Battaplébánia

Általában a legtöbb talentumokról szóló prédikáció a lelki talentumokról és a tehetségekről szokott szólni. Arról, hogy milyen tehetségeket kaptunk Istentől és milyen tulajdonságokat, s hogy ezekkel jól kell bánnunk, s nem szabad hagyni őket elveszni. Tehát ha mondjuk műszaki beállítottságúak vagyunk, akkor helyezkedjünk el ilyen területen és itt bontakoztassuk ki Isten-adta tehetségünket.

Ezzel teljes mértékben egyet értek, viszont most a példabeszédet egy másik szempontból közelítem meg.

„Nekem jó az Istenhez tartozni: Az Úrban találok menedéket, hogy hirdessem minden tettedet.” (Zsolt 73,28)

Gyermekkorunkban álmodozunk, reménykedünk, vágyakozunk – elképzeljük, milyen is lesz az életünk. Berendezzük a színpadot, ahol majd felnőtt életünk zajlik. Veszekedéssel teli otthonban nőttem fel, nekem majd békés, félelem nélküli életem lesz. Nem ismertem Jézust, de vágytam Rá. Vágytam a szeretetre, és miközben Jézusra vadásztam, számtalan élvezettel igyekeztem betölteni a szeretetűrt lelkemben. Betölteni azt a helyet, ami Jézus számára készült.

Abban az időben Jézus így tanított: Vigyázzatok és virrasszatok! Nem tudjátok, mikor jön el az idő. Az idegenbe induló ember is, amikor otthagyja házát, szolgáira bízza mindenét, és mindegyiknek kijelöli a maga feladatát; a kapuőrnek megparancsolja, hogy virrasszon.
Legyetek hát éberek! Mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a ház ura: lehet, hogy este, vagy éjfélkor; kakasszóra, vagy reggel. Ne találjon alva benneteket, ha váratlanul megérkezik! Amit nektek mondok, mindenkinek mondom: Virrasszatok!
Mk 13,33-37

Elmélkedés

Egy angyal megérint

A karácsonyi ünnepre készülvén – mert bizony ideje már most elkezdenünk a készületet – Rembrand József álma című festményét szemlélem. A jelenet a betlehemi istállóban játszódik Jézus világrajötte utáni órákban. A kép középpontjában Mária pihen a szalmán, karjai között kendőjébe takarva a kis Jézus. Mária alszik, álmában karolja át a Megváltót, aki alig látszik. A háta mögött imára kulcsolt kézzel József pihen, ő is alszik. A festmény harmadik alakja, akiből a fény árad, egy angyal, az Isten küldötte, aki mutatóujjával megérinti József vállát. Éppen azt készül elmondani Józsefnek, hogy még azon éjjel menekülnie kell Egyiptomba, mert Heródes halálra keresi az újszülött gyermeket. A kép által rögzített pillanat folytatásaként József kinyitja szemét, felkel és pakolni kezdi kevéske holmijukat. Mozdulataiban nincs sietség. A figyelmeztetést időben kapta. Miután kivezette a felmálházott szamarat az ajtó elé, visszalép az istállóba, még egyszer körbenéz a szegényes helyen, majd Máriához hajol, csendesen ébreszti, hogy a gyermek fel ne ébredjen, aztán indulnak messzi országba, menekülnek.

Advent első vasárnapján azzal a szándékkal is felidézhetném e jelenetet, hogy már most, az adventi készület kezdetén gondoljunk arra, hogy hová kell elindulnunk és megérkeznünk, kivel találkozhatunk és milyen öröm vár majd minket karácsony ünnepén. Emellett gondoljunk most arra, hogy egy angyal, akit Isten küld, hozzánk lép, megérint minket, üzenetet hoz. Egy angyal fel akar ébreszteni, útnak szeretne indítani minket. Ne villámcsapásszerű ébresztésre gondoljunk, hanem csak egy gyengéd érintésre. Nem kell kapkodnunk, nem kell sietnünk, minket most nem üldöznek, nem kell menekülnünk. Van még időnk, a figyelmeztetést időben kaptuk. Ébredjünk, itt az ideje a készülődésnek, induljunk!
Az evangéliumban éjszakai virrasztásról, éberségről, készületről, várakozásról olvasunk. Arról, hogy egy ember idegenbe indul, elhagyja otthonát, mindenét a szolgákra bízza, a kapuőrnek pedig megparancsolja, hogy virrasszon, éberen várja visszatértét (vö. Mk 13,34). Az advent jegyében helyénvaló éberen virrasztó kapuőrnek tekintenünk magunkat, de mégis vegyük inkább a bátorságot, hogy a ház tulajdonosai vagyunk, akik éppen útnak indulunk. A korábbi években már vigyáztunk eleget a házunkra, vagyonunkra, életünkre, most ideje kilépnünk a magunk világából. Ideje elindulnunk egy szegényesnek tűnő hely felé, amely megújulást, megváltást, újjászületést tartogat számunkra. Vásárlások és rohangálások nélkül el tudom képzelni az adventet. A sötétben gyengén világító fény nélkül már nehezen. Csend nélkül, hallgatás nélkül, álom nélkül, üzenet nélkül, érintés nélkül, indulás nélkül, találkozás nélkül már biztosan nem. Miként a betlehemi Gyermek nélkül is elképzelhetetlen a karácsony.

