Battaplébánia

Egyszer Jézus köré sereglett a csodaváró tömeg, de ő így szólt hozzájuk: „Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Csodajelet követel, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét. Ahogy Jónás jel volt a niniveieknek, úgy lesz az Emberfia is jel ennek a nemzedéknek. Az ítéleten majd ezzel a nemzedékkel együtt megjelenik Dél királynője is, és helyeselni fogja elítélésüket, hiszen ő a föld végéről is eljött, hogy hallgathassa Salamon bölcsességét; itt pedig nagyobb valaki van, mint Salamon. Ninive lakói is ott lesznek az ítéleten ezzel a nemzedékkel együtt, és helyeselni fogják a megbüntetését, mert ők Jónás szavára bűnbánatot tartottak; itt pedig nagyobb valaki van, mint Jónás.”
Lk 11,29-32

Elmélkedés

Hallgatósága számára Jézus felidézi az ószövetségi időkből Jónás próféta személyét, akinek az volt a küldetése, hogy a megtérést hirdesse Ninive lakóinak, különben Isten elpusztítja városukat. A város lakói isteni jelnek, figyelmeztetésnek vették a próféta szavait, amelynek hatására bűnbánatot tartottak, s ennek köszönhetően elkerülte őket a pusztulás. Az eset példa arra, hogy érdemes komolyan venni Isten megtérésre hívó szavát. Ezt követően Jézus saját küldetéséről beszél. Ő is Isten küldötte, feladata jelentősebb, mint Jónásé, korának nemzedéke azonban nem hallgat rá, s ezért Isten ítéletére számíthatnak majd a végső időkben.

És mi a helyzet a mi korunk emberével, a mi nemzedékünkkel? Mi a helyzet velem? Megértem-e, hogy a nagyböjti időszak életfordító, életemet átalakító idő? Odafigyelek-e azokra az emberekre, akik egy-egy jószándékú megjegyzésükkel Isten üzenetét, figyelmeztetését vagy bátorítását közvetítik felém? Meghallom-e lelkem mélyén a megtérésre való buzdítást?

Ma próbáljak meg tudatosan arra figyelni, hogy akikkel találkozom, Isten üzenetét hozzák nekem! Lehet, hogy éppen egy olyan emberből szólal meg az Úr, akit én korábban megvetettem valamilyen hibája, bűne miatt, s inkább azt tartanám jogosnak, hogy én figyelmeztessem őt. Ma viszont inkább lemondok erről és én hallgatok őrá.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Te szeretsz engem a szenvedésben is! Uram, hiszek irántam való jóságodban és szeretetedben. Biztosan tudom, hogy Te gondoskodsz rólam. Sok kegyetlenség van a világban. De a világ minden természetes összefüggésével együtt egy magasabb hatalomnak van alávetve. Hiszem, hogy Te vagy a világ Ura és Teremtője. Hiszem, hogy minden a Te kezedben van, minden ember, én is. Te Atyánk vagy, és szeretsz mindannyiunkat. Köszönöm, hogy Te vagy az állandó változásban az élet nyugvópontja, amelyhez tarthatom magam. Köszönöm, hogy szilárd életem van Benned, és így a jövőm nincs a véletlenre bízva.

Az elmúlt hat hónap alatt közel kétmillió irakinak kellett menekülnie otthonából a belháború, illetve az Iszlám Állam előrenyomulása miatt. Csak a legszükségesebbeket vihették magukkal.

A honlapon megtalálható a szabadulás rózsafüzére ima, magyar tanúságtételek, legutóbb pedig a könyv bevezető tanúságtételeit adtuk közre (1, 2, 3, 4,).

Szent II. János Pál pápa a rózsafüzérről szóló apostoli levelében így ír: „A Boldogságos Szűz rózsafüzére a maga egyszerűségében és mélységében az épp megkezdődött harmadik évezredben is nagyon jelentős imaforma, s az a rendeltetése, hogy az életszentség gyümölcseit teremje.”

