„Dicsőítsd Jézust egyre többet, add meg Neki a tiszteletet a dalaiddal, hívjad a mártírokat és hősöket, vidd a keresztet magad előtt tartva. Éld meg a mennyei örömöt, a sötétséget legyőzi a szeretet és megbocsátás. Megadta nekünk a megvilágosodást, nem győz le bennünket fájdalom és halál, mondd el az Úrnak, aki győzelmet arat az ellenség fölött.”
(forrás: YouTube)
A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Hallottátok a parancsot: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet! Én pedig ezt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket! Tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket! Imádkozzatok azokért, akik üldöznek és gyaláznak titeket, hogy gyermekei legyetek mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra és gonoszakra, és esőt ad mind az igazaknak, mind a bűnösöknek. Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, ugyan mi lesz a jutalmatok? Nem teszik meg ezt a vámosok is? És ha csak a testvéreiteknek köszöntök, mi az, amivel többet tesztek? Nem teszik meg ezt a pogányok is? Ti legyetek olyan tökéletesek, mint amilyen tökéletes a ti mennyei Atyátok!”
Mt 5,43-48
Elmélkedés
Jézus örömhírének egyik központi témájához és tanításának igazi újdonságához érkeztünk a mai napon, s ez az ellenségszeretet. A mi Urunk azt kéri tőlünk, hogy azokkal is tegyünk jót, akik gyűlölnek minket, imádkozzunk azokért, akik üldöznek vagy bántalmaznak bennünket. Még a következő kiegészítéssel is találkozunk: „böjtöljetek elnyomóitokért!” A böjt alatt itt minden bizonnyal az imádságnak egy fokozott módját, mintegy annak megerősítését kell értenünk. Az apostoli igehirdetésben, Péter és Pál apostol leveleiben, valamint az első keresztény századok egyházatyáinak írásaiban nagyon erőteljesen visszhangoznak Jézus ezen kérései.
Egyesek könnyen túllépnének az ellenségszeretet parancsán, mondván, hogy ez nem nekik szól, hanem csak egy válogatott társaságnak, a tökéleteseknek, akik mindenben példamutatóan és Istennek tetszően élnek. Ők talán szívesen háttérbe szorítanák, mellékesnek minősítenék az Úr ezen szavait. De ha így teszünk, a krisztusi életbölcsesség és az evangéliumi értékrend nagy kincsét zárjuk ki életünkből. Jézus szava azonban minden követőjére vonatkozik, rám is. Igen, az ellenségszeretet valóban nehéz, és talán túl is mutat az emberi ésszerűség határain, de érdemes rálépnem a nagylelkűség és a szeretet útjára, amely a tökéletességre, az életszentségre vezet.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Üdvözlégy, Jézus Krisztusomnak, Uramnak és Megváltómnak legszentebb és valóságos teste, aki Szűz Máriától, a legtisztább szűztől születtél, akit érettünk ártatlanul megkínoztak, s a keresztfán égi Atyádnak feláldoztak. Üdvözlégy, drága, igaz vér, amely az én Uram szent sebéből ömlöttél ki!
Kérlek, Uram Jézus Krisztus, aki valóságosan és lényegedben jelen vagy a kenyér és a bor színe alatt: táplálj engem, vigasztalj és erősíts engem mindig, különösen utolsó órámon. Engedd, hogy téged, akit most a kenyér fátyola alatt imádok, ez élet után színről színre láthassalak!
Canisius Szent Péter
Minden gendertörekvés ellenére mégiscsak vágyakozunk női és férfi példaképek után.
Egy változásra buzdító jelmondat így hangzik: „Édesapák (és édesanyák), legyetek tudatában értelmes és természetes szülői szerepeteknek!” Mi van mindazokkal, akiknek apa nélkül kell felnőniük? Vajon az életük kezdettől fogva kudarcra van ítélve? Kétségtelenül nehéz az útjuk. Mégis van remény és biztos támasz!
„Azután sorsot vetettek rájuk, és a sors Mátyásra esett, akit a tizenegy apostol közé soroltak. (ApCsel 1,26)
Ha nem is gyakoroljuk ezt a sorsvetést – amely egyfajta játékosságról és talán ószövetségi gyakorlatról tanúskodik, ami igencsak meglephet bennünket ilyen nagy horderejű vállalkozásban –, érdemes a mélyére tekinteni, mert a mélyben örök érvényű tanítást találunk.
A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: Ha igaz voltotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juthattok be a mennyek országába. Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták: „Ne ölj!” Aki öl, méltó az ítéletre. Én viszont azt mondom nektek, hogy méltó az ítéletre mindaz, aki haragszik testvérére. Aki azt mondja testvérének: „Te esztelen!”, méltó a főtanács ítéletére. Aki pedig azt mondja: „Te istentelen!”, méltó a kárhozat tüzére. Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki testvéreddel. Csak azután térj vissza, hogy bemutasd áldozatodat! Ellenfeleddel szemben légy békülékeny, amikor még úton vagy vele, nehogy átadjon a bírónak, a bíró pedig a börtönőrnek, és a börtönbe vessenek. Bizony, mondom neked, ki nem jössz onnan, míg az utolsó garast is meg nem fizeted.
Mt 5,20-26
Elmélkedés
A nagyböjti időszaknak egyaránt kell szolgálnia az Istennel és az embertársainkkal való kapcsolatunk, magatartásunk megújítását. Erre figyelmeztet a mai evangéliumi részlet, amelyben Jézus a békülékeny lelkületet ajánlja tanítványai számára. Embertársunk iránti haraggal a szívünkben nem méltó Isten elé állni. Ennek fényében úgy tekinthetünk a böjtre, mint olyan cselekedetre, amely meghozza szívünk és lelkünk békességét, a kiengesztelődést Istennel és a felebaráttal. A békétlenség sok esetben a mértéktelenségből fakad, abból, hogy nem tudunk uralkodni önmagunkon. A böjt segít minket abban, hogy fegyelmezzük magunkat és uralkodjunk ösztöneinken. A böjt során felvesszük a küzdelmet káros szenvedélyeinkkel és helytelen gondolatainkkal.
