Battaplébánia

Még egy kis idő, egy egészen kicsi, és nemde gyümölcsöskert lesz a Libanon, a gyümölcsöskert meg erdővé terebélyesedik? Azon a napon a süketek meghallják a könyv szózatát, és a homály és sötétség elmúltával látni fog a vakok szeme. (Iz 29,17-18)

Különös módon két testi vakság szeretetben összeadva teljes belső látást ad eredményül. Mert előfordulhatott volna – ami majdnem mindig bekövetkezik –, hogy a két embert, akiket a nyomorúság összehozott, a szerencse, sorsuk jobbra fordulása elválasztja egymástól.

Uram, tégy engem békéd eszközévé. Hadd vigyem a szeretetet, ahol a gyűlölet uralkodik, a megbocsátást oda, ahol a vétek él. Hogy egyezségre hozzam azokat, akik széthúzásban élnek, s az igazságot vigyem oda, ahol a tévely az úr. Hadd vigyem a  hitet, hogy szétoszlassam a sötétséget, s az örömöt vigyem oda, ahol szenvedés az élet.

A magányosan élő szerzetes remetéhez egyszer emberek jöttek. Megkérdezték tőle:
– Mire való, hogy életed nagy részét itt töltöd el csöndben és magányban?
A remete éppen azzal foglalatoskodott, hogy vizet mert egy ciszternából, az esővíz összegyűjtésére szolgáló mély kútból. Fölfigyelt a kérdésre, s munka közben odaszólt a látogatóknak:
– Nézzetek bele a ciszternába! Mit láttok?

Nyilvános működése idején Jézus bejárt minden várost és falut. Tanított a zsinagógákban, hirdette országának örömhírét, meggyógyított minden betegséget és minden bajt. Ahogy végignézett az embereken, megesett a szíve rajtuk, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok: elcsigázottak és kimerültek. Akkor így szólt tanítványaihoz: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába!” Akkor összehívta tizenkét tanítványát, és hatalmat adott nekik, hogy kiűzzék a tisztátalan lelkeket, és meggyógyítsanak minden betegséget és minden bajt. Majd elküldte őket, és megparancsolta nekik: „Menjetek Izrael házának elveszett juhaihoz! Menjetek és hirdessétek: közel van a mennyek országa. Gyógyítsatok betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok!”
Mt 9,35-10,1.6-8

Elmélkedés

Az Isten országa örömhírének hirdetéséről, a betegek gyógyításáról és a tanításról számol be a mai szakasz kezdetén Máté evangélista, mint Jézus olyan cselekedeteiről, amelyek a messiási idők elérkezéséről tanúskodnak. Majd pedig szintén ezekről hallunk, amikor Jézus útnak indítja tizenkét tanítványát, hogy az ő nevében tevékenykedjenek. Ők pedig elindulnak, hogy Mesterük nevében szavukkal és cselekedeteikkel tanúskodjanak arról, hogy új idő kezdődött a történelemben, elkezdődött Isten országának megvalósulása, beköszöntött a kegyelem új ideje, eljött a Megváltó korszaka. Isten Fia, Jézus Krisztus tehát emberek, egyszerű, halandó emberek segítségét, szolgálatát kéri ahhoz, hogy a messiási korszak elérkezésének híre eljusson minél több emberhez.

Ezekben az adventi napokban arra készülünk, hogy újra átéljük a messiási várakozást, megünnepeljük a Megváltó világrajöttét és a végső időkben bekövetkező második jövetelére gondoljunk. Mivel azonban a kegyelem ideje nem csak számomra jött el, hanem korunk minden embere számára, Isten engem is meghív, hogy küldötteként elmondjam másoknak az örömhírt. Ne becsüljem tehát le képességeimet, s ne tartsam magamat alkalmatlannak e küldetésre! Isten meghív, hogy a kegyelem idejének hírvivője legyek. Meghív, hogy örömhírt vigyek a reményvesztett, megváltást váró embereknek.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Nagyirgalmú Atyánk, a szent év legyen a kitárulkozás, a dialógus és a találkozás ideje mindazokkal, akik Krisztusban hisznek, és más vallások követőivel: mérhetetlen szeretetedben légy gazdagon irgalmas mindenki iránt.
Dicsérünk téged, Atyánk, mindörökké!

Szent II. János Pál pápa

Az év legsötétebb napjaiban sokan válnak kedvetlenné vagy búskomorrá. Mi segíthet ilyenkor?

Sötét időszakot élek: általános rossz hangulat, az ember a legalapvetőbb dolgokra is képtelen, pl. nem bír felkelni az ágyból, nem talál örömet semmiben. Sajnos nálam ez nem csupán átmeneti állapot. Súlyos depresszív zavarban, korábbi nevén klinikai depresszióban szenvedek. Az ókorban Hippokratész melankóliának nevezte. Családomban hosszú története van. Felmenőim közül emiatt jópáran elmegyógyintézetben vagy a pohár fenekén végezték. Néhányan véglegesebb megoldást találtak rá.