Az adventi koszorún a négy közül egy gyertyát gyújtunk meg a mai vasárnapon. Legyen ez az első az indulás gyertyája! Gondolj arra, hogy egy angyal megérintett! Kelj fel és indulj!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk és Megváltónk! Küldötted érintésére, a te üzenetedre elindulunk adventi utunkon. Elindulunk az úton, amely Betlehem felé vezet. Szívünkben él az elhatározás, hogy jótettekkel siessünk feléd. Segíts minket, hogy ne maradjon csupán elhatározás ez a szándékunk, hanem valóban elinduljunk. Köszönjük, hogy nekünk adod az adventi készület idejét. Adj nekünk erőt, hogy haladjunk a lelki felkészülés útján és találkozhassunk veled, az Isten Fiával. Adj bátorságot az induláshoz!

Általában a legtöbb talentumokról szóló prédikáció a lelki talentumokról és a tehetségekről szokott szólni. Arról, hogy milyen tehetségeket kaptunk Istentől és milyen tulajdonságokat, s hogy ezekkel jól kell bánnunk, s nem szabad hagyni őket elveszni. …

Az Apám a vadludakkal a zenekar 2014. március 26-án megjelent harmadik lemezén, az Élet elvitelre címűn szerepel.

Az ember felnőttként annyira elfoglalt, hogy a legfontosabbra nem marad ideje: a családjára, a szüleire. Erre döbbent rá a WHO kalkulátora, ami kiszámolja, körülbelül hány alkalommal találkozhatunk még a szüleinkkel. Az eredmény sok esetben alig pár száz alkalom…

A Hagiosz levelezőlistán előkerült a Toronto Blessing témája. Itt, a listán kívül próbálom összefoglalni mondanivalómat a témáról, anélkül, hogy ezzel a további diszkusszió útját el akarnám vágni. Amit kifejtek, nem az Egyház hivatalos tanítása, csak személyes teológiai álláspontom.

Jézus ezeket mondta tanítványainak a világ végéről: „Vigyázzatok, hogy el ne nehezedjék szívetek tobzódásban, részegeskedésben és az evilági gondokban. Így majd nem ér készületlenül benneteket az a nap. Mint a csapda, úgy csap le mindazokra, akik a földön laknak. Virrasszatok hát és imádkozzatok szüntelenül, hogy megmeneküljetek attól, ami majd bekövetkezik, és megállhassatok az Emberfia színe előtt.”
Lk 21,34-36

Elmélkedés

A mai nappal véget ér az egyházi liturgikus év és a mai evangéliummal befejeződik Jézus végső időkről mondott beszéde. Krisztus király vasárnapjától mostanáig Jézusnak az utolsó időkben történő eljöveteléről elmélkedtünk.

Életünk végén Isten fogja megítélni emberi cselekedeteinket. Mire számíthatunk, amikor Isten elé kell majd állnunk? Irgalmasságra és igazságosságra. Bár emberi gondolkodásunkban sokszor nehéz összeegyeztetni ezt a kettőt, Istenben mégis mindkettő jelen van, s nem kerülnek ellentmondásba egymással. Isten kész irgalmasan megbocsátani minden embernek, aki bűnbánattal tekint rá, ugyanakkor az is igaz, hogy a bűnös élettel szakítani nem akarók büntetésre számíthatnak. Felelősek vagyunk cselekedeteinkért. A keresztény bölcsesség azt jelenti, hogy az isteni ítéletet szemünk előtt tartjuk egész életünkben és döntéseinket annak megfelelően hozzuk, hogy eljussunk Istenhez az örök életre.

Holnaptól elkezdődik az advent, amely amellett, hogy szintén emlékeztet Krisztus második érkezésére, egyúttal visszaemlékeztet bennünket Krisztus első eljövetelére, Isten Fiának az idők teljességében történt megtestesülésére, Jézus születésére.

Törekedjünk elnyerni Istentől a legfőbb jót, az üdvösséget!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Szűz Mária, anyja minden meghívott férfinak és nőnek, engedd, hogy a híveknek meglegyen az erejük ahhoz, hogy nyíltan feleljenek az isteni szólításra, legyenek vidám tanúi az Isten és a felebarát iránti szeretetnek.

Szent II. János Pál pápa

Még házaspárok között sem?

A mesterséges megtermékenyítés során a spermium a női testbe kerül egy vékony cső (kanül) vagy más eszköz felhasználásával annak érdekében, hogy a terhesség bekövetkezzen.

A mesterséges megtermékenyítés lehet homológ (a sperma a nő férjétől származik) vagy heterológ (sperma olyan férfitől, aki nem házastársa). A mesterséges megtermékenyítés mindkét formája jelentős erkölcsi aggályokat vet fel.

„Ti, orvosok, csakúgy, mint én, küldetéssel jöttetek a világra. Figyeljetek: én a KÖTELESSÉGEKRŐL szólok nektek akkor, amikor mindenki a jogokról beszél… A ti küldetésetek, hogy a betegeket gyógyítsátok, de ha a betegágyhoz nem visztek szeretetet, nem hiszem, hogy sokat érnének a gyógyszerek. A szeretet nem mondhat le a szavakról. Szavak kellenek a szeretet kifejezésére, hogy a beteg lélekben is meggyógyuljon… Vigyétek Istent a betegekhez – ez minden más gyógymódnál többet ér.”

Forrás