Jézus így tanított az utolsó vacsorán: „Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben! Ha megtartjátok parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket azért mondtam nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök ezzel teljes legyen. Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket! Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint annak, aki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek. Nem mondalak titeket többé szolgának, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert mindazt, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket; és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt. Bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Azt parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást!”
Jn 15,9-17

Elmélkedés

Szent Lukács az Apostolok Cselekedetei írásában részletesen leírja, hogy miként történt az áruló Júdás helyébe Mátyás megválasztása, akit a mai napon ünneplünk. Mátyás tehát nem tartozott a Jézus által kiválasztott Tizenkettő közé, de biztosan ő is az Úr tanítványi körének tagja volt. Ezt egyértelműen jelzi Péter apostolnak a választás előtt tartott beszéde, amelyben ezt mondja: „azok közül a férfiak közül, akik együtt voltak velünk minden időben, amikor az Úr Jézus közöttünk járt-kelt” kell kiválasztani valakit (ApCsel 1,21). A beszéd további részében így jelöli meg az újonnan megválasztandó és természetesen a többi apostol feladatát: „velünk együtt Krisztus feltámadásának tanúja legyen” (ApCsel 1,22). Minden apostolnak és az ő utódaiknak az a küldetése, hogy az egész világra elmenvén hirdessék Krisztus feltámadását és örömhírét.

Szent Mátyás napjának evangéliuma Jézus szeretet-parancsát tartalmazza. Ezt olvassuk: „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket! Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint annak, aki életét adja barátaiért” (Jn 15,12-13). Nem csupán az apostolok, hanem minden keresztény ember életének alapja és forrása Krisztus szeretete. Életünket Istennek ajánlani és az emberek szolgálatába állítani csak szeretetből lehet.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Köszönöm Teremtőm, hogy embernek születhettem erre a világra, amely telve van csodával. Köszönök minden új napot, minden új lehetőséget, köszönöm a munkakedvet és hogy mozogni tudok, hogy találkozhatom más emberekkel. Köszönöm az egyedüllétet és a pihenést, a virradatot és az alkonyt, a nyílt horizontot. Itt állok, kezeim telve vannak ajándékaiddal, segíts nekem, hadd osszam meg önmagamat másokkal.

A szentek közöttünk élnek, szokták mondani. Úgy tűnik, ez a vértanúkra ugyanúgy igaz. A kegyetlen terrorcselekmények sora, amely az idei év elején kezdődött, egyelőre nem ért véget. A keresztény áldozatokról szóló hírek talán még inkább fájnak. Nem azért, mintha ők „ártatlanabbul” szenvednének, mint a megölt újságírók vagy az egyszerű bevásárlók, ahogy azt némelyek rendkívül együgyű módon hangoztatják.

Számtalan cikk, könyv és weboldal közöl egy Pio atyának tulajdonított próféciát, mely szerint a végső időkben háromnapos sötétség támad. Egy levelére hivatkoznak, amely azonban sohasem létezett – írja Jeanette Salerno a padrepiosworld.com 2015. január 3-i blogbejegyzésében.

Egy alkalommal Jézus az utolsó ítéletről beszélt tanítványainak: Amikor az Emberfia eljön az ő dicsőségében összes angyalának kíséretében, és helyet foglal dicsőséges trónusán, akkor minden nemzet összesereglik előtte, ő pedig elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kosoktól; a juhokat a jobbjára állítja, a kosokat pedig a baljára. Azután a király így szól a jobbján állókhoz: „Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Mert éhes voltam és ti ennem adtatok; szomjas voltam, és ti innom adtatok; idegen voltam, és ti befogadtatok; ruhátlan voltam, és ti betakartatok; beteg voltam, és ti fölkerestetek; börtönben voltam, és ti meglátogattatok!”
Erre megkérdezik tőle az igazak: „Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enni adtunk volna neked, vagy szomjazni, hogy inni adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna, vagy ruhátlanul, hogy betakartunk volna téged? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogattunk volna?” Akkor a király így felel: „Bizony, mondom nektek: Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek!” Ezután a balján állókhoz szól: „Távozzatok tőlem, ti, átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült. Mert éhes voltam, és nem adtatok nekem enni; szomjas voltam, és nem adtatok inni; idegen voltam, és nem fogadtatok be; ruhátlan voltam, és nem takartatok be; beteg voltam és börtönben sínylődtem: és ti nem látogattatok meg engem!”
Erre ők is megkérdezik: „Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, és nem siettünk a segítségedre?” Ő pedig ezt feleli majd nekik: „Bizony, mondom nektek: Amit e legkisebbek egyikével nem tettetek, velem nem tettétek!” Ezek akkor az örök büntetésre mennek, az igazak pedig az örök életre.
Mt 25,31-46