A mai napon tudatosan odafigyelek arra, hogy békesség töltsön el. Nem veszítem el türelmemet, nem jövök könnyen indulatba, mellőzöm a felesleges sietséget. Nem szakítom félbe azt, aki hosszasan meséli nekem örömét vagy gondját, s olyan dolgokra is találok időt, amire máskor csak nehezen. Nem mérgelődök azon, ha valamiről lemaradtam, mert a gondviselő Isten nem felforgatni akarja életemet, hanem megtanít a békességre, melyből türelem fakad. És ha eltölt Isten békéje, akkor ezt a nyugalmat tudom sugározni a körülöttem lévők felé.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Irgalmas és szent Urunk, küldj szüntelenül új munkásokat Országod aratásába! Segítsd azokat, akiket arra hívsz, hogy napjainkban kövessenek Téged! Engedd, hogy akik arcodat szemlélik, örömmel válaszoljanak a csodálatos küldetésre, amelyet rájuk bíztál, néped és valamennyi ember javára. Istenünk, aki az Atyával és a Szentlélekkel élsz és uralkodol, most és mindörökké. Ámen.
II. János Pál pápa
A kopt orthodox egyház bejelentette, hogy az úgynevezett Iszlám Állam által meggyilkolt 21 egyiptomi keresztény gyilkosságáról megemlékeznek az egyházi naptárban.
II. Tawadros pápa közzétette, hogy a mártírok neveit beillesztik a kopt Synaxariumba, amely a keleti egyházban a római martirológia megfelelője. Az eljárás megegyezik a latin egyház kanonizációs (szentté avatási) eljárásával.
A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Kérjetek, és adnak nektek; keressetek, és találtok; zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek. Mert aki kér, az kap; aki keres, az talál; aki zörget, annak ajtót nyitnak. Kicsoda az közületek, aki fiának követ ad, amikor az kenyeret kér tőle? Vagy ha halat kér, ki ad kígyót neki? Ha tehát ti – bár rosszak vagytok – tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább jót ad a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik őt. Amit tehát akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük! Ez ugyanis a mózesi törvény és a próféták tanítása.”
Mt 7,7-12
Elmélkedés
Kedden arról olvastunk az evangéliumban, hogy a Miatyánk kezdetű imádság megtanításával Jézus arra bátorította tanítványait, hogy kéréseikkel forduljanak a mennyei Atyához. A mai szakasz megerősíti ezt a gondolatot. Ezt mondja a mi Urunk: „Kérjetek, és adnak nektek; keressetek, és találtok; zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek” (Mt 7,7). Az Atya ugyanis figyel ránk, meghallgatja mindazokat a kéréseinket, amelyek lelkünk javát és üdvösségünket szolgálják.
Amikor elkezdünk komolyan böjtölni, bizonyos testi kellemetlenségeket tapasztalunk. Felébred bennünk az éhségérzet, esetleg gyomorfájást, fejfájást vagy testi gyengeséget érzünk. Ha a böjtölés ezen járulékos elemei nem riasztanak vissza, hamarosan megtapasztalhatjuk a másik oldalt: újfajta életerő, pezsdülés, felfrissülés tölt el bennünket. Erősnek érezzük magunkat ahhoz, hogy legyőzzük testünk ösztönös hajlamait, uralkodjunk önmagunkon, s ez a szabadságnak egy újszerű megtapasztalása. Éberebbek és figyelmesebbek leszünk, s ez nem csupán környezetünkre és emberekkel való magatartásunkra vonatkozik, hanem arra is, hogy könnyebben megnyitjuk lelkünket Isten számára. Figyelmesebben hallgatok szavára, lelkem könnyebben rezdül üzeneteire. A böjt és az imádság ilyen módon az Istenben való új életet nyitja meg számomra.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Istenünk, köszönjük, hogy Jézus együtt akar lenni velünk is, miként Simon Péter bárkájába. Istenünk, Te tudod, mennyit fáradozunk, milyen kudarcokat élünk meg. Te látod mindennapi fáradozásainkat mennyire eredménytelennek érezzük. Hozzánk is szólsz Jézus által, miként Péterhez: vessétek ki a hálót halfogásra. Magunktól már sokszor feladtuk volna. Add, hogy sose vonakodjunk Jézus szavának engedelmeskedni! Add, hogy az Ő szavát követve megtapasztalhassuk az Ő életet átalakító erejét. Add, – hogy elhagyva mindent, ami fölöslegesen megköt minket, – szabadon követhessük Jézust!
A tesztből kiderül, milyen temperamentumot kaptál Istentől, jól felhasználandó ajándékként.
A genetikailag öröklött testi tulajdonságokhoz hasonlóan születésétől fogva valamilyen temperamentum is egyedi módon jellemzi az embert. Az ókor óta élő felfogás négy vérmérsékleti típust különböztet meg: szangvinikus (derűs), kolerikus (szenvedélyes), melankolikus (tűnődő), flegmatikus (passzív).
Gyakran elég egy szó, egy szerető mosoly ahhoz, hogy egy szomorú lelket felvidítsunk. Mindenkivel szetetetreméItó akarok lenni, hogy örömére legyek Jézusnak. Milyen lakomát tud készíteni egy kármelita a nővéreinek, ha nem kedves és vidám szetetetből álló szellemi lakomát?
Forrás: Kis Szent Teréz breviáriuma – AndroKat
