves történelmének egyes szakaszait szemlélve láthatjuk, hogy időnként szükség van a megújulásra. Mondhatnánk, hogy mindez csupán annak kérdése, hogy megvan-e bennünk a megújulás iránti vágy és a készség a változtatásra, az igény a fejlődésre? Könnyebb ugyanis ragaszkodni a jól bevált módszerekhez, mintsem megkockáztatni a bizonytalan eredményekkel kecsegtető változtatásokat. Könnyebb rutinszerűen végezni a feladatokat, mintsem újakkal kísérletezni. Szerencsés, ha az újítók eleve az Egyház keretein belül gondolkoznak, és megoldási javaslataikat készek alárendelni az egyházi irányításnak. Jó példa erre Assisi Szent Ferenc élete és az általa alapított szerzetesközösség. Ha viszont az egyházi vezetés részéről nem érezhető az elfogadás, az könnyen szakadásokhoz vezet, miként azt a reformáció esete és Luther Márton példázza. Meg kell hallgatnunk a kritikus észrevételeket, nem szabad azokat támadásnak vennünk és rögtön elutasítanunk, hanem felül kell vizsgálnunk korábbi gyakorlatainkat, a rosszat el kell vetnünk, a jót továbbra is meg kell tartanunk vagy még jobbá, még gyümölcsözőbbé kell tennünk.
A rutin, a hagyományoshoz való túlzott ragaszkodás életveszélyessé válhat. Ez nem csupán az egyházi életre vonatkozik, hanem a hívő ember lelki életére és kapcsolataira is. Szükségünk van a folyamatos megújulásra, mégpedig a Krisztusban való megújulásra és a szeretetben való újjászületésre. Isten kegyelmi ajándékait – s ezek között a szeretetet, amiről a mai evangélium tanít – azért kapjuk, hogy a saját magunk és mások lelki üdvösségét szolgáljuk vele. De ha ez rutinná, megszokottsággá válik, akkor elveszti lényegét. A papok hivatalnokokká válnak, a hívek pedig szentmisére járó robotokká. És akkor még csak azokról beszélünk, akik valamilyen módon legalább az Egyházhoz kapcsolódnak. De mi van azokkal, akik csak a megrögzöttséget látják az egyházi tevékenységekben és ez taszítja őket a közösségtől? Hogyan tud találkozni az emberek lelki éhsége és szeretet utáni vágya az Egyház által hirdetett örömhírrel? E kérdés hátterében az a feltételezés húzódik meg, hogy az Egyház Krisztustól kapott küldetése szerint valóban az örömhírt hirdeti és nem látszattevékenységet végez. Ők keresik a maguk boldogságát, mi hirdetjük a magunk üzenetét, ami Krisztus tanítása, de aligha találkozik a kettő, ha kiüresedett tanításunk, jelentés nélkülivé váltak szavaink.
Megújulni az evangéliumban, a szolgálatban, a szentségekben, az igehirdetésben, a hitben, a szeretetben, egyszóval megújulni Krisztusban, ez a célunk. Honnan vesszük ehhez az erőt? Krisztus szeretetéből. Ő mondta: „Nagyobb szeretete senkinek sincs, mint annak, aki életét adja barátaiért” (Jn 15,15). Az ő szeretetében fedezhetjük fel a megújulás kimeríthetetlen forrását.
Elmélkedésünk befejezéseként még egy dolgot érdemes megemlíteni. Nem az a cél, hogy feltétlenül kitaláljunk valami újat. Nem kell megírnunk egy újabb evangéliumot, nem kell kitalálnunk egy nyolcadik szentséget. Ha az örökkévaló Istenre és az ő örökérvényű tanítására figyelünk, akkor lelki életünk, evangéliumi kereszténységünk az állandóan megújuló szeretetre fog épülni.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, szeretet Istene! Te saját hasonlatosságodra teremtetted meg az embert és szívünkbe írtad a szeretet törvényét. Életünk során számtalan formában sugárzod felénk szereteted. Segíts, hogy ezt mindig észrevegyük és hálásak legyünk érte! Segíts, hogy szereteted megtapasztalása arra ösztönözzön minket, hogy továbbadjuk a szeretetet embertársainknak! Lelkünk mélyén újra és újra megszólal a hang, hogy megosszuk a szeretetet. Segíts, hogy ezt mindig örömmel tegyük! Add, hogy a te örömöd teljessé váljon mindazokban, akik szeretetközösségben vannak veled és szeretetben élnek egymással!