Tanító útján egyik alkalommal két vak követte Jézust. Egyre ezt kiáltozták: „Könyörülj rajtunk, Dávid fia!” Amint hazaérkezett, bementek hozzá a vakok. Jézus megkérdezte tőlük: „Hiszitek-e, hogy tudok segíteni rajtatok?” „Hisszük, Uram!” – felelték azok. Akkor megérintette szemüket, és így szólt: „Legyen a hitetek szerint!” Erre megnyílt a szemük. Jézus pedig rájuk parancsolt: „Vigyázzatok, ezt senki meg ne tudja!” Ám azok elmenvén, elhíresztelték a dolgot az egész vidéken.
Mt 9,27-31

Elmélkedés

Jézus gyógyításairól, mint a messiási idők jeléről ezen a héten már szót ejtettünk. Ma szintén egy ilyen csodával, jellel találkozunk az evangéliumban. Két vak ember fordul Jézushoz és segítségét kérik. Nincs abban semmi különös, hogy egy vak látni szeretne, s ennek érdekében olyan személytől kér segítséget, aki másokat már meg tudott szabadítani betegségükből, az viszont már figyelemreméltó, hogy „Dávid fiának” nevezik azt, akitől gyógyulásukat várják (vö. Mt 9,27). E sajátos megszólítás hátterében az a Jézus korában általánosan elterjedt felfogás áll, amely szerint az eljövendő messiás a zsidó történelem egyik legfontosabb uralkodója, Dávid király leszármazottja lesz. A messiásról szóló prófétai jövendölések ugyanis említést tesznek arról, hogy Dávid családjából származik majd a messiás, s e jövendöléseket a vallásos zsidók többsége jól ismerte, minden bizonnyal a történetben szereplő két vak is. A csodát, a látást, szemük gyógyulását tehát Jézustól, a Messiástól várják, legalábbis erre utal a „Dávid fia” kifejezés.

Mindezek fényében könnyebben megértjük Jézus kérését arra vonatkozóan, hogy a meggyógyult vakok ne beszéljenek a velük történtekről. Nem akarta ugyanis erősíteni azt a téves korabeli várakozást, amely szerint inkább király vagy uralkodó, mintsem szenvedő szolga lesz a messiás. Én milyen messiást, megváltót várok?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, tégy engem békéd eszközévé. Hadd vigyem a szeretetet, ahol a gyűlölet uralkodik, a megbocsátást oda, ahol a vétek él. Hogy egyességre hozzam azokat, akik széthúzásban élnek, s az igazságot vigyem oda, ahol a tévely az úr. Hadd vigyem a hitet, hogy szétoszlassam a sötétséget, s az örömöt vigyem oda, ahol szenvedés az élet.

Assisi Szent Ferenc

„…azt felelte: ’Elég neked az én kegyelmem. Mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében.’ Ezért a legszívesebben a gyöngeségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje költözzön belém.” (2Kor 12,9)

Ez is egy olyan nap volt. Zuhogó esőben vezettem a repülőtérig. Szürke volt az ég. Borús az egész nap. Én is az voltam. Nagyon. Egy csomó dolgot, ami az életben rám volt bízva, egyre inkább tehernek éreztem, mintsem áldásnak.

Isten lelke a béke lelke, és a legnagyobb szükségek idején, a fájdalom is eltölt nyugalommal, alázattal, bizakodással. Ez irgalmasságának ajándéka.

Az ördög lelke viszont ugyanebben a fájdalomban izgat, ingerel, elkeserít, kísért. Haragot szít ellenünk, miközben szeretettel kellene lennünk magunk iránt.

Ha tehát háborgat néhány gondolat, gondolj arra, hogy ez sohasem származik Istentől, hanem az ördögtől. Isten ugyanis nyugalmat ajándékoz neked, lévén Ő a béke lelke.

Forrás: Pio atya breviáriuma – AndroKat

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Nem mindaz, aki azt mondja nekem: Uram, Uram! – jut be a mennyek országába, hanem csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát. Aki hallgatja tanításomat, és tettekre is váltja, hasonlít a bölcs emberhez, aki házát sziklára építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvöltött a szél és rázúdult a házra, de az nem dőlt össze, mert sziklára épült. Mindaz pedig, aki hallgatja ugyan tanításomat, de tettekre nem váltja, hasonlít a balga emberhez, aki házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvöltött a szél és rázúdult a házra. Az összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle.”
Mt 7,21.24-27

Elmélkedés

A mai evangéliumi részlet a homokra és sziklára épült házról szól. A vihar idején a homokra épült ház könnyedén összeomlik, míg a szikla alapra épült kiállja az időjárás viszontagságait. Jézus ezzel a nagyon szemléletes példázattal mutatja be azokat, akik nem váltják tettekre tanítását, illetve azokat, akik tanítása szerint élnek. A példabeszéd mondanivalója, üzenete összecseng az újszövetségi Szentírás egy kevésbé közismert, ritkábban idézett szakaszával, nevezetesen Szent Jakab apostol levelének következő soraival: „ha valaki hallgatja az igét és nem cselekszi, hasonlít ahhoz az emberhez, aki a saját arcát a tükörben szemléli; ha megnézte magát és elment, rögtön elfelejti, hogy milyen volt. Aki azonban gondosan beletekint a szabadság tökéletes törvényébe, és megmarad abban, s annak nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója, az boldog lesz tette által” (Jak 1,23-25). Mindkét részlet azt sugallja, hogy nem elégedhetünk meg az isteni tanítás hallgatásával, hanem azt meg is kell valósítanunk életünkben.

A példabeszéd megszólít minket, tükröt tart elénk. Ez a különleges tükör valójában az önismeret eszköze. Megláthatom benne magamat, mégpedig olyannak, amilyennek Isten lát engem. Ehhez csupán annyit kell tennem, hogy őszintén válaszolok a kérdésre: mire, kire építem életemet?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, segíts, hogy örömhíredet hirdethessük! Add, hogy hívásodra mindig figyelni tudjunk! Te azt kívánod, hogy az emberek szabadon kövessenek Téged. Nyisd meg, kérünk, az emberek szemét, hogy meglássák az evangélium fényét. Nyisd meg az emberek szívét, hogy befogadják a Te igéd igazságát, és boldogok legyenek, mert az örömhírben életet találnak.