Elmélkedés

A nagyböjti idő és a böjtölés Istennel való kapcsolatunkat megújító céljáról és hatásáról már szót ejtettünk az elmúlt héten. A böjt másik célja az, hogy embertársainkkal való kapcsolatunkat is megújítsuk, új alapokra helyezzük. Ennek gyakorlati megvalósítását mutatja be a mai evangélium, amelyben Jézus felsorolja az irgalmasság cselekedeteit. A végső számonkéréskor Isten azokat, akik irgalmasok voltak embertársaikkal bevezeti az üdvösségre, miközben az irgalmasság cselekedeteit elmulasztók a kárhozatra kerülnek. Nem arról van szó, hogy az utóbbiak egész életükben nem találkoztak egyetlen rászorulóval sem, hanem arról, hogy segítségnyújtás nélkül mentek el a nélkülözők mellett, észre sem vették őket vagy ha észrevették, nem gondoltak arra, hogy nekik kellene segíteni rajtuk.

Az üdvösség, az örök élet végső szempontja vezet tehát minket a szegények támogatásában, akiknek a személyében magának Jézusnak segítünk. Jézus szavai nem fenyegetést jelentenek, hanem inkább bátorítást: vegyük észre az éhezőket és osszuk meg velük ennivalónkat! Vegyük észre a szomjazókat és adjunk nekik inni! Ismerősnek tekintsük az idegeneket és ne utasítsuk el őket! Vegyük észre a ruhátlanokat és a nélkülözőket és segítsünk rajtuk! Ismerjük fel a betegekben a szenvedő Krisztust!

Ma különösen is figyeljünk arra, hogy mindenkiből, akivel csak találkozunk, Jézus néz ránk.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható Úristen, aki gondviselésed eszközeiül gyarló embereket választván, ily módon is kitünteted isteni hatalmadat a világ kormányzásában, áraszd ránk kegyelmedet, hogy ki imádva elismerem benned a legfőbb hatalmasságot és minden hatalom kútfejét: annak általad rendelt egyházi és világi képviselőit köteles engedelmességgel tiszteljem, s így isteni törvényednek készséggel hódolva, teljesítsem szent akaratodat.

Társblogunk (Hortus Carmeli) szerzője, Templom Kata keresztény pszichológus. Írt egy összefoglalót az általa alkalmazott terápiáról. Ez itt reklámnak tűnhet, nem annak szánom – tudom, hogy nagyon sokan keresnek megbízható, keresztény pszichológust. Segítő hozzáállása és megjelent írásai alapján jó szívvel ajánlom. A szerk.

„Láttál-e már elhamarkodott beszédű embert? A bolondnak is több a reménye, mint neki.” (Péld 29,20)

Előfordult már, hogy bajba sodort – akár még bűnre is vitt – az, hogy túl sokat beszéltél? Velem megtörtént nemegyszer.

Évekkel ezelőtt egy barátnőmmel a középiskolai kosárlabda mérkőzést néztük, és a 17 éves gyermekeink – az ő fia és az én lányom – között bimbózó kapcsolatról beszélgettünk. Nem volt ez hivatalos együtt járás, de tudtuk, hogy kedvelik egymást, és ennek örültünk mindketten.

A film egy lourdes-i zarándokút történetét meséli el. A zarándokok között akadnak egészségesek, és gyógyulást remélők, akik a spirituális megtisztulás és a testi kínok megszűnésének reményében vállalják az utazást. A főszereplő, Christine gyógyíthatatlan betegsége miatt nem tud járni. Utazásán az ő szemével látjuk Lourdes-t, és megértjük az emberek társasága iránti vágyát. Életét végleg megváltoztatta a betegsége, amely elzártságba kényszeríti, és amelyből most megpróbál kiszabadulni.